Fejezet

 1 1 |             odakészített.~- A fogkefe - szólt apa.~- Lám, a fogkefe -
 2 1 |           mosoly.~- Mehetünk, aranyos - szólt apa, a földre tekintve.~ ~
 3 2 |             jelenetnek.~- Meg ne fázz - szólt anya aggódva - ebben a pokoli
 4 2 |                itt szó, tapintatból nem szólt, részvétbõl nem mutatott
 5 3 |           Elutazott? - kérdezte.~- El - szólt az apa rekedten.~Itt elakadt
 6 3 |           beszélni.~- Hogy bírjuk ki? - szólt az asszony, könnyezve, a
 7 3 |             egymás mellé.~- Szegényke - szólt anya -, legalább kipiheni
 8 3 |          kipiheni magát. Aztán - és nem szólt többet.~- Micsoda?~- Hátha
 9 3 |              kérdezte.~- Kicsoda?~- Õ - szólt az öregúr, és felesége megértette,
10 4 |                 Mit akarsz?~- Mindegy - szólt Ákos. - Egészen mindegy.
11 4 |            illetékesnek.~- Meglehetõs - szólt az öreg -, egészen - kezdte
12 4 |               súlyos feltételekkel. Nem szólt errõl senkinek, mint gentleman
13 4 |          kerülsz te ide?~- Ebédeltünk - szólt Ákos, de aztán csak ötölt-hatolt.~-
14 4 |              Ákos vállat vont.~- Anya - szólt óvatosan, megigazítva orra
15 4 |                  kérdezte Ákos.~- Hát - szólt az asszony - megvagyok,
16 5 |              Kálmánról beszéltek.~- Á - szólt Környey -, nagy koncepciójú
17 5 |                 mameluk.~- Államérdek - szólt Füzes Feri.~Priboczay most
18 5 |              tette.~- Remek szaga van - szólt Füzes Feri.~Ákost ez a megjegyzés
19 5 |         szesztartalom. Egy pohár sört - szólt oda a borfiúnak, és utánakiabált: -
20 5 |               is.~- Nem árt meg, apa? - szólt oda mosolygó szemrehányással
21 5 |             most megtisztel bennünket - szólt a színigazgató, és letett
22 5 |          páholyjegy volt.~- Nem tudom - szólt Ákos, és feleségére tekintett.~
23 5 |              játszunk?~- A Gésák megy - szólt a komikus, ki Vun-Csit alakította,
24 6 | ildomtalansághoz.~Az asszony semmit sem szólt. Õneki már régen megvolt
25 6 |                 neki Környey.~- Remek - szólt Ákos -, remek, remek - és
26 7 |               ötezer munkás sztrájkol - szólt félénken anya.~- Hol? -
27 7 |                Micsoda unalmas fészek - szólt. - Nem értem, hogy élhetnek
28 7 |             szegény.~- Te ismerted õt - szólt Miklós, Ákosra tekintve.~-
29 7 |          pusztára, pihenni.~- Pihenni - szólt apa, ki gépiesen ismételte
30 7 |                 ha lesz ideje, Miklós - szólt. - Látogasson meg bennünket.~-
31 7 |               Köszönjük, Miklós öcsém - szólt, és sietett befelé.~Becsapódott
32 7 |             szõlõ hóharmat betegségérõl szólt. Ezt átadta neki, megkérve,
33 8 |              igazi pompájában, csak ott szólt lelkemhez az õ csöndes,
34 8 |                   De rumot tartott rá - szólt Ákos -, jó erõs rumot, és
35 9 |                döntsön.~- Paskievics? - szólt oda félvállról Ákos.~- Az -
36 9 |             fölkelt.~- Én majd osztok - szólt.~Vele együtt fölkeltek,
37 9 |               Ákosnak.~- Tarts velünk - szólt recsegõ hangján.~Az alkalmat
38 9 |                  Segít a tizennyolcas - szólt azonnal.~Irigyelték a boldog
39 9 |                 bátyám.~- Nem ülök le - szólt önfejûen -, csak mulass
40 10|             halkan.~Ákos még mindig nem szólt. Nézte az asszonyt. Szájában
41 10|                  Kicsit ittál, kedves - szólt felesége mosolyogva, békéltetõen,
42 10|                tõle.~- Hogy mi bajom? - szólt Ákos, és vállat vont. -
43 10|           lennél te gazember?~- Azért - szólt Ákos, és kiköpte a padlóra
44 10|                inni.~- Most feküdj le - szólt az asszony.~Le is feküdt
45 10|               és zongoráztam.~- Az ám - szólt Ákos gúnyosan -, bál volt -
46 10|              Ákosra.~- Sohase sajnáld - szólt az asszony, hogy nyugodt,
47 10|           csöppet kíváncsian is. Nem is szólt közbe, mikor ura beszélni
48 10|             izgalomtól.~- Részeg vagy - szólt az asszony megvetõen.~-
49 10|          visszahökkent.~- Nem engedem - szólt az asszony, és az asztalra
50 10|         emlékeiben. Hosszú szünet utána szólt csak:~- Ötéves korában leesett
51 10|             bennünket is.~Ákos erre nem szólt semmit. Nem mintha nem értett
52 10|            Vajkayné.~- Mindig mondtam - szólt Ákos -, hogy nem lesz jó
53 11|                a tegnapi jelenetet. Nem szólt róla. Felesége sem.~- Milyen
54 11|                ezt a képet.~- Õsz van - szólt Ákos.~- Igen - felelte az
55 11|                 egyetlen csengettyû sem szólt. Sötétség borult a raktárokra.~
56 11|             hangtalanul.~- Nem hiszem - szólt felesége ugyanúgy.~- De
57 11|                    Tessen arra jobbra - szólt a munkás.~Arra jobbra is
58 11|           kerültél haza?~- Három felé - szólt Ákos.~- Akkor kialudtad
59 11|            elzüllöttél.~- Fáj a fejem - szólt Ákos.~- Tanulj tõlem - kacsintott
60 11|                szívott, és egy szót sem szólt.~Legvitézebb volt közöttük
61 11|         közeledett hozzá.~- Silentium - szólt Szunyogh, felemelve reszketõ
62 11|             kérem.~- A levegõváltozás - szólt Füzes Feri, mint kellemes
63 12|           anyjától.~- Semmi nevezetes - szólt anya -, vártunk, lelkem,
64 12|                    Volt benne részünk - szólt anya kíméletes gúnnyal.~-
65 13|                az anyja.~- Most pedig - szólt - összevissza csókolom az
66 13|                 új úrnõjére.~- Szelíd - szólt Pacsirta, kinyitva a kalitka
67 13|                  Itt vagyok, ragyogok - szólt nevetve, és anyjának nyújtotta.~
68 13|               nem vallotta be, csak így szólt.~- Tiszteltetnek benneteket -
69 13|                Félt.~- Milyen halvány - szólt Pacsirta, halkítva hangját. -
70 13|             majd én a kezembe veszlek - szólt most szinte férfiasan. -
71 13|             Most már nyugodtabb vagy? - szólt anya apához, ki az ágyban