Fejezet
1 1 | folyosóra, onnan a leányszobába, hogy a zománcos bádogmosdóról
2 1 | gyengéden megsimogatva, hogy egymásra lapuljanak.~Sógora,
3 1 | ízben meghívta õket nyárra, hogy Tarkövön, a birtokán kipihenjék
4 1 | kaptak, azzal végzõdött, hogy jöjjenek már, minél elõbb
5 1 | Májusban végre elhatározták, hogy meglátogatják õket. De a
6 1 | Augusztus végén tudatták, hogy ismét itthon rekedtek, nem
7 1 | a sógornak, megkérve õt, hogy õ maga személyesen várja
8 1 | szobában, és mikor látták, hogy nem maradt künn semmi egyéb,
9 1 | cukorspárgával kötötték át, úgy, hogy apa sovány mellével ránehezedett,
10 1 | gyûjtött tapasztalatából tudta, hogy ez a helyzet illik neki
11 1 | neki legjobban.~Megesett, hogy zajt hallott, de azért nem
12 1 | becézõ mosollyal figyelték, hogy közlekedik.~Majd, amint
13 2 | apa.~Anya arról beszélt, hogy utolsó pillanatban betette
14 2 | is, másoknak is.~Tudta, hogy nem szép szegény, és fájt
15 2 | körül, és nem gondolva arra, hogy milyen, szerette õt, ahogy
16 2 | annak, tíz éve már annak, hogy letett minden reménységérõl,
17 2 | s nem is jutott eszébe, hogy mégiscsak férjhez adja.
18 2 | szenvedett. Szánta Pacsirtát, és hogy szánalmát csillapítsa, gyötörte
19 2 | nõkhöz, de azt élesen érezte, hogy leánya csúnya. Nemcsak csúnya
20 2 | pár lépést elõresietett, hogy ne kelljen mellette lépegetnie.~
21 2 | dacosan, csak azért is, hogy õ is vállalja a rokonszenvet,
22 2 | fülkék felé igyekeztek, hogy jó helyet kapjanak Pacsirtának,
23 2 | meg, és apa is beszállt, hogy elrendezze poggyászát.~Ákos
24 2 | gyapjútakarót, a vizeskulacsot, hogy útközben ne igyék idegen
25 2 | vizet, lehúzta a függönyt, hogy ne süsse a tûzõ verõfény,
26 2 | még az ülésre is leült, hogy kipróbálja a ruganyt. Aztán
27 2 | Õk már régen megszokták, hogy Vajkayék nyilvános helyeken
28 2 | vonatablakon, és észrevette, hogy a kedves öregek sírnak.
29 2 | azért nem mert. Attól félt, hogy elcsuklik a hangja.~Hosszú
30 2 | túlbuzgóak, eleinte megrémítenek, hogy mindjárt tovarobognak, és
31 2 | napról napra, de most, hogy az elmaradó tájak, változó
32 2 | szeméhez, mintegy csodálkozva, hogy megtörtént az, amitõl félt,
33 2 | volt. Sohasem gondolta, hogy ennyi könny van a világon.~
34 2 | Senkit sem látott. Nem bánta, hogy õt látják.~Majd a görcs
35 2 | odadõlt a fülke ajtajához, hogy könnyebben végezhessen nehéz
36 2 | többször száján lebegett a szó, hogy segítségét ajánlja fel.
37 2 | történhetett vele. Azt gondolta, hogy rosszul lett, vagy olyan
38 2 | mutatott érdeklõdést. Õ tudta, hogy ez a világ: siralomvölgy.~
39 2 | Pacsirtát. Úgy tetszett, hogy hûsíti forróságát. Hálásan
40 3 | képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk
41 3 | Milyen nehéz volt elképzelni, hogy most nem jön haza velük.~
42 3 | is bedugult. Sóhajtott, hogy szuszogását kissé megszépítse.
43 3 | ismerték.~Annak idején, hogy ide helyezték, a tiszt látogatást
44 3 | kezdtek beszélni a városban, hogy Pacsirtát elveszi. Erre
45 3 | vagy örökségre tett szert, hogy a kicsöppentek azonnal szövetséget
46 3 | Mindössze annyi történt, hogy kilenc évvel ezelõtt, ismeretségük
47 3 | egyre nõtt bennük, anélkül, hogy valami is táplálná. Hol
48 3 | ejtették ki.~Kétségtelen az, hogy Vajkayéknak egy idõben roppant
49 3 | Félt mindentõl. Félt attól, hogy korán jön vagy késõn megy,
50 3 | jön vagy késõn megy, félt, hogy megsértik õt vagy megsért
51 3 | vagy megsért mást, félt, hogy sokat beszél vagy keveset
52 3 | keveset beszél, attól is félt, hogy sokat eszik vagy keveset
53 3 | embernek. Csak azt érezte, hogy kissé hidegebbek iránta,
54 3 | Tulajdonképpen - kezdte, anélkül, hogy folytatná.~Ilyen szókkal
55 3 | volt itt, majd rögtön arra, hogy kevés ideig volt itt, és
56 3 | Géza.~Erre úgy képzelte, hogy most már igazán mehet. Tisztelegni
57 3 | semmittevés unalmába. Várta, hogy felesége és leánya fölkeljen,
58 3 | leánya fölkeljen, aztán hogy lefeküdjön, hogy megterítsék
59 3 | aztán hogy lefeküdjön, hogy megterítsék az asztalt,
60 3 | megterítsék az asztalt, aztán hogy leszedjék az asztalt. Tett-vett
61 3 | múltból megmaradt, az volt, hogy beült az udvarra nézõ kicsiny,
62 3 | szempillantás, és látta, hogy sarjadznak szét a különbözõ
63 3 | késõbb sem tudta abbahagyni, hogy már szüksége sem volt rá.
