1-500 | 501-723
Fejezet
1 1 | leányukkal, ~ki életük bálványa, és hall egy körülményes pusztai
2 1 | fafaragványos üvegtokjában járt, és sárgaréz sétálójával apró
3 1 | mutatta az idõt: 1/2 1.~Apa és anya csomagolt az ebédlõben.~
4 1 | körülnéztek a szobában, és mikor látták, hogy nem maradt
5 1 | legott csomagolni kezdtek, és a rendkívüli izgalomban
6 1 | egyformán hegyesedett ki, és fülük is egyformán piroslott.~
7 1 | erõsebben kiabáltak.~- Pacsirta.~És még erõsebben:~- Pacsirta.~
8 1 | legfelsõ lépcsõfokán állt apa és anya. Õt nevezték el így
9 1 | Azóta a név rajta ragadt, és viselte, mint kinõtt gyermekruhát.~
10 1 | pamutját, munkakosarába tette, és a vadszõlõvel befuttatott
11 2 | Széchenyi utcán, ~az indó-házig, és a vonat végre elindul)~A
12 2 | fehércsíkos gyapjútakarót és a kulacsot, melyet otthoni
13 2 | tollakkal, könnyû ruhát, és a nagy meleg ellen fölnyitotta
14 2 | hogy nem szép szegény, és fájt is neki, sokáig. De
15 2 | tompító köddel vette körül, és nem gondolva arra, hogy
16 2 | valami történt a leánnyal, és Pacsirta megváltoztatta
17 2 | szenvedett. Szánta Pacsirtát, és hogy szánalmát csillapítsa,
18 2 | Ment-ment egérszürke ruhájában, és mikor a Széchenyi térre
19 2 | a Kisfaludy Színházzal, és rézsútoldalt kilátás nyílt
20 2 | vaskereskedés, Vajna papír- és könyvboltja, a Mária gyógytár
21 2 | díszmûkereskedés is, Weisz és társa. A kereskedõ jókedvû
22 2 | föltekintettek újságjukból, és Pacsirtára néztek. Nem tiszteletlenül,
23 2 | akarná palástolni zavarát és kiegyensúlyozni azt a szabálytalanságot,
24 2 | híján itt állapodott meg, és apa is beszállt, hogy elrendezze
25 2 | ki a kocsi elõtt állt, és az ablakra tekintett. Mi
26 2 | kikönyökölt a letolt vonatablakon, és észrevette, hogy a kedves
27 2 | hangja.~Hosszú volt a válás és nehéz. Sokáig nem indult
28 2 | hogy mindjárt tovarobognak, és neki is zökkennek nagy dérrel-durral,
29 2 | elmondhattak, amit akartak, és ki is fogytak a szóból.
30 2 | télen, tavasszal, õsszel és nyáron.~- A kulacsban ott
31 2 | Ne igyál hideg vizet.~- És ne egyél sárgadinnyét. Ne
32 2 | a beszédet, határozottan és férfiasan -, Isten veled,
33 2 | mind a ketten -, pénteken - és ebben a pillanatban a kis,
34 2 | napfény csípte szemét, és a kõszénfüsttõl egyszer
35 2 | ami nem változhat meg, és mindörökre ugyanaz marad,
36 2 | magát nézni, mert az hiúság, és aztán minek is?~Elindult
37 2 | menekülve, mintha sietne, és biztosabb, zártabb helyre
38 2 | sovány, katolikus lelkész, és helyet akart foglalni, elejtette
39 2 | jelentkezett, az idegek és izmok görcse, mely összeszorította
40 2 | kapkodott. Néhány belégzés, és a lekötõ indulat után következett
41 2 | bámulta a zokogó lányt, és közben többször száján lebegett
42 2 | visszautazott falujába, és ott öregedett meg szeretetben,
43 2 | egyszerûségre tett szert, és szó nélkül bátorította,
44 3 | HARMADIK FEJEZET~(melyben apa és anya elsõ napjáról megtudunk
45 3 | megtudunk egyet-mást)~Kisvajkai és köröshegyi Vajkay Ákos,
46 3 | után, mely kifelé lihegett, és a szemhatár alján nemsokára
47 3 | azoknak az embereknek szomorú és buta mozdulatával, kiket
48 3 | kirándulások alkalmával, és akkor is alig várták. Milyen
49 3 | indulásánál a sínek között állott, és most határozatlan lépésekkel
50 3 | látogatást tett házukban, és Vajkayék lekötelezõ szeretettel
51 3 | foglalkozni. De aztán minden ok és alap nélkül arról kezdtek
52 3 | barátság keretén belül, és képesek lettek volna neki
53 3 | irigy, ennyire rosszlelkû, és ezért olykor undorodott
54 3 | cimboráihoz, kiket a kicsinyesség és gonoszság tartott össze
55 3 | mûveletlensége kötötte, és szerette hülye diáktréfáikat,
56 3 | Baross kávéházig kísérte, és Pacsirta, a szülei boldog
57 3 | titokzatos esti sétára gondoltak, és Cifra Gézát családi legendával
58 3 | ráncolják, kissé izzadnak és elpirulnak, mikor beszélnek.~
59 3 | eszik vagy keveset eszik, és vendégségben rendszerint
60 3 | lenne, megijedt szándékától, és mint rendesen történni szokott,
61 3 | hogy kevés ideig volt itt, és nem lehet még elmennie.
