Fejezet

  1 1 |                megismerkedik két öreggel s leányukkal, ~ki életük bálványa,
  2 1 |              papírok foszlányai hevertek s a helyi újság szétszaggatott
  3 1 |            sovány mellével ránehezedett, s homlokerei kiduzzadtak.~
  4 2 |             letett minden reménységérõl, s nem is jutott eszébe, hogy
  5 2 |            könyvboltja, a Mária gyógytár s egy új, csinosan berendezett,
  6 2 |               rokonszenvet, a kárörömöt, s szokása szerint kissé behúzta
  7 2 |                sóhaj fújta föl titánivá, s a rángatódzó száj fuldokolva,
  8 2 |        hidegséggel fogadták közeledését, s szemüket lesütötték. Így
  9 2 |              szembenézéstõl kiélesedett, s ez a határozott pillantás
 10 3 |           nyugalmazott megyei levéltáros s felesége, született kecfalvi
 11 3 |                állandóan nátha gyötörte, s bal orrlyuka ilyen verõfényes
 12 3 |                 vagy a másiknak lakásán, s itt kiröhögtek mindent,
 13 3 | hozzácsatlakozott a Magyar Király elõtt, s a jó idõrõl meg a rossz
 14 3 |                mindig nyirkos szobájába, s elõvette Nagy Iván valamelyik
 15 3 |          valamelyik régi király íratott, s nem akadhatott kezébe oly
 16 3 |            berámázva függött ez a címer, s családfája is, melyet évtizedes,
 17 3 |        régiségtári levegõben. Ült itten, s a jövõre gondolt.~De a jövõbõl
 18 3 |                bevezették-e a díjtételt, s kezével, melyen kéken puffadtak
 19 3 |          kikészítette a két pohár vizet, s az üvegburás arany óra mellé,
 20 3 |                  nem tudott mit mondani, s minthogy a hosszú házasság
 21 3 |              olvasta.~Ákos kezébe vette, s nézte boldogan, hihetetlenül: -
 22 4 |                térre a szakállszárítóra, s kurta pipával agyarukon
 23 4 |               kolerás, émelyítõ szaggal, s távolabb, a Petõfi utca
 24 4 |      megtizedelte az itteni gyermekeket, s a felnõtteket korai halállal
 25 4 |               elolvassa a pesti lapokat, s noha még nem reggelizett,
 26 4 |                 ráncolva magas homlokát, s nyájas arckifejezéssel szigorú
 27 4 |           kékfehér zsinóros díszruhában, s kalpagjuk szalagja libegett.
 28 4 |                 tegnapi kínzó szorongás, s újra át kellett élniök,
 29 4 |           véleménye volt a vendéglõkrõl, s bár alig fordultak meg itt,
 30 4 |            csíptetõjét köddel vonták be, s köszöntötte Ákost. Csak
 31 4 |             monogramos porcelántányérra, s a tojásdad burgonyát kanalával
 32 4 |                 csak villahegyrõl evett, s ilyen dologban nem érezte
 33 4 |            délben itt villásreggelizett, s a pincérek kitüntetõ figyelemmel
 34 4 |               fizika szigorú professzora s Szunyogh, a latin nyelv
 35 4 |             gallérral ült az étteremben, s félénken, mint ahogy a diákjai
 36 4 |                  megjelent értekezéseit, s azt sem titkolta, milyen
 37 4 |                fejjel is állják a sarat, s még mindig párducok.~Környey
 38 4 |     sírköves-bolt. Aki elõször járt itt, s hallotta ezt a fülsiketítõ
 39 4 |         embereknek épp az õ árujuk kell, s ebbõl a boldogító rögeszmébõl
 40 4 |             rézsút bukott el a napsugár, s aranybetûs cégére Priboczay
 41 4 |                 összecsukható mûtõágyak, s a bonctani bábu lékelt koponyáját,
 42 4 |                vette, hogy ilyen is van, s bár furcsállta, nem tagadta,
 43 4 |                mézet pergettek volna rá, s a fiú nyalogatta. Távolról
 44 4 |                  merült egy-egy cikkébe, s ha véletlenül épp az õ társadalmi
 45 4 |                  még mindig bólingatott, s szórakozottan - nem akarva
 46 4 |                 ki egyszerre fölrezzent, s majdnem sírt.~- És mi van
 47 5 |           pusztadõrirõl és trappistáról, s a borokról is, a csopakiról,
 48 5 |           édesrõl, ezerjóról, ringatóról s a leánykáról, mely karcsú
 49 5 |                  szóval bocsánatot kért, s elszállt ismét, a frakkja
 50 5 |                  mert roppant éhes volt, s étvágyát az ételek látása
 51 5 |               tisztes matrónának szokás, s finom, nem tolakodó figyelmével
 52 5 |                nyáron még együtt laktak, s arra kérte, hogy mielõtt
 53 5 |               azért volt egy házacskája, s a városon túl egy szõlõcskéje.
