Fejezet

  1 1 |                  ELSÕ FEJEZET~(melyben az olvasó megismerkedik két
  2 1 |              pusztai kirándulásról is)~Az ebédlõ támlás díványán nemzetiszín
  3 1 |            falinaptár a tükör mellett, az erõs verõfényben föltüntette
  4 1 |           napot: Szeptember 1. Péntek.~Az ingaóra pedig, mely cifra,
  5 1 |      végtelennek látszó napot, mutatta az idõt: 1/2 1.~Apa és anya
  6 1 |               1.~Apa és anya csomagolt az ebédlõben.~Egy vedlett,
  7 1 |           kilencet kölykezik.~Csak még az asztalon levõ utazókosárba
  8 1 |        lapuljanak.~Sógora, Bozsó Béla, az asszony testvérbátyja, több
  9 1 |              halogatták a kirándulást.~Az idén azonban minden levél,
 10 1 |        leánynak, a leány válaszolt rá, az anya a sógornõnek írt, az
 11 1 |              az anya a sógornõnek írt, az apa a sógornak, megkérve
 12 1 |       személyesen várja kocsival, mert az állomástól a tanya háromnegyed
 13 1 |               Mindenben megállapodtak.~Az utolsó napokon mégis sürgönyök
 14 1 |             Már nem lehetett lemondani az útról.~Anya visszajött,
 15 1 |             folyton eszükbe jutott ez, az.~Most azonban elkészültek.~
 16 1 |              mellé. Targonca zötyögött az udvar téglázott útján, mely
 17 1 |                helyezte, tolta kifelé, az állomásra.~Apa egérszürke
 18 1 |           ruháját hordta, mint mindig. Az õ haja, melyet dióolajjal
 19 1 |             Kissé kacsázva jött elõre.~Az öregek becézõ mosollyal
 20 2 |       végigmegyünk a Széchenyi utcán, ~az indó-házig, és a vonat végre
 21 2 |        Széchenyi utcán, mely egyenesen az állomásig vitt, úgy, ahogy
 22 2 |                 magyarázta, hol vannak az egyes kisebb tárgyak. Apa
 23 2 |              jó kútvízzel töltött meg, az útra.~Vajkay Ákos nem beszélt,
 24 2 |             savós szemet, mely valamit az õ szemére emlékeztetett.~
 25 2 |    rézsútoldalt kilátás nyílt itt arra az egyemeletes, gipszrózsákkal,
 26 2 |            legszebb épületére, melyben az Úri Kaszinó székelt. Lejjebb
 27 2 |               családja, feszélyezte ez az érdeklõdés, ez a nagy-nagy
 28 2 |         káröröm bélelt, pirossal.~Erre az öregúr véget vetett önkínzó,
 29 2 |              szabálytalanságot, melyet az õ vére jelent a természet
 30 2 |           természet rendjében.~Kiértek az állomásra. Már a sínen pöfögött
 31 2 |          riadalmukra el volt foglalva, az utolsó helyig.~Pacsirtának
 32 2 |             süsse a tûzõ verõfény, még az ülésre is leült, hogy kipróbálja
 33 2 |              ki a kocsi elõtt állt, és az ablakra tekintett. Mi tûrés-tagadás,
 34 2 |               emelték lelküket. Ezeket az alkalmakat majdnem keresték.~
 35 2 |              valami ürügy kínálkozott, az általános meghatottság védelme
 36 2 |             Sokáig nem indult a vonat. Az ilyen vicinálisok túlbuzgóak,
 37 2 |                ki is fogytak a szóból. Az öregek fölszárították könnyeiket,
 38 2 |        szerették volna, ha vége szakad az elnyújtott jelenetnek.~-
 39 2 |              semmit. Mindig ezt mondta az anyja: télen, tavasszal,
 40 2 |              mezõkre.~A leány kihajolt az ablakból. Szülei felé tekintett,
 41 2 |             volt, mint apja. Csak élte az életet, napról napra, de
 42 2 |            napról napra, de most, hogy az elmaradó tájak, változó
 43 2 |                volt lebocsátva, de itt az üvegen megpillantotta arcát.
 44 2 |             szerette magát nézni, mert az hiúság, és aztán minek is?~
 45 2 |             hol a fiatalember ült, meg az öreg, sovány, katolikus
 46 2 |               futották el.~Elsõ érzése az ijedelem lehetett, mert
 47 2 |           csodálkozva, hogy megtörtént az, amitõl félt, amire csak
 48 2 |             Majd a görcs jelentkezett, az idegek és izmok görcse,
 49 2 |               gyötrelem képében.~Leült az ülésre. Vastag arca átfûlt
 50 2 |            nyirok maszatától vöröslött az orra. Szegény, fönn a tollas
 51 2 |            leányra, kék szemével, mely az Istennel való folytonos
 52 2 |                 Tigris, a vadászkutya. Az a kocsi mellett futott,
 53 3 |             Maguk elé meredtek azoknak az embereknek szomorú és buta
 54 3 |          bírtak elmenni.~Aki elutazik, az tovatûnik, az megsemmisül,
 55 3 |                elutazik, az tovatûnik, az megsemmisül, az nincs is.
 56 3 |             tovatûnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él,
 57 3 |              is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved
 58 3 |                határozatlan lépésekkel az iroda irányába ment.~Arca
 59 3 |           pattanások. Mellén lötyögött az egyenruha.~Szippantgatta
 60 3 |       észrevették õt. Cifra Géza volt.~Az asszony figyelmeztette urát,
 61 3 |             mondani senkinek. Dicsérte az ozsonnát, vacsorát, a katolikus
 62 3 |                szokott összejönni, kik az õ társadalmi helyzetén is
 63 3 |        szellemi világuk közelebb esett az övéhez, jobban illettek
 64 3 |               barátait, mint feleségét az, aki rangján alul nõsült.
