Lia

Nagy, lusta s bánatos vagy,
nincs benned érzés, gondolat.
Imádunk s megvetünk, de velünk
te nem törődsz sokat.

Mást néha felvídít még
egy mámorittas, röpke perc,
te nem örülsz s busongasz,
mindég vihogsz s nevetsz.

Langyos, fehér a húsod,
szived üres és cinikus,
s álmos, meleg vagy és hizelgő,
mint egy komoly cicus.

1905