 54 6 |          nyakkefével lekefélte tarkóját, s bekötötte fejét.~Mikor leoldta
 55 6 |            lógott ez, lepedõvel borítva, s évenként csak egyszer-kétszer
 56 6 |                 teljesen felöltözködött, s asszony mellé állt, tetszett
 57 6 |              tartottak, délután és este, s ezeknek elviharzott emléke,
 58 6 |             osztályos gimnazistákkal is, s azt beszélték, hogy szeretõinek
 59 6 |                  szintén a kar dallamát, s mindenki figyelt a láthatatlan
 60 6 |              nyugvó könnyû kis testével, s nyomban meghívta másnap
 61 6 |                   a kakasülõnek játszik, s a Vun-Csi alakítása egyenesen
 62 6 |                Zavartan nézett maga elé, s örült, mikor ismét felgördült
 63 6 |                 A kínai tincs.~Node volt s van-e nép~Hol ilyesmi nincs?~
 64 7 |              lekötelezõ modorú úriember, s nagyon jól mulattak. Kis
 65 7 |             gigjén, melyet maga hajtott, s egy erõs tûzoltó-paripa,
 66 7 |       becsületéért, tudták, hogy jómódú, s ha sokat is költött, és
 67 7 |                 pénzét nem kapta vissza, s a vételt már a telekkönyvbe
 68 7 |            irodalmi becsvágyára célzott, s elismerést keresett magának.~
 69 7 |               padlóján könyvek hevertek, s ablakait embermagasságig
 70 8 |                   fekete nyakkendõjével, s félt, hogy hibát ejt, ennélfogva
 71 8 |                  Haja a halántékán deres s én valahogy másképp képzeltem
 72 8 |                társaság kacagni kezdett, s õ is kacagott.~Etelka néni
 73 8 |       kertészfiúval bemegyünk a méhesbe, s nem gyõzöm eléggé bámulni
 74 8 |        nélkületek nem érezném magam jól, s õszintén szólva, nem nagyon
 75 8 |               bakasárik szurtos ruhában, s belekaroltak a közvitézekbe,
 76 8 |                levél?~- Itt van - mondta s zsebébe nyúlt.~Az egyik
 77 9 |            elõrelátásból aludt egy órát, s frissen ébredt. Ezüstfogantyús
 78 9 |              ecetes vizében fejessaláták s keménytojás szeletkék áztak.
 79 9 |                   Pír színezte homlokát, s a két leffentyûs bõrzacskót
 80 9 |                üvegek ütegei meredeztek, s a zöld posztóval bevont
 81 9 |                  ideges tettereje égett, s nézte, mi lett nemes gondolatából,
 82 9 |                családjával, mindenkivel, s kedveli a kiegyezést, mindenféle
 83 9 |               ügyelt a kártyák járására, s a végén már nem lehetett
 84 9 |                 sok évét átaludta volna, s folytatná ott, hol elhagyta.
 85 9 |          felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él,
 86 9 |            mintha nem is ülnének elõtte, s mind, kik ott vannak, levegõbõl
 87 9 |                 a magas szárnyas ajtóba, s a prímás, az urak régi ismerõse,
 88 9 |                mint a vádlottra szokott, s az utolsó pillanatig tiltakozott
 89 9 |              bort fölváltotta a pálinka, s a tarokkot és alsóst a ferbli
 90 9 |                hol a tét öt forint volt, s kontusovszkát és egyéb erõs
 91 9 |              borostás arcot érzett arcán s egy szájat a száján, mely
 92 9 |              kopogott öreg agyvelejében, s olyan gyönyörûséget érzett,
 93 9 |                   a Széchenyi utca felé, s a házfalak mellett meglépett.~
 94 9 |                úrfi, dünnyögött magában, s gyûlölte õt kimondhatatlanul.