62 3 | Hosszú délután volt elõttük, és minthogy nem tudták, mit
63 3 | unalmába. Várta, hogy felesége és leánya fölkeljen, aztán
64 3 | a címerek fejlõdésérõl, és lapozgatta. Értett a heraldikához,
65 3 | diplomatikához, a levéltanhoz és a sfragistikához, a pecséttanhoz
66 3 | adni. Egy szempillantás, és látta, hogy sarjadznak szét
67 3 | egy zegzugos szújáratot, és közben leszívni, mélyen,
68 3 | illatát. Itt élt, a múltban. És amint mások a jövendõmondóhoz
69 3 | izgalmas sakkrejtvénybe, és kereste a nagyszülõket,
70 3 | valahol századok mélyén, és arról az arany liliomról
71 3 | Endréig vezetett vissza, és tulajdon kezével pingált
72 3 | kérelmezhette a császári és királyi kamarásságát, noha
73 3 | elkészült. Minden Vajkay és Bozsó származását földerítette,
74 3 | puszpángot ültetett rá, és olajfestékkel festette be
75 3 | szokott.~Közölte, hogy apja és anyja között óhajt majdan
76 3 | íróasztala alsó fiókjába zárta, és figyelmeztette feleségét,
77 3 | hogy befizesse illetékét, és hazajövet még egyszer föllapozta
78 3 | újakat vettek helyettük, és nevetgélve a tanárokról
79 3 | legszigorúbbról, Málvádyról, a számtan és fizika professzoráról, meg
80 3 | már elfogyott az aszfalt, és két oldalt gazzal fölvert,
81 3 | estig dolgozott, kedvetlenül és lassan. Áporodott csirizszag
82 3 | szobaajtót bezárta maga mögött, és minthogy belül két rézszögön
83 3 | kedd, szerda, csütörtök - és megállt sóhajtva -, péntek,
84 3 | minden meggyõzõdés nélkül, és bement az ebédlõbe.~Itt
85 3 | minden - sóhajtott az anya, és mutatta kezével.~Ákos nem
86 3 | életen át fölhalmoztak, és öntudatlan kegyelettel õriztek.
87 3 | az ezüstözött kancsócskák és aranyozott angyalkák, a
88 3 | darabonként letörölgetve kerültek, és összerezzentek, valahányszor
89 3 | elsõ magyar minisztérium és Batthyány, kopasz fejével,
90 3 | ki térdre ereszkedett, és karjait kitárva várta az
91 3 | edény állt, benne poharak, és az üveg a vízben szivárványlott.
92 3 | kipiheni magát. Aztán - és nem szólt többet.~- Micsoda?~-
93 3 | Õ - szólt az öregúr, és felesége megértette, hogy
94 3 | mellékutcákon a kálváriáig és vissza. Most nem mentek
95 3 | pusztán nem ragadták el és Tigris nem harapta meg a
96 3 | utána bandukolt, megosztotta és eloszlatta aggodalmait.
97 3 | hálószobába tért feleségével, és itt az ágyra heveredett
98 3 | letértek a rendes útról, és egy kevésbé ismerõs utcába
99 3 | Feleségére pillantott, és ez egy tekintettel erõsítette
100 3 | szemét, mint csöndes õrült, és kezét feléje nyújtva kérte,
101 3 | ronda dajnák kinevették, és majd megverték. Végre egy
102 3 | láthatóan mindent tudott már, és rá sem nézett Ákosra, csak
103 3 | üvegajtóra. Ákos berontott ide, és a homályos benyílóban valóban
104 3 | csodálkozott, hogy az, ki mindene, és oly csöndesen élt szegény,
105 3 | Itt van - kiáltotta, és visszajött. - Szerencsésen
106 4 | nyershús barbár pompájával, és tornaingben bajnokmellû
107 4 | kiállt a Mária gyógytárba, és tollkésével szokott napi
108 4 | jegyzõkönyvet vegyenek föl, és a hetek óta húzódó, kényes
109 4 | kinyitotta az ablakokat, és szellõztetett, takarított.~
110 4 | felöltözködtek, érezték, hogy üres, és tenyerüket fájdalmasan rászorították.~-
111 4 | Én is - mondta anya.~És mosolyogtak ezen a gyarlóságon.~
112 4 | cukrot, sokat követelt tõlük, és mind idõ elõtt megszöktek.
113 4 | Folyton sütöttek, fõztek.~Anya és apa megitták a teát. Éhüket
114 4 | nem ismerik a jó „házit”, és micsoda förtelmes tisztátalanságok
115 4 | levesek, az ottani húsok és az ottani tészták. Cifra
116 4 | ültek már. Nem ismerte õket, és a vendégek sem tudták róluk,
117 4 | azonban ismerõs ült: Weisz és társa, egyedül. Weisz úr
118 4 | mindenki Sárszegen: Weisz és társa.~Weisz és társa tehát
119 4 | Sárszegen: Weisz és társa.~Weisz és társa tehát föltekintett
120 4 | Ki ez?~- Nem ismerem.~- És ez?~- Ezt sem ismerem.~Mellettük
121 4 | egészséges, fehér fogaik alatt, és fogpiszkálóra tûzve ajókagyûrûket
122 4 | kezébe vette az étlapot, és nézegette, csupa unalomból.~
123 4 | paprikás virslit ettek, és egymás után hajtogatták
124 4 | kávéházakban, színházban tanyázott, és rejtély, hogy mikor gyógyított,
125 4 | rablógyilkos sváb ellen, és még sokan, igen sokan.~Füzes
126 4 | senkinek, mint gentleman és úrifiú, csak Gál doktort,
127 4 | a hosszú asztal sarkába, és ott még jobban mosolyogva,
128 4 | állítottak be, Málvády, a számtan és fizika szigorú professzora
129 4 | Szunyogh csuklóját a nagyujja és hüvelykujja közé fogta,
130 4 | tünetei mutatkoztak rajta, és családja bedugta egy szanatóriumba.
