Fejezet

2001 10|                        hogy immár egyedül áll a szobában, egyedül az egész
2002 10|                   hitvesi ágyak fölött lógott a falon.~A fekete fa-alapon
2003 10|                  ágyak fölött lógott a falon.~A fekete fa-alapon csüngött
2004 10|                     fekete fa-alapon csüngött a drága, elsanyargatott test,
2005 10|              aranyfüsttõl befuttatva, úgyhogy a sovány bordák, a kíntól
2006 10|                      úgyhogy a sovány bordák, a kíntól kifelé roskadó mellkas,
2007 10|                       kifelé roskadó mellkas, a halálos verejtéktõl csapzott,
2008 10|                  minden mozdulatukat, s õ, ki a szíveket és veséket vizsgálja,
2009 10|                   Karjait hõsien vetette szét a keresztfán, fölistenítve
2010 10|                 melyet csak õ tett, mióta áll a világ. De a feje a mindjárt
2011 10|                   tett, mióta áll a világ. De a feje a mindjárt beálló dermedet
2012 10|                  mióta áll a világ. De a feje a mindjárt beálló dermedet
2013 10|                  elõre, és arca már megkövült a kínszenvedéstõl. Nem nyújthatta
2014 10|                      volt, igaz valóság ebben a polgári szobában, hol minden
2015 10|                      tragédia magasztosságát, a lángész és forró szeretet
2016 10|                  árasztotta az édes Jézus, ki a boldogtalanokért jött a
2017 10|                       a boldogtalanokért jött a világra, és meghalt azokért,
2018 10|                       asszony egy lépést tett a feszület felé. Szemében
2019 10|                   imádkozom. Akkor megkönnyül a szívem, és hamar elalszom.
2020 10|                  testét, de Sárszegen az volt a szokás, hogy a férfiak szemérmes
2021 10|              Sárszegen az volt a szokás, hogy a férfiak szemérmes kegyelettel
2022 10|                       vallásos voltukat, mint a könnyüket, csak a nõk mutogatták,
2023 10|                        mint a könnyüket, csak a nõk mutogatták, de tõlük
2024 10|                    követelték.~Anya eloltotta a villanyt, lefeküdt az ágyba.
2025 10|                      ágyba. Õ is magára vonta a paplant a szájáig.~Nem döntötték
2026 10|                     is magára vonta a paplant a szájáig.~Nem döntötték el
2027 10|                    van szó.~- Igen?~- Ott ült a Baross-kávéházban. Köszönt.~-
2028 10|                      márciusra, októberre. De a kis vasúti tiszt csak éldegélt,
2029 10|                      Majd megint fölült.~- Ég a pokol - mondta tréfásan.~
2030 10|                      pokol - mondta tréfásan.~A gyomra égett, kegyetlenül,
2031 10|                   hullt, bepiszkította állát. A fehér port rágta fekete
2032 10|                  fogaival.~Nem gyújtották meg a mécsest. De nélküle sem
2033 10|                       nélküle sem volt sötét. A leengedett redõk résein
2034 10|                   redõk résein átszüremkedett a világosság, a falon fényes
2035 10|                  átszüremkedett a világosság, a falon fényes léniák inogtak,
2036 10|                 léniák inogtak, és az utcáról a piacra haladó parasztszekerek
2037 11|                 TIZENEGYEDIK FEJEZET~(melyben a kései ébredésrõl, az esõrõl
2038 11|             ébredésrõl, az esõrõl van szó, és a párducok ismét megjelennek)~
2039 11|               megjelennek)~Akik éjszaka élnek a boldog fõvárosokban, és
2040 11|             fõvárosokban, és nappal alusznak, a korhelyek, megszokják, hogy
2041 11|                    álmos kezükkel meggyújtják a lámpát, fürdõszobájukba
2042 11|             öltözködnek, és frissen lépnek ki a homályos utcára. Az emberek,
2043 11|                    itt mozognak, már fáradtak a napi lótás-futástól, eltörõdtek
2044 11|                    lótás-futástól, eltörõdtek a sok tárgyalásban, veszekedésben,
2045 11|                    óra, reggeli és ebéd, csak a vacsora meg a lefekvés van
2046 11|                      ebéd, csak a vacsora meg a lefekvés van elõttük. Lassabban
2047 11|                       láthatóan csalódtak már a napban, mely vége felé közeledik,
2048 11|                        Bánatos aléltság remeg a levegõben. De ez a szomorúság
2049 11|                      remeg a levegõben. De ez a szomorúság nem veri le õket,
2050 11|            egyenlõtlen versenyben, ránevetnek a villanyfényre, eszükbe jut
2051 11|                    villanyfényre, eszükbe jut a verõfény, melynek hátat
2052 11|                 tovább akar aludni, befeküdni a másik éjszakába is, mely
2053 11|                      Testét nem elégítette ki a nappali pihenés. Aztán egyszerre
2054 11|                   gondolata bántja, sarkallja a kötelesség, hogy jóvátegye
2055 11|                  teendõit, s belehelyezkedjék a rendes kerékvágásba. Ámolyogva
2056 11|                   koromréteg lenne. Nem látta a napfényt, mely idõközben
2057 11|                    elhamvadt, nem köszöntötte a reggelt és delet, mely tudta
2058 11|                      ténfereg, míg megtalálja a helyét térben és idõben,
2059 11|                       észre, hogy kábult, fáj a feje.~Az asszonyt, ki késõ
2060 11|                  szobáról szobára csoszogott.~A zongorán még mindig égett
2061 11|                     zongorán még mindig égett a két lámpa, melyet tegnap
2062 11|                   egész nap virrasztottak itt a lángok. Szemrehányást tett
2063 11|                    Szemrehányást tett magának a fénypazarlás miatt.~Sok
2064 11|                      Többször elõfordult ezen a héten, hogy egyik szoba
2065 11|                  egyik szoba székeit átvitték a másikba, ezeket ki kellett
2066 11|                    álltak. Pacsirta munkáját, a terítõt, mely alatt megtalálták
2067 11|                        mely alatt megtalálták a kamrakulcsot, sokáig kereste,
2068 11|                    megkerült. Ezt ráborította a tükör márványlapjára, lenyomtatva
2069 11|                   márványlapjára, lenyomtatva a két kapcsos arcképalbummal.
