Fejezet

  1 2 |         töltött meg, az útra.~Vajkay Ákos nem beszélt, némán ballagott.
  2 2 |             életének egyetlen öröme. Ákos mindig ezt mondogatta, magának
  3 2 |           tavasszal új ruhát öltött, Ákos boldogtalannak érezte magát,
  4 2 |       mosollyal köszönt Vajkayéknak.~Ákos keveset járt benn a városban,
  5 2 |          hogy elrendezze poggyászát.~Ákos beemelte a bõröndöt, a kosarat
  6 2 |              veled, leányom - mondta Ákos, összeszedve minden erejét,
  7 3 |       Kisvajkai és köröshegyi Vajkay Ákos, nyugalmazott megyei levéltáros
  8 3 |         asszony figyelmeztette urát, Ákos is látta, már elõbb, csak
  9 3 |               amit föltett.~Odament.~Ákos, ki még mindig ott állt
 10 3 |            várná otthon õket valami.~Ákos öt éve elhagyta a megyét,
 11 3 |               Így családfája, melyet Ákos rajzolni kezdett, abbamaradt,
 12 3 |          vettek ki az ablakok közül.~Ákos elõkereste zsebébõl a mindig
 13 3 |               Mit csinálunk nélküle?~Ákos nem válaszolt. Õ kevesebbet
 14 3 |           leányszobában rakosgatott. Ákos tanácstalanul benyitott
 15 3 |            anya, és mutatta kezével.~Ákos nem tudott mit mondani,
 16 3 |              egyre gyorsabb ütemben. Ákos azt remélte, hogy a lovak
 17 3 |         Múltak az órák, mégsem jött.~Ákos bezárta az ajtókat. Mint
 18 3 |            bohócokhoz hasonlítottak.~Ákos futni kezdett elõre, a fatelep
 19 3 |          látszik, be volt oda zárva. Ákos épp nyújtani akarta feléje
 20 3 |            egy függönyös üvegajtóra. Ákos berontott ide, és a homályos
 21 3 |             forgó fejét a kispárnán. Ákos elsõ álma gyakran lidérces
 22 3 |           megérintette ura homlokát.~Ákos fölült az ágyban. Egy korty
 23 3 |             nem jött meg? - kérdezte Ákos.~- Még nem.~Erre berregett
 24 3 |  Szerencsésen megérkeztem - olvasta.~Ákos kezébe vette, s nézte boldogan,
 25 4 |        barátságos, tiszta éttermébe.~Ákos leült egy asztalhoz, feleségével.~
 26 4 |            akarsz?~- Mindegy - szólt Ákos. - Egészen mindegy. Akármit.~
 27 4 |      készítettek, majd máglyarakást. Ákos elég jó étvággyal, elég
 28 4 |          kisfiúk, kislányok nyakába.~Ákos többször feleségéhez hajolt.~-
 29 4 |        bádogdobozok olajos mélyébõl. Ákos búsan szemlélte õket. De
 30 4 |               akár bírták, akár nem. Ákos is közéjük tartozott, mindjárt
 31 4 |            ide?~- Ebédeltünk - szólt Ákos, de aztán csak ötölt-hatolt.~-
 32 4 |              fény öntött el mindent. Ákos kihúzta magát, tüdejébe
 33 4 |            eltartották családjaikat. Ákos benézett ilyen üzletbe.
 34 4 |             szemüket elmeresztették.~Ákos többször elolvasta a kiagyalt,
 35 4 |            Nincs cserepes tanyám...”~Ákos, mikor esteledett, a levéltartóból
 36 4 |    botorkáltak.~- Nem látok - mondta Ákos.~- Talán csavard be a körtéket.~
 37 4 |         Talán csavard be a körtéket.~Ákos fölállt az asztalra, megigazította
 38 4 |             voltunk. Én negyvenéves.~Ákos elmosolyodott. Az asszony
 39 4 |           meg a németek - magyarázta Ákos - most sem nagyon szeretik
 40 4 |      egymásnak.~- „Strike” - olvasta Ákos. - Ez angol szó. Úgy kell
 41 4 |         miért nem kényszerítik õket?~Ákos vállat vont.~- Anya - szólt
 42 4 |           haladunk.~- Tyûha - mondta Ákos. - Minálunk is. „Lelketlen
 43 4 |          Hogy vagy, anya? - kérdezte Ákos.~- Hát - szólt az asszony -
 44 4 |      megvagyok, apa. És te?~- Én is.~Ákos odament hozzá, szelíden
 45 5 |       kisvajkai és köröshegyi Vajkay Ákos bográcsgulyást, ~borjúszegyet,
 46 5 |            pad szélén üresen maradt.~Ákos udvarra nézõ, nyirkos dolgozószobájában
 47 5 |            jó otthoni mégiscsak más.~Ákos most elfáradt, és megadva
 48 5 |          hogy ura elszenderedett. De Ákos a zajra ijedten nyitotta
 49 5 |          Dehogy.~- Valami bajod van?~Ákos fölkelt a kerevetrõl, titkos
 50 5 |              vendéglõbe, a Barossba. Ákos duzzogva álldogált, mert
 51 5 |             újonnan érkezett kezébe.~Ákos a fõparancsnok és Szolyvay,
 52 5 |              és õ tovább mosolygott.~Ákos nem vett részt a vitában.
