Fejezet

 1 2 |          volt most, hanem hervadt, öreg, igazi vénlány.~Csak a napernyõ
 2 2 |            fiatalember ült meg egy öreg, sovány, katolikus lelkész.
 3 2 |            fiatalember ült, meg az öreg, sovány, katolikus lelkész,
 4 3 |    jelentett õ ennek a két szegény öreg embernek. Csak azt érezte,
 5 3 |        sapkáját, civilmódra.~A két öreg kifelé indult.~Hosszú délután
 6 3 |         nemsokára meghal. Errõl az öreg emberek kíméletlen közönyével,
 7 4 |           pillantást vetett oda az öreg, bizonyos halvány megvetéssel,
 8 4 |              Meglehetõs - szólt az öreg -, egészen - kezdte magát,
 9 4 |            asztalához:~- Szervusz, öreg.~- Szervusz, szervusz.~Már
10 4 |         aztán csak ötölt-hatolt.~- Öreg párduc - szakította félbe
11 4 |           meg õket, mint azokat az öreg díványokat, melyek rendesen
12 4 |       valaha indult és gyõzött. Az öreg azonban ezt nem vette észre.~
13 4 |        Igen, így lehet olvasni.~Az öreg föltette pápaszemét, és
14 5 |     fõparancsnok. - Megkívánja. No öreg, egy pohárral.~- Talán egy
15 5 |            a maga társaságával.~Az öreg csecsemõ-mohósággal cuclizta
16 5 |       bódította agyát, zsongította öreg, renyhe vérét, régen eltûnt
17 6 |         vett, valahová sietett.~Az öreg határozatlanul nézett rá.~
18 6 |            kacsó nem engedte el az öreg kezet. Csak pár pillanat
19 6 |         Olga és Kárász Dani.~A két öreg bámult a hintó után.~ ~
20 7 |           Tény azonban az, hogy az öreg Ijas János csak másfél év
21 9 |               Sok van a rovásodon, öreg, ezt ma jóvá kell tenned.~
22 9 |        jobban szemügyre vehesse.~- Öreg - mondta csodálkozva -,
23 9 |      sunyin. Elszégyellte magát.~- Öreg vagyok, pajtás - mondta
24 9 |         ölelgették. - Ördögöd van, öreg - harsogtak -, igyunk egyet -
25 9 |          álló Füzes Ferit:~- Ez az öreg Vajkay?~- Az.~- Azt hallottam,
26 9 |     állította. Hatalmasan kopogott öreg agyvelejében, s olyan gyönyörûséget
27 9 |            azt, ami elmúlt és van, öreg csontjait, melyek ötvenkilenc
28 10|      batyubált látott, és mint hû, öreg bútor, már két nemzedéket
29 10|           a holtrészeg emberre.~Az öreg kotorászni kezdett nadrágzsebeiben,
30 10|           Hallgass - rivallt rá az öreg -, fogd be a szád. Gazember
31 10|          akart kissé melegedni.~Az öreg csak pár kortyot tudott
32 10|           értesz engem - felelt az öreg indulatosan. - Nem arról
33 10|        Ákos kéjelegve -, csúnya és öreg szegény, ilyen csúnya -
34 10|    krajcárom félreteszem, dolgozom öreg napjaimra, a jót is elvonom
35 10|          szereted. Hiába beszélsz, öreg, kedves apuska. Akkor, mikor
36 11|    Takarításhoz fogott, mint holmi öreg cseléd. Kezében szemétlapáttal,
37 11|             valami más történt.~Az öreg úgy képzelte - és néhány
38 11|  céltalanságának.~Így hatott a két öreg emberre is a nevetõ szakács.~
39 11|           barátjára:~- Megszöktél, öreg - mondta szemrehányóan -,
40 11|       Pincér, egy csizma sört. No, öreg.~- Nem, azt már nem merem.
41 11|           Vajkayék fülében. Sem az öreg, sem az asszony nem volt
42 12| elkeveredett a félhomállyal.~A két öreg szeme-füle egyaránt káprázott.
43 13|     rátette apja kezére, simogatta öreg csuklóját, mint valami gyermekét.