2070 11|                       elárulná õket. Még csak a zongorát kellett letakarítani,
2071 11|                    letakarítani, elrakni róla a hangjegy-füzeteket, lezárni
2072 11|         hangjegy-füzeteket, lezárni kulccsal. A kulcsot bevitte a hálószobába,
2073 11|                   kulccsal. A kulcsot bevitte a hálószobába, átadta urának,
2074 11|                 ronggyal tisztogatta, sikálta a piszkos, nyálas, szivarhamus
2075 11|                szivarhamus padlót, szedegette a pénzdarabokat, a bankókat,
2076 11|                   szedegette a pénzdarabokat, a bankókat, melyek szerteszéjjel
2077 11|                  Zörögve takarított. Ákost ez a zaj kergette ki az ágyból.
2078 11|                    Hány óra?~- Fél hét.~Amint a tükörben megpillantotta
2079 11|                      még most is ott látszott a szódabikarbóna, félrenézett.
2080 11|             Gyermekesnek, ízetlennek tartotta a tegnapi jelenetet. Nem szólt
2081 11|                      késõre jár. Mingyárt itt a vonat.~- Hûvös van.~- Igen,
2082 11|                     esik.~Az asszony fölhúzta a redõnyöket, szellõztett.
2083 11|             barátságtalan levegõ csapódott be a pállott szobába, meglobogtatva
2084 11|                pállott szobába, meglobogtatva a függönyöket.~Esett.~Hallani
2085 11|                       Esett.~Hallani lehetett a szél füttyét, a cégérek
2086 11|                      lehetett a szél füttyét, a cégérek zörgését. Gázlámpák
2087 11|                  csatakos nadrággal cuppogtak a sárban, arcuk eltorzult,
2088 11|                        arcuk eltorzult, amint a viharral viaskodva tartották
2089 11|                   Csatornák bádogszája okádta a habos vizet, mely patakokban
2090 11|                     mely patakokban rohant le a Petõfi utca gazos árkába.
2091 11|                   füstölgött.~Pár percig mind a ketten nézték ezt a képet.~-
2092 11|                      mind a ketten nézték ezt a képet.~- Õsz van - szólt
2093 11|                       az esernyõt, kinyitotta a szobában, megbizonyosodni,
2094 11|                     akartak, mikor hirtelenül a földre kuporodott. A ruhaszekrény
2095 11|               hirtelenül a földre kuporodott. A ruhaszekrény hátsó lábánál
2096 11|                   utcára értek, visszafordult a kapuból.~- Várj - mondta, -
2097 11|                          Jó - bólintott Ákos.~A szél sivalkodott. Nekiment
2098 11|                       szájába, úgyhogy elállt a lélegzete. Az asszonyt is
2099 11|                      Szaporázta az esõ, mosta a nyári portól piszkos kocsikat,
2100 11|                     Néhány zöld láng lobogott a pályatest fölött, az üres
2101 11|             messzeségében. Kõszénfüst szállt, a levegõben a kén sátáni szaga
2102 11|                Kõszénfüst szállt, a levegõben a kén sátáni szaga érzett.~
2103 11|                    sem szólt. Sötétség borult a raktárokra.~Csak oldalt,
2104 11|                      raktárokra.~Csak oldalt, a távíróhivatalban aranylott
2105 11|                    távíróhivatalban aranylott a lámpafény az ablakokon.
2106 11|                       az ablakokon. Itt, ezen a boldog szigeten, hová nem
2107 11|                     szigeten, hová nem hatolt a szél zúgása, esõ nedve,
2108 11|                 idilli nyugalomban üldögéltek a távírótisztek asztaluk fölé
2109 11| selyemhernyótenyésztõk módjára gombolyították a hosszú, fehér fonalakat,
2110 11|                       fehér fonalakat, melyek a világot áthálózzák és összekötik,
2111 11|                   kötelékkel. Hordárok dõltek a málhaházban gyalulatlan
2112 11|                      karjára sietve fölgyûrte a piros szalagot, a szárnyas
2113 11|                   fölgyûrte a piros szalagot, a szárnyas kerékkel. Zsebkendõt
2114 11|                    hogy ne szívja közvetlenül a nyirkos levegõt, törölgette
2115 11|               hajnalban feküdt le.~Arcéle így a párás levegõben majdnem
2116 11|                        márcsak azért is, hogy a tegnapi félreértést eloszlassa,
2117 11|                     mihez kell tartania magát a jövõben. Náthás hangján
2118 11|                zsebóráját, szokása szerint. - A tarkövi két és fél órát
2119 11|                 közölt, nagy izgalmat keltett a két öregben.~- Két és fél
2120 11|                sürgönyzök.~- De hová?~- Igaz, a vonat már úton van.~Ákos
2121 11|                      esernyõjét, kitámolygott a sínek közé, és a nedves
2122 11|                 kitámolygott a sínek közé, és a nedves kavicsokon botorkált,
2123 11|                megnyugtató választ. Tocsogott a szakadó esõben. De a hordárok
2124 11|                Tocsogott a szakadó esõben. De a hordárok is lefeküdtek már,
2125 11|                      álmát aludták, horkolva. A gépház körül egy mogorva,
2126 11|                 érdeklõdött, hogy miért késik a vonat.~- Majd begyön - mondta
2127 11|                          Majd begyön - mondta a munkás -, várni köll.~-
2128 11|                  bizony nem tudom.~Ákos nézte a hektikás munkást, és a lelketlen
2129 11|                  nézte a hektikás munkást, és a lelketlen izgatókra gondolt.~-
2130 11|                    Tessen arra jobbra - szólt a munkás.~Arra jobbra is ment,
2131 11|                      emberek otthon maradtak.~A peronon csak Vajkayné ült.~
2132 11|                     Azt képzelte, hogy elájul a rosszulléttõl, leszédül
2133 11|                       rosszulléttõl, leszédül a székrõl, és menten vége.
