Fejezet

  1 1 |             Évek óta nem jártak itt, de anya sokszor emlegette a „
  2 1 |             hogy meglátogatják õket. De a nyár elmúlt, mint rendesen,
  3 1 |       rányomták a kosárra a fedelét.~De a kulcs nem fogott, a zár
  4 1 |         Megesett, hogy zajt hallott, de azért nem tekintett föl.
  5 2 |             és fájt is neki, sokáig. De aztán, valahogy határozatlanabbul
  6 2 |          életében nem értett nõkhöz, de azt élesen érezte, hogy
  7 2 |            Egyszerûen, csöndeskésen, de könnyeztek.~A sárszegiek,
  8 2 |            elég derülten éldegéltek. De hogyha valami ürügy kínálkozott,
  9 2 |          magára, mosolyogni próbált, de szólni azért nem mert. Attól
 10 2 |        zökkennek nagy dérrel-durral, de aztán a legutolsó percben
 11 2 |             ebben a pokoli melegben.~De ez nem jelentett semmit.
 12 2 |             a hárman összerázkódtak. De még mindig nem indult.~-
 13 2 |              fakadt. - Jaj, leányom, de soká lesz.~Pacsira csak
 14 2 |           zsebkendõjüket lobogtatva, de mereven álltak egymás mellett.
 15 2 |             az életet, napról napra, de most, hogy az elmaradó tájak,
 16 2 |            mely nem volt lebocsátva, de itt az üvegen megpillantotta
 17 2 |              akarná vinni fájdalmát. De már nem bírta.~Amint a fülke
 18 2 |          föloldó, mely szintén fájt, de már a fájdalom halála volt.~
 19 2 |               egy végig sem gondolt, de annál maróbb gondolat, egy
 20 3 |            Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk õt, akár azokat,
 21 3 |              ment.~Arca sápadt volt, de szûk homlokán, a sapkaellenzõ
 22 3 |           tudott nõkkel foglalkozni. De aztán minden ok és alap
 23 3 |          helyzetén is alul állottak, de silány szellemi világuk
 24 3 |          olykor undorodott is tõlük. De mégsem tudott kiszakadni
 25 3 |             a vékonydongájú, gyatra, de nem egészen rosszindulatú
 26 3 |           iránta, mint annak elõtte, de ezt természetesnek kellett
 27 3 |             ki a társalgás hézagait, de nem sok eredménnyel. Mosolygott,
 28 3 |            ott lesz.~Apa nem felelt. De anya mosolygott rá, szívesen,
 29 3 |              filiatiot, a déductiot, de késõbb sem tudta abbahagyni,
 30 3 |             újabb adatokat gyûjtsön, de a munka egyszerre megakadt.
 31 3 |     sokszorosan jogot tarthatott rá. De ez nem bántotta soha. Nem
 32 3 |           itten, s a jövõre gondolt.~De a jövõbõl csak annyi látszott
 33 3 |        folyosót vonják be feketével, de csak két pappal temessék.
 34 3 |           gyapjútakaró meg a kulacs, de úgy ment, mintha terhet
 35 3 |         érzett, többet gondolkozott.~De minthogy az asszony még
 36 3 |              azonnal letisztogatott. De azért most is milyen gondos
 37 3 |       sürgönyhordót, künn a kertben, de mert itt nem találták helyüket,
 38 3 |         Pacsirtával az állomás felé.~De most letértek a rendes útról,
 39 3 |        nyújtani akarta feléje kezét, de erre eltûnt.~Késõbb hiába
 40 3 |              gubbasztott egy munkás, de nem Veres úr, hanem holmi
 41 3 |             már sokszor találkozott. De most is csodálkozott, hogy
 42 4 |         gentleman, igazi úrifiú. Eau de Cologne-szagot árasztott.
