Fejezet
1 2 | és az ablakra tekintett. Mi tûrés-tagadás, Pacsirta
2 2 | El sem tudta képzelni, mi történhetett vele. Azt gondolta,
3 3 | megbocsátani, õ a begyükben volt. Mi volt a hibája, mi volt a
4 3 | volt. Mi volt a hibája, mi volt a bûne? Semmi, bizonyára
5 3 | afféle közönséges jöttment.~Mi mindent tudott azonban mesélni
6 3 | sír, az vasárnap nevet. Mi is majd nevetünk, anya -
7 4 | fölrezzent, s majdnem sírt.~- És mi van szegény sebesültekkel? -
8 5 | Vaníliás metélt: Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem
9 5 | Tessék ide, tessék oda, mi már végeztünk, méltóztassék.~
10 5 | Pesten a Hentzi-szoborhoz a mi fiainkat, a mi honvédjeinket
11 5 | Hentzi-szoborhoz a mi fiainkat, a mi honvédjeinket vezényelték
12 5 | vezényszót?~- Azt ne bántsd. Õ a mi Kossuth apánk fia. Ehhez
13 5 | ez a megjegyzés bántotta. Mi köze hozzá, hogy „remek
14 5 | a színházban láthatni.~- Mi, kérem, csöndesen éldegélünk -
15 5 | elpirulva. - Nem szoktunk mi színházba járni - és furcsán
16 6 | mennyország.~Finom teát~Csak mi kínálunk.~Venni tehát~Tessék
17 6 | lélegzetüket visszafojtva lesték, mi következik ezután, rájuk
18 6 | közönség már nem tudta, mi történt. Hát az az õrült
19 7 | hat felé. Ákos elmesélte, mi történt a fõispánnál.~Vagy
20 7 | összejártak. Õk mihozzánk, mi õhozzájuk. Maga, Miklós,
21 7 | Katonásdit játszottak a Jenõvel. Mi a verandán ültünk. Annál
22 7 | noha nem egészen tudta, mi lehet az oka. Odafordult
23 8 | mezõny nem vörös, mint a mi címerünkben, hanem arany,
24 8 | hogy vacsorára menjenek.~- Mi történt? - kérdezte az asszony,
25 9 | tettereje égett, s nézte, mi lett nemes gondolatából,
26 9 | többinek, mert ki tudja, mi történt azóta, hogy ez a
27 9 | Ha elmondanák az urak, mi jár ilyenkor fejükben, abból
28 9 | észrevette, meg is szólította.~- Mi az, Ákoskám?~Õ azonban nem
29 10| idegeskedett. Nem értette, mi történhetett.~Õ egész nap
30 10| Valahol elvesztette.~- Mi az? - kérdezte a felesége
31 10| asszony, hogy leültette. - Mi bajod? - kérdezte tõle.~-
32 10| kérdezte tõle.~- Hogy mi bajom? - szólt Ákos, és
33 10| és vállat vont. - Hogy mi az én bajom?~- Igen, mi
34 10| mi az én bajom?~- Igen, mi a bajod?~- Az a bajom -
35 10| Én hát - és bólintott.~- Mi jut eszedbe - sopánkodott
36 10| ágyban aggódva leste, hogy mi történt, homlokát ráncolva
37 10| Az gyorsan visszajött.~- Mi volt itt? - kérdezte azon
38 10| ismételte Ákos -, bál volt a mi házunkban? Mulattál, anya?~-
39 10| akarok.~- Hát beszélj.~- Mi õt nem szeretjük.~- Kik?~-
40 10| nem szeretjük.~- Kik?~- Mi.~- Hogy mondhatsz ilyent?~-
41 10| lenézik, kiröhögik. És mi, anya, mit szenvedtünk mi.
42 10| mi, anya, mit szenvedtünk mi. Egy év, két év, vártunk,
43 10| az én egyetlen barátnõm. Mi lenne nélküle az életem?
44 10| elzárkózottan élni, mint mi. Õ is szeretne társaságba
45 10| szájáig felhúzva. Figyelt, mi történik most.~Felesége
46 10| ami a vitának eredménye.~- Mi nagyon szeretjük õt - hangsúlyozta -
47 10| paplant, mert kíváncsi volt - mi lenne akkor?~- Akkor - sóhajtott
48 11| eloszlassa, vagy megtudja, mi az oka, mihez kell tartania
49 11| beleásítva kesztyûs markába. - Mi valamikor reggel kilenckor
50 12| semmire, nem képzelõdött, hogy mi történhetett és mi történik
51 12| hogy mi történhetett és mi történik majd, csak föl-fölsóhajtott,
52 12| örült a viszontlátásnak.~- Mi újság? - kérdezte Pacsirta
53 13| hasonlítottak egymáshoz.~- Különben mi újság? - kérdezte anya.~-
54 13| ezt kérdezték:~- Különben mi újság?~- Köszönöm, jól vannak.~-
55 13| talán. Szülei meghalnak. Mi lesz, Boldogságos Szûz Anyám,
56 13| Boldogságos Szûz Anyám, mi lesz?~Ágya fölött, akár
57 13| Hazarepült - szót anya.~- A mi kis madarunk - tette hozzá
|