 65 3 |            velük. Titokban találkoztak az egyiknek vagy a másiknak
 66 3 |              ki közöttük különben csak az „Õ” volt. Nevét sohasem
 67 3 |               ejtették ki.~Kétségtelen az, hogy Vajkayéknak egy idõben
 68 3 |                 kérdezte.~- El - szólt az apa rekedten.~Itt elakadt
 69 3 |              elakadt a beszélgetés. Ez az a pont, melytõl Cifra Géza
 70 3 |           lefeküdjön, hogy megterítsék az asztalt, aztán hogy leszedjék
 71 3 |          asztalt, aztán hogy leszedjék az asztalt. Tett-vett nyugtalanul,
 72 3 |                tanár, mikor fönn járt, az érelmeszesedése miatt eltiltották
 73 3 |                meg - ami jobban fájt - az õ kedves szivarjaitól.~Egyetlen
 74 3 |              mely a múltból megmaradt, az volt, hogy beült az udvarra
 75 3 |         megmaradt, az volt, hogy beült az udvarra nézõ kicsiny, mindig
 76 3 |               aztán a legérdekesebbet, az Õst, a Vagyonszerzõt, a
 77 3 |              dédapjáról már sem õ, sem az okmányok nem adtak pontos
 78 3 |         mindent tudott azonban mesélni az õ õseirõl, kiket jobban
 79 3 |           õseirõl, kiket jobban ismert az élõknél: a Vajkay Ádámokról,
 80 3 |              századok mélyén, és arról az arany liliomról is, mely
 81 3 |               lévén hiú ember, õt csak az elv érdekelte, az növelte
 82 3 |              õt csak az elv érdekelte, az növelte titkos önérzetét,
 83 3 |                nemsokára meghal. Errõl az öreg emberek kíméletlen
 84 3 |          városba ment, elsõnek sietvén az egyletbe, hogy befizesse
 85 3 |                rendben van.~Most, hogy az aszfalton lépkedett, nem
 86 3 |           keresve.~Kisdiákok cirkáltak az utcákon, hazatérve a szeptember
 87 3 |               volt lecke. Ma kezdõdtek az iskolák.~Fél óráig tartott,
 88 3 |          utcába, melynél már elfogyott az aszfalt, és két oldalt gazzal
 89 3 |                 Veres Mihály, künn ült az utcán, árral, dikiccsel
 90 3 |                most is csöndben aludt. Az öt, utcára nézõ ablak be
 91 3 |                leengedve, krémcsipkéik az ablakpárnára lógtak, melyeket
 92 3 |               a hõségben sem vettek ki az ablakok közül.~Ákos elõkereste
 93 3 |                Hogy bírjuk ki? - szólt az asszony, könnyezve, a szûk
 94 3 |               vasárnap - számolta a nõ az ujjain, mintha rózsafüzért
 95 3 |              gondolkozott.~De minthogy az asszony még mindig könnyezett,
 96 3 |          péntek van. Aki pénteken sír, az vasárnap nevet. Mi is majd
 97 3 |          meggyõzõdés nélkül, és bement az ebédlõbe.~Itt az asztal
 98 3 |                bement az ebédlõbe.~Itt az asztal a délutáni fényes
 99 3 |               tányéraival, poharaival, az ebédtõl maradt morzsáival,
100 3 |               hálóban elõre megvetette az ágyakat, apa ágyát meg anya
101 3 |              apa ágyát meg anya ágyát, az éjjeli szekrényre kikészítette
102 3 |      kikészítette a két pohár vizet, s az üvegburás arany óra mellé,
103 3 |             üvegburás arany óra mellé, az almáriumra odatette a mécsest,
104 3 |                függtek.~Pacsirta tükre az ajtó mellett, a legsötétebb
105 3 |            üres itt minden - sóhajtott az anya, és mutatta kezével.~
106 3 |           Milyen üres.~Átmentek megint az ebédlõbe.~Itt az üvegszekrényben
107 3 |                megint az ebédlõbe.~Itt az üvegszekrényben csillogtak
108 3 |         kegyelettel õriztek. Villogtak az apró-cseprõ tárgyak is,
109 3 |               csöpp porcelán kutyusok, az ezüstözött kancsócskák és
110 3 |               tartotta csupasz mellén, az elsõ magyar minisztérium
111 3 |               és karjait kitárva várta az osztrák zsandárok gyilkos
112 3 |               a kertbe - indítványozta az asszony.~- Menjünk ki.~Kimentek
113 3 |                állt, benne poharak, és az üveg a vízben szivárványlott.
114 3 |            meredeztek. Hátul, a falnál az alkörmös mutogatta sötét,
115 3 |              valaki?~- Valaki - mondta az anya félénken -, valami
116 3 |      szerencséje - tette hozzá bátran, az asszonyok megható szemérmetlenségével.~
117 3 |           megható szemérmetlenségével.~Az apa ingerülten elfordult.