64 3 | szomszéd megye levéltárába, hogy újabb adatokat gyûjtsön,
65 3 | régi vér lüktetett bennük, hogy nemesi levéllel nem is rendelkeztek,
66 3 | annyi látszott bizonyosnak, hogy nemsokára meghal. Errõl
67 3 | merengeni szokott.~Közölte, hogy apja és anyja között óhajt
68 3 | majdan pihenni. Rendelkezett, hogy a tisztaszobában ravatalozzák
69 3 | elsõnek sietvén az egyletbe, hogy befizesse illetékét, és
70 3 | ujjával mutatta családjának, hogy minden rendben van.~Most,
71 3 | minden rendben van.~Most, hogy az aszfalton lépkedett,
72 3 | ekkor kezdtek beszélni.~- Hogy bírjuk ki? - szólt az asszony,
73 3 | a mécsest, a gyufát is, hogy majd meggyújthassák.~Anya
74 3 | ingerülten elfordult. Szégyellte, hogy hallotta azt, amit annyiszor
75 3 | és felesége megértette, hogy Cifra Gézáról van szó.~-
76 3 | ütemben. Ákos azt remélte, hogy a lovak a pusztán nem ragadták
77 3 | aggodalmait. Úgy látszott, hogy ez a hét, melyet egyedül
78 3 | rémlett.~Pacsirta megígérte, hogy mihelyt megérkezik, hazasürgönyöz.
79 3 | bementek, abban a hitben, hogy akkor mindjárt megérkezik.~
80 3 | Mint minden este, megnézte, hogy a bútorok, a szekrények
81 3 | Itt egyszerre észrevette, hogy leánya hiányzik. Feleségére
82 3 | pedig nemcsak azt jelezte, hogy eltûnt a leány, hanem azt
83 3 | eltûnt a leány, hanem azt is, hogy elrabolták, azok, kik már
84 3 | Pillanatra úgy rémlett, hogy látta is õt. Egy palánk
85 3 | kezét feléje nyújtva kérte, hogy segítsen rajta, úgy látszik,
86 3 | csöndesen tett-vett a szobában, hogy föl ne keltse alvó férjét.
87 3 | De most is csodálkozott, hogy az, ki mindene, és oly csöndesen
88 4 | csoportban azon panaszkodtak, hogy nincs pénz, sehonnan sem
89 4 | ébredt, tüstént átjött ide, hogy elolvassa a pesti lapokat,
90 4 | az ellenfél segédeivel, hogy jegyzõkönyvet vegyenek föl,
91 4 | itt csak azt tudták róla, hogy szerkesztõ, de nem tudták,
92 4 | szerkesztõ, de nem tudták, hogy micsoda költõ.~Tizenegy
93 4 | is elverte. Meglepõdtek, hogy egyedül vannak. Pár pillanatig
94 4 | felöltözködtek, érezték, hogy üres, és tenyerüket fájdalmasan
95 4 | gyarlóságon.~De nem csoda, hogy megéheztek. Tegnap elfelejtettek
96 4 | elhatározták Pacsirtával együtt, hogy erre a pár napra - hiszen
97 4 | erõszakot kellett tenniök, hogy legyõzzék undorukat, melyet
98 4 | olyan elvonultan éltek, hogy idegeneknek számítottak,
99 4 | számítottak, maguk is úgy érezték, hogy egy új város éttermébe csöppentek.~
100 4 | meggyõzõdéssel táplálkoztak, tudva, hogy igen fontos dolgot visznek
101 4 | világban élnek, mint õk. Hogy leplezze zavarát, melyet
102 4 | színházban tanyázott, és rejtély, hogy mikor gyógyított, meg Priboczayt,
103 4 | rendesen szokott, közölte vele, hogy holnap reggel megverekszenek
104 4 | nyelte el.~Egy óra után, hogy vége volt az iskolának,
105 4 | ültette Szunyoghot. Anélkül, hogy valamit szólna, Szunyogh
106 4 | diákjai azt rebesgették, hogy zsebében tartotta a pálinkásbutykost,
107 4 | ki-kiszaladt a folyosóra, hogy húzzon belõle egyet. Különben
108 4 | cipõjét vattával bélelte, hogy lábai ne dideregjenek. Kövér
109 4 | a nem megvetendõ céllal, hogy a szeszfogyasztást népszerûsítse
110 4 | volt közöttük, csak annyi, hogy Környey, mikor vadászott
111 4 | vadkacsát küldött neki.~De most, hogy meglátták egymást, örültek.~
112 4 | krétával - és nevetett. - Hogy kerülsz te ide?~- Ebédeltünk -
113 4 | kiállítják a szabad levegõre, hogy szellõzõdjenek.~Nem iparkodtak.