 53 5 |              elég volt - tiltakozott Ákos -, lucullusi lakoma - tette
 54 5 |             eléje tette, megkínálta.~Ákos kivett egy sötét, remek
 55 5 |        csöndesen éldegélünk - mondta Ákos, és a levegõbe nézett -
 56 5 |            volt.~- Nem tudom - szólt Ákos, és feleségére tekintett.~
 57 5 |          parancsolnak - jegyezte meg Ákos általános derültség közepette,
 58 6 |        Nyomban hazavitte az asszony.~Ákos bement a Gombkötõ utcába,
 59 6 |         Mikor leoldta róla a kendõt, Ákos a márványlapra tette a Kakas
 60 6 |              kérdezte.~- Jó - mondta Ákos elégedetlenül, mintha azt
 61 6 |            ketten együtt használták.~Ákos körülményesebben készülõdött.
 62 6 |         zsebkendõnél, és olvasgatta. Ákos egyelõre a háttérben maradt,
 63 6 |          Vajkayék felé köszönt, mire Ákos is elõbújt a félhomályból,
 64 6 |             annyi mindent beszéltek.~Ákos elkérte feleségétõl a látcsövet,
 65 6 |           Tudod-e, ki ez? - kérdezte Ákos.~- Kicsoda?~- Szolyvay.~-
 66 6 |              a színház a kacagástól. Ákos és felesége nevettek.~Annyira
 67 6 |               enyhítette a véleményt Ákos -, mindenesetre mulatságos.~-
 68 6 |         szerelmes belé. Már két éve.~Ákos most látcsövét hol Zányira,
 69 6 |           pletykákkal szórakoztatta, Ákos pedig komoly szalonkabátjában,
 70 6 |              a második felvonás. Ezt Ákos innen nézte végig.~Ijas
 71 6 |         melynek széles fokain egykor Ákos feleségével, leányával a
 72 6 |             Környey.~- Remek - szólt Ákos -, remek, remek - és kacagott.~
 73 6 |      izzadságcsöppek gyöngyöztek át. Ákos nem tudta visszatartani
 74 6 |        egymást? - kérdezte. - Vajkay Ákos, Ijas szerkesztõ.~Ijas elbiggyesztette
 75 6 |         Meghajolt, leemelte kalapját Ákos elõtt.~- Szervusz - köszöntötte
 76 6 |               Szervusz - köszöntötte Ákos.~- Szervusz - mondta Ijas.~
 77 6 |              beszélve. Ott elváltak.~Ákos vett egy aranyzsinórral
 78 6 |              igazság, nincs igazság.~Ákos látcsövét szemére szorítva
 79 6 |    páholyából, magáról megfeledkezve Ákos is, ki beleolvadt a tetszés
 80 6 |           Hess, hess - visszhangozta Ákos, tréfásan feléje mutogatva,
 81 6 |    hangulatban végzõdött az elõadás. Ákos meglepõdve látta, hogy a
 82 6 |             Csak pár pillanat múlva.~Ákos aztán odament feleségéhez,
 83 6 |              szereti.~- Nem - felelt Ákos -, Kárász Danit szereti.
 84 7 |             számukra, üresen maradt.~Ákos a fõispánnal evett. Felesége
 85 7 |        Idejött érte az ura hat felé. Ákos elmesélte, mi történt a
 86 7 |             vele.~- Szervusz, kedves Ákos bátyám.~Ákos melegen szorongatta
 87 7 |        Szervusz, kedves Ákos bátyám.~Ákos melegen szorongatta kezét,
 88 7 |     csatlakozott.~- Ha megengeditek.~Ákos meghajolt, az asszony zavartan
 89 7 |         szerkesztõségben? - kérdezte Ákos, hogy mondjon valamit.~-
 90 7 |             Brazíliában - magyarázta Ákos, igen határozottan - múltkor
 91 7 |            célzását nem értették el. Ákos nem olvasta verseit. Az
 92 7 |              volt.~Lassabban mentek. Ákos összeráncolta homlokát.
