Fejezet
1 1 | mutatta az idõt: 1/2 1.~Apa és anya csomagolt az ebédlõben.~
2 1 | odakészített.~- A fogkefe - szólt apa.~- Lám, a fogkefe - bólintott
3 1 | bádogmosdóról hozza a fogkefét.~Apa a kezével még egyszer letapsikolta
4 1 | anya a sógornõnek írt, az apa a sógornak, megkérve õt,
5 1 | visszajött, hozta a fogkefét. Apa gondosan selyempapírba pakolta.~
6 1 | cukorspárgával kötötték át, úgy, hogy apa sovány mellével ránehezedett,
7 1 | tolta kifelé, az állomásra.~Apa egérszürke ruhát viselt,
8 1 | faliórára pillantottak. Apa megnézte zsebóráját is,
9 1 | legfelsõ lépcsõfokán állt apa és anya. Õt nevezték el
10 1 | Mehetünk, aranyos - szólt apa, a földre tekintve.~ ~
11 2 | jobboldalt anya, baloldalt apa.~Anya arról beszélt, hogy
12 2 | az egyes kisebb tárgyak. Apa vitte a fehércsíkos gyapjútakarót
13 2 | híján itt állapodott meg, és apa is beszállt, hogy elrendezze
14 2 | figyelmeztette még egyszer apa. - Ne igyál hideg vizet.~-
15 3 | HARMADIK FEJEZET~(melyben apa és anya elsõ napjáról megtudunk
16 3 | kérdezte.~- El - szólt az apa rekedten.~Itt elakadt a
17 3 | öt húszkor ott lesz.~Apa nem felelt. De anya mosolygott
18 3 | Majd kibírjuk - mondta apa.~- Péntek, szombat, vasárnap -
19 3 | péntek, egy hét. Egész hét, apa. Mit csinálunk nélküle?~
20 3 | elõre megvetette az ágyakat, apa ágyát meg anya ágyát, az
21 3 | szemérmetlenségével.~Az apa ingerülten elfordult. Szégyellte,
22 3 | húszkor.~- Fél hat - felelt az apa -, most érkezett meg.~Ez
23 4 | Nagyon éhes vagyok - mondta apa.~- Én is - mondta anya.~
24 4 | sütöttek, fõztek.~Anya és apa megitták a teát. Éhüket
25 4 | nem ír az újság - mondta apa.~Mindenesetre benne éltek
26 4 | az asszony - megvagyok, apa. És te?~- Én is.~Ákos odament
27 5 | almát is.~- Nem árt meg, apa? - szólt oda mosolygó szemrehányással
28 5 | ripacsrémülettel.~- Hát menjünk el, apa.~- Az asszonyok parancsolnak -
29 6 | azonban meg kell nyiratkoznod, apa.~- Miért?~- Így nem jöhetsz
30 6 | jóindulatú, szõke teremtés és az apa, a példás családapa, Priboczay,
31 7 | egyet-mást. Különösen, mikor az apa tragédiáját követte a legnagyobb
32 7 | pihenni.~- Pihenni - szólt apa, ki gépiesen ismételte az
33 7 | Van egy könyve - ugye, apa? - abba beleírja a szép
34 8 | benneteket, kik egyedül vagytok. Apa sokat dolgozik-e? Milyen
35 10| belépett a hálószobába.~- Apa - mondta kérdõn, feddõn,
36 10| Szivart! - parancsolt apa.~Felesége az egérszürke
37 10| Új rohamot kezdett, az apa felé fordulva.~- És te is
38 10| És te is szereted õt, apa, nagyon szereted. Hiába
39 10| elalszom. Imádkozni kell, apa, és hinni. Isten megsegíti
40 12| rohant feléje, hogy átölelje.~Apa éppúgy kiáltott:~- Pacsirta! -
41 12| színpadi kitörést, s szegény apa, szegény anya hangját utánozta
42 12| viszem haza.~Az állomás elõtt apa inteni akart egy bérkocsisnak,
43 12| Pacsirta középütt, kétoldalt apa és anya. Apa a kulacsot
44 12| kétoldalt apa és anya. Apa a kulacsot vitte, melyben
45 12| mondta anya.~- Lehet - mondta apa is.~A Petõfi utca sarkán
46 13| hozott, lányom - mondta apa, ki szerette a szertartásosságot,
47 13| neki. Hol a poggyászom?~Apa már nyitotta a barna vászonbõröndöt
48 13| Aranyos vagy - felelte apa -, nagyszerû vagy.~Pacsirta
49 13| meg - sietett nyugtázni apa.~- Sokat fájt, szegénykém,
50 13| tréfás büszkeséggel -, apa egyszer a fõispánhoz volt
51 13| nézett, élesen.~- De nekem apa nem tetszik. Gyere csak
52 13| édes. Hadd nézzelek meg.~Apa engedelmesen odament. És
53 13| nagymosás - dünnyögte anya.~Apa elbúcsúzkodott, a hálószobába
54 13| párnáján.~- Alszik? - kérdezte apa.~- Igen.~- Szegényke, elfáradt
55 13| tíz év múlva ismét mennyi? Apa most ötvenkilenc, anya ötvenhét.
56 13| gyakorlatra tett szert.~Apa még mindig nem oltotta el
57 13| kis madarunk - tette hozzá apa - hazarepült.~ ~.oOo.~
|