Fejezet

 1 2 |     Szembeült a pappal, ki egész idõ alatt úgy tett, mintha semmit
 2 4 |          követelt tõlük, és mind idõ elõtt megszöktek. Új cselédet
 3 6 |          elhozta ide urát is, ki idõ elõtt kopaszodó fejét búsan,
 4 8 |   múltról és fõleg tirólatok. Az idõ röpült. Késés nélkül érkeztem
 5 10|    remélik.~Hogy közben múlik az idõ, nem számít, mert nekik
 6 10|           reménykedtünk, múlt az idõ. Azt hittük, hogy csak véletlen
 7 11| szökkennie, mert az elmulasztott idõ gondolata bántja, sarkallja
 8 11|        Ma jön?~- Ma.~- Van bõven idõ - s kivette zsebóráját,
 9 12|         sötétbõl, ahonnan hosszú idõ múlva bukkantak ki az alakok,
10 12|     ennyi volt.~- Még lehet szép idõ - mondta Pacsirta.~- Lehet -