118 3 |                   Kicsoda?~- Õ - szólt az öregúr, és felesége megértette,
119 3 |            húszkor.~- Fél hat - felelt az apa -, most érkezett meg.~
120 3 |                a padról, végighaladtak az orgonabokrok közt, melyek
121 3 |               Pacsirtával együtt ebben az idõben indultak sétálni,
122 3 |            mindjárt megérkezik.~Múltak az órák, mégsem jött.~Ákos
123 3 |              mégsem jött.~Ákos bezárta az ajtókat. Mint minden este,
124 3 |               tért feleségével, és itt az ágyra heveredett ruhástul.~
125 3 |         fáradtságtól, azonnal elnyomta az álom.~Álmában ismét a Széchenyi
126 3 |            feleségével meg Pacsirtával az állomás felé.~De most letértek
127 3 |          ismerõs utcába csaptak, aztán az alagúton át, mindenféle
128 3 |               meg borzasztó sejtelmét. Az asszony tekintete pedig
129 3 |                Egy palánk mellõl, mely az õ kerítésükre emlékeztetett,
130 3 |              mezítelen mellén, holtan.~Az asszony csöndesen tett-vett
131 3 |              ura homlokát.~Ákos fölült az ágyban. Egy korty vizet
132 3 |          meresztette.~Még mindig látta az álom-alakokat, kikkel már
133 3 |             most is csodálkozott, hogy az, ki mindene, és oly csöndesen
134 3 |           berregett a konyha csengõje. Az asszony fölugrott, szaladt
135 4 |               sötét hajnalban érkeztek az asszonyok. Zötyögtek a kövezetlen
136 4 |           sehonnan sem lehet szerezni, az urak csak a biztosat szeretik,
137 4 |          szeretik, a takarékba rakják, az Agrár Bankba, ötös kamatra.~
138 4 |         tanyáztak, a Bólyai utca felé, az edénypiac csörömpölt. Baromfiak
139 4 |                pora, mely megtizedelte az itteni gyermekeket, s a
140 4 |          cigarettáira. Szája vonaglott az undortól.~Mindennap ezt
141 4 | körömtisztogatását végezte. Füzes Feri az Úri Kaszinó felé sietett.~
142 4 |      társalgójában találkoznia kellett az ellenfél segédeivel, hogy
143 4 |             orrú lakkcipõje csikorgott az aszfalton.~Õ volt az összes
144 4 |        csikorgott az aszfalton.~Õ volt az összes lyukas becsületek
145 4 |               szájáról sohasem tûnt el az az édes, semmit sem jelentõ,
146 4 |            szájáról sohasem tûnt el az az édes, semmit sem jelentõ,
147 4 |               sportember, ki kettétöri az ezüstforintost, a diákversenyre
148 4 |         fölkeltek, Pacsirta kinyitotta az ablakokat, és szellõztetett,
149 4 |       takarított.~Most kissé elaludtak az öregek. Még mindig égett
150 4 |               öregek. Még mindig égett az éjjeli mécs az üvegharangos
151 4 |            mindig égett az éjjeli mécs az üvegharangos ütõóra mellett.~
152 4 |     panasz-szót.~Fektükben még kitömte az álom, levegõétkeivel, színes
153 4 |        elfelejtettek vacsorázni, aztán az ebédet is csak hûbelebalázs
154 4 |      hûbelebalázs nyelték le. Márpedig az ilyen étel sohasem táplál.~-
155 4 |              mutatkozott. Pacsirta meg az édesanyja mindent elvégzett,
156 4 |             kimosta gyomrukat, növelte az ûrt. Nyomban az ebédre gondoltak.~
157 4 |                növelte az ûrt. Nyomban az ebédre gondoltak.~Már hetekkel
158 4 |            napra - hiszen csak egy hét az egész - nem fõznek otthon.
159 4 |                elõ ilyen konyhában. Ó, az ottani levesek, az ottani
160 4 |       konyhában. Ó, az ottani levesek, az ottani húsok és az ottani
161 4 |            levesek, az ottani húsok és az ottani tészták. Cifra Gézának
162 4 |             futó pillantást vetett oda az öreg, bizonyos halvány megvetéssel,
163 4 |            megvetéssel, aztán fölvette az étlapot. Feleségének adta.~-
164 4 |               társa tehát föltekintett az elõtte levõ ezüstcsajka
165 4 |               futóan, mert teste-lelke az evéssel volt elfoglalva.
166 4 |              piros gulyáshúst, kirakta az M. K. monogramos porcelántányérra,
167 4 |     illetékesnek.~- Meglehetõs - szólt az öreg -, egészen - kezdte
168 4 |            mindenütt, ezüst trillával. Az emberek teljes meggyõzõdéssel
169 4 |         tekintet okozott, kezébe vette az étlapot, és nézegette, csupa
170 4 |            mint alelnök foglalt helyet az asztalnál. Bólongatott szelíd
171 4 |             színe-java is.~Fehér tata, az Agrár Bank sárszegi fiókjának
172 4 |           holnap reggel megverekszenek az urak a városerdõben, a már
173 4 |       végkimerülés.~Ötpercenként nyílt az ajtó. Az újonnan érkezõket
174 4 |            Ötpercenként nyílt az ajtó. Az újonnan érkezõket majdnem
175 4 |               óra után, hogy vége volt az iskolának, a tanárok állítottak
176 4 |          jéghideg csuklója, reszketett az orvos meleg kezében. Vastag
177 4 |    felöltõjében, föltûrt gallérral ült az étteremben, s félénken,
178 4 |                diákjai tekintettek rá, az orvosra nézett.~Gál doktor
179 4 |          igyekezett beszélni. Dicsérte az élet megannyi szépségét,
180 4 |             Környey Bálint, két úrral.~Az egyik Szolyvay volt, a közkedvelt
181 4 |              is otthonosan viselkedett az asztaltársaság, de a lárma,
182 4 |              öblös hahota fogadta, ami az elnököt meg is illeti. Õ
183 4 |            közéjük tartozott, mindjárt az asztaltársaság megalakulásakor,
184 4 |          sírját évenként megkoszorúzza az asztaltársaság, mikor Környey
185 4 |  asztaltársaság, mikor Környey beszél, az ifjak, párduc-kölykek és
186 4 |               ifjak, párduc-kölykek és az öregek könnyeznek, kik deresedõ
187 4 |            meglátták egymást, örültek.~Az asztaltársaság az üdvözlésre
188 4 |             örültek.~Az asztaltársaság az üdvözlésre halkította hangját.