2134 11|                      székrõl, és menten vége. A csömör undok szédülete most
2135 11|                      Szeretett volna odadõlni a vaspóznához, mely a tornácot
2136 11|                  odadõlni a vaspóznához, mely a tornácot támogatta, a földre
2137 11|                    mely a tornácot támogatta, a földre vágódni, de uralkodott
2138 11|                  talán valamit.~Odacsöngették a pincért. Az bõbeszédûen
2139 11|                        hogy fejét kiszellõzze a hûs levegõben. Homlokán
2140 11|                 Homlokán szederjes sáv maradt a kalap szoros bõrbetétjétõl.
2141 11|                     Bõre összegyûrõdött, mint a papír, arca krétafehér volt,
2142 11|                      arca krétafehér volt, az a kis hús, melyet magára szedett
2143 11|                    szedett az utóbbi napokban a Magyar Király konyhájából,
2144 11|                    Magyar Király konyhájából, a kedves pirosság eltûnt.
2145 11|                     ezt gondolta:~- Nem késik a vonat, valami más történt.~
2146 11|                    erõsítette sejtelmét, hogy a vonat összeütközött valahol,
2147 11|                   kocsikat látott maga elõtt, a romok alatt vérzõ, hörgõ
2148 11|                      sebesültekkel. Majd arra a föltevésre hajlott, hogy
2149 11|                      föltevésre hajlott, hogy a mozdony csak kisiklott,
2150 11|                tétovázva hol az egyiknek, hol a másiknak hitt. Felesége
2151 11|                      fogva azt tartotta, hogy a vonat már régen megérkezett,
2152 11|                     negyed tizenegykor várták a gyorsat.~A sárszegi értelmiség
2153 11|                 tizenegykor várták a gyorsat.~A sárszegi értelmiség egyetlen
2154 11|                  valakije, akár nem, kisétált a vonat elé, hogy szemügyre
2155 11|                 beleringassa magát pár percig a nagyvárosi élet incselgõ
2156 11|                    élet incselgõ káprázatába.~A pesti gyors percnyi pontossággal
2157 11|                    pontossággal futott be, és a hatalmas mozdony a jámbor
2158 11|                     be, és a hatalmas mozdony a jámbor sárszegi publikum
2159 11|              tûzijátékot rögtönzött.~Ákost és a feleségét ez nem foglalkoztatta.~
2160 11|                     ez nem foglalkoztatta.~Õk a kiszállókat figyelték, mintha
2161 11|                       hajlongva vett el tõlük a Magyar Király portása, aztán
2162 11|                 portása, aztán kikísérte õket a fogadó üvegezett, világos
2163 11|                     omnibuszáig, és hazavitte a vendégeket, kiket friss
2164 11|                 utaztak, nem sokáig néztek ki a jelentéktelen állomáson.
2165 11|              állomáson. Legfölebb félrevonták a függönyt, aztán megint összecsukták,
2166 11|                      tetszõ hölgy állt sállal a nyakán, s a rozsdás, szivattyús
2167 11|                       állt sállal a nyakán, s a rozsdás, szivattyús kutat
2168 11|                     elõtt, pillanatra föltûnt a szakács, fehér sapkájával,
2169 11|                      Most hágott tetõpontjára a szülõk riadalma.~Ha izgatott
2170 11|                     figyelünk. Ilyenkor maguk a tárgyak is - egy lámpaoszlop,
2171 11|                    egy bokor - fokozottan éli a maga õsi, zárkózott, embernek
2172 11|                 milyen egyedül vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat minden
2173 11|                      vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat minden látható
2174 11|                   céltalanságának.~Így hatott a két öreg emberre is a nevetõ
2175 11|                  hatott a két öreg emberre is a nevetõ szakács.~Mihelyt
2176 11|                 köröttük és minden ember maga a várakozás volt.~A tárgyak
2177 11|                  ember maga a várakozás volt.~A tárgyak álltak, az emberek
2178 11|                      gyönyörködve nézik végig a gyors érkezését és indulását.
2179 11|                  kilenckor kászolódtunk haza.~A tejre mutatott.~- Látom
2180 11|                     megint elzüllöttél.~- Fáj a fejem - szólt Ákos.~- Tanulj
2181 11|                     Tanulj tõlem - kacsintott a vén bûnös. - Pincér, egy
2182 11|                       élvezettel kebelezte be a gyöngyözõ, hûs sört feneketlen
2183 11|                     Természetesen követték õt a párducok, vagy tízen, kik
2184 11|                     párducok, vagy tízen, kik a kaszinói kárlátóról jöttek,
2185 11|                      Priboczay, Gaszner Máté, a kedves „Mátékám”, Zányi
2186 11|                 kürtõkalapjában, Szolyvay, ki a váratlan hidegre más híján
2187 11|                       fejénél, és elénekelték a Circumdederuntot. Erre magához
2188 11|                   tért. Azóta egyik kocsmából a másikba ténfergett, folyton
2189 11|                  kicsinylõen tolta el magától a sört.~- Etiam si omnes,
2190 11|                  beszélni, mégpedig leginkább a klasszikusokból vett idézetekkel.