 43 4 |           tûzoltó-fõparancsnok volt, de tulajdonképp a sárszegi
 44 4 |        tudták róla, hogy szerkesztõ, de nem tudták, hogy micsoda
 45 4 |             pillanatig hallgatóztak, de a szomszédos leányszobából
 46 4 |      mosolyogtak ezen a gyarlóságon.~De nem csoda, hogy megéheztek.
 47 4 |            fölvettek egy-egy leányt, de azok csak pár hétig maradtak.
 48 4 |           kit csak kevesen ismertek. De azért csak így hívta õt
 49 4 |         kezdte magát, lelkes hangon, de meggondolta -, egészen meglehetõs -
 50 4 |       igazította ki magát.~Fizettek, de még üldögéltek kicsit, komoran,
 51 4 |           Ákos búsan szemlélte õket. De amint nevetni kezdtek, lesütötte
 52 4 |              óta elvesztette színét, de sehogy sem akart megõszülni,
 53 4 |    lilaszínûvé vált, mintha festené.~De itt volt a város színe-java
 54 4 |              Itt kissé magához tért, de mihelyt kijött, visszaesett
 55 4 |            csodálatos tehetség volt, de Sárszegen ivásnak adta magát,
 56 4 |       viselkedett az asztaltársaság, de a lárma, kacagás csak most
 57 4 |      asztaltársaság megalakulásakor, de aztán hirtelen megöregedett, „
 58 4 |             dõlt a meglepetéstõl. No de ilyent. Kezét lengetve intett
 59 4 |              vadkacsát küldött neki.~De most, hogy meglátták egymást,
 60 4 |             Ebédeltünk - szólt Ákos, de aztán csak ötölt-hatolt.~-
 61 4 |           feltûnõ lett volna rajtuk, de itt az utcán még nem szokták
 62 4 |      méretben, a gyermekkoporsók is, de a boltos szivarozott, a
 63 4 |         Sohasem merték ezt megnézni. De most megnézték. Borzasztó
 64 4 |           megnézték. Borzasztó volt, de érdekes volt.~Aztán a többi
 65 4 |        elmosolyodott, meglökte urát. De az nem nevetett, csak vállat
 66 4 |         sokkal több pénzt költöttek, de ehhez a takarékossági elvhez
 67 4 |             nagyon szeretik egymást, de úgy látszik, hogy mégiscsak
 68 4 |            egész világ izzó, keserû, de nem dicstelen, nem érdektelen
 69 4 |              sokat értettek belõlük, de mégis úgy érezték, hogy
 70 4 |              Keresték mind a ketten, de nem találták.~- Arról ma
 71 4 |            az üvegburás óra mellett. De most nem volt a helyén.~
 72 4 |            És eszükbe jutott valami.~De nem szóltak semmit.~ ~
 73 5 |        ismerik, megvetõen emlegetik, de vasárnap délelõtt a Szent
 74 5 |           úgy, hogy támlájára tette. De ezt már megszokta, nem is
 75 5 |             és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden
 76 5 |           gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag,
 77 5 |          vagy orosz ízelítõ. Hahaha, de furcsa, Boszorkányos, ostoba
 78 5 |          Ismerjük el, ott sem rossz, de az otthoni, á, a jó otthoni
 79 5 |             hogy ura elszenderedett. De Ákos a zajra ijedten nyitotta
 80 5 |           melyet tegnap lefoglaltak. De ott egy három tagból álló
 81 5 |            ültek. Várakoztak kicsit.~De az emberek vasárnap, a pihenés
 82 5 |                Parancsoljatok ide.~- De nem zavarunk benneteket?~-
 83 5 |             már tegnap föltûnt neki, de nem tudta, kicsoda, és a
 84 5 |              hogy valami fiatal pap, de divatos zsakettje, könnyed,
 85 5 |              sohasem látta játszani, de már hallott felõle.~A színész