 93 7 |              nagy, hosszú asztalnál.~Ákos megszólalt:~- Áldott, jó
 94 7 |             alá értek mind a hárman. Ákos megállt. Ijasra nézett.~-
 95 7 |        késõbb. Az nehéz volt, kedves Ákos bátyám, nagyon nehéz. Jogásznak
 96 7 |         Amerikában lennék.~Hogyhogy? Ákos ezt nem értette. Nagyzoló,
 97 7 |             maradnak, nincs mentség.~Ákos nem tudott figyelni fiatal
 98 7 |         arcába tekintett, mint elõbb Ákos az õ arcába, és most annyira
 99 7 |            beleírja a szép verseket.~Ákos botjával a falakat kopogtatta,
100 7 |            meg velük. Csak épp most.~Ákos kezet fogott vele:~- Köszönjük,
101 8 |     olvasható, teljes terjedelmében)~Ákos másnap délután épp indult
102 8 |              volna ki a papírt. Mire Ákos kibetûzte, a parkhoz ért.~
103 8 |             lett, mint ahogy akarta.~Ákos megint elolvasta a hosszú
104 8 |           írt többet. Itt vége volt.~Ákos sóhajtott. Szemüvegét vigyázatosan
105 8 |             értelme. Minden mindegy.~Ákos elalélt a gyûlölettõl, tátott
106 8 |          kérdezte az asszony, miután Ákos fölkelt, és vagy tíz lépést
107 8 |             rumot tartott rá - szólt Ákos -, jó erõs rumot, és mingyárt
108 8 |          Tizenegyig maradtak együtt. Ákos, minthogy a sertéssült a
109 9 |              a gyomruk, és morognak.~Ákos csömörrel emlékezett vissza
110 9 |             nem többre. Ide a kezet. Ákos gyengeségbõl odanyújtotta
111 9 |               Erre nem volt szükség. Ákos ismerte a járást. Minden
112 9 |              társalognak a párducok.~Ákos ide tartott.~Mikor benyitott,
113 9 | harminc-negyven ember rémlett eléje. Ákos pillanatig zavartan állt.~
114 9 |               jobbra-balra húzták.~- Ákos - kiabálták összevissza. -
115 9 |           atillájában. Megropogtatta Ákos keskeny kezét a kezével,
116 9 |          páratlan esemény volt, hogy Ákos betoppant.~Priboczay átölelte
117 9 |             állt, megerõsítette ezt.~Ákos arca a délutáni szunyókálástól
118 9 |             és ránézett a kesztyûre.~Ákos máris húzta kesztyûjét.~-
119 9 |            Megnyiratkoztam - hebegte Ákos -, talán azért.~- Nem, nem,
120 9 |         fiatalabb. A nyugalmas élet.~Ákos bajszán, melyen még mindig
121 9 |      kék-fehér díszruhájában megállt Ákos elõtt, kipödrött bajusszal,
122 9 |                 Isten hozott nálunk.~Ákos körömcseppig itta a poharat,
123 9 |            díványra.~Negyedóra múlva Ákos cihelõdött.~- Most pedig
124 9 |       társaság felé mutatva.~Ez volt Ákos gyöngéje, ez volt Ákos erõssége:
125 9 |          volt Ákos gyöngéje, ez volt Ákos erõssége: a tarokk.~Senki
126 9 |                 szólt oda félvállról Ákos.~- Az - mondta az asztalnál
127 9 |            krétákkal.~Galló osztott.~Ákos kezébe vette a kilenc lapot,
128 9 |              is pászolt, Ladányi is.~Ákos igen élvezetesen töprengett.
129 9 |               Ladányi ismét pászolt.~Ákos megdörzsölte bajszát.~-
130 9 |               A többiek spekuláltak.~Ákos és Ladányi, a két összemelegedõ
131 9 |              milyen friss az öregúr.~Ákos viszont Dobát figyelte.
132 9 |             tükrözõdött.~Ezt felelte Ákos kontrájára:~- Rekontra.