189 4 |              volna, majd kezet csókolt az asszonynak, és kezelt Ákossal
190 4 |               azonban nemsokára hívták az asztalhoz. Bocsánatot kért.
191 4 |           menniök kellett.~Kiballagtak az utcára.~Éjszaka valahol
192 4 |                el tagjaiban, kezdõdött az emésztés: az ételek jótékony,
193 4 |                 kezdõdött az emésztés: az ételek jótékony, erõnevelõ
194 4 |              küldték szét a véráramba.~Az érdeklõdés, mely a vendéglõben
195 4 |              lett volna rajtuk, de itt az utcán még nem szokták meg
196 4 |          szokták meg õket, mint azokat az öreg díványokat, melyek
197 4 |   sírköves-boltokat, azt hihette, hogy az emberek nem is élnek itt,
198 4 |       kereskedõ vakbuzgó hitével, hogy az embereknek épp az õ árujuk
199 4 |                 hogy az embereknek épp az õ árujuk kell, s ebbõl a
200 4 |         üzletbe. Egymás mellett álltak az érckoporsók, minden méretben,
201 4 |             boltosné újságot olvasott, az angóramacska pedig a fakoporsóban
202 4 |       Ragyogott minden szörnyûség. Még az orvosi mûszerkereskedés
203 4 |              is tündöklött. Csillogtak az ezüstös csipeszek, a gumikesztyûk,
204 4 |             csipeszek, a gumikesztyûk, az összecsukható mûtõágyak,
205 4 |                feléjük. Tessék, kérem, az élet kínálta holmiit, tessék
206 4 |             zára volt, nem olyan, mint az õ keshedt vászonbõröndjüknek,
207 4 |               krokodilbõrtárcát. Ettõl az asszony nem is tudott megválni.
208 4 |              kiszívta a kánikulai nap. Az öregurat ezek a pesti irodalmi
209 4 |                  Aspasiám: - akarlak!” Az asszony elmosolyodott, meglökte
210 4 |       elmosolyodott, meglökte urát. De az nem nevetett, csak vállat
211 4 |              sütött a nap. Kinyitották az ablakokat, a lakást átjárta
212 4 |              érdekeit istápolta. Azóta az újság minden vízben megfürdött,
213 4 |              valaha indult és gyõzött. Az öreg azonban ezt nem vette
214 4 |           cikkébe, s ha véletlenül épp az õ társadalmi osztályát szapulta,
215 4 |                szapulta, és ellene meg az atyjafiai ellen küzdött,
216 4 |            álmosodott el, böngészgette az újságot.~Csakhogy nem jól
217 4 |               a körtéket.~Ákos fölállt az asztalra, megigazította
218 4 |           Meleg, egyenletes fény ömölt az ebédlõre.~- Milyen barátságos -
219 4 |           Milyen barátságos - kiáltott az asszony.~- Igen, így lehet
220 4 |               Igen, így lehet olvasni.~Az öreg föltette pápaszemét,
221 4 |            katonai törvényszék elõtt.” Az a francia kapitány, kirõl
222 4 |                írnak.~Ez nem érdekelte az asszonyt.~- „Vilmos császár
223 4 |              mindörökké német volt, és az is marad.~- Elzász-Lotharingia?~-
224 4 |                  Elzász-Lotharingia?~- Az, anya, amelyiket 1871-ben
225 4 |       negyvenéves.~Ákos elmosolyodott. Az asszony is. Kezét gyengéden
226 4 |            asszony is. Kezét gyengéden az öregúr kezére tette.~- Csak
227 4 |              megint háború - sóhajtott az asszony.~- A franciák meg
228 4 |                 és belekapcsolták õket az egész világ izzó, keserû,
229 4 |              államban - olvasta apja - az összekötõ vasúti hídról
230 4 |               Irtóztató - jegyezte meg az anya, ki egyszerre fölrezzent,
231 4 |            találták.~- Arról ma nem ír az újság - mondta apa.~Mindenesetre
232 4 |               Mindenesetre benne éltek az eszmék, érdekek, emberi
233 4 |           kérdezte Ákos.~- Hát - szólt az asszony - megvagyok, apa.
234 4 |                gyufát. Ott állt mindig az almáriumon, az üvegburás
235 4 |             állt mindig az almáriumon, az üvegburás óra mellett. De
236 4 |                most nem volt a helyén.~Az asszony tûvé tette a házat.
237 5 |                rossz közkönyvtára van, az emberek alig ismerik, megvetõen
238 5 |              és rettenetesen ott lebeg az Isten, ki mindenütt jelenlevõ,
239 5 |                van a csöndesmise.~Erre az elõkelõ osztály jár, megyei
240 5 |            Fiatalemberek kísérik õket, az udvarlók, kik hátul, a pillérek
241 5 |          levegõn, egymással feleselve. Az illatok valóságos hangversenye
242 5 |              Vaníliás metélt: Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem
243 5 |         fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandja a szaga,
244 5 |         csiklandja a szaga, és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta
245 5 |      gondolatokat.~- Pacsirta jól fõz, az kétségtelen. Legalább mindenki
246 5 |                 igen, õ is. Igaz, hogy az ételek készítésében egyéni.
247 5 |                 csak a franciás koszt, az való nekünk.~Most fölült.