 86 5 |       Kossuth Lajost és politikáját. De Kossuth Lajosnak is, mint
 87 5 |           árnyoldala.~És szétnézett.~De erre mindenki elkacagta
 88 5 |            kereste, kit provokáljon. De megbékítették, és õ tovább
 89 5 |        sertéskaraj között szerényen, de sokatmondóan, állt a bográcsgulyás
 90 5 |           igaza volt, a szaga remek, de az íze, barátaim, az íze
 91 5 |       sárszegi Kisfaludy Színházban, de errõl a titkos vágyáról
 92 5 |               Szunyogh fölfigyelt.~- De ez jó borkorcsolya - kapacitálta
 93 5 |            látta ezt, kissé elámult, de Gál doktor sem tiltakozott,
 94 5 |              ordította, nyöszörgött. De azért volt egy házacskája,
 95 5 |              szerény otthonunkban.~- De remélem, most megtisztel
 96 6 |           csak felül ritkult a haja, de körös-körül annál sûrûbben
 97 6 |           szükségük lenne ilyesmire, de most csak arról a krokodilbõr
 98 6 |         ötven krajcárért kapták meg. De azért megérte. Nyomban hazavitte
 99 6 |        Négy-öt évvel fiatalabb volt, de más volt, és ez nyugtalanította.~
100 6 |            Pacsirtának ajándékozott, de ketten együtt használták.~
101 6 |        Felesége kikészítette ruháit, de õ nem találta ezt-azt, bosszankodott.
102 6 |   visszavágyakozott az egérszürkébe. De mikor teljesen felöltözködött,
103 6 |             pedig nem tudott semmit, de semmit, legalább nem mutatta.
104 6 |        osztva az igazságot másoknak, de aztán feleségével meg a
105 6 |          kissé kancsi is lett volna. De ez jól állott neki.~Aztán
106 6 |         belekezdett egyikbe-másikba, de untatta. A társaságokban
107 6 |      hivatali kötelessége megenged”, de hivatali kötelessége semmit
108 6 |              ok nélkül gyomorrákban. De hol van itt az összefüggés?~
109 6 |         Zányi felé a fõparancsnok. - De csak akkor, ha Õ játszik.
110 6 |           megelégedve az elõadással, de azért mindegyikre eljött.
111 6 |            napig gondolkozott rajta, de azután folytatta bakugrásait,
112 6 |             nõk hajukat igazították. De a bálterem ajtaja be volt
113 6 |              õket. Vallatni akarták, de a komikus eldobta cigarettáját,
114 6 |        cukrászdáig, bámulva egymást, de egy szót sem beszélve. Ott
115 6 |     belemerülhetett a játék csinált, de mégis egyszerûbb, áttekinthetõbb
116 6 |               hanyagul, összevissza. De a nézõk éppúgy bámulták
117 6 |     közállapotainkról szóló szigorú, de igazságos kritikát.~Csak
118 6 |             hogy máskor is eljönnek. De nyílt az ajtó, és odasurrant
119 6 |        szerénykedett a primadonna.~- De igen, igen. Én nem szoktam
120 7 |         melybõl már enni sem tudott. De fél pohárka francia pezsgõt
121 7 |    buzdította, és maga is írogatott. De legtöbbször egyedül sétált,
122 7 |           barackokat nyomott fejére. De ez régen volt. Nem említette
123 7 |              százötvenezer forintot, de aztán másik, jobb vevõ jelentkezett,
124 7 |    meglehetõsen homályosak maradtak, de a vizsgálati fogságot mégis
125 7 |             iratkozott be jogásznak, de vizsgáit nem tette le, hanem
126 7 |              majd útközben kialakul, de hiába bolyongott, a szavak
127 7 |         elismerést keresett magának.~De célzását nem értették el.
