Fejezet

501 10|             gondolta hirtelen az asszony, és annyira megrémült ettõl
502 10|                   földre lökte nyelvével, és utánaköpött.~Nyáltócsák
503 10|                  hogy magára eszméltesse, és mikor látta, hogy ura megsértõdik,
504 10|                    elszórakoztál kicsit - és rátekintett a holtrészeg
505 10|                 szaladtak végig a padlón, és a bútorok alá bújtak.~-
506 10|                    kiabált Ákos -, pénz - és belemarkolt egy újabb csomóba -,
507 10|                csomóba -, nektek hoztam - és a földre vágta.~A pénzdarabok
508 10|                  sötét sarkokba gurultak, és ott megnyugodtak. Csak ezt
509 10|                Kártyáztál?~Ákos rábámult, és megindult okvetetlenkedve,
510 10|           egyensúlyát vesztve megtorpant, és szájában az égõ szivarral,
511 10|                vágott szavába az asszony, és söpörte a parazsat a paplanról,
512 10|                  szájába vette a szivart, és pöfékelt, valahogy fölemelte
513 10|                   mi bajom? - szólt Ákos, és vállat vont. - Hogy mi az
514 10|                      Az a bajom - kezdte, és letörölte a hamut, mely
515 10|                  vagyok.~- Te?~- Én hát - és bólintott.~- Mi jut eszedbe -
516 10|           gazember?~- Azért - szólt Ákos, és kiköpte a padlóra ezt a
517 10|            horgolt kendõjét kapta magára, és úgy, ahogy volt, egy ingben,
518 10|            méterre, egészen a mennyezetig és vissza, egyre gyorsabban.
519 10|               mert a konyhában megfázott, és át akart kissé melegedni.~
520 10|               hogy a lakást megvizsgálja, és keresse azt a rablót, kit
521 10|              föltámasztott zongorafödelet és a kottatartón összevissza
522 10|                   megérkeztekor használt, és ismét megállt a hálószoba
523 10|             kutyakomédia? Bál volt itt? - és úgy nevetett, hogy köhögött,
524 10|                   az asszony egyszerûen - és zongoráztam.~- Az ám - szólt
525 10|               Ákos gúnyosan -, bál volt - és vádlóan -, bál.~De alig
526 10|                 lehanyatlott a zsöllyébe, és zokogni kezdett.~Egész testét
527 10|                mögül nézett rá eszelõsen, és kérte, hogy segítsen rajta.
528 10|                álomalakot, melyet az ura, és nem olvasta Pacsirta levelét
529 10|                 Arról, ami itt fáj, itt - és szívét verte. - Arról, ami
530 10|                    Igenis - kiabált Ákos, és kezével az asztalra vert,
531 10|               kihozza sodrából feleségét, és megbotránkoztassa õt, egyre
532 10|               legyen itt, úgy, mint most. És azt se bánnánk, ha szegény
533 10|                meg, legkevésbé pedig vele és ilyenkor. Leült a szemben
534 10|                  az? Neki is, szegénynek. És nekünk is. Tudod, hogy mit
535 10|              folyton, lenézik, kiröhögik. És mi, anya, mit szenvedtünk
536 10|            rosszabb lesz. Mindig rosszabb és rosszabb lesz.~- Miért?~-
537 10|                   leányáról beszélgettek, és kíméletesen kerülgették
538 10|                  rátérnek részletesebben, és pontról pontra kifejtik,
539 10|                 vitatkoznak, õ meg az ura és talán néhány rokon, Béla
540 10|                  talán néhány rokon, Béla és Etelka, mintegy bizottsággá
541 10|                   õ leányát sértette meg. És mintha csak ez a sérelem