 95 9 |                  ennek a beszélgetésnek, s nem kell gondolkoznia, mit
 96 9 |              mikor utoljára járt Pesten, s az orvosok eltiltották szesztõl,
 97 9 |                 hátsó, véznább lábaikat, s rövidlátó szemükkel fölfelé
 98 10|         láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová elõbb érnek,
 99 10|               onnan a folyosóra sietett, s végigsétált a rongypokrócon
100 10|         szemüvegét, hogy lássa a kottát, s addig ismételte, míg ujjai
101 10|             megindult. Az asztalig ment, s ott tenyerével hatalmasan
102 10|                tüzet, az lángra lobbant, s megpörkölte bajszát. Jobbra-balra
103 10|           valahogy fölemelte a felesége, s az asztalig tuszkolta. Egy
104 10|                remegve, mégis elszántan, s valamit, egy csöppet kíváncsian
105 10|       fölkorbácsolták, az ágy felé ment, s ernyedten a dühkitöréstõl
106 10|           szavukat, minden mozdulatukat, s õ, ki a szíveket és veséket
107 10|                  minden húsvétkor gyónt, s magához vette az Úr szent
108 10|                 Szódabikarbónát vett be, s oly ügyetlenül, hogy hálóingére
109 11|                  foglalkozásuk szólítja, s folytatják tegnapi életüket.~
110 11|                így élt, valahol vidéken, s mindig reggel ébredt, az
111 11|              hiszi, hogy nem virrad meg, s tovább akar aludni, befeküdni
112 11|                 vagy elintézze teendõit, s belehelyezkedjék a rendes
113 11|              tudta nélkül megfeketedett, s most csak pörnyéjét, kiégett
114 11|                 helyét térben és idõben, s akkor veszi észre, hogy
115 11|     távírótisztek asztaluk fölé hajolva, s fantasztikus selyemhernyótenyésztõk
116 11|          nyikorgott.~Õszikabátot viselt, s karjára sietve fölgyûrte
117 11|                    Ma.~- Van bõven idõ - s kivette zsebóráját, szokása
118 11|          titkolják, nem merik bevallani, s összetorlódott kocsikat
119 11|                   csak nem vették észre, s leányuk kereste õket, aztán
120 11|              hölgy állt sállal a nyakán, s a rozsdás, szivattyús kutat
121 11|              embernek ellenséges életét, s szívünket fájdítva mutatja
122 11|             pedig más ötlete nem támadt, s kettõt sohasem tudott gondolni,
123 11|       kihörpintették a keserû poharakat, s szájukat, orrukat elfintorítva
124 11|               kardját. Majd tisztelgett, s amint bejött, merev díszlépéssel
125 11|   Fegyverkabátjáról még csöpögött a víz, s mikor tovább haladt a reggeli
126 12|           rohantak.~Ákos nem jól látott, s önkénytelenül zsebéhez nyúlt,
127 12|                 ezt a színpadi kitörést, s szegény apa, szegény anya
128 12|                még mindig víz kotyogott, s a fehércsíkos gyapjútakarót.
129 12|                  ismét behúzta idegesen, s cepelte rajta a láthatatlan
130 12|               szemöldökkel, elkomorodva, s még utánuk is hajolt, úgy
131 12|                  sok mindent elfelejtet, s igazi magányt biztosít annak,
132 13|        félrefordítva szelíd, buta fejét, s feketeborsszerû szemével
133 13|                 piskótatésztából készült s kávékrémmel volt töltve -
134 13|             összenyomódott a ruhák közt, s oldalt kifolyt a tölteléke,
135 13|           lehetett kaparni a tölteléket, s így is igen jó volt.~Az
136 13|                hogy anyja belenézhessen, s mutatóujját kíméletesen
137 13|                apró darabokra szaggatta, s a fehér cserépkályhához
138 13|                mikor magunkra eszmélünk, s kimondjuk a változhatatlan
139 13|               árvája volt pedig, két fia s egy hatéves leánykája, Mancika,
140 13|                hirtelen megtelt könnyel, s patakzó, eleven nedvességgel
141 13|          villanyt.~- Pacsirta - rebegte, s az ajtó felé mutatott, és