114 4 | sírköves-boltokat, azt hihette, hogy az emberek nem is élnek
115 4 | kereskedõ vakbuzgó hitével, hogy az embereknek épp az õ árujuk
116 4 | kirakat, minden kirakat, hogy csábított, mennyi ígéretet,
117 4 | kellett figyelmeztetni, hogy már menjenek tovább.~Vajna
118 4 | vállat vont. Tudomásul vette, hogy ilyen is van, s bár furcsállta,
119 4 | furcsállta, nem tagadta, hogy érdekelte.~Otthon házicipõt
120 4 | ellen küzdött, azt hitte, hogy nem egészen érti, amit olvas,
121 4 | közül hármat kicsavartak, hogy takarékoskodjanak. Másra
122 4 | és ki fogja jelenteni, hogy ez a tartomány mindörökké
123 4 | egymást, de úgy látszik, hogy mégiscsak kibékülnek.~Külföldi
124 4 | belõlük, de mégis úgy érezték, hogy nincsenek egészen egyedül.
125 4 | szó. Úgy kell kiejteni, hogy sztrájk. A munkások nem
126 4 | ami bizonyítéka annak, hogy mégiscsak haladunk.~- Tyûha -
127 4 | miniszterelnök nevében.” Azt írják, hogy „kommunizmus”. Föl akarják
128 4 | bútorukba.~Maguk elé bámultak.~- Hogy vagy, anya? - kérdezte Ákos.~-
129 5 | esemény is.~Feltûnést keltett, hogy Vajkayék ezúttal hiányoztak.
130 5 | tudta kinyújtani, csak úgy, hogy támlájára tette. De ezt
131 5 | életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen,
132 5 | azt állítja. Természetes, hogy jól fõz. Nem is jól, hanem
133 5 | gazfickó, igen, õ is. Igaz, hogy az ételek készítésében egyéni.
134 5 | Megigazította párnáját, hogy kényelmesebben feküdjön.~-
135 5 | hány. Mindnyájunk érdeke, hogy ésszerûen étkezzünk. Annál
136 5 | darásmetéltek. Szó sincs róla, hogy azért valamikor is éhen
137 5 | Halkan lépett be. Azt hitte, hogy ura elszenderedett. De Ákos
138 5 | elértek a Magyar Király elé, hogy csodálkoztak rajta. Az étteremben
139 5 | Jöttükre mindenki fölállt, hogy illendõen fogadják az új
140 5 | együtt laktak, s arra kérte, hogy mielõtt végképp elválnak,
141 5 | dugta a levelet, intett, hogy nincs válasz. Megszokta
142 5 | mellette. Mikor hallotta, hogy õ Zányi Imre, a hõsszerelmes,
143 5 | mondotta Priboczaynak -, hogy valami fiatal pap, de divatos
144 5 | tisztességtudó. Ki is fejezte örömét, hogy végre személyesen megismerte.
145 5 | tartotta szerencséjének, hogy ilyen „igazán elõkelõ úricsaláddal”
146 5 | Priboczay. - Hát az is taktika, hogy Pesten a Hentzi-szoborhoz
147 5 | Füzes Feri mégsem tûrhette, hogy egy hatalmon levõ magyar
148 5 | szintén tudták Füzes Ferirõl, hogy ez az igazi úrifiú nem volt
149 5 | bántotta. Mi köze hozzá, hogy „remek szaga van”. Errõl
150 5 | hozzá nevetve, és érezte, hogy sovány hasa egészen megtelt.~
151 5 | szalagját, és meg sem várva, hogy a komikus átnyújtsa tollkését,
152 5 | magával hordott, talán, hogy még szánalmasabbnak lássék,
153 5 | szánalmasabbnak lássék, talán, hogy azt a vándorbotot jelképezze,
154 5 | teendõi közé tartozott az is, hogy ebéd után benézett fél órára
155 5 | csodálkozását fejezte ki, hogy még nem volt szerencséje
156 6 | maszatolta be orrát-száját.~Majd, hogy annak rendje és módja szerint
157 6 | doboza, és az a tulajdonsága, hogy összefogja a legmakrancosabb
158 6 | elégedetlenül, mintha azt mondaná, hogy nem jó.~Fizetett, kezébe
159 6 | tükörbe nézett. És most látta, hogy arca is piros volt, kövérebb.
