Fejezet

 1 3 | megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely
 2 3 |     mindenkit, fõképp egymást. Annyira irigykedtek egy borostyánszopókáért,
 3 3 |       ezüst cigarettatárcáért, annyira gyûlölködtek arra, ki közöttük
 4 6 |     Ákos és felesége nevettek.~Annyira nevettek, hogy meg sem hallották
 5 7 |      Ákos az õ arcába, és most annyira megszánta õt, hogy szíve
 6 8 |        írok tinektek, de eddig annyira elfoglalt a pusztai élet
 7 8 |         és vendéglátó rokonaim annyira gondoskodtak szórakoztatásomról,
 8 9 |      csatatéren.~Ákos nem volt annyira részeg, mert tudta, hogy
 9 10|        hirtelen az asszony, és annyira megrémült ettõl a gondolattól,
10 10|      nem hallottad. Ezt akarod annyira? Nem, csak maradjon nálunk,
11 10|    Isten is így rendelte. Hisz annyira megszokott bennünket.~Az