Fejezet

 1 1 |              apa a sógornak, megkérve õt, hogy õ maga személyesen
 2 1 |         lépcsõfokán állt apa és anya. Õt nevezték el így régen, Pacsirtának,
 3 2 |           arra, hogy milyen, szerette õt, ahogy volt, végtelenül.~
 4 2 |             magát, míg meg nem szokta õt így is.~Most is ezért szenvedett.
 5 2 |             gyötörte önmagát. Bámulta õt, gondos figyelemmel, szinte
 6 2 |               látott. Nem bánta, hogy õt látják.~Majd a görcs jelentkezett,
 7 3 |            van valahol, de nem látjuk õt, akár azokat, kik meghaltak.
 8 3 |         köhögnie.~Azonnal észrevették õt. Cifra Géza volt.~Az asszony
 9 3 |       lekötelezõ szeretettel fogadták õt, mint mindenkit, többször
10 3 |            megy, félt, hogy megsértik õt vagy megsért mást, félt,
11 3 |         ellenzõjéhez emelve üdvözölte õt.~- Elutazott? - kérdezte.~-
12 3 |            soha. Nem lévén hiú ember, õt csak az elv érdekelte, az
13 3 |            úgy rémlett, hogy látta is õt. Egy palánk mellõl, mely
14 4 |               De azért csak így hívta õt mindenki Sárszegen: Weisz
15 5 |              okvetlenül. Most magázta õt. Zányi Imre zsebre dugta
16 6 |             Lator Margit, a szubrett. Õt vérbeli színésznõnek tartotta,
17 6 |            Küry Klárához hasonlította õt, és több ízben kifejtette,
18 6 |      szorongatta kezét, folyton nézte õt és folyton kacagott. Micsoda
19 6 |               a nézõk éppúgy bámulták õt, mint a szereplõk. Odaadták
20 6 |          szelídség és jóság, szeretik õt, ki semmi szeretetre, semmi
21 6 |              A tömeg láza tovasodorta õt is, feleségét is. Úgy nevettek,
22 6 |           nézett rá.~Arácsy bemutatta õt.~Most meghajolt a primadonna
23 7 |               bosszúból följelentette õt, arra hivatkozva, hogy pénzét
24 7 |       Budapesten.~Az apját emlegette. Õt, kirõl soha senkinek sem
25 7 |                szegény.~- Te ismerted õt - szólt Miklós, Ákosra tekintve.~-
26 7 |           malomban õrölnek, nem értik õt. De hálából, hogy eddig
27 7 |             és most annyira megszánta õt, hogy szíve összefacsarodott.
28 7 |          lelkében, ki mohón hallgatta õt, homályos reménység éledezett,
29 9 |         betoppant.~Priboczay átölelte õt, arcát arcához tapasztotta,
30 9 |                nem mintha nem tartaná õt úriembernek, de róla is
31 9 |              zokogott.~Ákos megölelte õt.~- Derék 48-as vagy, Laci,
32 9 |         szalmaszál.~Ákos sokáig nézte õt. Úgy látta, hogy boldog,
33 9 |        dünnyögött magában, s gyûlölte õt kimondhatatlanul. Jaj, ha
34 9 |            ötvenkilenc éve szolgálták õt, és ki tudja, még meddig.
35 10| vadgesztenyefa alatt.~Anya megkínálta õt a színházi csokoládéval,
36 10|          jajgatott -, szegényke, csak õt sajnálom.~Maga elõtt látta
37 10|           akarok.~- Hát beszélj.~- Mi õt nem szeretjük.~- Kik?~-
38 10|               mint elõbb. - Gyûlöljük õt. Utáljuk.~- Megõrültél? -
39 10|       feleségét, és megbotránkoztassa õt, egyre emelte hangját, mely
40 10|         fordulva.~- És te is szereted õt, apa, nagyon szereted. Hiába
41 10|       társaságba járunk, és elvisszük õt. Aki nem mutatkozik, azt
42 10|                hogy felesége legyõzte õt érvekkel, és most, hogy
43 10|          mellyel felesége elkábította õt.~Így magára maradt, és kínzóbb
44 10|      eredménye.~- Mi nagyon szeretjük õt - hangsúlyozta - mind a
45 10|           hinni. Isten megsegíti majd õt. És megsegít bennünket is.~
46 11|                Természetesen követték õt a párducok, vagy tízen,
47 12|        rámosolygott, hogy csillapítsa õt, és odaadta kezét, hogy
48 12|             verseit, szóval elismerte õt.~Ijas e szeánsz után a Széchenyibe