160 6 | alkalmakkor. Ennek tulajdonítható, hogy bár régen csináltatta, még
161 6 | surrantak be az elõcsarnokba, hogy feltûnést ne keltsenek,
162 6 | színházba. Leányuk azt mondta, hogy inkább otthon marad, és
163 6 | gimnazistákkal is, s azt beszélték, hogy szeretõinek külön kapukulcsot
164 6 | szeme-szája. Elõrehajolt, hogy minden figyelmét központosítsa.
165 6 | megbecstelenítõ, kenyérkeresete az, hogy áruba bocsátja testét. Bõ,
166 6 | világították meg ezt a szemet, hogy nem lehetett eldönteni még
167 6 | esett szó, megjegyezte, hogy „csak annyit olvas, amennyit
168 6 | oly tanulságot például, hogy „a munka megnyeri jutalmát”,
169 6 | káprázatba ringatnak bennünket, hogy senki sem szenved érdemtelenül,
170 6 | diákok, arra gondoltak, hogy hasonló körülmények között
171 6 | hozta a képet a látcsõ, hogy pillanatra visszahökkent.~
172 6 | azzal fenyegetvén Vun-Csit, hogy ellicitálja teaházát, a
173 6 | nevettek.~Annyira nevettek, hogy meg sem hallották páholyuk
174 6 | felé.~- No - érdeklõdött -, hogy mulattok?~- Kitûnõen - felelte
175 6 | közvetlenül és magvasan, hogy észre sem vették, megkezdõdött
176 6 | kirõl utóbb is megírta, hogy: „a kakasülõnek játszik,
177 6 | és több ízben kifejtette, hogy egyik budapesti színpadon
178 6 | megvásárolható voltát. Tudják hogy a társadalom szemete, ki
179 6 | szemete, ki arra sem érdemes, hogy beletöröljék a lábukat.
180 6 | találkoznék vele. Úgy érezte, hogy elfordítaná fejét, végigmérné
181 6 | Hatása olyan nagy volt, hogy az elõadást percekre föl
182 6 | feleségét is. Úgy nevettek, hogy potyogtak szemükbõl a könnyek.~-
183 6 | verni tenyerét, megmutatta, hogy méltányolja a közállapotainkról
184 6 | zászlóról is megállapították, hogy csúf. Hátrább húzódott,
185 6 | Ákos meglepõdve látta, hogy a kortina utolszor is legördül,
186 6 | elragadtatását fejezte ki, megígérve, hogy máskor is eljönnek. De nyílt
187 7 | mert a város úgy épült, hogy a téren okvetlenül át kellett
188 7 | nyolc felé indult sétájára, hogy szabadult a szerkesztõségbõl.
189 7 | szolgálhatott becsületéért, tudták, hogy jómódú, s ha sokat is költött,
190 7 | ismerték. Azt beszélték, hogy tévedésrõl van szó, titkos
191 7 | följelentette õt, arra hivatkozva, hogy pénzét nem kapta vissza,
192 7 | nem helyezték szabadlábra. Hogy megtartották-e a tárgyalást
193 7 | emlékeztek. Tény azonban az, hogy az öreg Ijas János csak
194 7 | a becsületügyi eljárást, hogy a történtek után méltó-e
195 7 | egy gombostûvel, azt írta, hogy ez a legkevesebb, mivel
196 7 | Abban a reményben indult el, hogy majd útközben kialakul,
197 7 | És mert nem tudta Miklós, hogy mit csináljon, és mert a
198 7 | szerkesztõségben? - kérdezte Ákos, hogy mondjon valamit.~- Elég.~-
199 7 | verseit. Az anya lehet, hogy olvasta, õ azonban sohasem
200 7 | fészek - szólt. - Nem értem, hogy élhetnek itt emberek. Budapestre
201 7 | választ. Úgy tetszett azonban, hogy jóindulatúan hallgatják,
202 7 | öregember iránt, vágy fogta el, hogy kitárja nekik a szívét.~-
203 7 | a nevetés. Lehetséges-e, hogy valaki ilyen nyíltan beszél
204 7 | mindenki.~Úgy látszott, hogy nem hazudik, mert keményen
205 7 | Henyélnek és azt mondják, hogy dolgoznak, boldogtalanok
206 7 | boldogtalanok és azt mondják, hogy boldogok. Több a bajuk,
207 7 | sem viselte meg nagyon, hogy elhagyta Orosz Olga. A fõispán
208 7 | sokszor annyi pénze sincs, hogy megvacsorázzék, Fehér tatától
209 7 | használható, csak arra, hogy fájjon, ebbe aztán beleássák
210 7 | Ijas elhallgatott. Látta, hogy két malomban õrölnek, nem
211 7 | nem értik õt. De hálából, hogy eddig figyeltek rá, az asszony
212 7 | ez a kérdés. Öt nap óta, hogy nincs itt, elõször említette
213 7 | most annyira megszánta õt, hogy szíve összefacsarodott.
214 7 | botjával a falakat kopogtatta, hogy zajt csináljon, mert belül
215 7 | jóságosan.~Nem mondta azt, hogy szép, azt sem, hogy nem
216 7 | azt, hogy szép, azt sem, hogy nem csúnya. Nem hazudott.
