Fejezet
1 1 | apa és anya. Õt nevezték el így régen, Pacsirtának,
2 2 | Csakhogy most nagy riadalmukra el volt foglalva, az utolsó
3 2 | Szemét könnyek futották el.~Elsõ érzése az ijedelem
4 2 | segítségét ajánlja fel. El sem tudta képzelni, mi történhetett
5 2 | rosszakaratú nyíltsággal nézett el feje fölött. Hisz annak
6 2 | pofacsontokkal nyugalmat árult el.~Reverendája viseltes volt,
7 3 | Pacsirta pedig eddig nem hagyta el õket hosszabb ideig, legfölebb
8 3 | disznó vicceiket.~Lassanként el is hidegedett a közte meg
9 3 | Cifra Gézát nem felejtették el, neki, épp õneki nem tudtak
10 3 | eltûnni, észre sem venni õket. El is határozta. Akkor azonban
11 3 | Elutazott? - kérdezte.~- El - szólt az apa rekedten.~
12 3 | vissza. Most nem mentek el.~Többször körüljárták a
13 3 | lovak a pusztán nem ragadták el és Tigris nem harapta meg
14 4 | mert szájáról sohasem tûnt el az az édes, semmit sem jelentõ,
15 4 | Éhüket azonban nem verte el, csak kimosta gyomrukat,
16 4 | mind ez a társaság nyelte el.~Egy óra után, hogy vége
17 4 | puha, kedves fény öntött el mindent. Ákos kihúzta magát,
18 4 | levegõt. Melegség ömlött el tagjaiban, kezdõdött az
19 4 | üvegkorsóin rézsút bukott el a napsugár, s aranybetûs
20 4 | még mindig nem álmosodott el, böngészgette az újságot.~
21 5 | Ösztövér teste sem fért el rajta, lábát nem tudta kinyújtani,
22 5 | a vendéglõben. Ismerjük el, ott sem rossz, de az otthoni,
23 5 | egyszer látni akarja, jöjjön el okvetlenül. Most magázta
24 5 | alkalmazott. Az asszony el volt ragadtatva. Csak leánykorában
25 5 | szerencsére még nem fogyott el, és kitûnõ volt, majd sajtot,
26 5 | ripacsrémülettel.~- Hát menjünk el, apa.~- Az asszonyok parancsolnak -
27 6 | ingmellén egymás után tört el két gomb, a nyakkendõ sem
28 6 | kefélkedett, az csak nem tûnt el róla. Bajusza egyre ágaskodott.
29 6 | fönn a bálterem foglalta el, másik felét pedig a színház,
30 6 | rosszullét, émelygés fogta el. Egy ízben három egymás
31 6 | mûvészete.~Mimóza nem is engedte el a fiút, szemérmetlenül ölelte.
32 6 | sárszegi temetõkön kívül, mert el sem temették a szentelt
33 6 | Azt mondják, Kárász Dani el is veszi.~Kárász Dani, a
34 6 | ismét Vun-Csi térítette el, ki betáncolt a színpadra,
35 6 | kellemes kacsó nem engedte el az öreg kezet. Csak pár
36 7 | míg egy sötét véletlen el nem söpörte a híres, gyönyörû
37 7 | ellene. Egy birtokát adta el közvetítõk útján, kik az
38 7 | Abban a reményben indult el, hogy majd útközben kialakul,
39 7 | De célzását nem értették el. Ákos nem olvasta verseit.
40 7 | mely elhagyottan nyújtózott el a csöndben. Miklós megállt.~-
41 7 | öregember iránt, vágy fogta el, hogy kitárja nekik a szívét.~-
42 7 | maradtam. Írni kezdtem. Hidd el, most messzebb vagyok mindenkitõl,
43 7 | bevallani.~- Igazán, jöjjön el egyszer, ha lesz ideje,
44 7 | Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdõdhetnek a tragédiák.