248 5 |         orrában még mindig ott lengett az étterem szaga, kiverhetetlenül,
249 5 |              tolakodva, a bûzös illat, az illatos bûz, az a kegyetlen
250 5 |           bûzös illat, az illatos bûz, az a kegyetlen aroma, melyben
251 5 |               Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol,
252 5 |              mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha,
253 5 |              Jó elõételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból
254 5 |         Ismerjük el, ott sem rossz, de az otthoni, á, a jó otthoni
255 5 |                 Bûn-e ez? Azt mondják, az ördög incselkedik a pusztában
256 5 |                sem égrõl, sem földrõl. Az van a valóságban, van az
257 5 |               Az van a valóságban, van az asztalon, van Weisz és társa
258 5 |              Weisz és társa elõtt, van az étlapon, a göbölyrostélyos
259 5 |   szomszédságában. Aztán a többi mind, az is van, a sertésoldalas,
260 5 |           rántott bárány, nem beszélve az angol, francia, olasz nyelvû
261 5 |                a fritto mistoról, mely az idegen nyelv zamatát leheli,
262 5 |             borokról is, a csopakiról, az egri bikavérrõl, a mádi
263 5 |                 édes Leánykám...~Nyílt az ajtó.~Az asszony jött a
264 5 |             Leánykám...~Nyílt az ajtó.~Az asszony jött a takarításból.
265 5 |               Aludtál? - kérdezte tõle az asszony.~- Nem.~- Azt hittem,
266 5 |           valami csínyen kapnak rajta, az ágyban. Nem mert feleségére
267 5 |    szégyenkezett.~- Éhes vagy - mondta az asszony -, az a bajod. Éhes
268 5 |            vagy - mondta az asszony -, az a bajod. Éhes vagy, lelkem,
269 5 |               hogy csodálkoztak rajta. Az étteremben nagy zenebona
270 5 |          visszaadott, markával kivetve az ezüstpénzeket, fölvette
271 5 |           ültek. Várakoztak kicsit.~De az emberek vasárnap, a pihenés
272 5 |                frakkja fecskeszárnyán.~Az asszony azt tanácsolta,
273 5 |          roppant éhes volt, s étvágyát az ételek látása növelte. Most
274 5 |                hogy illendõen fogadják az új vendégeket, még Szunyogh
275 5 |                azok lesöpörték nyomban az asztalt, tányérokat, új
276 5 |         komikus között foglalt helyet, az asztal végén.~Felesége az
277 5 |              az asztal végén.~Felesége az asztalfõre került Priboczay,
278 5 |                 Másik asztalszomszédja az a magas, elegáns úr volt,
279 5 | bemutatkozásnál sem hallotta nevét.~Ez az úr szertartásosan kezet
280 5 |                Egyszerre odajött ehhez az úrhoz a fõpincér, fülébe
281 5 |                 fülébe súgott valamit, az étterem egyik sarkába vonta.
282 5 |                válasz. Megszokta õ már az ilyen komédiákat.~Távollétét
283 5 |             sejtetett. Hát csakugyan õ az. Még sohasem látta játszani,
284 5 |              visszajött. Ismét figyelt az asszonyra, kérdezett és
285 5 |            elõszeretettel alkalmazott. Az asszony el volt ragadtatva.
286 5 |           Milyen friss, mennyire tudja az illemet, milyen bohém és
287 5 |     úricsaláddal” megismerkedett.~Lenn az urak politizáltak. Exlexrõl,
288 5 |              keserûen Priboczay. - Hát az is taktika, hogy Pesten
289 5 |              így beszéljenek. Ami sok, az aztán sok. Õ, ki minden
290 5 |              Kossuth Ferencetek? Talán az tálcán hozza majd az önálló
291 5 |             Talán az tálcán hozza majd az önálló vámterületet meg
292 5 |          tudták Füzes Ferirõl, hogy ez az igazi úrifiú nem volt ott,
293 5 |              úrifiú nem volt ott, ahol az észt osztogatták.~Füzes
294 5 |               Feleségére tekintett, ki az asztalfõn már javában evett.~
295 5 |          vastag szemüvegét, belemerült az étlap szakszerû tanulmányozásába.~
296 5 |        megkétszerezve, azon vizsgálta.~Az ételek nemesi családfáján
297 5 |        porcogós, majdnem halotti orrát az ezüst csészébe nyújtotta,
298 5 |                 lefoglalva magának ezt az élvezetet is, egészen tüdejére
299 5 |                volt, a szaga remek, de az íze, barátaim, az íze még
300 5 |            remek, de az íze, barátaim, az íze még remekebb.~Mohón
301 5 |      beszélgetett a maga társaságával.~Az öreg csecsemõ-mohósággal
302 5 |                gubbasztott a társaság. Az étterem már majdnem kiürült,
303 5 |              nem is tartozhatott ehhez az úri társasághoz.~- Legalázatosabb
304 5 |           melyet a nemzet napszámosai, az aktorok cipelnek bolyongásukban
305 5 |                cipelnek bolyongásukban az országutakon. Folyton panaszkodott
306 5 |               túl egy szõlõcskéje. Meg az Agrár Bankban vagy kétszázezer
307 5 |            Napi teendõi közé tartozott az is, hogy ebéd után benézett
308 5 |            urakkal barátkozott. Ákost, az új ismerõst, azonnal kezelni
309 5 |                színigazgató, és letett az asztalra egy rózsaszín jegyet.~
310 5 |               és feleségére tekintett.~Az asztaltársaság elhallgatott.