2191 11|             Horatiusból. Éles esze fölvillant a szesztõl. Részegnek nem
2192 11|                   hogy õ az egész társaságban a legjózanabb. Csak vastag,
2193 11|                 délután eleredt orra vére, és a patikus azzal tömte be.~
2194 11|                       patikus azzal tömte be.~A harmadik pohárka pálinka
2195 11|                     ridendo mores - mormogta.~A társaság latinul tudó tagjai
2196 11|                     veritas.~Füzes Ferinek ez a tréfa nagyon tetszett.~Valaha
2197 11|                      az öreget, visszafizetni a kölcsönt. Minthogy pedig
2198 11|                     is gyufát gyújtott, abban a reményben, hogy ami egyszer
2199 11|                      emelte.~Szunyogh azonban a lángot egy lehelettel elfújta,
2200 11|                       egy lehelettel elfújta, a gyufát kiütötte kezébõl.~
2201 11|                 Tessék? - kérdezte Füzes Feri a gavallér hidegvérével és
2202 11|                      gavallér hidegvérével és a rossz diák leplezetlen zavarával.~
2203 11|                   belesüppedve mámorába, abba a békébe és csöndbe, mely
2204 11|                     elküldheti-e holnap ehhez a részeges kancsóhoz a segédeit.~
2205 11|                    ehhez a részeges kancsóhoz a segédeit.~A párducok pénteki
2206 11|                részeges kancsóhoz a segédeit.~A párducok pénteki napja úgy
2207 11|                      ruhástul feküdtek otthon a díványon, és gyógyítgatták
2208 11|               asszonyok otthon ültek, ápolták a betegeket. Ebédre korhelylevest,
2209 11|                      ásványvizes üvegeket meg a söröspalackokat, mert a
2210 11|                       a söröspalackokat, mert a szeszmérgezés ellenmérge
2211 11|          szeszmérgezés ellenmérge tudvalevõen a sör.~Csak délelõtt tizenegykor
2212 11|              tizenegykor mentek el pár percre a férjek Priboczayhoz, ki
2213 11|                       férjek Priboczayhoz, ki a Mária gyógytárban, mint
2214 11|           gyógykezelte, kikúrálta õket. Ekkor a patikában kinek-kinek egyéni
2215 11|                       folyadékokból, leemelte a Tinctura Chinát, a Tinctura
2216 11|                   leemelte a Tinctura Chinát, a Tinctura Amarát, a Tinctura
2217 11|                    Chinát, a Tinctura Amarát, a Tinctura Gentianát, beleöntötte
2218 11|               Tinctura Gentianát, beleöntötte a csinos, metszett poharakba,
2219 11|                      egy-egy csöppet vegyítve a Spiritus Menthából, meg
2220 11|                       Spiritus Menthából, meg a kisebb palackokból, melyekben
2221 11|                 egészet egy kis Aetherrel is. A szeszt sohasem szabad mellõzni.~
2222 11|                Aethert, és ez segített rajta.~A többiek körben álltak, koccintottak,
2223 11|                  koccintottak, kihörpintették a keserû poharakat, s szájukat,
2224 11|                  bizottságtól támogatva, mely a tökrészeg párducokat, mint
2225 11|                 hányszor hányt. Sárszegen ezt a jó mulatás fokmérõjének
2226 11|               tûzilármát csapott, odarendelte a tûzoltókat, kik parancsára
2227 11|                    parancsára levízipuskázták a kompániát. Innen tûzoltókocsikon
2228 11|                 robogtak az utolsó állomásra, a gõzfürdõbe.~Werner is velük
2229 11|                   tegnap Ákosnak kibicelt, az a kuka alak, ki pityókos korában
2230 11|                    azért nagyon kedves fiú. Õ a gõzfürdõben semmi áron sem
2231 11|        aranycsillagokkal hajtókáján lépett be a harminc fokos forró medencébe.
2232 11|                harminc fokos forró medencébe. A társaság megéljenezte, mint
2233 11|                       díszlépéssel ki is ment a medencébõl az elõcsarnokba,
2234 11|               Fegyverkabátjáról még csöpögött a víz, s mikor tovább haladt
2235 11|                    víz, s mikor tovább haladt a reggeli levegõben, óriási
2236 11|                    arra, hogy megörökíttessék a párducok jegyzõkönyvében,
2237 11|                      melyet Füzes Feri vezet.~A párducok hallgatták ezt
2238 11|                       párducok hallgatták ezt a beszámolót, mely kiterjedt
2239 11|                    beszámolót, mely kiterjedt a legapróbb részletekre, egy
2240 11|           pontosságával, ki adatokkal szolgál a majdan hálás utódoknak.
2241 11|               utódoknak. Olykor hahotáztak is a hallgatók, ökrendezve nevettek,
2242 11|                   ripacs, valami kardalos, ki a seregélyre emlékeztetett,
2243 11|           emlékeztetett, odanyújtotta Ákosnak a kezét.~- Szervusz, kedves
2244 11|                akadtak ilyenek, kikkel tegnap a bor lázában nyilván te-poharat
2245 11|                    elõtte. Amint nézte ezeket a fakó arcokat, lekókadt fejeket,
2246 11|                 üvegcsizmát megivott, dobálta a kõpadlóra cigarettáit, nem
2247 11|                    cigarettáit, nem fogyva ki a szóból. Beszélt, beszélt,
2248 11|                   kérdezte egyszer Környey.~- A leányomat.~- Hát elutazott?~-
2249 11|                   tudtam.~- Hová?~- Béláékhoz a pusztára.~- És ma érkezik?~-
2250 11|                          És ma érkezik?~- Ma.~A párducok cihelõdtek.~Az
2251 11|                         Üdülni ment, kérem.~- A levegõváltozás - szólt Füzes
2252 11|                         igen egészséges.~- De a vonat annyit késik. Nagyon
2253 11|                       mondott még:~- Reméljük a legjobbat. Kisztihand -
2254 11|                      édes mosolyával, követve a párducokat, kik élükön Környey
2255 12|                TIZENKETTEDIK FEJEZET~(melyben a megérkezés és viszontlátás
2256 12|                Nyugtalansága elérkezett addig a pontig, melyen már megszûnik
2257 12|                   okozta tépelõdés, fölmondja a szolgálatot a gondolkozás,
2258 12|                       fölmondja a szolgálatot a gondolkozás, és helyét a
2259 12|                      a gondolkozás, és helyét a bódulat váltja föl, mely
2260 12|                       megsegítene még egyszer a jó Isten.~- Megsegít, megsegít.~
2261 12|                vitatkoztak arról, hová tették a kamrakulcsot, bezárták-e
2262 12|                      kamrakulcsot, bezárták-e a dolgozószoba ajtaját.~Ekkor
2263 12|           dolgozószoba ajtaját.~Ekkor kongott a jelzõharang.~Összeborzongtak.
