Fejezet

 1 4 |         éhes vagyok - mondta apa.~- Én is - mondta anya.~És mosolyogtak
 2 4 |            adta.~- Rendelj valamit. Én meg se nézem.~- Mit akarsz?~-
 3 4 |        kaszinóba?~- Kérlek alássan, én már nem iszom, nem dohányzom,
 4 4 |         akkor még fiatalok voltunk. Én negyvenéves.~Ákos elmosolyodott.
 5 4 |            megvagyok, apa. És te?~- Én is.~Ákos odament hozzá,
 6 5 |       hozzányúlni. Nem is engedném. Én nem engedném. Aztán egészségtelen
 7 5 |             annál édesebb. Bánom is én. A bográcsgulyást nem lehet
 8 5 |        bizonyos peckes fölénnyel:~- Én tisztelem Kossuth Lajost
 9 5 |          kérlek alássan - mondta -, én már tizenöt év óta nem iszom
10 5 |       Környey, fejével gyökintve. - Én is ott leszek.~- Csak nem
11 6 |    színlapot. Õ Vun-Csi.~- Érdekes. Én meg sem ismertem volna.
12 6 |        primadonna.~- De igen, igen. Én nem szoktam bókolni, kedves
13 7 | szórakozottan.~Majd felsóhajtott.~- Én most máson dolgozom.~A verseire
14 7 |            Áldott, jó ember volt.~- Én már alig emlékszem az arcára -
15 7 |             A bátyám. Azt tudod. És én.~- Te még gyerek voltál.~-
16 8 |             agg, katolikus lelkész. Én azonnal a tájék szemléletébe
17 8 |           Haja a halántékán deres s én valahogy másképp képzeltem
18 8 |       természetesen tréfából.~Ma is én vagyok a kedvence. Maga
19 8 |         csomagoltak. Minthogy pedig én jobban szeretek egyedül
20 8 |           hogy csak maradjanak ott, én majd átmegyek a kis szobába
21 8 |        mellett, de itt kellemesebb. Én nem tudnék ezekkel a lányokkal
22 8 |           megkért, menjek velük, de én többet nem vállalom ezt
23 8 |          Azt mondja, hogy a konyhán én vagyok a jobbkeze. Délután
24 8 |          mondtam, hogy nincs ruhám. Én nélkületek nem érezném magam
25 8 |           házat õrizni. Õ lefeküdt, én pedig meghitt szobácskámban
26 8 |         hétig legyek a vendégük, de én, bármily kellemes lenne
27 9 |         füstjébõl.~Máris fölkelt.~- Én majd osztok - szólt.~Vele
28 9 |                Imádom a társaságot. Én végtelen jókedélyû fiú vagyok.~
29 10|           vállat vont. - Hogy mi az én bajom?~- Igen, mi a bajod?~-
30 10|            gazember vagyok.~- Te?~- Én hát - és bólintott.~- Mi
31 10|           hogy mit szenvedett? Csak én tudom, az én apai szívem
32 10|       szenvedett? Csak én tudom, az én apai szívem tudja. Így-úgy,
33 10|       elhúzta -, olyan csúnya, mint én.~Föltápászkodott a zsöllyébõl,
34 10|          beszélj a leányomról. Õ az én leányom. Nekem kell megvédeni
35 10|             Nekem kell megvédeni az én leányomat, a te leányodat,
36 10|             vele jövök-megyek. Õ az én egyetlen barátnõm. Mi lenne
37 10|           bennünket, mindnyájunkat. Én sokat imádkozom. Éjjel,
38 11|          volna kérdezned.~- Igen.~- Én talán sürgönyzök.~- De hová?~-
39 11|      szerencsétlenség, kérem?~- Azt én bizony nem tudom.~Ákos nézte
40 12|        kedélyes volt, humoros:~- Az én drága jó szüleim nem is
41 12|          adom oda senkinek. Tubicát én magam viszem haza.~Az állomás
42 13|             összevissza csókolom az én lányomat.~Cipp-cupp, cuppogtak
43 13|             szeretettel.~- No, majd én a kezembe veszlek - szólt
44 13|         kell híznod. Értetted? Majd én fõzök neked.~- Igaz, mit
45 13|     hallotta a vonat zakatolását.~- Én - gondolkodott, úgy, mint
46 13|             magára gondol.~De ez az én õ volt, és õ ezt teljesen
47 13|       teljesen átélte. Õ volt ez az én, testben, lélekben, egy
48 13|    kimondjuk a változhatatlan szót: én.~Béla bácsi, Etelka néni