133 9 |           les trois.~- Ejha - mondta Ákos magában -, tous les trois,
134 9 |               ki eddig szótlanul ült Ákos mellett, mint jóakaratú
135 9 |              oly ízesen mondta, hogy Ákos megitta a könnyû szilványit.~
136 9 |        svarcgelb.~Erre megint ittak.~Ákos már nemcsak a könnyû szilványit
137 9 |         Mikor kiosztották a kártyát, Ákos nekigyürkõzött, még kézelõit
138 9 |             lehet vele bírni, a régi Ákos, a régi - ölelgették. -
139 9 |              sziszegtek, hüledeztek.~Ákos mindenkit letiport. Csak
140 9 |       kivirradtig.~Kárász István, ki Ákos és Ladányi között ült, abbahagyta
141 9 |         Cserebogár”-ra zendített rá. Ákos fölemelte kezét, megállította.
142 9 |         mások maradjanak a porondon.~Ákos egy makaós asztalhoz került,
143 9 |             teljesítse kötelességét.~Ákos megfelelt a pohárnak.~A
144 9 |             bort, pálinkát, pezsgõt. Ákos épp zsebébe gyömöszölte
145 9 |     képviselõje, ki mellén zokogott.~Ákos megölelte õt.~- Derék 48-
146 9 |        magyar ember vagy.~És sírtak.~Ákos egyszerre kihörpintette
147 9 |            amint utána kiáltottak:~- Ákos!~Aztán durván, szeretet
148 9 |      szeretet nélkül, még egyszer:~- Ákos!~A csoport, melytõl távolodott,
149 9 |            még a barátság címén sem.~Ákos nem törõdve velük, határozott
150 9 |        maradt. Elnyúlt a csatatéren.~Ákos nem volt annyira részeg,
151 9 |         fiatalemberek fagylaltoztak. Ákos erre haladt el. Egyszerre
152 9 |        elõtte, poharában szalmaszál.~Ákos sokáig nézte õt. Úgy látta,
153 9 |           pálinka képében jelent meg Ákos elõtt.~Mulat az úrfi, dünnyögött
154 9 |        Lekapta panamáját, fölugrott.~Ákos nem mozdult. Mind a két
155 9 |         Parancsolsz helyet foglalni?~Ákos még egy lépést tett. Olyan
156 9 |             sem parancsolok - mondta Ákos csúfondáros éllel -, egyáltalán
157 9 |          asszony kezét, jó éjszakát.~Ákos kalapját meg sem billentve
158 9 |        végigrezzent az alvó városon. Ákos a Bólyai utca felé tartott.~
159 9 |              iránt való figyelembõl.~Ákos, amint a Petõfi utcába fordult,
160 10|            nap itthon maradt. Miután Ákos délután egy negyedórára
161 10|               A hálószobába tartott. Ákos éjjeliszekrényébõl kivett
162 10|              a villanylámpa mellett.~Ákos belépett a hálószobába.~-
163 10|          kérdezte a felesége halkan.~Ákos még mindig nem szólt. Nézte
164 10|                Itt maradok - dadogta Ákos, az ajtófélfához támaszkodva.~
165 10|              a gyufát a mécs mellõl. Ákos a hulladozó szivarral föllehelte
166 10|           kivett belõle egy szivart. Ákos leharapta, rágyújtott.~Most
167 10|              Most sikerült elcsalnia Ákos fejérõl a kalapot, kezébõl
168 10|          bújtak.~- Itt van - kiabált Ákos -, pénz - és belemarkolt
169 10|              kérdezte:~- Kártyáztál?~Ákos rábámult, és megindult okvetetlenkedve,
170 10|               Hát aztán? - dörmögött Ákos -, akkor legalább elég.
171 10|               Hogy mi bajom? - szólt Ákos, és vállat vont. - Hogy
172 10|              odament, hogy átölelje. Ákos ellökte.~- Hagyj engem.~-
173 10|            gazember?~- Azért - szólt Ákos, és kiköpte a padlóra ezt
174 10|           gyújtott. Forralta a teát.~Ákos ott ült a zsöllyében, majdnem
175 10|              Mingyárt jobban leszel.~Ákos a findzsát teleöntötte rummal,
176 10|   összevissza hányt hangjegyfüzetet.~Ákos elkacagta magát, oly erõsen,
177 10|                 Bál volt - ismételte Ákos -, bál volt a mi házunkban?
178 10|         zongoráztam.~- Az ám - szólt Ákos gúnyosan -, bál volt - és
179 10|               Milyen árva - suttogta Ákos, maga elé meredve -, milyen
180 10|           már.~- Nem alszom - mondta Ákos hepciásan. - Azért sem alszom.
