Fejezet

 1 4 | szájáról sohasem tûnt el az az édes, semmit sem jelentõ, idétlen
 2 5 |        gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem
 3 5 |       Leányka. Kedves Leányka. Édes, édes Leánykám...~Nyílt
 4 5 | Leányka. Kedves Leányka. Édes, édes Leánykám...~Nyílt az ajtó.~
 5 8 |      Hétfõ este, fél 7 órakor.~Édes jó szüleim!~Bocsássatok
 6 8 |   kotlósok szárnya alá. Milyen édes a mezei élet. Milyen gyönyörû
 7 8 |        érdesbõl azonban valami édes születhetett. Kis szobaleányok
 8 9 |  mennem kell.~- Dehogy mégysz, édes öregem.~Környey, mint jó
 9 9 |  nyálas csókkal végignyalta.~- Édes, édes öregem.~Ladányi volt,
10 9 |   csókkal végignyalta.~- Édes, édes öregem.~Ladányi volt, Sárszeg
11 9 |        tudom.~- Te is az vagy, édes, édes öregem - mondta Ladányi -,
12 9 |           Te is az vagy, édes, édes öregem - mondta Ladányi -,
13 10|    végtelenségét árasztotta az édes Jézus, ki a boldogtalanokért
14 11|   megemelve kalapját távozott, édes mosolyával, követve a párducokat,
15 12|      egészen átadva magukat az édes örömnek, egy harmadik hang
16 13|       tetszik. Gyere csak ide, édes. Hadd nézzelek meg.~Apa