217 7 | éledezett, olyan sejtelem, hogy nem is merte magának bevallani.~-
218 7 | majd a legnagyobb öröm, hogy minket is megértenek egyszer,
219 7 | szenvedésére is. Eddig azt hitte, hogy semmi köze sincs azokhoz,
220 7 | Keményebben, biztosabban lépdelt, hogy befelé indult a Petõfi utcán.
221 7 | követelte segédszerkesztõjétõl, hogy naponta meglátogassa. Petróleumlámpa
222 7 | megkérve, vigye a nyomdába, hogy legyen olvasnivalójuk a
223 8 | nyitotta ki, oly izgatottan, hogy nemcsak a borítékot szakította
224 8 | nyakkendõjével, s félt, hogy hibát ejt, ennélfogva olyan
225 8 | szüleim!~Bocsássatok meg, hogy most írok tinektek, de eddig
226 8 | gondoskodtak szórakoztatásomról, hogy levélírásra csak ma este
227 8 | legelején.~Kitûnõen utaztam. Hogy megindult a vonat, és eltûntetek
228 8 | sokat zsörtölõdik vele, hogy annyit cigarettázik, errõl
229 8 | lenni, magam indítványoztam, hogy csak maradjanak ott, én
230 8 | foglalkozott velem. Kisütöttük, hogy szegrõl-végrõl rokonok lennénk.
231 8 | liliomról megállapítottam, hogy nyilván egy nemzetséghez
232 8 | Különben abban sem bizonyos, hogy a kisvárdai vagy a nagyvárdai
233 8 | vonatkozólag. Apja azt hiszi, hogy a kisvárdai ág leszármazottjai,
234 8 | Múzeumban pedig azt mondták, hogy valószínûleg a nagyvárdai
235 8 | eldönti. Feri meg is ígérte, hogy fölkeresi apát, mihelyt
236 8 | ígérkezik.~Most pedig elmondom, hogy töltöm itteni napjaim. Korán
237 8 | háztartásban. Azt mondja, hogy a konyhán én vagyok a jobbkeze.
238 8 | Józsi azon csodálkozik, hogy leány létemre milyen bátor
239 8 | feléjük repül.~Tudjátok, hogy nem szeretek henyélni. Horgolom
240 8 | mentem el. Azt mondtam, hogy nincs ruhám. Én nélkületek
241 8 | amelyet utóbb tömtek), úgy hogy fel kellett keltenem Etelka
242 8 | elmulasztotta. De féltem, hogy a fogam újra bolondozni
243 8 | tartóztatnak, veszekednek velem, hogy még egy hétig legyek a vendégük,
244 8 | perc) vonattal. Alig várom, hogy újra szívemre ölelhesselek
245 8 | minden észrevétele, az is, hogy kígyóút van a dombon, az
246 8 | kígyóút van a dombon, az is, hogy rododendronok nyílnak a
247 8 | a virágágyakban, az is, hogy már hatkor meggyújtják a
248 8 | bokrok mellé, és várták, hogy egészen besötétedjék.~Micsoda
249 8 | közönséges, úgy hívják, hogy élet. Nincs és nincs és
250 8 | nézte õket. Arra ébredt, hogy valaki megfogta kezét.~-
251 8 | adtak egymásnak találkozót, hogy vacsorára menjenek.~- Mi
252 9 | a kaszinóba. Szabódott, hogy nem mehet el. Lárifári.
253 9 | Addig-addig, míg megígérte, hogy kora délután fölnéz pár
254 9 | messzirõl hallani lehetett, hogy társalognak a párducok.~
255 9 | is a könyvtárba hívták, hogy megnézze a salátát. Több
256 9 | Mindenképp páratlan esemény volt, hogy Ákos betoppant.~Priboczay
257 9 | a csillár alá állította, hogy jobban szemügyre vehesse.~-
258 9 | belékarolt, körülvezette, hogy megismerkedjék azokkal is,
259 9 | oly tudással rendelkezett, hogy, szaktekintélynek tartották,
260 9 | esetekben hozzá fordultak, hogy mint fellebbezhetetlen ítélõszék,
261 9 | abból sem csinált titkot, hogy az 1849. debreceni országgyûlés
262 9 | pedig jól ismerte. Tudta, hogy állandóan kormánypárti jelöltre
263 9 | nyilatkozott róla.~De most, hogy elõtte állt, és a többiek
264 9 | kellett gyújtania szivarra, hogy még jobban menjen a spekuláció.~
265 9 | Doba bíró csodálkozott, hogy milyen friss az öregúr.~
266 9 | dolgokon tûnõdött, és lehet, hogy ez volt a hiba.~Õ, a régi
267 9 | vészes fordulatot vett, hogy Doba és Kárász legyûrte
268 9 | szilványi”, oly ízesen mondta, hogy Ákos megitta a könnyû szilványit.~
269 9 | is.~Számolt a krétával:~- Hogy is vagyunk csak? Kontra,
270 9 | és úgy dörgött a nevetés, hogy az ablaküvegek reszkettek.~
271 9 | tudja, mi történt azóta, hogy ez a marasztaló, rábeszélõ
272 9 | Füzes Feri azt állította, hogy van Isten, Hartyányi Olivér
273 9 | Hartyányi Olivér pedig azt, hogy nincs Isten. Évek óta tartott
274 9 | tartott ez a vita anélkül, hogy meg tudták volna gyõzni
275 9 | pondrókkal. Hangosan beszélt, hogy megbotránkoztassa asztaltársait.