542 10|                  Ákos kéjelegve -, csúnya és öreg szegény, ilyen csúnya -
543 10|                   szegény, ilyen csúnya - és száját orrát förtelmesen
544 10|         megmutassa magát igaz mivoltában, és az asszony mellé állt.~Így
545 10|                  sem volna ilyen csúnya - és most már sírt, bõ könnyek
546 10|              amelyben mozgott. - Kérlek - és fölemelte hangját -, megtiltom,
547 10|                 Micsoda? - hebegett Ákos, és visszahökkent.~- Nem engedem -
548 10|               engedem - szólt az asszony, és az asztalra csapott. - Ezt
549 10|                    Elõbb aludd ki magad - és indult az ágy felé.~- Anya -
550 10|                    Most szünetet tartott. És gyengébb hangon:~- Jól van,
551 10|                Jól van, nem megy férjhez. És aztán? Sok lány nem megy
552 10|                veri az ura. Veri, kérlek, és iszik. Szilkuthy Biri esetét
553 10|               esetét ismered. Ma itt volt és kitálalt. Kár, hogy nem
554 10|              kettõt az idén csináltattam, és öt pár cipõje van. Õsszel
555 10|                  hogy finom, mûvelt lány. És hogy kézimunkázik. Sok szülõ
556 10|                 volt, amit mondottál. Bûn és ostobaság.~Most keresett
557 10|                 azt tudom, hogy szeretem, és jobban már nem lehet szeretni
558 10|                   az apa felé fordulva.~- És te is szereted õt, apa,
559 10|               futottál el, mint az õrült, és ugráltál, mikor a tanár
560 10|              elrontotta kicsit a gyomrát. És mindig magad kísérted az
561 10|                 neki, hogy meg ne fázzék, és miattad járt vastag harisnyákban
562 10|                   Füzes Feri. Meg aztán - és itt gondolkozott - mindenki.
563 10|                egyszer társaságba járunk, és elvisszük õt. Aki nem mutatkozik,
564 10|            felesége legyõzte õt érvekkel, és most, hogy a nevetségesség
565 10|        elkábította õt.~Így magára maradt, és kínzóbb gondolatok mardosták,
566 10|               rajta, ki segíthet õrajtuk. És minden eszébe jutott, mindenki
567 10|             hangsúlyozta - mind a ketten. És ha ezerszer is jobban szeretnénk,
568 10|                    mindent elszenvedtünk.~És körülnézett. De Ákos megint
569 10|                  világon, azzal, ami fáj, és szívét olyan kétségbeesés
570 10|                   ájult Istenember, élete és halála határmezsgyéjén.
571 10|          mozdulatukat, s õ, ki a szíveket és veséket vizsgálja, tudta,
572 10|                  közönyében bukott elõre, és arca már megkövült a kínszenvedéstõl.
573 10|                 magasztosságát, a lángész és forró szeretet végtelenségét
574 10|          boldogtalanokért jött a világra, és meghalt azokért, akik szenvednek.~
575 10|          imádkozom. Éjjel, ha fölébredek, és nem tudok aludni, mindig
576 10|                Akkor megkönnyül a szívem, és hamar elalszom. Imádkozni
577 10|            elalszom. Imádkozni kell, apa, és hinni. Isten megsegíti majd
578 10|                  Isten megsegíti majd õt. És megsegít bennünket is.~Ákos
579 10|             Baross-kávéházban. Köszönt.~- És te?~- Visszaköszöntem. Hogy
580 10|                mely idõnként váltakozott, és mindig megjósolták közeli
581 10|                    el nem múló náthájával és gyógyíthatatlan zavarával.