311 5 |             tanácskozott.~- Ó - mondta az asszony elpirulva. - Nem
312 5 |             jobb, mint a Kékasszony és az az új divatos operett. A
313 5 |                mint a Kékasszony és az az új divatos operett. A Szulamit.~-
314 5 |                fitymálón Füzes Feri.~- Az - mondta Környey, fejével
315 5 |         pillogott a színház igazgatója az asszony felé, két tenyerét
316 5 |                 Hát menjünk el, apa.~- Az asszonyok parancsolnak -
317 5 |           elmegyünk. Nagyon köszönjük.~Az utcán nem beszéltek arról,
318 5 |             arról, ami ma történt. Sem az ebédrõl, sem a sörrõl, sem
319 6 |               velem a városba - mondta az asszony. - Úgyis be kell
320 6 |           világított üvegkalitkájában. Az kijött, a kirakatba osont,
321 6 |                valamit. Õ volt a Társ, az elkallódott, a félreismert,
322 6 |             megérte. Nyomban hazavitte az asszony.~Ákos bement a Gombkötõ
323 6 |               Fülébõl óvatosan kivágta az õsz szõrpamacsokat. Bajuszát
324 6 |         melynek hat krajcár doboza, és az a tulajdonsága, hogy összefogja
325 6 |             mivoltában fiatalabb volt, az tagadhatatlan. Négy-öt évvel
326 6 |          rátette a sütõvasat. Homlokán az apró hajat elöl-hátul kisütötte,
327 6 |               melyet anyjától örökölt. Az új krokodilbõr tárcába beledugta
328 6 |          szûknek, és visszavágyakozott az egérszürkébe. De mikor teljesen
329 6 |               mosakodott, kefélkedett, az csak nem tûnt el róla. Bajusza
330 6 |              Vajkayék itt surrantak be az elõcsarnokba, hogy feltûnést
331 6 |              nyitogató kitárta elõttük az ajtót, színlapot nyomva
332 6 |              színlapot nyomva kezükbe.~Az asszony elõre ült. Maga
333 6 |           sötét sarkaiban ott hevertek az elhajigált jegyek, a cukorkák
334 6 |                látta elõtte-alatta ezt az ismeretlen, nyugtalan tömeget,
335 6 |         melletti zártszéket váltottak. Az elsõ felvonás közepén azonban
336 6 |                nézõtér.~Szemben velük, az elsõ emeleti páholyban Priboczayék
337 6 |           páholyban Priboczayék ültek, az anya, egy jóindulatú, szõke
338 6 |          jóindulatú, szõke teremtés és az apa, a példás családapa,
339 6 |           hozzá, mikor nem volt otthon az ura. Doba pedig nem tudott
340 6 |        kötelességét, páratlanul osztva az igazságot másoknak, de aztán
341 6 |              vidrához.~Alighogy kezelt az urakkal, Vajkayék felé köszönt,
342 6 |               már többször végignézték az elõadást, és a dalokat kívülrõl
343 6 |     kivilágított rivalda, a kortina is az álarccal, melynek tátott
344 6 |             látta, lampionok lengettek az indigókék ég hátterében,
345 6 |            Japán.~Japán, Sárszegen.~Õk az elõadást nem tudták pontosan
346 6 |               tudták pontosan követni. Az, ami a nézõtéren és színpadon
347 6 |               sikerült kigubancolniok. Az asszony a színlapot betûzte
348 6 |          primadonna: a híres, a gonosz az érdekes, kirõl annyi mindent
349 6 |        primadonna.~Mimózát alakította, az elsõ teaházi énekesnõt,
350 6 |        megbecstelenítõ, kenyérkeresete az, hogy áruba bocsátja testét.
351 6 |                Elvben általában azokat az épületes, elmemozdító könyveket
352 6 |           gyomorrákban. De hol van itt az összefüggés?~Reginald Fairfax,
353 6 |         összefüggés?~Reginald Fairfax, az angol sorhajóhadnagy, kit
354 6 |            maga ajánlotta föl a csókot az európai ismeretlennek, maga
355 6 |              izzóbbá, parázslóbbá vált az ölelkezés, úgyhogy a sárszegi
356 6 |            mintegy tanulva tõlük, akár az iskolában levõ diákok, arra
357 6 |               kérdezné, mit szól ehhez az ildomtalansághoz.~Az asszony
358 6 |             ehhez az ildomtalansághoz.~Az asszony semmit sem szólt.
359 6 |        szentelt földben, nem részesült az Egyház utolsó áldásában.~
360 6 |           mindkettõjüket földerítette. Az „Ezer gyönyörûséghez” címzett
361 6 |                 Kicsoda?~- Szolyvay.~- Az lehetetlen.~- Nézd meg a
362 6 |          kopogást. Környey nyitott be, az elsõ felvonás vége felé.~-
363 6 |         mulattok?~- Kitûnõen - felelte az asszony.~- Kedves bolondság -
364 6 |             oda se nézett a színpadra. Az elõzõ zártszék támlájára
365 6 |               Sohasem volt megelégedve az elõadással, de azért mindegyikre
366 6 |             vitte Ákost, elszívni lenn az udvarban egy cigarettát.~
367 6 |           Szolyvay. Szolyvay és mégsem az. Copfja most is himbálózott
368 6 |                barátai, Fehér tata is, az Agrár Bank igazgatója. Õ
369 6 |             nem tudta, mi történt. Hát az az õrült Zányi a második
370 6 |              tudta, mi történt. Hát az az õrült Zányi a második felvonás
371 6 |              féltékenység. Ott beverte az ablakot, iszonyú patáliát
372 6 |           Kárász Dani, a földbirtokos, az ezerholdas Kárász István
373 6 |        lakodalmát a krizantém ünnepén. Az is, kit Fehér tata ölelgetett.