128 7 |          magas volt. Hasonlítasz rá. De az apád valamivel erõsebb
129 7 |             nem is egészen értettem. De késõbb. Az nehéz volt, kedves
130 7 |         talán lehetett volna helyem. De az emberek. Hamburgba mentem,
131 7 |              is fáj. Hiszen nevet.~- De nem mentem Amerikába - folytatta
132 7 |       gyerekes kérkedésnek tartotta. De rátekintett, és ezen a fiatal
133 7 |              a bajuk, mint másoknak, de bírják, jobban állják, mint
134 7 |           biztonsághoz, a festékhez. De nincs oda út. Nem lehet
135 7 |      malomban õrölnek, nem értik õt. De hálából, hogy eddig figyeltek
136 7 |    Végtelenül - mondta az asszony. - De... itthon agyondolgozta
137 7 |            nem csúnya. Nem hazudott. De a kettõ közt mozogva megkerülte
138 7 |           szerelmes, ki valakit vár. De nem várt õ senkit. Nem volt
139 7 |            kezdõdhetnek a tragédiák. De milyen mélyek, mennyire
140 7 |          szakállas, lassú észjárású, de mûvelt, lelkiismeretes öregúr
141 8 |         szavak, az írás tiszta volt, de Pacsirta ezúttal irónt használt,
142 8 |             hogy most írok tinektek, de eddig annyira elfoglalt
143 8 |           csónakázni is lehet rajta, de csak tavasszal, most kiszáradt.
144 8 | magánintézetben, meglehetõs nehezen, de már „érett”, és jövõre Magyaróvárra
145 8 |              tudja majd leszoktatni. De már nem vacsorázik, csak
146 8 |            ne félj, míg engem látsz. De ha nem látsz majd, akkor
147 8 |          alszom Etelka néni mellett, de itt kellemesebb. Én nem
148 8 |        tegnap megkért, menjek velük, de én többet nem vállalom ezt
149 8 |              t, melyet már ismertem, de csak most élvezem igazi
150 8 |              Engem is nagyon hívtak, de nem mentem el. Azt mondtam,
151 8 |      tartottam rá, az elmulasztotta. De féltem, hogy a fogam újra
152 8 |   szobácskámban levelet írok nektek.~De milyen önzõ vagyok. Folyton
153 8 |             hétig legyek a vendégük, de én, bármily kellemes lenne
154 8 |    kurtavasat kapnak az õrmestertõl, de most mintegy ártatlanul
155 8 |          fájt a foga.~- Szegényke.~- De rumot tartott rá - szólt
156 9 |          bejegyezve a kalendáriumba, de azért Sárszegen olyan nevezetes,
157 9 |        legalább egy negyedórácskára, de nem többre. Ide a kezet.
158 9 |            pillanatig zavartan állt.~De aztán észrevették, és diadalordítás
159 9 |          megfiatalodtál.~- Dehogy.~- De bizony Úristen - ismételte
160 9 |             tételére honosított meg. De a vágni való füstben nyilván
161 9 |               szíve talán hozzá húz, de nem szeret harcolni, békét
162 9 |         elítélõen nyilatkozott róla.~De most, hogy elõtte állt,
163 9 |       kifejlete. Fejtörést is kíván, de amellett nem száraz, rendkívül
164 9 |    csodálkoztak.~- Hihetetlen.~- No, de erre iszunk egyet - mondta
165 9 |             zászlóaljával Sárszegen, de egyetlen szót sem tanult
166 9 |        megelõzve minden orvtámadást. De a játszma hosszú volt.~Nem
167 9 |        szeretetre méltóság sem volt, de mindenki kedvelte, és úgy
168 9 |         kölcsönösen utálták egymást. De azért szerettek beszélgetni,
169 9 |              tartaná õt úriembernek, de róla is az volt a véleménye,
170 9 |     megbotránkoztassa asztaltársait. De azok sem rá, sem Füzes Ferire
171 9 |         csütörtök estéken. Odaadóan, de tisztes távolból Kárász
172 9 |            errõl a szörnyû világról.~De õk ezzel sem törõdtek.~A
173 9 |        fölényesen, urasan, nem erõs, de kellemetes tenor-hangján,
174 9 |          kártyát hozatott babonából, de ez sem segített. A szerencse
175 9 |            Majd ismét hármat lõttek, de most gyorsabban egymás után.~
176 9 |            szemét, megölje, megölje.~De mivel ölje meg? Csak zsebkése
177 9 |           sem billentve tovább ment, de a járdán még egyszer megállt,
178 9 |           mint elõbb. Az érezte ezt, de nem értette, mit jelent.