582 10|                 ver bottal - tette hozzá, és lefeküdt.~Majd megint fölült.~-
583 10|              falon fényes léniák inogtak, és az utcáról a piacra haladó
584 11|            ébredésrõl, az esõrõl van szó, és a párducok ismét megjelennek)~
585 11|              élnek a boldog fõvárosokban, és nappal alusznak, a korhelyek,
586 11|             szekrényük elõtt öltözködnek, és frissen lépnek ki a homályos
587 11|               mögött sok-sok óra, reggeli és ebéd, csak a vacsora meg
588 11|              mennek, halkabban beszélnek, és láthatóan csalódtak már
589 11|               lubickolnak az életkedvben, és könnyedén, boldogan, majdnem
590 11|             irányba kanyarodott az élete, és még át sem gondolhatta ezt,
591 11|                 nem köszöntötte a reggelt és delet, mely tudta nélkül
592 11|                megtalálja a helyét térben és idõben, s akkor veszi észre,
593 11|                ébredezett.~Itt letérdelt, és ronggyal tisztogatta, sikálta
594 11|                   aztán -, mert megfázol. És esernyõt is.~- Siess, kérlek -
595 11|                 után.~Cseteltek-botoltak, és minél inkább iparkodtak,
596 11|               rozsdásodtak-e meg drótjai, és fölhúzta régi mogyorószín
597 11|              mondta, - ezt visszaviszem - és az új krokodilbõr-tárcájára
598 11|                 Ákosnak, megpöndörítette, és ki akarta tépni kezébõl
599 11|               melyek a világot áthálózzák és összekötik, erõs kötelékkel.
600 11|                    Összenéztek az öregek, és néma pillantásukkal megint
601 11|                  szerint. - A tarkövi két és fél órát késik.~Közönyösen
602 11|              keltett a két öregben.~- Két és fél órát késik.~- Csak nincs
603 11|                kitámolygott a sínek közé, és a nedves kavicsokon botorkált,
604 11|                 nézte a hektikás munkást, és a lelketlen izgatókra gondolt.~-
605 11|        rosszulléttõl, leszédül a székrõl, és menten vége. A csömör undok
606 11|        bõbeszédûen válaszolt kérdéseikre, és egy vasúti szerencsétlenség
607 11|                  Ismét sovány lett, vézna és színtelen, mint mikor elutazott
608 11|            kortyot. Ez hûsít.~Ákos ivott, és ezt gondolta:~- Vasúti szerencsétlenség.~
609 11|                    Az öreg úgy képzelte - és néhány gyanús jel meg is
610 11|                   nyílt pályán vesztegel, és az esõben-éjben gyanús emberek
611 11|                  miért gondolt ilyesmire, és hogy történhetett ez. De
612 11|                   indóház. Elállt az esõ, és negyed tizenegykor várták
613 11|                   pontossággal futott be, és a hatalmas mozdony a jámbor
614 11|             tûzijátékot rögtönzött.~Ákost és a feleségét ez nem foglalkoztatta.~
615 11|           üvegezett, világos omnibuszáig, és hazavitte a vendégeket,
616 11|                  sapkájával, piros arccal és valamin jóízût nevetett.~
617 11|                 pedig, kik mindig önzõek, és testvértelenül rohannak
618 11|                   milyen egyedül vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat
619 11|                már. Minden tárgy köröttük és minden ember maga a várakozás
620 11|                   végig a gyors érkezését és indulását. Hahotázva köszöntött
621 11|                   ettek ecetes uborkával, és jól „bevörösboroztak”. Vele
622 11|                    ki virzsiniát szívott, és egy szót sem szólt.~Legvitézebb
623 11|              gyertyát gyújtottak fejénél, és elénekelték a Circumdederuntot.
