Fejezet

  1 1 |             a leányukat, egy hétre. Õ úgyis sokat dolgozott, ráfér
  2 1 |         sógornak, megkérve õt, hogy õ maga személyesen várja kocsival,
  3 1 |             hordta, mint mindig. Az õ haja, melyet dióolajjal
  4 2 |             szemet, mely valamit az õ szemére emlékeztetett.~Soha
  5 2 |        dacosan, csak azért is, hogy õ is vállalja a rokonszenvet,
  6 2 |        szabálytalanságot, melyet az õ vére jelent a természet
  7 2 |             lehetett látni, pusztán õ látott, egy fölsejlõ, alakot
  8 2 |           nem mutatott érdeklõdést. Õ tudta, hogy ez a világ:
  9 3 |           csupa félszegségbõl, mert õ nem tudott nemet mondani
 10 3 |     foglalkozott is vele, már ahogy õ tudott nõkkel foglalkozni.
 11 3 |          szokott összejönni, kik az õ társadalmi helyzetén is
 12 3 |        tudtak sohasem megbocsátani, õ a begyükben volt. Mi volt
 13 3 |          közöttük különben csak az „Õ” volt. Nevét sohasem ejtették
 14 3 |             lehetett, mit jelentett õ ennek a két szegény öreg
 15 3 |          meg - ami jobban fájt - az õ kedves szivarjaitól.~Egyetlen
 16 3 |             apai dédapjáról már sem õ, sem az okmányok nem adtak
 17 3 |           tudott azonban mesélni az õ õseirõl, kiket jobban ismert
 18 3 |        nélküle?~Ákos nem válaszolt. Õ kevesebbet beszélt, többet
 19 3 |              kérdezte.~- Kicsoda?~- Õ - szólt az öregúr, és felesége
 20 3 |          Egy palánk mellõl, mely az õ kerítésükre emlékeztetett,
 21 3 |  Szerencsésen megérkeztem - olvasta õ is.~Megnyugodva, mosolyogva
 22 4 |            csikorgott az aszfalton.~Õ volt az összes lyukas becsületek
 23 4 |           az elnököt meg is illeti. Õ pedig megállott elõttük,
 24 4 |           hogy az embereknek épp az õ árujuk kell, s ebbõl a boldogító
 25 4 |            volt, nem olyan, mint az õ keshedt vászonbõröndjüknek,
 26 4 |              s ha véletlenül épp az õ társadalmi osztályát szapulta,
 27 5 |          Géza is, a gazfickó, igen, õ is. Igaz, hogy az ételek
 28 5 |           társa azonban mást evett. Õ bográcsgulyást evett, azt
 29 5 |           másikról lebeszélte, mert õ ismerte a vendéglõi konyhát,
 30 5 |             nincs válasz. Megszokta õ már az ilyen komédiákat.~
 31 5 |      mellette. Mikor hallotta, hogy õ Zányi Imre, a hõsszerelmes,
 32 5 |            sejtetett. Hát csakugyan õ az. Még sohasem látta játszani,
 33 5 |    meghajolt, alig színpadiasan, és õ tartotta szerencséjének,
 34 5 |      Albrecht-szobor leleplezésére? Õ, a magyar miniszterelnök.
 35 5 |              Ami sok, az aztán sok. Õ, ki minden hivatalos tekintélyt
 36 5 |        vezényszót?~- Azt ne bántsd. Õ a mi Kossuth apánk fia.
 37 5 |   provokáljon. De megbékítették, és õ tovább mosolygott.~Ákos
 38 5 |           részt a vitában. Bánta is õ Széll Kálmánt meg Kossuth
 39 5 |        remek szaga van”. Errõl majd õ maga gyõzõdik meg. És csakugyan,
 40 5 |         doktor sem tiltakozott, így õ sem rontotta kedvét, tovább
 41 5 |        emésztett. Késõbb egyet-mást õ is bátorkodott megjegyezni.
 42 6 |      orrhangon megjegyzett valamit. Õ volt a Társ, az elkallódott,
 43 6 |             meg volt vele elégedve.~Õ is fésülködött, és a tükörasztalkán
 44 6 |             kikészítette ruháit, de õ nem találta ezt-azt, bosszankodott.