131 4 | tartotta a pálinkásbutykost, és elõadás alatt is ki-kiszaladt
132 4 | felöltõt viselt nyáron is, és cipõjét vattával bélelte,
133 4 | halkan, aranyzajjal kattant, és ránézett Szunyoghra. Mint
134 4 | szeszfogyasztást népszerûsítse és a férfibarátságot ápolja.
135 4 | elsavanyodott”, ahogy mondták, és nem nézett többé feléjük.
136 4 | az ifjak, párduc-kölykek és az öregek könnyeznek, kik
137 4 | Kezét lengetve intett neki, és vidéki szokás szerint átkiáltott
138 4 | kezet csókolt az asszonynak, és kezelt Ákossal is.~- Ezt
139 4 | kéménybe, fekete krétával - és nevetett. - Hogy kerülsz
140 4 | szakította félbe Környey, és megfenyegette ujjával -,
141 4 | benn állnak a szobában, és furcsák, mikor évenként
142 4 | koporsós-üzlet is volt egymás mellett és két sírköves-bolt. Aki elõször
143 4 | fülsiketítõ harangozást, és látta ezeket a koporsós-
144 4 | védõszentje, a kígyót tipró Mária és mellette a pogány Aesculapius
145 4 | ízléses halmokban bársonyok és ruhaszövetek, zsebkendõk
146 4 | ruhaszövetek, zsebkendõk és sétapálcák, illatszeres
147 4 | átkötve selyemszalaggal, pipák és szopókák, ropogós szivarok
148 4 | szopókák, ropogós szivarok és aranyhüvelyes cigaretták.~
149 4 | aranyhüvelyes cigaretták.~Weisz és társa elõtt megálltak. Egy
150 4 | melyet még apja rendelt meg, és elõfizetése családi hagyománnyá
151 4 | mint amivel valaha indult és gyõzött. Az öreg azonban
152 4 | méltánylással beszélt róla, és mikor fölbontotta címszalagját,
153 4 | társadalmi osztályát szapulta, és ellene meg az atyjafiai
154 4 | csak a vegyest, a házassági és halálozási rovatot. Aztán
155 4 | Ma, minthogy késõn kelt, és a sok járás-kelés ellenére
156 4 | öreg föltette pápaszemét, és olvasni kezdett feleségének.
157 4 | Hazaárulással vádolják, és most felel bûnéért a bírái
158 4 | császár?~- Igen, odautazik, és ki fogja jelenteni, hogy
159 4 | tartomány mindörökké német volt, és az is marad.~- Elzász-Lotharingia?~-
160 4 | levegõjét, melyben éltek, és belekapcsolták õket az egész
161 4 | egészen egyedül. Milliók és milliók éppúgy küszködtek,
162 4 | éppúgy küszködtek, mint õk. És ezek a harcok most itt adtak
163 4 | Miért?~- Mert nem akarnak.~- És miért nem kényszerítik õket?~
164 4 | Szegények - mondta anya, és maga sem tudta, kiket sajnál,
165 4 | izgatók.~Anya sopánkodott és bólingatott:~- A lelketlen
166 4 | Harminc súlyos sebesült és két halott.”~- Irtóztató -
167 4 | fölrezzent, s majdnem sírt.~- És mi van szegény sebesültekkel? -
168 4 | emberi közösség áramában, és ez fölfrissítette õket,
169 4 | asszony - megvagyok, apa. És te?~- Én is.~Ákos odament
170 4 | Reggel kivitte a teafõzéskor, és ottfelejtette. Behozta,
171 4 | urának.~Ekkor összenéztek. És eszükbe jutott valami.~De
172 5 | FEJEZET~(melyben kisvajkai és köröshegyi Vajkay Ákos bográcsgulyást, ~
173 5 | vaníliás metéltet eszik, és rágyújt egy szivarra)~Sárszeg
174 5 | kék égben, láthatatlanul és irgalmasan, igazságosan
175 5 | irgalmasan, igazságosan és rettenetesen ott lebeg az
176 5 | ki mindenütt jelenlevõ, és mindenütt ugyanaz, Sárszegen
177 5 | mint Budapesten, Párizsban és New Yorkban.~Délelõtt fél
178 5 | fejüket a padra hajtják, és fölsóhajtanak, valahányszor
179 5 | onnan a Fõrangú Családok és a Gothai Almanach közül
180 5 | hamar kihullott kezébõl, és így gondolkozott:~- Vaníliás
181 5 | Sohasem ettem ilyesmit, és nem is láttam egész életemben.
182 5 | orrot csiklandja a szaga, és hízeleg az ínynek is. De
183 5 | túrósgombóc, gyümölcshabkosár és mogyorótorta között. Mintha
184 5 | borsot, semmiféle fûszert, és a zsírt is vékonyan adja.
185 5 | vékonyan adja. Takarékoskodik, és helyesen teszi, mert kis
186 5 | sóskiflik köményszagával és a sör kedves, keserû komlóleheletével.
