Fejezet

 1 3 |         között való barátság. Csak épp köszöntötték egymást, pár
 2 3 |          nem felejtették el, neki, épp õneki nem tudtak sohasem
 3 3 |            be volt oda zárva. Ákos épp nyújtani akarta feléje kezét,
 4 4 |          mákkal hintett cipócskák. Épp akkor lépett be két fehérsipkás
 5 4 |        hitével, hogy az embereknek épp az õ árujuk kell, s ebbõl
 6 4 |           cikkébe, s ha véletlenül épp az õ társadalmi osztályát
 7 6 |   fésülködött, és a tükörasztalkán épp meggyújtotta a borszeszlámpát,
 8 6 |         arca és pirinyó orra volt, épp nyakába emelintette tekervényes
 9 7 |            történt meg velük. Csak épp most.~Ákos kezet fogott
10 8 | terjedelmében)~Ákos másnap délután épp indult hazulról, mikor a
11 8 |      cselédek ripacsos kezét, mely épp belefért az õ kurtaujjú
12 9 |          hajdúval, ki a könyvtárba épp két rengeteg tálat vitt,
13 9 |            alatt tarokkozók ültek. Épp osztani akartak.~- Szállj
14 9 |            pálinkát, pezsgõt. Ákos épp zsebébe gyömöszölte a pénzt,
15 9 |            úgy, mint édesatyjának.~Épp a Mimóza dalára zendített
16 10|          nem várja urát. Lefeküdt.~Épp magára húzta a paplant,
17 11|       uráéi, sokkal jobban fájtak, épp érthetetlen, titokzatos
18 13|        leánya nem alszik.~Pacsirta épp ekkor kattantotta el a villamos