Fejezet

 1 3 |      hajolt, ujjával megérintette ura homlokát.~Ákos fölült az
 2 5 |        lépett be. Azt hitte, hogy ura elszenderedett. De Ákos
 3 6 |          mikor nem volt otthon az ura. Doba pedig nem tudott semmit,
 4 7 |         mindenki.~Idejött érte az ura hat felé. Ákos elmesélte,
 5 10|         mindig otthon volt már az ura. Kiment a Petõfi utcába,
 6 10|        ment férjhez, de azután az ura elhagyta a Széchenyi kávéház
 7 10|          feddõn, kissé ámuldozva.~Ura megállt a szoba közepén.
 8 10| eszméltesse, és mikor látta, hogy ura megsértõdik, hozzátette
 9 10|         zsöllyét tolt alá, melybe ura belepottyant.~- Hallatlan -
10 10|      magától, hogy miért nevet az ura. Az gyorsan visszajött.~-
11 10|          az álomalakot, melyet az ura, és nem olvasta Pacsirta
12 10|       azon a szörnyûségen, melyre ura célzott, hogy vajon igaz-e,
13 10|         Nem is szólt közbe, mikor ura beszélni kezdett.~Ákos így
14 10|          is vitatkoznak, õ meg az ura és talán néhány rokon, Béla
15 10|            Egy nõt sértett meg az ura, az õ leányát sértette meg.
16 10|           Proszner Magdát veri az ura. Veri, kérlek, és iszik.
17 10|         Most õ szerette volna, ha ura megerõsíti abban, amit mondott,
18 11|   marcangolják. Õ ébredt elõször. Ura még aludt.~Vigyázatosan
19 11|         asszonyt is emelgette, ki ura után sántikált, hogy el