624 11|                  Etiam si omnes, ego non.~És pálinkát rendelt:~- Aquam
625 11|                délután eleredt orra vére, és a patikus azzal tömte be.~
626 11|           ismételte meg. Gyufát gyújtott, és óvatosan Szunyogh szája
627 11|             bevált, másodszor is beválik, és az elõbbi sikert remélve,
628 11|                   a gavallér hidegvérével és a rossz diák leplezetlen
629 11|                 felemelve reszketõ ujját, és végtelen kicsinyléssel nézett
630 11|                   mámorába, abba a békébe és csöndbe, mely majd eljön
631 11|              silentium.~Füzes Feri leült, és azon gondolkozott, hogy
632 11|               feküdtek otthon a díványon, és gyógyítgatták magukat. Az
633 11|                 kinek-kinek egyéni ízlése és betegsége mérve szerint
634 11|              melyekben illóolajok álltak, és végül megkeresztelte az
635 11|              külön kapott tiszta Aethert, és ez segített rajta.~A többiek
636 11|        beszámolnia: hogy ki mikor dõlt ki és ért haza, lábon-e, kocsin-e,
637 11|                  pezsgõt-e vagy pálinkát, és ki hányszor hányt. Sárszegen
638 11|                  öregem - válaszolt Ákos, és kezelt vele.~- Ki ez? -
639 11|                 nyilván te-poharat ivott, és azt sem tudta róluk, kicsodák.~
640 11|                hogy álmodja, ami itt van, és alvilági árnyak között ül
641 11|                   Béláékhoz a pusztára.~- És ma érkezik?~- Ma.~A párducok
642 11|                   kellett volna érkeznie, és még most sincs itt.~- Ó -
643 11|                   legjobbat. Kisztihand - és megemelve kalapját távozott,
644 11|                   elnökkel fölkerekedtek, és annyi nemes társasöröm,
645 12|             FEJEZET~(melyben a megérkezés és viszontlátás örömeit ecseteli
646 12|                szolgálatot a gondolkozás, és helyét a bódulat váltja
647 12|         képzelõdött, hogy mi történhetett és mi történik majd, csak föl-fölsóhajtott,
648 12|        rámosolygott, hogy csillapítsa õt, és odaadta kezét, hogy szorongassa.
649 12|                   eltereljék figyelmüket, és vitatkoztak arról, hová
650 12|                 garabókat vittek fejükön, és az utolsó kijáratnál üggyel-bajjal
651 12|          egyszerre váratlanul kanyarodott és nem a háttérbe ment, hanem
652 12|                   kiabálták, veszekedtek, és a zaj elkeveredett a félhomállyal.~
653 12|                 házaspár. A fiatalasszony és fiatal férj közösen vitte
654 12|                     Lehet, hogy lekésett, és holnap jön.~De ha még csak
655 12|                  mint valami fürdõsapkát, és hosszú, majdnem bokáig érõ,
656 12|                kulacsot, a vizeskulacsot, és a hordár vállán a fehércsíkos
657 12|          elkiáltotta magát:~- Pacsirta! - és szinte magánkívül rohant
658 12|                   kiáltott:~- Pacsirta! - és már ölelte leányát.~De míg
659 12|                 Azt hitte, hogy tévedett, és úgy tett, mintha nem hallotta
660 12|           õszintébb. Egyszer meg is állt, és indulni akart a sötét felé,
661 12|               kicsit. Összetöri a hajam - és megigazította haját. - Etelka
662 12|              Etelka néni is azt mondta.~- És ez?~- Ja, igen. A kalitka.~-
663 12|               szívéhez emelte a kalitkát, és míg Ákos átnyújtotta a már
664 12|                   középütt, kétoldalt apa és anya. Apa a kulacsot vitte,
665 12|            Szórakozottan bámult a földre, és nem hallotta, mit beszél
666 12|               hallotta, mit beszél leánya és felesége. Bal vállát ismét
667 12|                   Bálint, aludt Priboczay és kövér felesége, négy egészséges,
668 12|           rózsabimbólánya, aludt Szunyogh és Mályvády, aludt Zányi és
669 12|                  és Mályvády, aludt Zányi és Szolyvay, aludt Doba is,
670 12|                aludtak az összes párducok és polgárok. Weisz úr is, kényelmes
671 12|                 is, kényelmes rézágyában, és társa is, talán, egy mindenesetre
672 12|                Néha ölébe hajtotta fejét, és a nõ összecsókolta a poéta
673 12|                   Budapestre vágyakoztak, és ez kötötte össze õket. Ijas
674 12|                  Ijas még kéziratban levõ és még sokáig kéziratban maradó
675 12|                 játszott, már oltogatták, és a félig elsötétített kávéház
676 12|              Rumos feketét ivott most is, és erõsen cigarettázott. A
677 12|                   Hétet, lapozgatta elõre és vissza, vissza és elõre,
678 12|                   elõre és vissza, vissza és elõre, keresve, megjelent-e
679 12|             hónapokkal ezelõtt beküldött, és hónapok óta hiába keresett.