276 9 | egészen átadta a cigánynak, hogy hozzon ki belõle mindent,
277 9 | bánatába, oly önkínzóan, hogy maga is megijedt, és aztán,
278 9 | lábujjhegyen jártak. Megsejtették, hogy itt valami rendkívüli történik,
279 9 | semmit sem érzett. Csak azt, hogy kár ennyi idõért, ennyi
280 9 | Az.~- Azt hallottam, hogy valami mogorva troglodita.~-
281 9 | úriember.~Az volt a szokás, hogy míg az urak vacsoráztak,
282 9 | szerencsével, hanem kihívják, hogy vagy õk vagy mások maradjanak
283 9 | lengyelpálinkát ittak.~Környey ügyelt, hogy mindenki teljesítse kötelességét.~
284 9 | olyan gyönyörûséget érzett, hogy nem bánja, ha most, a mámor
285 9 | erõt adott neki. Tudta, hogy tüstént haza kell mennie,
286 9 | után.~Nem ijedt meg. Tudta, hogy ez is hozzátartozik a mulatsághoz,
287 9 | pár percig várták Ákost, hogy a vészjelre visszajön. Majd
288 9 | annyira részeg, mert tudta, hogy részeg. Tovább ballagott
289 9 | sokáig nézte õt. Úgy látta, hogy boldog, az arcán önteltség
290 9 | ömlött el, mely azt mondja, hogy teheti, mert vasúti, fittyet
291 9 | elég erõt érzett most, hogy egyetlen ökölcsapással leterítse,
292 9 | nadrágzsebébe mélyesztette, hogy kezet ne kelljen neki adnia,
293 9 | tett. Olyan közel volt már, hogy arca arcához ért. Cifra
294 9 | hadarta Cifra Géza, örülve, hogy vége szakad ennek a beszélgetésnek,
295 9 | És most úgy rémlett neki, hogy ebben a derengésben igazán
296 9 | cigányzenét hallott. Azt hitte, hogy követi a kaszinói banda,
297 10| Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, õk
298 10| elõbb érnek, mint remélik.~Hogy közben múlik az idõ, nem
299 10| szoba ajtajával, míg rájött, hogy azt be sem csukták.~Dörmögve
300 10| haladt befelé, káromkodott, hogy ebben a házban semmi sincs
301 10| fordult elõ.~Ez úgy esett meg, hogy felesége, mikor kilenc óra
302 10| sötétbe kémlelõdve nézte, hogy jön-e. Aztán visszajövet
303 10| megeszegették, nyolcig.~Hogy elment, a leányszobában
304 10| lakás egybe nyílik. Majd, hogy a sötétség ne bántsa, egymás
305 10| zongora födelét, kulccsal, hogy rend legyen. Azóta zárva
306 10| Õ sem igen nyitotta ki.~Hogy rövidítse a várakozás perceit
307 10| ment. Föltette szemüvegét, hogy lássa a kottát, s addig
308 10| lehetett, mikor azt érezte, hogy elfáradt. Be sem csukva
309 10| hálószobába ment. Elhatározta, hogy már nem várja urát. Lefeküdt.~
310 10| Nemsokára határozottan hallotta, hogy zörögtek a kapun, mint már
311 10| vett, odasietett hozzá, hogy támogassa.~- Ülj le.~- Nem
312 10| mosolyogva, békéltetõen, hogy magára eszméltesse, és mikor
313 10| eszméltesse, és mikor látta, hogy ura megsértõdik, hozzátette
314 10| okvetetlenkedve, bakafántosan, hogy bebizonyítsa, mennyire nem
315 10| Hallatlan - mondta az asszony, hogy leültette. - Mi bajod? -
316 10| bajod? - kérdezte tõle.~- Hogy mi bajom? - szólt Ákos,
317 10| Ákos, és vállat vont. - Hogy mi az én bajom?~- Igen,
318 10| mély, határozott hangon -, hogy gazember vagyok.~- Te?~-
319 10| asszony megsajnálta, odament, hogy átölelje. Ákos ellökte.~-
320 10| gyengeséget fejezett ki, hogy felesége aggódva kérdezte
321 10| fõzzek teát?~Intett neki, hogy fõzhet.~Az asszony csak
322 10| megemberelte magát, fölkelt, hogy levetkõzzék. Levetette kabátját,
323 10| kulcsot a tálcára tett, hogy reggel megtalálhassa, megint
324 10| minden este, lefekvés elõtt, hogy a lakást megvizsgálja, és
325 10| elkacagta magát, oly erõsen, hogy kacaja áthallatszott a nyitott
326 10| az ágyban aggódva leste, hogy mi történt, homlokát ráncolva
327 10| ráncolva kérdezte magától, hogy miért nevet az ura. Az gyorsan
328 10| itt? - és úgy nevetett, hogy köhögött, elfulladt a szava.~-
329 10| rá eszelõsen, és kérte, hogy segítsen rajta. Nem bírta
330 10| sajnáld - szólt az asszony, hogy nyugodt, hideg szavával
331 10| szeretjük.~- Kik?~- Mi.~- Hogy mondhatsz ilyent?~- Igenis -
332 10| ágyban feküdt.~Ákos pedig, hogy kihozza sodrából feleségét,
333 10| rikácsolt.~- Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint
334 10| kiugrott az ágyból, eléje állt, hogy megakadályozza a botrányt.