187 5 | más.~Ákos most elfáradt, és megadva magát mindennek,
188 5 | többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett.
189 5 | gulyást, szegedi paprikával, és a burgonyáról, mely még
190 5 | valamint a marhapörköltet, és mióta nem ettem, annak csak
191 5 | van az asztalon, van Weisz és társa elõtt, van az étlapon,
192 5 | étlapon, a göbölyrostélyos és ürügerinc között, mindjárt
193 5 | között, mindjárt a szûzsült és párolt fartõ szomszédságában.
194 5 | sajtokról, a kövérekrõl és soványakról, a pálpusztairól,
195 5 | pálpusztairól, pusztadõrirõl és trappistáról, s a borokról
196 5 | háztartás, már elmúlt egy óra, és csak most lett készen. Nem
197 5 | nyugtatta a vendégeket, és emellett a vasárnapi lázban
198 5 | is, ki állandó ittassága és nyolcvankilenc kilója miatt
199 5 | Átvették a házigazdák szerepét, és kedvesek, figyelmesek voltak.
200 5 | kezébe.~Ákos a fõparancsnok és Szolyvay, a komikus között
201 5 | de nem tudta, kicsoda, és a futó bemutatkozásnál sem
202 5 | még látszott a rizspor, és bõrébõl a borbélymûhely
203 5 | Távollétét felhasználta Vajkayné, és megkérdezte a patikárust,
204 5 | az asszonyra, kérdezett és hallgatott, összeszorítva
205 5 | az illemet, milyen bohém és mégis tisztességtudó. Ki
206 5 | meghajolt, alig színpadiasan, és õ tartotta szerencséjének,
207 5 | tisztelt, megkockáztatta:~- És a ti híres Kossuth Ferencetek?
208 5 | tisztelem Kossuth Lajost és politikáját. De Kossuth
209 5 | megvan a maga fényoldala és a maga árnyoldala.~És szétnézett.~
210 5 | fényoldala és a maga árnyoldala.~És szétnézett.~De erre mindenki
211 5 | a hahota egy gentlemant, és kereste, kit provokáljon.
212 5 | provokáljon. De megbékítették, és õ tovább mosolygott.~Ákos
213 5 | armales-t szokta betûzgetni és a szemüveg lencséjét megkétszerezve,
214 5 | oly odaadó szenvedéllyel és ügybuzgalommal, mint valami
215 5 | tizenhatodik századbeli Vajkayt és Bozsót, kinek származása
216 5 | ezúttal a töltött bélszín és sertéskaraj között szerényen,
217 5 | neve. Rábökött ujjával, és a pincér máris eléje tette.~-
218 5 | majd õ maga gyõzõdik meg. És csakugyan, sápadt, porcogós,
219 5 | zsemlyedarabokkal, akár Weisz és társa, a díszmûkereskedõ.~-
220 5 | mindig, némán, boldogtalanul, és utána sóhajtva ment a másik
221 5 | kis sört - mondta Vajkay, és Gálra tekintett, kérdõen,
222 5 | szólt oda a borfiúnak, és utánakiabált: - a legkisebb
223 5 | tapadt, ezt beszívta szájába, és lenyalta.~Utána borjúszegyet
224 5 | szerencsére még nem fogyott el, és kitûnõ volt, majd sajtot,
225 5 | majd sajtot, ementálit, és megevett - nyomatékul -
226 5 | lakoma - tette hozzá nevetve, és érezte, hogy sovány hasa
227 5 | szivarokat elválasztotta, és szó nélkül eléje tette,
228 5 | leszakította szalagját, és meg sem várva, hogy a komikus
229 5 | Laboriról, hátradõlt székében, és emésztett. Késõbb egyet-mást
230 5 | tudása mélyérõl, a bor- és pálinkatenger fenekérõl
231 5 | búvárként kincseket emelt föl, és a királyi adományozó-levelek
232 5 | dohányszín, kopott felöltõt, és látszólag nem is tartozhatott
233 5 | hangon, mint egy kéregetõ, és meghajolt, mint egy cigány.~
234 5 | panaszkodott bajról, nyomorúságról, és hangja, mellyel valaha színpadi
235 5 | órára a Magyar Királyba, és városi urakkal barátkozott.
236 5 | éldegélünk - mondta Ákos, és a levegõbe nézett - szerény
237 5 | szólt a színigazgató, és letett az asztalra egy rózsaszín
238 5 | Nem tudom - szólt Ákos, és feleségére tekintett.~Az
239 5 | szoktunk mi színházba járni - és furcsán vonogatta vállát.~
240 5 | ki Vun-Csit alakította, és nagyon sok tapsot kapott
241 5 | jobb, mint a Kékasszony és az az új divatos operett.
242 5 | Jones.~Fordították: Fáy Béla és Makai Emil. ~ ~Kezdete este
243 6 | Úgyis be kell mennem Weisz és társához. Kézitáskát veszek.
244 6 | mászott, új táskákat emelt le, és panaszos orrhangon megjegyzett
245 6 | kinek nevét sem tudta senki és savanyú arcára a gyomorbaj
246 6 | volt, kilenc pengõ forint, és csak nyolc forint ötven
247 6 | Majd, hogy annak rendje és módja szerint leborotválta
248 6 | melynek hat krajcár doboza, és az a tulajdonsága, hogy
249 6 | sok dévaj élcet olvasott, és betekintett a tükörbe. Kissé
250 6 | feketébb lett, olyan fényes és merev, mintha öntött vasból
251 6 | fiatalabb volt, de más volt, és ez nyugtalanította.~Vizsgálgatta
252 6 | egyszer a tükörbe nézett. És most látta, hogy arca is
253 6 | elégedve.~Õ is fésülködött, és a tükörasztalkán épp meggyújtotta
254 6 | rizsport, már gyengén látott, és bõrén itt-ott kisebb-nagyobb
255 6 | bõnek érezte, majd szûknek, és visszavágyakozott az egérszürkébe.