680 12|              lakozó, századvégi mélabúra, és ezzel a kifejezéssel pillantott
681 12|                hordárral.~Lassan fölkelt, és hogy észre ne vegyék, a
682 12|             Legott kivette jegyzõkönyvét, és álló helyében fölírt valamit,
683 12|             jegyzetet, valamin tépelõdve.~És kezébe kapva irónját, három
684 12|                vagy másfél kiló kenõcsöt, és átadja neki. Távolabb a
685 12|                 húzta csodaszépen a Gésák és Szulamit legújabb dalait.~-
686 12|   Kisasszonynapján gyûléseznek a fecskék, és elrepülnek meleg partokra,
687 12|               karók álltak üveggolyókkal, és rájuk borultak a haldokló
688 12|                    arany levélszõnyegével és gyümölcsös koszorújával.
689 12|              alján füttyentett egy vonat, és elhangzott a füttye. Kietlen
690 12|               áldott nap hazavágyakozott, és most örült, hogy visszaérkezett
691 13|                 mégis hosszú volt. Hosszú és sovány.~- Isten hozott,
692 13|             szerette a szertartásosságot, és megvárta, míg Pacsirta kényelembe
693 13|                   tortát, melyet Pacsirta és Etelka néni együtt remekelt.~
694 13|                 kávékrémmel volt töltve - és maguk közt családi tortának,
695 13|                 ragyogok - szólt nevetve, és anyjának nyújtotta.~Béla
696 13|                 hivatalos fontoskodásával és úri gõgjével, lógatva emlõs
697 13|                    hogy az csörgött tõle, és Béla bácsi szellemes megjegyzése
698 13|             teniszverõvel kezükben: Zelma és Klári. Zelma mellett a jómodorú,
699 13|              egymásba karolva Etelka néni és Pacsirta.~- Nagyon jó kép -
700 13|                 amint szokta, lehajtotta, és haját tartotta a lencse
701 13|                      Ejnye - mondta anya, és kicsit fölágaskodott, mert
702 13|                  amint száját kinyitotta, és látta a csillár alatt, a
703 13|                Tiszteltetnek benneteket - és kapcsolva blúzát, vetkõzni
704 13|             kipihenheted magad.~- Igen.~- És ti - kezdte Pacsirta, meleg
705 13|             Nagykanállal evett.~- Igazán?~És Pacsirta az édesapjára nézett,
706 13|                 Apa engedelmesen odament. És nem mert Pacsirta szemébe
707 13|                lefeküdt, majd a mosónéról és Szilkuthy Birirõl, ki elválik
708 13|             csöndesen kinyitotta ajtaját, és bedobta. Ha meggyújtják
709 13|                    rõzsékkel, hasábfákkal és azzal a limlommal együtt,
710 13|              villamos lámpa kallantyúját, és sötétben maradt. Mélyet
711 13|                mint annyiszor, mindennap, és behunyta szemét. Azt érezte,
712 13|               gondol.~De ez az én õ volt, és õ ezt teljesen átélte. Õ
713 13|                   lélekben, egy a húsával és emlékeivel, múltjával, jelenével,
714 13|              mondott, Bercinek is olykor, és Etelka nénit, egyszer vacsora
715 13|                  oda, kerülte társaságát, és mikor ránézett, lesütötte
716 13|         bérmaajándékul. Micsoda ostobaság és ízléstelenség. Szégyen,
717 13|                lesz. Tíz év múlva mennyi? És aztán tíz év múlva ismét
718 13|                halott gyermekét ringatta, és szívére mutat, melyet az
719 13|                    mint a tarkövi dívány, és már józanul foglalkozott
720 13|              tehát majd fölkel hét elõtt, és fõz, borstalan rizses húst,
721 13|             rokonok nem hagyták dolgozni, és õ engedett rábeszélõ szavuknak.
722 13|                  mély feketeség barátian, és a levegõ érintésére vagy
723 13|                  s az ajtó felé mutatott, és feleségére nézett, boldogan.~-