335 10| szörnyûségen, melyre ura célzott, hogy vajon igaz-e, nem-e. Döbbenten
336 10| szavát. Szinte kívánta, hogy beszéljen, mondja ki, mondjon
337 10| sokat gondolt, de azt hitte, hogy mégsem történik meg, legkevésbé
338 10| szegénynek. És nekünk is. Tudod, hogy mit szenvedett? Csak én
339 10| múlt az idõ. Azt hittük, hogy csak véletlen az egész.
340 10| véletlen az egész. Azt mondtuk, hogy majd jobb lesz minden. De
341 10| a kérdést, azt gondolta, hogy egyszer majd csakugyan rátérnek
342 10| Föltápászkodott a zsöllyébõl, hogy megmutassa magát igaz mivoltában,
343 10| egyszerre oly szigorúan, hogy ezt nem lehetett róla föltételezni,
344 10| fölemelte hangját -, megtiltom, hogy így beszélj a leányomról.
345 10| elhallgatott. Ákos várta, hogy csak beszéljen. Jólesett
346 10| ment. Záhoczkyné mesélte, hogy múltkor kisírt szemmel jött
347 10| itt volt és kitálalt. Kár, hogy nem hallottad. Ezt akarod
348 10| jót is elvonom magamtól, hogy neki maradjon minden, amit
349 10| haladt, de mindenki elismeri, hogy finom, mûvelt lány. És hogy
350 10| hogy finom, mûvelt lány. És hogy kézimunkázik. Sok szülõ
351 10| életem? Csak azt tudom, hogy szeretem, és jobban már
352 10| mikor a tanár azt mondta, hogy már nincs is rá szükség.
353 10| fél egyre, attól féltél, hogy elgázolta a kocsi. Vastag
354 10| Vastag ruhákat vettél neki, hogy meg ne fázzék, és miattad
355 10| abban tényleg hibás vagy, hogy kerülöd az embereket. Utóbb
356 10| folyton itthon. Azt hiszi, hogy te ideges vagy, ezért nem
357 10| mindenki. Határozzuk el, hogy hetente legalább egyszer
358 10| másképp lesz. Jó?~Örült, hogy felesége legyõzte õt érvekkel,
359 10| legyõzte õt érvekkel, és most, hogy a nevetségesség utolsó derítõ
360 10| megint hallgatott.~Látta, hogy immár egyedül áll a szobában,
361 10| kétségbeesés szorította, hogy majd összeroskadt.~De tekintete
362 10| veséket vizsgálja, tudta, hogy most nem hazudtak.~Karjait
363 10| Sárszegen az volt a szokás, hogy a férfiak szemérmes kegyelettel
364 10| És te?~- Visszaköszöntem. Hogy ne higgye. Ivott.~- Már
365 10| mondtam - szólt Ákos -, hogy nem lesz jó vége. Rossz
366 10| vett be, s oly ügyetlenül, hogy hálóingére hullt, bepiszkította
367 11| a korhelyek, megszokják, hogy fölnyitván szemüket, ismét
368 11| mely még sötét, azt hiszi, hogy nem virrad meg, s tovább
369 11| egyszerre eszébe jut minden. Az, hogy micsoda rendkívüli dolgok
370 11| sarkallja a kötelesség, hogy jóvátegye hibáját vagy elintézze
371 11| idõben, s akkor veszi észre, hogy kábult, fáj a feje.~Az asszonyt,
372 11| elõfordult ezen a héten, hogy egyik szoba székeit átvitték
373 11| sürgette Ákos.~- Látod, hogy sietek.~Nem is volt oly
374 11| szobában, megbizonyosodni, hogy nem rozsdásodtak-e meg drótjai,
375 11| ki ura után sántikált, hogy el ne késsék. Kocsira szálltak.~
376 11| Zsebkendõt tartott szája elé, hogy ne szívja közvetlenül a
377 11| tetszett. Vajkayné azt érezte, hogy ez az ember mindenre képes,
378 11| eltemették, megállapítván, hogy vége. Márciusra, akkorra
379 11| hozzájuk, márcsak azért is, hogy a tegnapi félreértést eloszlassa,
380 11| nedves kavicsokon botorkált, hogy valakitõl fölvilágosítást
381 11| harapófogót. Nála érdeklõdött, hogy miért késik a vonat.~- Majd
382 11| kalimpált. Azt képzelte, hogy elájul a rosszulléttõl,
383 11| Ákos levette kalapját, hogy fejét kiszellõzze a hûs
384 11| is erõsítette sejtelmét, hogy a vonat összeütközött valahol,
