Fejezet

 1 3 |    falnál az alkörmös mutogatta sötét, érett bogyóit.~Leültek
 2 4 |     napon volt a hetivásár.~Még sötét hajnalban érkeztek az asszonyok.
 3 5 |     megkínálta.~Ákos kivett egy sötét, remek Tisza-szivart, egész
 4 6 | ráfeküdt a mellekre. A páholyok sötét sarkaiban ott hevertek az
 5 6 |         köpne elõtte.~Ezektõl a sötét gondolatokról ismét Vun-Csi
 6 7 |   tarligeti villájukba, míg egy sötét véletlen el nem söpörte
 7 7 |       végeérhetetlen tárnába, a sötét bányába, mely végül összeomlik
 8 9 |  dicsérték.~Ákosnak a Városháza sötét boltívei alatt végképp sikerült
 9 10|         után nézett, melyek már sötét sarkokba gurultak, és ott
10 10|    mécsest. De nélküle sem volt sötét. A leengedett redõk résein
11 11|      fölnyitván szemüket, ismét sötét van köröttük, ismét az éjszakát
12 11|       ablakra pillant, mely még sötét, azt hiszi, hogy nem virrad
13 11|          Felesége sem.~- Milyen sötét van - mondta.~- Igen, késõre
14 12|        állt, és indulni akart a sötét felé, de visszafordult.