Fejezet

 1 2 |     szélben. Por, napfény csípte szemét, és a kõszénfüsttõl egyszer
 2 2 |   foglalni, elejtette fájdalmát.~Szemét könnyek futották el.~Elsõ
 3 3 |        esdekelve emelte rá ferde szemét, mint csöndes õrült, és
 4 3 |           Egy korty vizet ivott.~Szemét tágra meresztette.~Még mindig
 5 4 | kövezetlen utakon kocsijukkal, a szemét valóságos uszályát húzva
 6 4 |       nevetni kezdtek, lesütötte szemét. Bántotta a fiatalemberek
 7 4 |  téglavörösen izzott. Gyermekkék szemét könnyen borították. Már
 8 5 |     mindennek, ami jön, lehunyta szemét.~- Például mit ettünk tegnap?
 9 5 |       zajra ijedten nyitotta föl szemét.~- Aludtál? - kérdezte tõle
10 7 |       lélek - mondta az asszony, szemét az égre emelve.~- Kedves
11 7 |       melyek sarkaiban söpretlen szemét gyanánt hever a szenvedés,
12 7 |  fölhalmozott fájdalom. Lehunyta szemét, és magába szívta a kert
13 9 |           cibálja haját, kitolja szemét, megölje, megölje.~De mivel
14 11|     délután öt felé nyitotta föl szemét, ilyenféle érzések marcangolják.
15 12|  Pacsirta az indóház felé emelte szemét, de nem látott senkit, sem
16 13|           mindennap, és behunyta szemét. Azt érezte, vége, mindennek
17 13|        mikor ránézett, lesütötte szemét.~Három árvája volt pedig,
18 13|      pedig nagymosás.~Kinyitotta szemét, mert eddig erõsen behunyva