2264 12|               Összeborzongtak. Egyedül álltak a peronon, mert miután elmentek
2265 12|                 peronon, mert miután elmentek a párducok, az egész indóház
2266 12|                     az egész indóház kiürült. A pincérek szedték az abroszokat.~
2267 12|           meg-megismétlõdõ sípolást hallottak a sötétbõl, ahonnan hosszú
2268 12|                     az alakok, kik leszálltak a személyszállító kocsikból,
2269 12|                    személyszállító kocsikból, a harmadosztályból, igénytelen
2270 12|                     kotorászták elõ keblükbõl a bilétát.~Cifra Géza értésükre
2271 12|                        hogy még mindig nem ez a vonat az. De a tarkövit
2272 12|                  mindig nem ez a vonat az. De a tarkövit már a szomszédos
2273 12|                   vonat az. De a tarkövit már a szomszédos állomásról jelezték,
2274 12|                      Mikor legkevésbé várták, a szemhatár alján megjelent
2275 12|                     szemhatár alján megjelent a kis kávédaráló, az, amelyik
2276 12|                   tapogatózva, hogy valakinek a lábára ne lépjen. A mozdony
2277 12|                 valakinek a lábára ne lépjen. A mozdony minden pillanatra
2278 12|               köhögött, mintha meghûlt volna. A kocsik jajgattak, a fék
2279 12|                    volna. A kocsik jajgattak, a fék nyöszörgött. Nem lehetett
2280 12|                  látványnak nevezni.~Zökkenve a váltókon, majdnem sántikálva
2281 12|                 váratlanul kanyarodott és nem a háttérbe ment, hanem elõre,
2282 12|               megállni, fölhúzta szerelvényét a gépházig, úgy, hogy utolsó
2283 12|                    világa még tétovábbá tette a homályt.~Ezenkívül lármáztak
2284 12|                    kiabálták, veszekedtek, és a zaj elkeveredett a félhomállyal.~
2285 12|            veszekedtek, és a zaj elkeveredett a félhomállyal.~A két öreg
2286 12|                  elkeveredett a félhomállyal.~A két öreg szeme-füle egyaránt
2287 12|                     összpontosítani, csak azt a kocsit nézték, mely elõttük
2288 12|                  aztán utoljára egy házaspár. A fiatalasszony és fiatal
2289 12|               szalmakalapban édesdeden aludt. A kocsi most teljesen kiürült.~
2290 12|                      jórészt átadták jegyüket a vasutasnak, ki a kijáratnál
2291 12|                     jegyüket a vasutasnak, ki a kijáratnál meg-megszólalt:~-
2292 12|                  kijáratnál meg-megszólalt:~- A jegyet kérem, a jegyet.~
2293 12|             meg-megszólalt:~- A jegyet kérem, a jegyet.~Kézikocsikon a poggyászokat
2294 12|                        a jegyet.~Kézikocsikon a poggyászokat tolták kifelé.~-
2295 12|                       egy másodpercig tart ez a kétség, már nem bírja ki
2296 12|                   egyikük sem.~Messze-messze, a homály mélyébõl, ingadozó
2297 12|                   hogy még egyszer csalódnak. A viaszkosvászon sapkát nem
2298 12|                      sapkát nem ismerték, sem a gumiköpenyt, a kalitkát
2299 12|                  ismerték, sem a gumiköpenyt, a kalitkát pedig, melyet a
2300 12|                      a kalitkát pedig, melyet a nõ, minden csomag nélkül,
2301 12|                     nõ, minden csomag nélkül, a jobb kezében lóbázott, olykor
2302 12|                        olykor magasra emelve, a melléig, éppen nem értették.~
2303 12|                    lehetett tõlük, mikor anya a nõ háta mögött megpillantotta
2304 12|                    háta mögött megpillantotta a hordárt, ki a barna vászonbõröndöt
2305 12|                  megpillantotta a hordárt, ki a barna vászonbõröndöt cipelte,
2306 12|                      két oldala kidudorodott. A kosarat is látta átkötve
2307 12|                       átkötve cukorspárgával, a kulacsot, a vizeskulacsot,
2308 12|                   cukorspárgával, a kulacsot, a vizeskulacsot, és a hordár
2309 12|                 kulacsot, a vizeskulacsot, és a hordár vállán a fehércsíkos
2310 12|             vizeskulacsot, és a hordár vállán a fehércsíkos gyapjútakarót.
2311 12|                     hang is megszólalt, távol a sötétben, mint csúfondáros
2312 12|                 szokta bevinni pár krajcárért a városba, mulatságosnak találta
2313 12|                     mulatságosnak találta ezt a színpadi kitörést, s szegény
2314 12|              meglapult.~Mindhárman fölriadtak a viszontlátás öntudatlan
2315 12|                     örömébõl. Arcukra fagyott a mosoly.~Pacsirta az indóház
2316 12|                     de nem látott senkit, sem a peronon, sem a sínek között.