 45 6 |               Nézd meg a színlapot. Õ Vun-Csi.~- Érdekes. Én meg
 46 6 |   fõparancsnok. - De csak akkor, ha Õ játszik. A nagy Õ. Orosz
 47 6 |         akkor, ha Õ játszik. A nagy Õ. Orosz Olga. Halálosan szerelmes
 48 6 |           az Agrár Bank igazgatója. Õ most más híján egy névtelen
 49 6 |      Körülrajongják, minden az övé, õ a nagy nõ, több, mint a
 50 6 |         azonban nem tehetett. Végre õ a magyar kormány tekintélyét
 51 6 |        Ákost, kezet szorított vele. Õ elragadtatását fejezte ki,
 52 7 |              Nem említette neki, és õ bizonyára nem is emlékezett
 53 7 |            jártak az Ijas-házba, az õ tiszta, vendégszeretõ otthonukba,
 54 7 |         tiszti kardbojt viselésére. Õ azonban nem várta meg a
 55 7 |           anya lehet, hogy olvasta, õ azonban sohasem nézte meg
 56 7 |         nézett.~- Akkora vagy, mint õ. Ilyen magas volt. Hasonlítasz
 57 7 |       Dolgozni kell, dolgozni kell.~Õ pedig elkapta a szót.~-
 58 7 |       tekintett, mint elõbb Ákos az õ arcába, és most annyira
 59 7 |       személyesen megismerné magát. Õ is szereti a szép verseket.
 60 7 |            valakit vár. De nem várt õ senkit. Nem volt õ szerelmes
 61 7 |             várt õ senkit. Nem volt õ szerelmes sem, nem volt
 62 7 |             szerelmes sem, nem volt õ földi szerelmes, hanem isteni
 63 7 |              régi újságok. Kikopott õ ebbõl az átkozott, modern
 64 8 |           megismerte a borítékon az õ hegyes, szálkás betûit,
 65 8 |         csak ott szólt lelkemhez az õ csöndes, vigasztaló szavával.
 66 8 |       néztem-néztem és mosolyogtam. Õ is nézett-nézett és mosolygott.
 67 8 |         társaság kacagni kezdett, s õ is kacagott.~Etelka néni
 68 8 |                mondta Béla bácsi az õ aranyos humorával.~Éjfélig
 69 8 |            Zelma iránt érdeklõdhet. Õ már figyelmes, elõzékeny
 70 8 |      Tanácsoltam, forduljon apához, õ könnyen eldönti. Feri meg
 71 8 |     bácsival együtt a házat õrizni. Õ lefeküdt, én pedig meghitt
 72 8 |          Fairfaxot szájon csókolta.~Õ nem értené meg ezt a levelet.
 73 8 |         kezét, mely épp belefért az õ kurtaujjú földmíveskezükbe.
 74 9 |              Széchenyi István gróf.~Õ nem öregedett meg.~Bal kezét
 75 9 |          vágni való füstben nyilván õ sem látott jól.~Básta, a
 76 9 |             a többiek kapacitálták, õ is fölkelt. Magyar emberek
 77 9 |        Környey könnyülten távozott.~Õ pedig letelepedett közéjük
 78 9 |         lehet, hogy ez volt a hiba.~Õ, a régi matador, nem eléggé
 79 9 |   tizennyolcast. Vajon ki lehet az? Õ azonban már elõször ütésben
 80 9 |           egyik játszma a másikkal, õ pedig agyafúrtan állta helyét,
 81 9 |              Egykor a lakodalmán is õ muzsikált, és sok ezres
 82 9 |         állt már haptákban - hiszen õ is székely-magyar volt -,
 83 9 |          mulatókat, csóválta fejét. Õ semmit sem érzett. Csak
 84 9 |        melyet senki sem olvas, csak õ meg Galló ügyész és szegény
 85 9 |            megállította. Ez volt az õ nótája.~Magához intette
 86 9 |       szólította.~- Mi az, Ákoskám?~Õ azonban nem felelt.~A pálinka,
 87 9 |       minden jótól, ami az élet, és õ ilyen éjszakán hazafelé
 88 10|           értette, mi történhetett.~Õ egész nap itthon maradt.