179 9 |       kaszinói banda, a háta mögött, de az valahol elõtte cincogott,
180 9 |             próbálta a Mimóza dalát, de nem tudta. Erre a Vun-Csi
181 10|         hordozza a részeg embereket.~De a kapu kinyitása nehéz volt.
182 10|           ide-oda forgatva a zárban, de nem akart kinyílni. Még
183 10|              erdészhez ment férjhez, de azután az ura elhagyta a
184 10|             ülve merengõ helyzetben, de gondolatait semmi sem terelte
185 10|              õ tanította zongorázni, de szegényke, a kedves, nem
186 10|             hiányosan, meg-megállva, de így is hamar vége volt.~
187 10|              mint már eddig sokszor, de most nem csalódott. Felkönyökölt
188 10|            ajtófélfához támaszkodva.~De mégis megindult. Az asztalig
189 10|            kalapot, kezébõl a botot. De azért még mindig nem mozdult.~-
190 10|       csuklott, bóbiskolni látszott. De arca egyre halványodott.
191 10|             Alig egy-két arasznyira. De aztán tovább szállott fölfelé,
192 10|            volt - és vádlóan -, bál.~De alig ejtette ki ezt, torkát
193 10|     szokatlan, kései lefekvés miatt, de azért rendelkezett ellenõrzõ
194 10|            mondta ki a szörnyû szót. De így még szörnyûbb volt,
195 10|               Felelni akart valamit, de torkán akadt a szó, mert
196 10|         órája, melyre sokat gondolt, de azt hitte, hogy mégsem történik
197 10|          hogy majd jobb lesz minden. De mindig rosszabb lesz. Mindig
198 10|        mintegy bizottsággá alakulva, de nem ily nyíltan, nem ily
199 10|         rikoltott föl:~- Nem, nem.~- De igen, igen. Csúnya, nagyon
200 10|            igaz, mert nehéz az élet. De amit hoztam ehhez a házhoz,
201 10|              ebben nem sokra haladt, de mindenki elismeri, hogy
202 10|            ki kellett volna tölteni. De Ákos nem visszhangozta a
203 10|           oly szívesnek mutatkozott.~De a gondolatot azonnal elvetette.
204 10|       elszenvedtünk.~És körülnézett. De Ákos megint hallgatott.~
205 10|              hogy majd összeroskadt.~De tekintete ekkor önkénytelenül
206 10|             tett, mióta áll a világ. De a feje a mindjárt beálló
207 10|            vette az Úr szent testét, de Sárszegen az volt a szokás,
208 10|               csak a nõk mutogatták, de tõlük ezt meg is követelték.~
209 10|             megoldásra sem jutottak, de legalább elfáradtak. Ez
210 10|            is, márciusra, októberre. De a kis vasúti tiszt csak
211 10|            gyújtották meg a mécsest. De nélküle sem volt sötét.