374 6 |                Köztük pedig elsõk közt az elsõ, Orosz Olga. Sikere
375 6 |                kar megpuhította volna, az arca lágy, mint a banán
376 6 |                 Körülrajongják, minden az övé, õ a nagy nõ, több,
377 6 |           Hatása olyan nagy volt, hogy az elõadást percekre föl kellett
378 6 |            csúf, csakugyan - kuncogott az asszony.~- Hess, hess -
379 6 |             még nem volt minden. Utána az idõszerû strófák következtek,
380 6 |            forró hangulatban végzõdött az elõadás. Ákos meglepõdve
381 6 |               megtörölte hevült arcát. Az asszony a páholyszékeken
382 6 |           máskor is eljönnek. De nyílt az ajtó, és odasurrant a színházigazgatóhoz
383 6 |                vett, valahová sietett.~Az öreg határozatlanul nézett
384 6 |               kevésbé udvariasan, mint az elõadás kezdete elõtt a
385 6 |           illatszer röpködött körötte, az új, divatos parfüm: a Heliotrop.~
386 6 |          kellemes kacsó nem engedte el az öreg kezet. Csak pár pillanat
387 6 |               úgy nevet - jegyezte meg az asszony -, mint a színpadon.~-
388 6 |          éjszakában. A Széchenyi téren az asszony megszólalt.~- Azt
389 7 |                 vidéki költõ beszélget az öregekkel)~Kedden délben
390 7 |           evett. Felesége fölhasználta az alkalmat, és elment régi
391 7 |              minden kedden összejönnek az úriasszonyok, és ozsonna
392 7 |         tartottak fönn, Mária-egyletet az úrilányoknak, Márta-otthont
393 7 |           rájuk mindenki.~Idejött érte az ura hat felé. Ákos elmesélte,
394 7 |             Felesége viszont elmesélte az ozsonnát. Fõképp a foszlós
395 7 |                 bárhová is igyekezett. Az emberek alig köszöntötték
396 7 |         egymást a közös lakásban.~Csak az volt a kérdés, mikor találkoznak.
397 7 |            éppoly barátian nyájas volt az iskolán kívül, amilyen szigorú
398 7 |         iskolán kívül, amilyen szigorú az iskolában. Diákjai kartontesteket
399 7 |          gimnázium kis harangját, mely az elõadás kezdetét jelezte,
400 7 |               felöltõjében, mivel félt az igazgatótól, és nem mert
401 7 |           Vajkayék egykor sokat jártak az Ijas-házba, az õ tiszta,
402 7 |            sokat jártak az Ijas-házba, az õ tiszta, vendégszeretõ
403 7 |                 és ott letartóztatták.~Az eset rejtélyes volt. Hiszen
404 7 |               el közvetítõk útján, kik az elsõ vevõtõl elfogadták
405 7 |       jelentkezett, azzal kötötték meg az üzletet, és az elsõ vevõ,
406 7 |            kötötték meg az üzletet, és az elsõ vevõ, ki elesett a
407 7 |               emlékeztek. Tény azonban az, hogy az öreg Ijas János
408 7 |      emlékeztek. Tény azonban az, hogy az öreg Ijas János csak másfél
409 7 |          belehalt izgalmába.~Akkoriban az újságok is írtak errõl egyet-mást.
410 7 |           egyet-mást. Különösen, mikor az apa tragédiáját követte
411 7 |          fiúnak, Jenõnek a tragédiája. Az Sárszegen szolgált, mint
412 7 |          megengeditek.~Ákos meghajolt, az asszony zavartan nézett
413 7 |              Ákos nem olvasta verseit. Az anya lehet, hogy olvasta,
414 7 |              azonban sohasem nézte meg az író nevét. Ezt nem tartotta
415 7 |                nekik a szívét.~- Mióta az apám meghalt - mondta -,
416 7 |                 nem jártam Budapesten.~Az apját emlegette. Õt, kirõl
417 7 |              szülõk a gyermekek miatt.~Az asszony beszélt:~- A családjaink
418 7 |                  Én már alig emlékszem az arcára - mondta Ijas szomorúan.~
419 7 |               volt. Hasonlítasz rá. De az apád valamivel erõsebb volt.~-
420 7 |          Mindnyájan sokat szenvedtünk. Az anyám folyton sírt. A bátyám.
421 7 |           egészen értettem. De késõbb. Az nehéz volt, kedves Ákos
422 7 |              lehetett volna helyem. De az emberek. Hamburgba mentem,
423 7 |      panaszkodnia kellene, dicsekszik, az életrõl beszél, õneki, ki
424 7 |               szigeten lennének, távol az emberektõl, távol az emberi
425 7 |             távol az emberektõl, távol az emberi törvényektõl. Ha
426 7 |                 Nem lehet elkomédiázni az életet, nem lehet felöltöztetni.
427 7 |          hatolnak bánatukba, mely csak az övék, a végeérhetetlen tárnába,
428 7 |               hogy eddig figyeltek rá, az asszony mellé ment, vele
429 7 |        hiányzik.~- Végtelenül - mondta az asszony. - De... itthon
430 7 |             apa, ki gépiesen ismételte az utolsó szót, melyet hallott,
431 7 |      gondolatait.~Ijas ezt észrevette. Az öregúr arcába tekintett,
432 7 |             tekintett, mint elõbb Ákos az õ arcába, és most annyira
433 7 |          érdeklõdött, tovább kutatott.~Az asszony örült a figyelemnek,
434 7 |                egészen tudta, mi lehet az oka. Odafordult a fiatalemberhez.~-
435 7 |                  Áldott lélek - mondta az asszony, szemét az égre
436 7 |              mondta az asszony, szemét az égre emelve.~- Kedves és
437 7 |           teremtés lehet. Különb, mint az itteni lányok.~- Ha ezt
438 7 |     részletekbe bocsátkozva kikérdezte az asszonyt Pacsirta szokásairól,
439 7 |             nyitva a megbékélésnek, és az asszony lelkében, ki mohón
440 7 |              Csönd volt itt és magány.~Az üveggömböket figyelte, a
441 7 |             lakásból motozást hallott, az öregek nyugodni tértek.
