Fejezet

 1 1 |       mutatta az idõt: 1/2 1.~Apa és anya csomagolt az ebédlõben.~
 2 1 |           Lám, a fogkefe - bólintott anya -, majd itthon maradt a
 3 1 |          Évek óta nem jártak itt, de anya sokszor emlegette a „birtok”-
 4 1 |             a leány válaszolt rá, az anya a sógornõnek írt, az apa
 5 1 |         lehetett lemondani az útról.~Anya visszajött, hozta a fogkefét.
 6 1 |      elhasznált, pergamentes bõrbõl.~Anya fekete ruháját hordta, mint
 7 1 |              lépcsõfokán állt apa és anya. Õt nevezték el így régen,
 8 2 |        középütt Pacsirta, jobboldalt anya, baloldalt apa.~Anya arról
 9 2 |      jobboldalt anya, baloldalt apa.~Anya arról beszélt, hogy utolsó
10 2 |    jelenetnek.~- Meg ne fázz - szólt anya aggódva - ebben a pokoli
11 2 |       leányom.~- Pacsirta - kiáltott anya, zsebkendõje szélét rágcsálva,
12 3 |              FEJEZET~(melyben apa és anya elsõ napjáról megtudunk
13 3 |             lesz.~Apa nem felelt. De anya mosolygott rá, szívesen,
14 3 |          nevet. Mi is majd nevetünk, anya - mondta minden meggyõzõdés
15 3 |            az ágyakat, apa ágyát meg anya ágyát, az éjjeli szekrényre
16 3 |            hogy majd meggyújthassák.~Anya a leányszobában rakosgatott.
17 3 |            itt minden - sóhajtott az anya, és mutatta kezével.~Ákos
18 3 |           mellé.~- Szegényke - szólt anya -, legalább kipiheni magát.
19 3 |         valaki?~- Valaki - mondta az anya félénken -, valami szerencséje -
20 3 |            nem harapta meg a leányt. Anya utána bandukolt, megosztotta
21 4 |         mondta apa.~- Én is - mondta anya.~És mosolyogtak ezen a gyarlóságon.~
22 4 |              a teát.~- Igen, a teát.~Anya kiment a konyhába teát fõzni.~
23 4 |            Folyton sütöttek, fõztek.~Anya és apa megitták a teát.
24 4 |                 Muzsikálnak - mondta anya.~- Igen, valaki mulat.~-
25 4 |            Elzász-Lotharingia?~- Az, anya, amelyiket 1871-ben visszafoglaltak
26 4 |            õket?~Ákos vállat vont.~- Anya - szólt óvatosan, megigazítva
27 4 |          elõl.”~- Szegények - mondta anya, és maga sem tudta, kiket
28 4 |                 A lelketlen izgatók.~Anya sopánkodott és bólingatott:~-
29 4 |          Irtóztató - jegyezte meg az anya, ki egyszerre fölrezzent,
30 4 |           elé bámultak.~- Hogy vagy, anya? - kérdezte Ákos.~- Hát -
31 6 |      páholyban Priboczayék ültek, az anya, egy jóindulatú, szõke teremtés
32 7 |           sztrájkol - szólt félénken anya.~- Hol? - kérdezte Miklós.~-
33 7 |              nem olvasta verseit. Az anya lehet, hogy olvasta, õ azonban
34 7 |         hallaná Pacsirta - sóhajtott anya -, mennyire örülne. És mennyire
35 8 |         Milyen új családfát rajzolt? Anya nem fárad-e el szegény,
36 10|              a vadgesztenyefa alatt.~Anya megkínálta õt a színházi
37 10|              az ágyat - jajveszékelt anya -, meggyújtod az egész házat.~-
38 10|            Két lámpa lángolt, melyet anya égve felejtett a zongora
39 10|              mi házunkban? Mulattál, anya?~- Vártalak - mondta az
40 10|           lenézik, kiröhögik. És mi, anya, mit szenvedtünk mi. Egy
41 10|             és indult az ágy felé.~- Anya - marasztalta Ákos -, maradj
42 10| Vajkay-lánynak. Ugyan, eredj kérlek.~Anya elhallgatott. Ákos várta,
43 10|           akkor?~- Akkor - sóhajtott anya -, mit csinálnánk akkor? -
44 10|         tõlük ezt meg is követelték.~Anya eloltotta a villanyt, lefeküdt
45 12|         Isten.~- Megsegít, megsegít.~Anya, aki éppoly ideges volt,
46 12|     lépésnyire lehetett tõlük, mikor anya a nõ háta mögött megpillantotta
47 12|               s szegény apa, szegény anya hangját utánozta egy vagonban,
48 12|             Csak ez a sapka - mondta anya.~- Rosszul áll?~- Nem. De
49 12|    elszállítja a poggyászt.~Ákos meg anya átadta neki esernyõjét,
50 12|           középütt, kétoldalt apa és anya. Apa a kulacsot vitte, melyben
51 12|              Semmi nevezetes - szólt anya -, vártunk, lelkem, nagyon
52 12|           Volt benne részünk - szólt anya kíméletes gúnnyal.~- Szegények.~
53 12|           Pacsirta.~- Lehet - mondta anya.~- Lehet - mondta apa is.~
54 13|              Állj elém - parancsolta anya, bizonyos öregasszonyos
55 13|               Nagyon jó kép - mondta anya. - Ezek itt a Thurzó-lányok.~-
56 13|      szegénykém, a fogad? - kérdezte anya.~- Dehogy. Azonnal elmúlt.
57 13|            fehérek.~- Ejnye - mondta anya, és kicsit fölágaskodott,
58 13|        Különben mi újság? - kérdezte anya.~- Köszönöm, jól vannak.~-
59 13|           jól mulattál - szólalt meg anya, megállapítva a tényt.~-
60 13|           kezével.~- Kérlek - mondta anya, tréfás büszkeséggel -,
61 13|          fõzünk holnap? - töprengett anya.~- Valami könnyût. A sok
62 13|          pedig nagymosás - dünnyögte anya.~Apa elbúcsúzkodott, a hálószobába
63 13|       elválasztotta. Hallotta, amint anya a háztartás csip-csup gondjairól
64 13|   belehajigáltak.~Aztán levetkõzött. Anya is bejött, lábujjhegyen,
65 13|             nyugodtabb vagy? - szólt anya apához, ki az ágyban vízszintesen
66 13|        Szegényke, elfáradt az úttól.~Anya a leányszoba ajtajára pillantott.
67 13|        mennyi? Apa most ötvenkilenc, anya ötvenhét. Tíz év, vagy annyi
68 13|        boldogan.~- Hazarepült - szót anya.~- A mi kis madarunk - tette