2317 12|                    senkit, sem a peronon, sem a sínek között. Azt hitte,
2318 12|                 karolt.~Ákos utánuk bandukolt a hordárral. De még többször
2319 12|                    hordárral. De még többször a vagon irányába tekintett,
2320 12|                 irányába tekintett, fürkészve a sötétet. Ismerte ezt a hangot.
2321 12|              fürkészve a sötétet. Ismerte ezt a hangot. Hasonlított a többi
2322 12|                     ezt a hangot. Hasonlított a többi emberek hangjához,
2323 12|                     is állt, és indulni akart a sötét felé, de visszafordult.
2324 12|                        de visszafordult. Csak a kezében levõ esernyõvel
2325 12|                       levõ esernyõvel sújtott a levegõbe, hatalmas ütést
2326 12|                 otromba golyhónak szánt. Majd a két kedves nõhöz csatlakozott.~
2327 12|                ismernek.~- Dehogynem. Csak ez a sapka - mondta anya.~- Rosszul
2328 12|                        Szûk kicsit. Összetöri a hajam - és megigazította
2329 12|                        Etelka nénitõl kaptam. A köpenyt is. Hogy meg ne
2330 12|                  mondta.~- És ez?~- Ja, igen. A kalitka.~- Micsoda?~- Galamb.~
2331 12|                 kalitka.~- Micsoda?~- Galamb.~A kijárathoz érkeztek. Pacsirta
2332 12|               Pacsirta megint szívéhez emelte a kalitkát, és míg Ákos átnyújtotta
2333 12|                       és míg Ákos átnyújtotta a már távozni akaró vasutasnak
2334 12|                      távozni akaró vasutasnak a leánya jegyét, õ becézgette
2335 12|                 érdemes. Egy kis séta nem árt a sok ülés után. A hordár
2336 12|                      nem árt a sok ülés után. A hordár majd elszállítja
2337 12|                       hordár majd elszállítja a poggyászt.~Ákos meg anya
2338 12|                      megrakodva vitte elõttük a csomagokat, vissza-visszafordulva,
2339 12|               jönnek-e már.~Nem esett az esõ, a szél is elállt. Csak az
2340 12|                    hullottak olykor borzongva a csöppek.~Lassan ballagtak
2341 12|                     csöppek.~Lassan ballagtak a nyárfa-soron.~Pacsirta középütt,
2342 12|                    kétoldalt apa és anya. Apa a kulacsot vitte, melyben
2343 12|                       mindig víz kotyogott, s a fehércsíkos gyapjútakarót.
2344 12|           gyapjútakarót. Szórakozottan bámult a földre, és nem hallotta,
2345 12|                     idegesen, s cepelte rajta a láthatatlan terhet, az õ
2346 12|                  nyájas volt, láthatóan örült a viszontlátásnak.~- Mi újság? -
2347 12|                       nagyon vártunk.~Kiértek a Széchenyi térre, melynek
2348 12|                       jobban eltörpülve ebben a törpe éjszakában.~Mindenki
2349 12|               négyszögek gyanánt világítottak a sárszegi éjszakába, a csütörtöki
2350 12|            világítottak a sárszegi éjszakába, a csütörtöki ricsaj után gyászolt.
2351 12|                villanykörte mellett, olvasván a Le Figarot, haladt a mûvelt
2352 12|                 olvasván a Le Figarot, haladt a mûvelt nyugattal, a fölvilágosodott
2353 12|                    haladt a mûvelt nyugattal, a fölvilágosodott európai
2354 12|                      ébren volt: Ijas Miklós, a Sárszegi Közlöny segédszerkesztõje.~
2355 12|                       mint vidéki ifjú költõt a múzsájához. Néha ölébe hajtotta
2356 12|                      ölébe hajtotta fejét, és a nõ összecsókolta a poéta
2357 12|                  fejét, és a nõ összecsókolta a poéta gesztenyeszín sörényét,
2358 12|              misztikus félhomály”-t csináltak a szubrett szobájában, melyet
2359 12|                       havi öt forintért. Mind a ketten Budapestre vágyakoztak,
2360 12|          hangterjedelmét, szidta Orosz Olgát, a nõ pedig, ki mellesleg Fehér
2361 12|                       Fehér tata babája volt, a sárszegi Agrár Banké, meghallgatta
2362 12|                       õt.~Ijas e szeánsz után a Széchenyibe tért, melynek
2363 12|                  játszott, már oltogatták, és a félig elsötétített kávéház
2364 12|               márványasztalkájához ült, közel a pénztárhoz. Rumos feketét
2365 12|                      és erõsen cigarettázott. A pincér kezébõl kikapta Kiss
2366 12|                  frissen érkezett hetilapját, A Hétet, lapozgatta elõre
2367 12|                 századvégi mélabúra, és ezzel a kifejezéssel pillantott
2368 12|                  hármacskán mendegéltek, elöl a fáradt hordárral.~Lassan
2369 12|                      és hogy észre ne vegyék, a pénztár likõrös üvegei mögé
2370 12|                      is hajolt, úgy nézte ezt a három embert, míg el nem
2371 12|                      Széchenyi utca. Hordár.”~A jegyzõkönyvet visszatette
2372 12|                      kivette, hosszan bámulva a jegyzetet, valamin tépelõdve.~
2373 12|                       írt utána.~Vajkayék már a Magyar Király elõtt haladtak,
2374 12|               kíméletes gúnnyal.~- Szegények.~A Mária gyógytárnál parasztszekér
2375 12|                      parasztszekér álldogált, a bakon tüszõs gazda ült,
2376 12|                      ki még délután behajtott a tanyáról, lóorvosságért,
2377 12|                   lóorvosságért, várván, hogy a gyertyánál dolgozó patikussegéd
2378 12|               márványcsészéjében összekeverje a vagy másfél kiló kenõcsöt,
2379 12|                      és átadja neki. Távolabb a Baross-kávéház ázott, elárvult
2380 12|              bádogkertjével hiába csábítgatta a sárszegieket. Csinos Józsi
2381 12|                 asztaloknak húzta csodaszépen a Gésák és Szulamit legújabb
2382 12|                   idõnk volt. Még átsétáltunk a tarkövi templomba. Misére.~-
2383 12|                  Kisasszonynapján gyûléseznek a fecskék, és elrepülnek meleg
2384 12|                partokra, Afrikába. Utána csak a vénasszonyok nyara következik.~
2385 12|                vénasszonyok nyara következik.~A parknál jártak. Kopogtak
2386 12|                lépteik az aszfalton. Benéztek a kerítésen.~Középütt, a park
2387 12|               Benéztek a kerítésen.~Középütt, a park gyepágyában fehérre
2388 12|              üveggolyókkal, és rájuk borultak a haldokló rózsák, kiégett
2389 12|                    Könnyû szellõcske tipegett a homályos utakon, egy-két
2390 12|                     száraz levelet csörgetve. A padok, az is, melyen Ákos
2391 12|                délután sütkérezett, csöpögtek a nyiroktól. A gyep kopaszodott.
