Fejezet
1 3 | s nem akadhatott kezébe oly nyilcédula, oly perbehívó
2 3 | akadhatott kezébe oly nyilcédula, oly perbehívó executionale vagy
3 3 | hogy az, ki mindene, és oly csöndesen élt szegény, álmában
4 5 | kapunk helyet.~Siettek is. Oly gyorsan elértek a Magyar
5 5 | napja szakadatlanul álmodott oly odaadó szenvedéllyel és
6 6 | írva. Bizonyára nem evett oly kitûnõ bográcsgulyásokat,
7 6 | fölfelé borzolódott, és oly tömörnek rémlett, mintha
8 6 | érthetetlen, zavaros tények közt, oly tanulságot például, hogy „
9 6 | fognak cselekedni.~Ákoshoz oly közel hozta a képet a látcsõ,
10 6 | választásokról beszélgettek, oly közvetlenül és magvasan,
11 7 | álldogált a kapu elõtt, oly türelemmel, mint egy szerelmes,
12 8 | Most ujjával nyitotta ki, oly izgatottan, hogy nemcsak
13 8 | irónt használt, mégpedig oly kemény irónt, mely nem árnyalt,
14 8 | forgatnának szívében, miért oly különös minden észrevétele,
15 9 | nagyobb passzióval. Ezenkívül oly tudással rendelkezett, hogy,
16 9 | pedig: „könnyû szilványi”, oly ízesen mondta, hogy Ákos
17 9 | éjszakában, elmerült bánatába, oly önkínzóan, hogy maga is
18 9 | között kibukkant a hold, oly hirtelenül, akár egy titkos
19 10| arca egyre halványodott. Oly gyengeséget fejezett ki,
20 10| hangjegyfüzetet.~Ákos elkacagta magát, oly erõsen, hogy kacaja áthallatszott
21 10| kell szórakozni. Ne légy oly önzõ.~- Milyen árva - suttogta
22 10| Kérlek - mondotta egyszerre oly szigorúan, hogy ezt nem
23 10| róla föltételezni, szemében oly éles értelemmel, melyet
24 10| Miklós is, egy pillanatra, ki oly szívesnek mutatkozott.~De
25 10| Szódabikarbónát vett be, s oly ügyetlenül, hogy hálóingére
26 11| hogy sietek.~Nem is volt oly egyszerû rendbe hozni mindent,
27 13| héten, távol szüleitõl, oly átalakuláson ment át, melyre
|