Fejezet

 1 2 |  reménységérõl, s nem is jutott eszébe, hogy mégiscsak férjhez
 2 2 |   elmaradó tájak, változó mezõk eszébe idézték azt, ami nem változhat
 3 3 |        határozta. Akkor azonban eszébe jutott, milyen illetlenség,
 4 4 |        élet megannyi szépségét, eszébe idézte feleségét, eladó
 5 6 |  magának, ezüstlakodalma jutott eszébe, ahogy a fényképészhez mentek.
 6 8 |     maradt.~Csak egy név jutott eszébe, csak egy nevet nyögött
 7 9 |        homlokára. Ez a zöld köd eszébe idézte az idõt, mikor utoljára
 8 10|        feküdt volna, ha nem jut eszébe az, ami minden este, lefekvés
 9 10|     segíthet õrajtuk. És minden eszébe jutott, mindenki eszébe
10 10|         eszébe jutott, mindenki eszébe jutott. Még Ijas Miklós
11 11|        pihenés. Aztán egyszerre eszébe jut minden. Az, hogy micsoda
12 12| zsebéhez nyúlt, de akkor jutott eszébe, hogy szemüvege az éjszaka