 89 10|             szeretett. Pacsirtát is õ tanította zongorázni, de
 90 10|         legyen. Azóta zárva maradt. Õ sem igen nyitotta ki.~Hogy
 91 10|             ezt a rendetlenséget az õ tiszta lakásában, maga sem
 92 10|             napokig is vitatkoznak, õ meg az ura és talán néhány
 93 10|          nõt sértett meg az ura, az õ leányát sértette meg. És
 94 10|           így beszélj a leányomról. Õ az én leányom. Nekem kell
 95 10|          ehhez a házhoz, az övé, az õ hozománya, senki sem nyúl
 96 10|           mindig vele jövök-megyek. Õ az én egyetlen barátnõm.
 97 10|        elzárkózottan élni, mint mi. Õ is szeretne társaságba járni,
 98 10|              Ült a zsöllyében.~Most õ szerette volna, ha ura megerõsíti
 99 10|           mardosták, mint urát, kit õ vigasztalt meg. Fölkelt,
100 10|       gondolatot azonnal elvetette. Õ még gyermek, alig huszonnégy
101 10|              minden mozdulatukat, s õ, ki a szíveket és veséket
102 10|            mozdulattal, melyet csak õ tett, mióta áll a világ.
103 10|           egy igen kis könny.~Ismét õ kezdte.~- Imádkozni kell -
104 10|    feleségével. Vallásos lélek volt õ is, különösen negyven éves
105 10|        villanyt, lefeküdt az ágyba. Õ is magára vonta a paplant
106 11|            nap búcsút vettek.~Ez az õ fekete reggelük. Nem ijednek
107 11|     ilyenféle érzések marcangolják. Õ ébredt elõször. Ura még
108 11|             halvány volt. Bizonyára õ is hajnalban feküdt le.~
109 11|         hogy történhetett ez. De az õ kétségei, melyek kevésbé
110 11|       ragyogott, úgy tetszett, hogy õ az egész társaságban a legjózanabb.
111 11|             mások is gondoltak már, õ is gyufát gyújtott, abban
112 11|            azért nagyon kedves fiú. Õ a gõzfürdõben semmi áron
113 11| megéljenezte, mint igazi hõst, mire õ kirántotta kardját. Majd
114 11|          Nem is érdekelte az egész. Õ Vajkayék specifikus becsületügyével
115 12|            tud rebegni. Nem gondolt õ már semmire, nem képzelõdött,
116 12|          Nem merték azt hinni, hogy õ az, mert féltek, hogy még
117 12|         vasutasnak a leánya jegyét, õ becézgette kedves madarát:~-
118 12|            a láthatatlan terhet, az õ kevesektõl ismert terhét,
119 13|          vezérelt vissza mihozzánk.~Õ is megcsókolta mind a két
120 13|     becsomagolt mindent, úgy, ahogy õ; ugyanabba a selyempapírba
121 13|    kifejezés.~Ákos elkérte a képet. Õ csak leányát nézte.~Ott
122 13|             ebben a társaságban, az õ rokonai, az õ vérei között
123 13|       társaságban, az õ rokonai, az õ vérei között is. Csak ez
124 13|             Ákos nem tekintett oda.~Õ semmiféle testi szenvedést,
125 13|          ajtajára pillantott. De az õ nõszíve tudta, hogy leánya
126 13|          magára gondol.~De ez az én õ volt, és õ ezt teljesen
127 13|              De ez az én õ volt, és õ ezt teljesen átélte. Õ volt
128 13|           és õ ezt teljesen átélte. Õ volt ez az én, testben,
129 13|        valóban szívesen fogadta, de õ hamar megértette, hogy felesleges,
130 13|             leánykája, Mancika, kit õ nagyon szeretett simogatni.
131 13|            nem hagyták dolgozni, és õ engedett rábeszélõ szavuknak.