Fejezet

 1 2 |         boldogtalannak érezte magát, míg meg nem szokta õt így is.~
 2 2 |         másikba kellett botladoznia, míg a vonat végén talált egy
 3 3 |             visszautasított valamit, míg harmadszori kínálásra vett
 4 3 |          iskolák.~Fél óráig tartott, míg hazavánszorogtak a Petõfi
 5 5 |            szerettem fiatalkoromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást,
 6 6 |           boltíveken át botorkáltak, míg a fogadó elsõ emeletére
 7 7 |              a tarligeti villájukba, míg egy sötét véletlen el nem
 8 8 | kislánykoromban: „Pacsirta, ne félj, míg engem látsz. De ha nem látsz
 9 9 |         Kopasz mentség. Addig-addig, míg megígérte, hogy kora délután
10 9 |          Emberöltõk dolgoztak rajta, míg ilyen elmésre csiszolták.~
11 9 |               Az volt a szokás, hogy míg az urak vacsoráztak, a társalgót
12 10|           azonban a szoba ajtajával, míg rájött, hogy azt be sem
13 10|           kottát, s addig ismételte, míg ujjai forogni kezdtek, és
14 10|         haladt éji útján. Megvárták, míg elhangzik a lárma.~Vajkayné
15 11|            vagy fázik. Így ténfereg, míg megtalálja a helyét térben
16 11|        kamrakulcsot, sokáig kereste, míg megkerült. Ezt ráborította
17 11|           magán, meg kellett várnia, míg megérkezik.~- Rosszul vagy?~-
18 12|           majdnem sántikálva haladt, míg egyszerre váratlanul kanyarodott
19 12|            és már ölelte leányát.~De míg így ölelkeztek, egészen
20 12|       szívéhez emelte a kalitkát, és míg Ákos átnyújtotta a már távozni
21 12|            nézte ezt a három embert, míg el nem tûntek szeme elõl.
22 13|      szertartásosságot, és megvárta, míg Pacsirta kényelembe helyezi