181 10|           ilyent?~- Igenis - kiabált Ákos, és kezével az asztalra
182 10|             mindig az ágyban feküdt.~Ákos pedig, hogy kihozza sodrából
183 10|          nem-e. Döbbenten meredt rá.~Ákos azonban nem beszélt.~Felesége
184 10|          mikor ura beszélni kezdett.~Ákos így folytatta:~- Hát nem
185 10|           Miért?~- Miért? - kérdezte Ákos is, majd egész csöndesen
186 10|             egyszerûséggel. Az, amit Ákos mondott, egyszerre véget
187 10|             nagyon csúnya - kiáltott Ákos kéjelegve -, csúnya és öreg
188 10|            Ha sánta volna - ordított Ákos -, ha púpos volna, ha vak
189 10|         magad.~- Micsoda? - hebegett Ákos, és visszahökkent.~- Nem
190 10|            Nahát, ez a kutyakomédia.~Ákos magára ocsúdott részegségébõl,
191 10|           felé.~- Anya - marasztalta Ákos -, maradj kicsit - mondta
192 10|           kérlek.~Anya elhallgatott. Ákos várta, hogy csak beszéljen.
193 10|     kacagtunk sokszor. Nincs igazam?~Ákos bágyadtan mosolygott.~-
194 10|        derítõ motívumát is fölhozta, Ákos visszavonult, boldogan megadta
195 10|            kellett volna tölteni. De Ákos nem visszhangozta a jóságos
196 10|       gyermek, alig huszonnégy éves.~Ákos némán feküdt.~Mégiscsak
197 10|               Akkor? - segített neki Ákos, lehúzva szájáról a paplant,
198 10|            kérdezte.~- Igaz - mondta Ákos zengéstelen, remény nélküli
199 10|    elszenvedtünk.~És körülnézett. De Ákos megint hallgatott.~Látta,
200 10|            És megsegít bennünket is.~Ákos erre nem szólt semmit. Nem
201 10|             percig hallgattak.~Aztán Ákos fölült ágyában.~- Te - mondta
202 10|               Mindig mondtam - szólt Ákos -, hogy nem lesz jó vége.
203 10|           gyógyíthatatlan zavarával. Ákos gondolkozott.~- Az Isten
204 11|             képet.~- Õsz van - szólt Ákos.~- Igen - felelte az asszony -,
205 11|             Siess, kérlek - sürgette Ákos.~- Látod, hogy sietek.~Nem
206 11|              ment.~Fél nyolcra járt. Ákos kezébe vette az esernyõt,
207 11|              Ezzel.~- Jó - bólintott Ákos.~A szél sivalkodott. Nekiment
208 11|         nincs valami baj? - kérdezte Ákos hangtalanul.~- Nem hiszem -
209 11|          Igaz, a vonat már úton van.~Ákos mégis fölkelt. Ottfeledve
210 11|             Azt én bizony nem tudom.~Ákos nézte a hektikás munkást,
211 11|           letelepedett az asztalhoz. Ákos torkán émelygések futottak
212 11|               Hideg tejet rendeltek.~Ákos levette kalapját, hogy fejét
213 11|         Igyál pár kortyot. Ez hûsít.~Ákos ivott, és ezt gondolta:~-
214 11|           haza?~- Három felé - szólt Ákos.~- Akkor kialudtad magad -
215 11|   elzüllöttél.~- Fáj a fejem - szólt Ákos.~- Tanulj tõlem - kacsintott
216 11|            kedves öregem - válaszolt Ákos, és kezelt vele.~- Ki ez? -
217 11|        asszony.~- Nem tudom - mondta Ákos.~Számosan akadtak ilyenek,
218 11|           nem volt képes ráfigyelni.~Ákos minden percben megnézte
219 12|             örömeit ecseteli az író)~Ákos megint magára maradt feleségével.~
220 12|      Vajkayék e kocsi felé rohantak.~Ákos nem jól látott, s önkénytelenül
221 12|         kifelé.~- Nem látom - mondta Ákos.~Az asszony nem felelt.~
222 12|          anyjával, ki beléje karolt.~Ákos utánuk bandukolt a hordárral.
223 12|            emelte a kalitkát, és míg Ákos átnyújtotta a már távozni
224 12|             elszállítja a poggyászt.~Ákos meg anya átadta neki esernyõjét,
225 12|               A padok, az is, melyen Ákos kedden délután sütkérezett,
226 12|      tisztelgett. Mély éjszaka volt.~Ákos összehúzta mogyorószín õszikabátját,
227 13|            az arcán semmi kifejezés.~Ákos elkérte a képet. Õ csak
228 13|             járnod. Ne hanyagold el.~Ákos nem tekintett oda.~Õ semmiféle
229 13|       kosztja.~- Rettenetes - felelt Ákos, legyintve kezével.~- Kérlek -
230 13|       Birirõl, ki elválik az urától.~Ákos meggyújtotta a mécsest.