Fejezet
1 1 | fogkefét.~Apa a kezével még egyszer letapsikolta a holmikat,
2 1 | selyempapírba pakolta.~Még egyszer körülnéztek a szobában,
3 2 | víz - figyelmeztette még egyszer apa. - Ne igyál hideg vizet.~-
4 2 | szemét, és a kõszénfüsttõl egyszer köhögött. Szédült körülötte
5 3 | ideig, legfölebb egy napra, egyszer, amikor elutazott Ceglédre,
6 3 | illetékét, és hazajövet még egyszer föllapozta a füzetet, nézte,
7 4 | hozzánk. Mért nem nézel föl egyszer a kaszinóba?~- Kérlek alássan,
8 5 | mielõtt végképp elválnak, még egyszer látni akarja, jöjjön el
9 5 | mosolygó szemrehányással egyszer a felesége, kit szórakoztatott
10 6 | kezébe vette sétabotját, még egyszer a tükörbe nézett. És most
11 6 | gondolkodott, mit tenne, ha egyszer találkoznék vele. Úgy érezte,
12 7 | bevallani.~- Igazán, jöjjön el egyszer, ha lesz ideje, Miklós -
13 7 | hogy minket is megértenek egyszer, és a többi idegen emberek
14 7 | Milyen hasonlatosak hozzá. Ha egyszer elkiáltja ezt, nagyot kiált.
15 9 | durván, szeretet nélkül, még egyszer:~- Ákos!~A csoport, melytõl
16 9 | bólintott, sokatmondóan, egyszer és aztán még egyszer, mélyebben.~-
17 9 | sokatmondóan, egyszer és aztán még egyszer, mélyebben.~- Parancsolsz
18 9 | tovább ment, de a járdán még egyszer megállt, tétovázva, hosszan
19 10| kérdést, azt gondolta, hogy egyszer majd csakugyan rátérnek
20 10| el, hogy hetente legalább egyszer társaságba járunk, és elvisszük
21 11| abban a reményben, hogy ami egyszer bevált, másodszor is beválik,
22 11| mulat, mint az, aki csak egyszer hány. Tegnap némelyikük
23 11| vártok valakit? - kérdezte egyszer Környey.~- A leányomat.~-
24 12| Csak megsegítene még egyszer a jó Isten.~- Megsegít,
25 12| az, mert féltek, hogy még egyszer csalódnak. A viaszkosvászon
26 12| bárdolatlanabb volt, õszintébb. Egyszer meg is állt, és indulni
27 12| visszatette zsebébe. De aztán még egyszer kivette, hosszan bámulva
28 13| tréfás büszkeséggel -, apa egyszer a fõispánhoz volt hivatalos.
29 13| olykor, és Etelka nénit, egyszer vacsora alatt - észrevette -
|