256 6 | felét a Széchenyi fogadó és a Széchenyi kávéház, fönn
257 6 | nagyobb egy nõi zsebkendõnél, és olvasgatta. Ákos egyelõre
258 6 | kinek gutaütéses-piros arca és pirinyó orra volt, épp nyakába
259 6 | elõadást is tartottak, délután és este, s ezeknek elviharzott
260 6 | narancshéjak. Nem szellõztettek és nem söpörtek. Aztán a sárszegi
261 6 | petróleumlámpással világítottak, és azokat valahányszor meggyújtották,
262 6 | megérezte ezt a szagot, és arcába csapott ez a hõség,
263 6 | arcába csapott ez a hõség, és látta elõtte-alatta ezt
264 6 | hogy inkább otthon marad, és kézimunkázik.~Lassan kivirágzott
265 6 | jóindulatú, szõke teremtés és az apa, a példás családapa,
266 6 | fõképp a színészekért, és mindig elhozta ide urát
267 6 | bíró nagyon szomorú volt, és okkal. Lépten-nyomon csalta
268 6 | kapukulcsot is csináltatott, és azok bejártak hozzá, mikor
269 6 | Széchenyibe, virzsiniára gyújtott, és hallgatott. Most is hallgatott.~
270 6 | kaszinópáholyból Füzes Feri és Galló könyökölt ki egy csomó
271 6 | kuszáltan fölfelé borzolódott, és oly tömörnek rémlett, mintha
272 6 | volna, csupa szelességbõl és agilitásból, két bajuszkefét
273 6 | elõbújt a félhomályból, és a fõispán úr páholya felé
274 6 | közönség váltakozván a fõispánt és Vajkayt látcsövezte. Szerencsére
275 6 | végignézték az elõadást, és a dalokat kívülrõl tudták,
276 6 | indigókék ég hátterében, és a csöpp teaházi lányok,
277 6 | követni. Az, ami a nézõtéren és színpadon történt, a különbözõ
278 6 | történt, a különbözõ térbeli és idõbeli események összezagyválódtak
279 6 | gombolyaggá, melynek pászmáit és szálait nem mindjárt sikerült
280 6 | kilebbent, a nézõtér tapsolt, és a zenekarból óriási virágkosarat
281 6 | cipellõt. Mimózafrizurát, és kétoldalt, kecsesen, krizantémet
282 6 | Amint a prózára tért át, és csevegni kezdett, minden
283 6 | mondták, sokat cigarettázik és pezsgõzik, attól olyan rekedt.~
284 6 | melyeket emberek találtak ki, és mint heraldikus, a címertan
285 6 | elveszi méltó büntetését”, és abba a kellemes káprázatba
286 6 | sárszegi polgárok - nõk és férfiak egyaránt - lélegzetüket
287 6 | rájuk csavarták a látcsövet, és mintegy tanulva tõlük, akár
288 6 | állapotban megmérgezte magát, és sírja ott állt a sárszegi
289 6 | Milyen jó a maszkja.~- És a hangja, kérlek. A hangja.
290 6 | színház a kacagástól. Ákos és felesége nevettek.~Annyira
291 6 | fogadta, ismét fölugrott és ismét leült sohasem nyugvó
292 6 | beszélgettek, oly közvetlenül és magvasan, hogy észre sem
293 6 | fölháborító, minden ember- és lélekismeret nélkül való
294 6 | Klárához hasonlította õt, és több ízben kifejtette, hogy
295 6 | vörösréz-gyertyatartóval ide-oda ringott, és a lépcsõ karfájára támaszkodva
296 6 | áthaladtak a kisajtón, és egy udvarra értek, a színház
297 6 | kopott suhancok szedték le, és bevitték egy raktárba.~Középütt,
298 6 | asztalon kínai ruhájában, és fehér fröccsöt ivott.~-
299 6 | szólt Ákos -, remek, remek - és kacagott.~Folyton szorongatta
300 6 | kezét, folyton nézte õt és folyton kacagott. Micsoda
301 6 | ez a Szolyvay. Szolyvay és mégsem az. Copfja most is
302 6 | mely körülvette, Orosz Olga és Zányi Imre esetérõl, illetve
303 6 | iszonyú patáliát csinált, és véres kézzel jött vissza.
304 6 | ismét felgördült a függöny, és belemerülhetett a játék
305 6 | benne, a korai hervadás és halál költészete. Úgy szívta
306 6 | perszónára kénköves esõ kellene, és virág hull rá. Mindenki
307 6 | több, mint a szelídség és jóság, szeretik õt, ki semmi
308 6 | ki betáncolt a színpadra, és ezúttal igazán remekelt.
