Fejezet

 1 2 | zsebkendõje szélét rágcsálva, mert megint sírva fakadt. - Jaj, leányom,
 2 3 |              Milyen üres.~Átmentek megint az ebédlõbe.~Itt az üvegszekrényben
 3 4 |      kezére tette.~- Csak nem lesz megint háború - sóhajtott az asszony.~-
 4 5 |             hiszen tegnap este óta megint nem ettél. Menjünk a vendéglõbe.
 5 5 |       panaszokat, konyhába loholt, megint elõbukkant, nyugtatta a
 6 8 |            mint ahogy akarta.~Ákos megint elolvasta a hosszú levelet,
 7 9 |           nekünk a svarcgelb.~Erre megint ittak.~Ákos már nemcsak
 8 9 |           el.~A Bólyai utca sarkán megint cigányzenét hallott. Azt
 9 10|         hogy reggel megtalálhassa, megint zsebébe dughassa úgy, mint
10 10|            És körülnézett. De Ákos megint hallgatott.~Látta, hogy
11 10|          Te - mondta jelentõsen -, megint láttam.~Az asszony tudta,
12 10|           hozzá, és lefeküdt.~Majd megint fölült.~- Ég a pokol - mondta
13 11|         óra után Cifra Géza, kinek megint éjjeli szolgálata volt -
14 11|             és néma pillantásukkal megint eltemették, megállapítván,
15 11|       Megtudtál valamit?~- Semmit.~Megint letelepedett az asztalhoz.
16 11|      félrevonták a függönyt, aztán megint összecsukták, fitymáló arckifejezéssel.
17 11|      mutatott.~- Látom azonban, te megint elzüllöttél.~- Fáj a fejem -
18 12|      örömeit ecseteli az író)~Ákos megint magára maradt feleségével.~
19 12|      kijárathoz érkeztek. Pacsirta megint szívéhez emelte a kalitkát,
20 13|          két orcáját.~Csitt-csatt, megint csattogtak a csókok.~- Ó -