2392 12|                        csöpögtek a nyiroktól. A gyep kopaszodott. Senki
2393 12|                       csak egy rendõr járkált a kerítés elõtt, ki Vajkay
2394 12|                    hallott fönn, magasan fönn a levegõben.~- Ez az õsz -
2395 12|                    fák felett, házak tetején. A város alján füttyentett
2396 12|                      egy vonat, és elhangzott a füttye. Kietlen unalom borult
2397 12|                    borult mindenre. Vége volt a melegnek.~Mindössze ennyi
2398 12|                        Lehet - mondta apa is.~A Petõfi utca sarkán már siettek,
2399 12|                   Pacsirta nehezen szokta meg a pusztai életet, minden áldott
2400 12|                    örült, hogy visszaérkezett a városba, mely kényelmével
2401 13|                TIZENHARMADIK FEJEZET~(melyben a regény 1899. év szeptember
2402 13|                lányomat.~Cipp-cupp, cuppogtak a csókok.~- Állj elém - parancsolta
2403 13|              esõköpenyét.~Csakugyan meghízott a sok tejtõl, tejföltõl, vajtól.
2404 13|              tejfölszagú, ruhája vajszagú.~De a hízás nem használt neki.
2405 13|                       mondta apa, ki szerette a szertartásosságot, és megvárta,
2406 13|              mihozzánk.~Õ is megcsókolta mind a két orcáját.~Csitt-csatt,
2407 13|                Csitt-csatt, megint csattogtak a csókok.~- Ó - kiáltott Pacsirta -,
2408 13|                felejtettem.~- Micsodát?~Hozta a kalitkát.~- Nézzétek, milyen
2409 13|                       kis Tubica. Nem cukros?~A galamb, meglátva a villanyfényt,
2410 13|                    cukros?~A galamb, meglátva a villanyfényt, kaparászni
2411 13|                      szólt Pacsirta, kinyitva a kalitka ajtaját -, ráül
2412 13|                       kalitka ajtaját -, ráül a vállamra. Ideszáll mindig.~
2413 13|              Búzamagot is hoztam ám neki. Hol a poggyászom?~Apa már nyitotta
2414 13|                  poggyászom?~Apa már nyitotta a barna vászonbõröndöt meg
2415 13|                      barna vászonbõröndöt meg a kosarat, melybe Pacsirta
2416 13|                       úgy, ahogy õ; ugyanabba a selyempapírba a fogkefét,
2417 13|                     ugyanabba a selyempapírba a fogkefét, sûrûfésût, ugyanabba
2418 13|                     ugyanabba az újságpapírba a cipõket. Rendszeretetét
2419 13|                      Újságpapír-tölcsérkében, a Sárszögi Közlöny vasárnapi
2420 13|                       olvasható - zsugorodott a búzamag. Abból etetgették
2421 13|                     búzamag. Abból etetgették a galambot jó sokáig, majd
2422 13|                     hoztam - mondta Pacsirta.~A rokonok két üveg málnalekvárt,
2423 13|                      néni együtt remekelt.~Ez a torta, mely piskótatésztából
2424 13|                     úton kissé összenyomódott a ruhák közt, s oldalt kifolyt
2425 13|                  ruhák közt, s oldalt kifolyt a tölteléke, elmaszatolódott
2426 13|                    tölteléke, elmaszatolódott a fehér papírra. Sajnálták
2427 13|                       papírra. Sajnálták mind a hárman, sokáig nézték, csóválták
2428 13|                    késsel le lehetett kaparni a tölteléket, s így is igen
2429 13|                       jó volt.~Az ingek közül a csomagolásnál kivett egy
2430 13|                fényképész volt, levette õket. A fényképen mindenki rajta
2431 13|                       fülét hegyezve ült ott, a vadászkutyák hivatalos fontoskodásával
2432 13|                   lógatva emlõs hasát, melybe a vadászaton éveken át annyi
2433 13|                    valóságos „vaskutya” lett.~A fénykép különben csoportot
2434 13|                  különben csoportot ábrázolt, a tarkövi nyaralókból alakítva.~
2435 13|               alakítva.~Elöl egymásba karolva a két Thurzó-lány, fûzõ nélkül,
2436 13|                       és Klári. Zelma mellett a jómodorú, határozatlan tekintetû
2437 13|                      szegény, nem tudja, hogy a kisvárdai, vagy a nagyvárdai
2438 13|                        hogy a kisvárdai, vagy a nagyvárdai ághoz tartozik-e.~
2439 13|                    Klári mellett Berci térdel a regényes szerelmesek pózát
2440 13|              szerelmesek pózát gúnyolva, amin a két lány láthatóan vihog,
2441 13|                       mondta anya. - Ezek itt a Thurzó-lányok.~- Igen.~-
2442 13|                      Thurzó-lányok.~- Igen.~- A nagyobbik nekem nem rokonszenves.