309 6 | mindent elragadó mámorába, és páholy-könyöklõjén verte
310 6 | következtek, melyeket a helyi és politikai viszonyokra alkalmaztak
311 6 | kortina utolszor is legördül, és a közönség a ruhatár felé
312 6 | eljönnek. De nyílt az ajtó, és odasurrant a színházigazgatóhoz
313 6 | kezdete elõtt a fõispán felé.~És minthogy a nõ kezét nyújtotta,
314 6 | kérdezte Orosz Olga, és rekedten kacagott.~Bódító
315 6 | egymás mellett Orosz Olga és Kárász Dani.~A két öreg
316 7 | fölhasználta az alkalmat, és elment régi barátnéjához
317 7 | összejönnek az úriasszonyok, és ozsonna alkalmával - haboskávé,
318 7 | nem tányérban, mint otthon és a Magyar Királyban. Kétféle
319 7 | tanár úr üvegbúra alá tett, és kiszivattyúzva belõle a
320 7 | Szunyogh nyolc után jelent meg, és hallván a gimnázium kis
321 7 | mivel félt az igazgatótól, és nem mert elkésni. Kilenckor
322 7 | megértette, buzdította, és maga is írogatott. De legtöbbször
323 7 | volt. Nem említette neki, és õ bizonyára nem is emlékezett
324 7 | villájából a rendõrségre vitte, és ott letartóztatták.~Az eset
325 7 | s ha sokat is költött, és néha kártyázott is, talpig
326 7 | rosszakarói jelentették fel, és semmi bizonyíték nincs ellene.
327 7 | kötötték meg az üzletet, és az elsõ vevõ, ki elesett
328 7 | kisétált tarligeti birtokukra, és ott, a nagy diófa alatt
329 7 | tornászott, sokat evett és aludt. Késõbb a kolozsvári
330 7 | hanem megtanult angolul, és mikor a botrányról már keveset
331 7 | tõle:~- Hová?~- Hazafelé.~És mert nem tudta Miklós, hogy
332 7 | Miklós, hogy mit csináljon, és mert a versén való kotlást
333 7 | nyilvánosság teljes kizárásával, és ajkát eredetieskedve elrántotta,
334 7 | jóindulatúan hallgatják, és bizalomra gerjedt e két
335 7 | Ákosra tekintve.~- Ismertem. És szerettem. És becsültem.
336 7 | Ismertem. És szerettem. És becsültem. Kedves, jó barátom
337 7 | gyermekek a szülõk miatt, és a szülõk a gyermekek miatt.~
338 7 | sírt. A bátyám. Azt tudod. És én.~- Te még gyerek voltál.~-
339 7 | tartotta. De rátekintett, és ezen a fiatal arcon észrevett
340 7 | mázolva, vastag festékkel, és álarcot viselt. Mintha álarc
341 7 | ezek a bohémek. Henyélnek és azt mondják, hogy dolgoznak,
342 7 | dolgoznak, boldogtalanok és azt mondják, hogy boldogok.
343 7 | este ismét kifesti magát, és tovább játszik. Szolyvaynak
344 7 | végül összeomlik fölöttük, és akkor ott maradnak, nincs
345 7 | azokról, melyeket eddig írt, és azokról, melyeket ezután
346 7 | rendesen, mikor idegeskedett, és hangjával akarta elnémítani
347 7 | elõbb Ákos az õ arcába, és most annyira megszánta õt,
348 7 | Ó, nagyon szorgalmas.~- És önökkel. Mikor sétálnak,
349 7 | igen.~- Milyen egyszerû és jóindulatú.~- Áldott lélek -
350 7 | az égre emelve.~- Kedves és finom teremtés lehet. Különb,
351 7 | anya -, mennyire örülne. És mennyire örülne, ha személyesen
352 7 | elhallgattatni.~Ijas tovább beszélt. És részletekbe bocsátkozva
353 7 | nyitva a megbékélésnek, és az asszony lelkében, ki
354 7 | Köszönjük, Miklós öcsém - szólt, és sietett befelé.~Becsapódott
355 7 | kertbe nézett. Csönd volt itt és magány.~Az üveggömböket
356 7 | fájdalom. Lehunyta szemét, és magába szívta a kert keserû
357 7 | vetkõztetve hústól, testtõl, és átérzi, mintha az övé volna.
358 7 | minket is megértenek egyszer, és a többi idegen emberek is
359 7 | érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik.
360 7 | másról ír, talán ezekrõl és arról, amit hallott, a verandáról,
361 7 | valamikor együtt ültek, és ma már nem ülnek.~A Széchenyi
362 7 | Közlöny felelõs szerkesztõje és kiadója.~Ez a szakállas,
363 7 | vezércikket, mely Füzes Feri mûve, és a szõlõ hóharmat betegségérõl
364 8 | betûkhöz hasonlítottak, és valamit az anyja keze-vonására.~
365 8 | is kettérepedt, középen és oldalt. Ezért össze kellett
366 8 | járókelõkkel, kik belébotlottak és rábámultak, silabizálta.
367 8 | Itt zsebredugta a levelet, és hátratett kézzel járkált.
368 8 | hevertek. Leült egy padra, és térdére újra kiteregette
369 8 | pusztai élet sok öröme, és vendéglátó rokonaim annyira
370 8 | Hogy megindult a vonat, és eltûntetek szemem elõl,
371 8 | útitársam ült, egy fiatalember és egy agg, katolikus lelkész.
372 8 | lebilincselte érdeklõdésemet, és figyeltem a természetet,
373 8 | Elgondolkoztam a múltról és fõleg tirólatok. Az idõ
374 8 | Béla bácsi, Etelka néni és Berci is.~Csak egy nem örült
375 8 | Kalácsomat tejbe mártottam és neki adtam. Most jó barátok
376 8 | Hét év óta nem jártam itt, és azóta sok minden történt.