385 11| arra a föltevésre hajlott, hogy a mozdony csak kisiklott,
386 11| kezdettõl fogva azt tartotta, hogy a vonat már régen megérkezett,
387 11| õket, aztán elment, lehet, hogy haza, de lehet, hogy továbbutazott
388 11| lehet, hogy haza, de lehet, hogy továbbutazott más ismeretlen
389 11| miért gondolt ilyesmire, és hogy történhetett ez. De az õ
390 11| egyetlen szórakozása az volt, hogy akár érkezett valakije,
391 11| nem, kisétált a vonat elé, hogy szemügyre vegye az utasokat,
392 11| hanem bizonyosan tudták, hogy hiába várnak, az éj elmúlik
393 11| az éj elmúlik anélkül, hogy leányukkal találkoznának,
394 11| találkoznának, bizonyosan érezték, hogy sohasem érkezik meg.~Nem
395 11| ragyogott, úgy tetszett, hogy õ az egész társaságban a
396 11| gyújtott, abban a reményben, hogy ami egyszer bevált, másodszor
397 11| leült, és azon gondolkozott, hogy elküldheti-e holnap ehhez
398 11| mindenrõl kellett beszámolnia: hogy ki mikor dõlt ki és ért
399 11| ötletes volt, érdemes arra, hogy megörökíttessék a párducok
400 11| meg Dobát, úgy rémlett, hogy álmodja, ami itt van, és
401 12| semmire, nem képzelõdött, hogy mi történhetett és mi történik
402 12| csak föl-fölsóhajtott, hogy lázát táplálja.~- Jaj, csak
403 12| ideges volt, rámosolygott, hogy csillapítsa õt, és odaadta
404 12| csillapítsa õt, és odaadta kezét, hogy szorongassa. Mindkettõjük
405 12| kezdtek beszélni, számításból, hogy eltereljék figyelmüket,
406 12| Cifra Géza értésükre adta, hogy még mindig nem ez a vonat
407 12| közeledett, tapogatózva, hogy valakinek a lábára ne lépjen.
408 12| szerelvényét a gépházig, úgy, hogy utolsó kocsija pont az orruk
409 12| de akkor jutott eszébe, hogy szemüvege az éjszaka valahol
410 12| mondta félhangon:~- Lehet, hogy lekésett, és holnap jön.~
411 12| bámulták. Nem merték azt hinni, hogy õ az, mert féltek, hogy
412 12| hogy õ az, mert féltek, hogy még egyszer csalódnak. A
413 12| magánkívül rohant feléje, hogy átölelje.~Apa éppúgy kiáltott:~-
414 12| sínek között. Azt hitte, hogy tévedett, és úgy tett, mintha
415 12| nénitõl kaptam. A köpenyt is. Hogy meg ne ázzam.~- Remek köpeny.~-
416 12| madarát:~- Tubi, úgy hívják, hogy Tubica. Tubicát nem adom
417 12| akart egy bérkocsisnak, hogy haza hajtassanak. De Pacsirta
418 12| vissza-visszafordulva, hogy jönnek-e már.~Nem esett
419 12| hordárral.~Lassan fölkelt, és hogy észre ne vegyék, a pénztár
420 12| lóorvosságért, várván, hogy a gyertyánál dolgozó patikussegéd
421 12| utca sarkán már siettek, hogy egy-kettõ otthon legyenek.
422 12| hazavágyakozott, és most örült, hogy visszaérkezett a városba,
423 12| kell lennie.~Alig várta, hogy átlépje az otthon küszöbét.~ ~
424 13| át annyi sörétet kapott, hogy az csörgött tõle, és Béla
425 13| ki szegény, nem tudja, hogy a kisvárdai, vagy a nagyvárdai
426 13| villanycsillár alá állt, hogy anyja belenézhessen, s mutatóujját
427 13| amikor elment a napfényben -, hogy valami hamuszín köd borult
428 13| De az õ nõszíve tudta, hogy leánya nem alszik.~Pacsirta
429 13| melyre csak most ocsúdott, hogy nem látta többé a tarkövi
430 13| de õ hamar megértette, hogy felesleges, terhükre van,
431 13| majd szüleinek, azt mondja, hogy elvesztette.~Jövõ nyárra
432 13| is meghívták. Megígérte, hogy elmegy. Nem megy el többé.
433 13| rizses húst, darás metéltet, hogy szegény, áldott jó apát
434 13| száját a párnára nyomta, hogy szülei ne hallják meg. Ebben
|