212 11|          aléltság remeg a levegõben. De ez a szomorúság nem veri
213 11|         kerékvágásba. Ámolyogva kel, de sem szobáit, sem meghitt
214 11|           érzett.~Fél kilenc elmúlt, de még egyetlen csengettyû
215 11|        mondta ezt, aztán eltávozott. De az, amit közölt, nagy izgalmat
216 11|           szólt felesége ugyanúgy.~- De miért késik?~- Hallottad,
217 11|               Én talán sürgönyzök.~- De hová?~- Igaz, a vonat már
218 11|          Tocsogott a szakadó esõben. De a hordárok is lefeküdtek
219 11|              is, meg arra oldalt is. De nem talált senkit. Cifra
220 11|         támogatta, a földre vágódni, de uralkodott magán, meg kellett
221 11|            elment, lehet, hogy haza, de lehet, hogy továbbutazott
222 11|             és hogy történhetett ez. De az õ kétségei, melyek kevésbé
223 11|     Hajnalban néhány percre elalélt, de õsi szokás szerint az asztalra
224 11|           ténfergett, folyton ivott, de csak pálinkát.~Most is kicsinylõen
225 11|         korában még morvául sem tud, de azért nagyon kedves fiú.
226 11|           áron sem akart levetkõzni. De azért megfürdött. Sárgagombos
227 11|      hallgatók, ökrendezve nevettek, de mindnyájan halványoknak
228 11|        társalgó - igen egészséges.~- De a vonat annyit késik. Nagyon
229 12|            mindig nem ez a vonat az. De a tarkövit már a szomszédos
230 12|            mert lemosdott az esõben, de folyton prüsszögött, köhögött,
231 12|        önkénytelenül zsebéhez nyúlt, de akkor jutott eszébe, hogy
232 12|             lekésett, és holnap jön.~De ha még csak egy másodpercig
233 12|               és már ölelte leányát.~De míg így ölelkeztek, egészen
234 12|          indóház felé emelte szemét, de nem látott senkit, sem a
235 12|        utánuk bandukolt a hordárral. De még többször a vagon irányába
236 12|          indulni akart a sötét felé, de visszafordult. Csak a kezében
237 12|          anya.~- Rosszul áll?~- Nem. De olyan furcsa.~- Szûk kicsit.
238 12|            Remek köpeny.~- Nem jó?~- De. Csak más vagy benne. Olyan
239 12|               hogy haza hajtassanak. De Pacsirta elkapta kezét,
240 12|              tegnap beszélt elõször. De azért arca nyájas volt,
241 12|     csakugyan gyengéd kötelék fûzte, de csak annyi, mint vidéki
242 12|          valami fontosat, amit soha, de sohasem szabad majd elfelejtenie.~
243 12|   jegyzõkönyvet visszatette zsebébe. De aztán még egyszer kivette,
244 13|              án, ~pénteken véget ér, de nem fejezõdik be)~Benn viharosan
245 13|        tejfölszagú, ruhája vajszagú.~De a hízás nem használt neki.
246 13|           nézték, csóválták fejüket. De késsel le lehetett kaparni
247 13|              kisebbik csinos fruska, de nincs az arcán semmi kifejezés.~
248 13|           voltak, kissé távol állók, de épek, fehérek.~- Ejnye -
249 13|            köd borult rá, gyengéden, de el nem téphetõn, valami
250 13|         valami alig látható, vékony, de erõs pókháló: az öregség,
251 13|        Szóval, jól vannak - mondták.~De ezt nem vallotta be, csak
252 13|         édesapjára nézett, élesen.~- De nekem apa nem tetszik. Gyere
253 13|            sovány.~Pacsirta csontos, de mégis kedves nõi kezét rátette
254 13|              meggyújtotta a mécsest. De amint vaksi fénye végigcikázott
255 13|      leányszoba ajtajára pillantott. De az õ nõszíve tudta, hogy
256 13|    kedveskedett mindig, mindenkivel, de ezen a héten, távol szüleitõl,
257 13|         mindenki, aki magára gondol.~De ez az én õ volt, és õ ezt
258 13|            valóban szívesen fogadta, de õ hamar megértette, hogy
259 13|            homályra, melyben semmit, de semmit sem látott, a két
260 13|           rádõlt volna. Zokogott is. De hasra feküdt, száját a párnára