Vonaton, forró délután

Az utasok feküsznek, mint a hullák.
Azt gondolom magamba hallgatag:
Mi lenne, hogyha élne kisöcsém most
s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,
a föld alatt, hol nem virág fogadna,
de féreg, pondró rágna millió,
s nem ismerném a kedves drága testét,
mely édesebb, mint méz, tej és dió...

1926