2443 13|                       nekem nem rokonszenves. A kisebbik csinos fruska,
2444 13|                       kifejezés.~Ákos elkérte a képet. Õ csak leányát nézte.~
2445 13|                       leányát nézte.~Ott állt a pajtában, melynek nyitott
2446 13|                  Etelka nénibe, másik kezével a falba fogódzva, mintegy
2447 13|                 egyedül tengett-lengett ebben a társaságban, az õ rokonai,
2448 13|                      vérei között is. Csak ez a mozdulata látszott, a kétségbeesett
2449 13|                      ez a mozdulata látszott, a kétségbeesett menekülés
2450 13|                 lehajtotta, és haját tartotta a lencse felé.~- No, milyen?~-
2451 13|                   szekrényébe. Mikor becsukta a szekrény ajtaját, megszólalt:~-
2452 13|               megszólalt:~- Igaz, megkaptátok a levelem?~- Meg, meg - sietett
2453 13|                       Sokat fájt, szegénykém, a fogad? - kérdezte anya.~-
2454 13|                    egész.~- Melyik?~- Ez itt.~A villanycsillár alá állt,
2455 13|                       melynek fele hiányzott. A többiek elöl apró rizskása-fogacskák
2456 13|                   száját kinyitotta, és látta a csillár alatt, a villanyfényben -
2457 13|                     és látta a csillár alatt, a villanyfényben - élesebben,
2458 13|                 élesebben, mint amikor elment a napfényben -, hogy valami
2459 13|                     erõs pókháló: az öregség, a közönyös, jóvátehetetlen
2460 13|                   fájt neki, hanem elfogadta, a leánya nevében. Amint álltak
2461 13|                szólalt meg anya, megállapítva a tényt.~- Pompásan.~- El
2462 13|                 milyen rosszul mulattatok ti. A Magyar Király kosztja.~-
2463 13|                   büszkeséggel -, apa egyszer a fõispánhoz volt hivatalos.
2464 13|                     hangját. - Milyen sovány. A kezecskéje is milyen sovány.~
2465 13|                    szeretettel.~- No, majd én a kezembe veszlek - szólt
2466 13|                       anya.~- Valami könnyût. A sok zsíros pusztai ételbõl
2467 13|                     anya.~Apa elbúcsúzkodott, a hálószobába ment, betéve
2468 13|                      hálószobába ment, betéve a fehér ajtót, mely a hálószobát
2469 13|                    betéve a fehér ajtót, mely a hálószobát a leányszobától
2470 13|                      ajtót, mely a hálószobát a leányszobától elválasztotta.
2471 13|           elválasztotta. Hallotta, amint anya a háztartás csip-csup gondjairól
2472 13|              leányával, ki már lefeküdt, majd a mosónéról és Szilkuthy Birirõl,
2473 13|                     urától.~Ákos meggyújtotta a mécsest. De amint vaksi
2474 13|                     vaksi fénye végigcikázott a tálcán, elsápadt, hátrahõkölt,
2475 13|                       az, aki rémet lát.~Ott, a tálca szélén hevert egy
2476 13|                     valahogy nem tüntettek el a sok zûrzavarban, a rózsaszín
2477 13|               tüntettek el a sok zûrzavarban, a rózsaszín színházjegy, a
2478 13|                      a rózsaszín színházjegy, a földszint kettõs páholy
2479 13|                   nézett, majd markába gyûrte a vádló okmányt, apró darabokra
2480 13|                   apró darabokra szaggatta, s a fehér cserépkályhához ment,
2481 13|               rõzsékkel, hasábfákkal és azzal a limlommal együtt, melyet
2482 13|             lábujjhegyen, behúzva maga mögött a leányszoba ajtaját, mely
2483 13|                       elfáradt az úttól.~Anya a leányszoba ajtajára pillantott.
2484 13|                      épp ekkor kattantotta el a villamos lámpa kallantyúját,
2485 13|                  mindig, mindenkivel, de ezen a héten, távol szüleitõl,
2486 13|                ocsúdott, hogy nem látta többé a tarkövi embereket, nem hallotta
2487 13|                       embereket, nem hallotta a vonat zakatolását.~- Én -
2488 13|                        testben, lélekben, egy a húsával és emlékeivel, múltjával,
2489 13|               magunkra eszmélünk, s kimondjuk a változhatatlan szót: én.~
2490 13|                       Aludni is ezért ment át a díványra. Mégsem sikerült
2491 13|                 sikerült egészen, amit akart.~A Thurzó leányoknak folyton
2492 13|               fárasztotta.~Õket látták szülei a fényképen.~Ezen a fényképen
2493 13|                      szülei a fényképen.~Ezen a fényképen azonban nem volt
2494 13|                     Szabó Jóska, az ispán, az a negyvennégy éves, durva
2495 13|                    éves, durva félparaszt, az a kajla bajszú, zömök özvegyember,
2496 13|            beszélgetett még vele, hazakísérte a majorból, majd elmaradt,
2497 13|             Mancikának elmenet odaajándékozta a nyakán lógó érmet, a vékony
2498 13|           odaajándékozta a nyakán lógó érmet, a vékony ezüstlánccal, melyet
2499 13|                    akár szüleinek ágya fölött a Jézus, egy Mária-kép lógott,
2500 13|                  Jézus, egy Mária-kép lógott, a boldogságos szent Szûz képe,