377 8 | növények, rododendronok, és kígyóút vezet le a kis érig,
378 8 | nehezen, de már „érett”, és jövõre Magyaróvárra megy,
379 8 | megszokni, néztem-néztem és mosolyogtam. Õ is nézett-nézett
380 8 | mosolyogtam. Õ is nézett-nézett és mosolygott. Megöregedtem? -
381 8 | estefelé, cukor nélkül, és Aleuronát-kenyeret eszik
382 8 | ültet, megölel, megcsókol, és azt mondogatja, amit kislánykoromban: „
383 8 | humorával.~Éjfélig csevegtünk, és akkor bevezettek a vendégszobába.
384 8 | régebben meghívtak már, és ezek most egyszerre betoppantak.
385 8 | szecessziós. Cigarettázik és nem visel fûzõt. Naponta
386 8 | átöltözködik, ebédre, vacsorára és akkor is, amikor teniszezni
387 8 | ronda. Csak az orchideát és kaméliát kedveli.~Berci
388 8 | kerekerdõbe, kíséret nélkül, és késõn jönnek haza.~Etelka
389 8 | Megnéztem pecsétgyûrûjét, és a liliomról megállapítottam,
390 8 | tehenek méla kolompszavára és a galambok turbékolására.
391 8 | Könnyezek Baradlay Ödönön és nevetek Tallérossy Zebulonon.
392 8 | emberi szív rejtelmeit, és mily ékes szavakkal tudta
393 8 | Ma este bál van Tarkövön, és a vidám társaság, a Thurzó-lányok,
394 8 | a Thurzó-lányok, Berci és Olcsvay Feri Etelka nénivel
395 8 | dicsekszem, panaszkodom, és egészen elfelejtlek benneteket,
396 8 | gondolatom tinálatok van, és sokszor, mikor nevetünk,
397 8 | leányokért. Sokszor csókol és ölel titeket szeretõ leányotok~
398 8 | maga elé:~- Orosz Olga.~És nem is a tarkõi pusztát
399 8 | hatkor meggyújtják a lámpát, és szüretre készülõdnek. Orosz
400 8 | játszottak, a kis rablók és zsandárok már elmentek.
401 8 | telepedtek, a bokrok mellé, és várták, hogy egészen besötétedjék.~
402 8 | besötétedjék.~Micsoda mocsok itt, és micsoda mocsok a színházban,
403 8 | között, mindenütt Orosz Olga és õk, mindnyájan. Az élet
404 8 | hívják, hogy élet. Nincs és nincs és nincs igazság.
405 8 | hogy élet. Nincs és nincs és nincs igazság. Semminek
406 8 | asszony, miután Ákos fölkelt, és vagy tíz lépést mentek.~-
407 8 | egyik zsebében nem találta. És a másikban sem találta.~
408 8 | valahol, a földre esett talán, és elsöpörte a szél a szakadt
409 8 | szólt Ákos -, jó erõs rumot, és mingyárt elmúlt.~Ez megnyugtatta
410 9 | szemük, rossz a gyomruk, és morognak.~Ákos csömörrel
411 9 | állt.~De aztán észrevették, és diadalordítás fogadta. A
412 9 | arcát arcához tapasztotta, és sokáig nem engedte el. Aztán
413 9 | gyenge volt a szeme is, és valahányszor egy régi, kedves
414 9 | valóságos gavallér lettél - és ránézett a kesztyûre.~Ákos
415 9 | máris húzta kesztyûjét.~- És - folytatta Priboczay -
416 9 | véncsont, akár te, akár ti - és hamis önszánalommal lehorgasztotta
417 9 | koponyájuk gömbölyû lett és fényes, mint a tekeasztalon
418 9 | tiltakozott. - Itt maradsz - és acélkarjai közé szorította
419 9 | szaktekintélynek tartották, és a kaszinói urak vitás esetekben
420 9 | királyi városának 48-as és függetlenségi képviselõje,
421 9 | határozata alapján áll, és a Habsburg-házat akármikor
422 9 | fáklyákkal, zászlókkal, és kiengedte hangját, mely
423 9 | mindenféle kiegyezést, és így a 67-es kiegyezést is.~
424 9 | most, hogy elõtte állt, és a többiek kapacitálták,
425 9 | pagátot, emberfejes lantjával és kardjával, a krinolinos
426 9 | többiek spekuláltak.~Ákos és Ladányi, a két összemelegedõ
427 9 | Olga frizuráját utánozza, és szeretõje volt még annak
428 9 | Ilyen dolgokon tûnõdött, és lehet, hogy ez volt a hiba.~
429 9 | fordulatot vett, hogy Doba és Kárász legyûrte Ákost és
430 9 | és Kárász legyûrte Ákost és Ladányit.~Akik körülöttük
431 9 | Azért kitûnõ párduc volt, és pompásan érezte magát. Folyton
432 9 | szilványi - jegyezte meg, és fölhajtotta poharát.~Ezt
433 9 | szivaccsal.~Új szivarra gyújtott, és szemüvegét is letette, ami
434 9 | benne, koponyája izzott, és haja, mint a hó, olvadni
435 9 | huszonegyest, a tizenkilencest és végül a tizennyolcast is.~-
436 9 | harsogtak -, igyunk egyet - és úgy dörgött a nevetés, hogy
437 9 | pagátultimo, pagátultimó - és az emberek sziszegtek, hüledeztek.~
438 9 | mellé, egy villanylámpa alá, és ott betûzgette. A társaság
439 9 | csirkepörkölt, túróscsusza, mákos- és diósmetélt, ezenkívül penészes,
440 9 | volt, de mindenki kedvelte, és úgy hívta: „Mátékám”. Kostyál,
441 9 | szolgálta le önkéntesi évét, és sok szép talián nótát tudott.