442 7 |             testtõl, és átérzi, mintha az övé volna. Ebbõl a legnagyobb
443 7 |           szavunkat, életünket, mintha az övék volna.~Az, amit hallott
444 7 |       életünket, mintha az övék volna.~Az, amit hallott apjáról, fogékonnyá
445 7 |          befelé indult a Petõfi utcán. Az a vers, melyet fejében hordozott,
446 7 |              újságok. Kikopott õ ebbõl az átkozott, modern korból,
447 7 |              nem bánta, akármit csinál az újabb nemzedék, nem bánta,
448 8 |         Azonnal megismerte a borítékon az õ hegyes, szálkás betûit,
449 8 |              hasonlítottak, és valamit az anyja keze-vonására.~Még
450 8 |               anyja keze-vonására.~Még az utcán föltépte a levelet.
451 8 |               egymás mellett a szavak, az írás tiszta volt, de Pacsirta
452 8 |             magát, mint mikor beszélt, az iskolai fogalmazványok hatása
453 8 |          találtam Béla bácsi asztalán, az is rozsdás volt, a tintatartó
454 8 |             Berci unokaöcsém végre ezt az irónt bocsátotta rendelkezésemre.
455 8 |               csak ott szólt lelkemhez az õ csöndes, vigasztaló szavával.
456 8 |            múltról és fõleg tirólatok. Az idõ röpült. Késés nélkül
457 8 |          rokonaim körében költöttem el az ízletes, párolgó vacsorát,
458 8 |                a nyáron letette Pesten az érettségit, egy magánintézetben,
459 8 |              mondtam -, dehogy. - Erre az egész társaság kacagni kezdett,
460 8 |                el” - mondta Béla bácsi az õ aranyos humorával.~Éjfélig
461 8 |                mezei virág ronda. Csak az orchideát és kaméliát kedveli.~
462 8 |              Klárinak csapja a szelet. Az még egészen kislány, tizenhat
463 8 |                látszik azonban, komoly az ügy. Béla bácsi az asztalnál
464 8 |              komoly az ügy. Béla bácsi az asztalnál sokat bosszantja
465 8 |            mezei élet. Milyen gyönyörû az itteni munka. Szüretre készülõdnek,
466 8 |            Mennyire ismerte nagy írónk az emberi szív rejtelmeit,
467 8 |          második kötetet találtam itt, az elsõ elkallódott valahol.~
468 8 |      hirtelenül fájni kezdett a fogam (az, amelyet utóbb tömtek),
469 8 |               mert rumot tartottam rá, az elmulasztotta. De féltem,
470 8 |                a kamra kulcsát, melyet az utolsó percben a kék terítõ
471 8 |                 mert látlak benneteket az ebédlõben, amint magatokban
472 8 |            különös minden észrevétele, az is, hogy kígyóút van a dombon,
473 8 |             hogy kígyóút van a dombon, az is, hogy rododendronok nyílnak
474 8 |               nyílnak a virágágyakban, az is, hogy már hatkor meggyújtják
475 8 |               már elmentek. Közeledett az alkony. Vidéken napszállat
476 8 |               sétáltak, lassan lógázva az imádott cselédek ripacsos
477 8 |               kezét, mely épp belefért az õ kurtaujjú földmíveskezükbe.
478 8 |                földmíveskezükbe. Ebbõl az érdesbõl azonban valami
479 8 |          nyaklevest, kurtavasat kapnak az õrmestertõl, de most mintegy
480 8 |                Olga és õk, mindnyájan. Az élet megy a maga útján.
481 8 |                 Mi történt? - kérdezte az asszony, miután Ákos fölkelt,
482 8 |                mondta s zsebébe nyúlt.~Az egyik zsebében nem találta.
483 8 |                elmúlt.~Ez megnyugtatta az asszonyt.~Környeyvel vacsoráztak,
484 9 |          estékre, mikor tegnap Környey az egész társaság nevében ünnepélyesen
485 9 |                üvegajtót, fölballagott az emeletre.~Az elõcsarnokban
486 9 |              fölballagott az emeletre.~Az elõcsarnokban régi ismerõsével
487 9 |               szeletkék áztak. Letette az üres könyvespolcra - mert
488 9 |            mert csütörtökön itt álltak az esti étkek -, majd összeütötte
489 9 |           Minden úgy volt, mint régen.~Az olvasóteremben, akár évekkel
490 9 |          keskeny kezét a kezével, mely az ezüstforintost szokta széttörni,
491 9 |            távolabb kvaterkáztak, vagy az ablakmélyedésben pletykáltak.~
492 9 |      kihegyesedett, mint a tojás.~Csak az asztalok maradtak a régiek,
493 9 |            nyugtalan szemével, melyben az egyéniség ideges tettereje
494 9 |               lett nemes gondolatából, az eszmeváltó körbõl, a kaszinóból,
495 9 |           körbõl, a kaszinóból, melyet az úri társaságok pallérozására,
496 9 |              asztalkendõvel leterítve. Az urakat kínálta, haptákban.~
497 9 |             acélkarjai közé szorította az öreget.~Vitte is már a terem
498 9 |           szólt oda félvállról Ákos.~- Az - mondta az asztalnál Galló,
499 9 |         félvállról Ákos.~- Az - mondta az asztalnál Galló, a rokonszenves
500 9 |            Kárász István, a Dani apja, az ezerholdas, kinek kopaszra