Fejezet

 1 1 |     fejjel, munkájára bámulva, sokáig, akkor is, ha belefáradt,
 2 2 |      szegény, és fájt is neki, sokáig. De aztán, valahogy határozatlanabbul
 3 2 |  Hosszú volt a válás és nehéz. Sokáig nem indult a vonat. Az ilyen
 4 3 |       úgy zarándokoltak õhozzá sokáig messze megyékbõl elõkelõ
 5 6 |    mint Weisz úr.~A bõrtáskára sokáig alkudtak. Drága volt, kilenc
 6 6 |        a fodrászhoz.~A borbély sokáig dolgozott rajta. Kendõt
 7 6 |   látcsövezte. Szerencsére nem sokáig tartott. Kopogott a karmester,
 8 6 |     szóló mûvét. Ezt dicsérte, sokáig ajánlgatta ismerõseinek.
 9 7 | illatát. Ilyenkor „dolgozott”.~Sokáig álldogált a kapu elõtt,
10 8 |   kedves kutya nem ismert meg, sokáig ugatott, vicsorította rám
11 8 |   nénit is. Ne aggódjatok, nem sokáig fájt, mert rumot tartottam
12 8 |     egymáshoz közel, szorosan, sokáig nézték egymást, majd padra
13 9 |        arcához tapasztotta, és sokáig nem engedte el. Aztán gyöngéd
14 9 |     poharában szalmaszál.~Ákos sokáig nézte õt. Úgy látta, hogy
15 10|     kapu kinyitása nehéz volt. Sokáig bajmolódott a kulccsal ide-oda
16 10|       kezdett nadrágzsebeiben, sokáig, kecmeregve. Egyszerre mind
17 11|    megtalálták a kamrakulcsot, sokáig kereste, míg megkerült.
18 11|       akik tovább utaztak, nem sokáig néztek ki a jelentéktelen
19 12|     még kéziratban levõ és még sokáig kéziratban maradó verseit,
20 13|       etetgették a galambot jó sokáig, majd drótos börtönében
21 13|       Sajnálták mind a hárman, sokáig nézték, csóválták fejüket.