442 9 | virgoncan hordozta körül, és vacsora alatt többször megjegyezte:~-
443 9 | hátgerincsorvadása volt, és ezért szegény Olivér ateista
444 9 | eltolatta magát a kaszinóig, és az ajtótól két hajdú hozta
445 9 | érveiket, az idealizmus és materializmus nevében. Füzes
446 9 | megvan a maga fényoldala és a maga árnyoldala, mint
447 9 | lakodalmán is õ muzsikált, és sok ezres bankót kihegedült
448 9 | sonkát akasztott nyakába, és úgy kellett húzniok kivilágos
449 9 | Kárász István, ki Ákos és Ladányi között ült, abbahagyta
450 9 | megvan a maga rendje-módja, és valami nagy egység alakult
451 9 | alakult ki. Mindenki más és más tartalommal töltötte
452 9 | melyek firól-fira szállnak, és évszázadok kincsét õrzik.~
453 9 | hogy maga is megijedt, és aztán, mint ki mélybõl emelkedik
454 9 | mélységes részegségében, és ingatta, mint az elefánt.
455 9 | jószándékból, ennyi színbõl és érzésbõl építmények emelkednének,
456 9 | csak õ meg Galló ügyész és szegény Olivér, ki, mielõtt
457 9 | hangfogót tétetett hegedûjére, és mikor ismét belekezdett,
458 9 | a társalgót fölseperték és kiszellõztették. Mire visszajöttek,
459 9 | eltûnt a füsttel együtt, és a levegõben rideg szigor
460 9 | a pálinka, s a tarokkot és alsóst a ferbli és makaó.
461 9 | tarokkot és alsóst a ferbli és makaó. Vége volt a kedélyességnek:
462 9 | kik nem ismerik a tréfát, és a komoly játékosok pillanata,
463 9 | forint volt, s kontusovszkát és egyéb erõs lengyelpálinkát
464 9 | nadrágzsebébe, kabátzsebébe, felsõ és alsó mellényzsebébe, mikor
465 9 | derék, magyar ember vagy.~És sírtak.~Ákos egyszerre kihörpintette
466 9 | önállósága visszatért belé, és balra csapott, a Széchenyi
467 9 | hozzátartozik a mulatsághoz, és Környey széles jókedvében
468 9 | Széchenyi egész mennyezetét és minden tükrét összelövöldözte.
469 9 | fordultak másik oldalukra, és ezt mormogták álmukban:~-
470 9 | kurtakocsmája hajnalig nyitva volt, és remek borát széltében dicsérték.~
471 9 | pár lépést próbált tenni, és arccal a földre vágódott,
472 9 | fehér nyári ruhát viselt, és oldalt, egy leanderbokor
473 9 | megérezte az idõváltozást, és ilyenkor egyáltalában nem
474 9 | hány az egész világnak. És az ártatlan málnaszörp is,
475 9 | kezet ne kelljen neki adnia, és kifelé feszítette ujjait
476 9 | bólintott, sokatmondóan, egyszer és aztán még egyszer, mélyebben.~-
477 9 | semmit sem parancsolok. És nem is kérek tõled semmit.
478 9 | Csak látni akartalak - és gúnyosan hajlongott elõtte,
479 9 | fejét, nem mert odanézni, és fölkapva a széken heverõ
480 9 | nyomtak volna meg valahol, és siralmas, erõs fénye végigrezzent
481 9 | tartott.~Ment a holdfényben, és félrecsapott keménykalapja
482 9 | minden jótól, ami az élet, és õ ilyen éjszakán hazafelé
483 9 | pillanatra szeme elé tette. És most úgy rémlett neki, hogy
484 9 | önmagát, azt, ami elmúlt és van, öreg csontjait, melyek
485 9 | ötvenkilenc éve szolgálták õt, és ki tudja, még meddig. Végtelenül
486 9 | állott, Kárász István fia, és könny hullott orcájára,
487 10| készülõ, nagy leszámolás, ~és hõseink az élettõl megkapják
488 10| megkapják azt a vigasztalást és igazságszolgáltatást, ~melyre
489 10| mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak,
490 10| Kiment a Petõfi utcába, és a sötétbe kémlelõdve nézte,
491 10| kávéház pénztárosnõje miatt, és most válni akartak.~Szilkuthy
492 10| még nem fogyasztott el, és csevegve, nevetgélve mind
493 10| annyiszor látott, Dobozyt és hitvesét, az elsõ magyar
494 10| kedves batyubált látott, és mint hû, öreg bútor, már
495 10| rövidítse a várakozás perceit és csillapítsa nyugtalanságát,
496 10| közül Beethoven szonátáit, és az elsõt próbálgatta, mely
497 10| míg ujjai forogni kezdtek, és a lehangolt zongora acélosan
498 10| izgalmas hajsza. Mindig újra és újra, mindig jobban és jobban.
499 10| újra és újra, mindig jobban és jobban. Arcán, melyet a
500 10| közelben cigány zenélt, és utána a környék kutyái ugattak.
1-500 | 501-723 |