45 8 | nemcsak a borítékot szakította el, hanem maga a levél is kettérepedt,
46 8 | sohasem alkalmazott.~Írása el is vesztette természetességét,
47 8 | rokonaim körében költöttem el az ízletes, párolgó vacsorát,
48 8 | valahogy másképp képzeltem el. Nem is tudtam eleinte megszokni,
49 8 | engem. „Rossz pénz nem vész el” - mondta Béla bácsi az
50 8 | nagyon hívtak, de nem mentem el. Azt mondtam, hogy nincs
51 8 | rajzolt? Anya nem fárad-e el szegény, a takarításban?
52 8 | soraimat. Még ma éjszaka el akarom küldeni a kocsissal,
53 9 | Szabódott, hogy nem mehet el. Lárifári. Különben is elígérkezett
54 9 | úri becsületszavát adta. El kellett mennie.~Délután
55 9 | tapasztotta, és sokáig nem engedte el. Aztán gyöngéd férficsókkal
56 9 | magyarázhatatlan szomorúság fogta el.~Pár pillanatig lógatta
57 9 | Feri gúnyosan biggyesztette el száját Darwin nevének hallatára,
58 9 | szokott, a levegõbe süti el forgópisztolyát. Múltkor
59 9 | fagylaltoztak. Ákos erre haladt el. Egyszerre gyökeret vert
60 9 | Nemcsak bal orrlyuka dugult el, hanem a jobb is, mert orra
61 9 | az arcán önteltség ömlött el, mely azt mondja, hogy teheti,
62 9 | feleljen, mikor köszönjön el -, jó éjszakát kívánok,
63 9 | Haragjuk süket lármába halt el.~A Bólyai utca sarkán megint
64 10| melyet még nem fogyasztott el, és csevegve, nevetgélve
65 10| gondolatait semmi sem terelte el.~Fölkelt, átment az ebédlõbe,
66 10| összevissza hányt füzeteket, el sem oltva a villanylámpákat,
67 10| segítsen rajta. Nem bírta el ezt a képet, meg azt, amit
68 10| Nem, mégsem így képzelte el ezt. Mikor a leányáról beszélgettek,
69 10| tanárért, éjfélkor futottál el, mint az õrült, és ugráltál,
70 10| gondolkozott - mindenki. Határozzuk el, hogy hetente legalább egyszer
71 10| vigasztalásra. Megenyhült, el is álmosodott, talpa fázott
72 10| szemérmes kegyelettel takarták el vallásos voltukat, mint
73 10| a szájáig.~Nem döntötték el azt, amit akartak. Semmi
74 10| iszik is - biggyesztette el száját Vajkayné.~- Mindig
75 10| éldegélt, otromba barátjaival, el nem múló náthájával és gyógyíthatatlan
76 11| átadta feleségének.~- Tedd el.~Az asszony pedig, ahogy
77 11| ura után sántikált, hogy el ne késsék. Kocsira szálltak.~
78 11| undok szédülete most fogta el. Szeretett volna odadõlni
79 11| melyeket hajlongva vett el tõlük a Magyar Király portása,
80 11| Most is kicsinylõen tolta el magától a sört.~- Etiam
81 11| párducok pénteki napja úgy múlt el, mint általában szokott.
82 11| délelõtt tizenegykor mentek el pár percre a férjek Priboczayhoz,
83 12| ezt a három embert, míg el nem tûntek szeme elõl. Legott
84 13| kell járnod. Ne hanyagold el.~Ákos nem tekintett oda.~
85 13| borult rá, gyengéden, de el nem téphetõn, valami alig
86 13| megállapítva a tényt.~- Pompásan.~- El sem lehet azt mondani ma -
87 13| melyet valahogy nem tüntettek el a sok zûrzavarban, a rózsaszín
88 13| Pacsirta épp ekkor kattantotta el a villamos lámpa kallantyúját,
89 13| Megígérte, hogy elmegy. Nem megy el többé. Minek is?~Esztendõre
90 13| terítõt, mely nem készült el, még mindig nincs meg, mert
91 13| Apa még mindig nem oltotta el a villanyt.~- Pacsirta -
|