Fejezet
1 1 | kiáltottak egyszerre:~- Pacsirta.~Egy leány ült a padon,
2 1 | Most erõsebben kiabáltak.~- Pacsirta.~És még erõsebben:~- Pacsirta.~
3 1 | Pacsirta.~És még erõsebben:~- Pacsirta.~A leány a veranda felé
4 1 | mint kinõtt gyermekruhát.~Pacsirta mélyet sóhajtott - mindig
5 2 | mindennapi sétájukon: középütt Pacsirta, jobboldalt anya, baloldalt
6 2 | éles fényt szitált arcára.~Pacsirta jó leány volt, nagyon jó
7 2 | valami történt a leánnyal, és Pacsirta megváltoztatta hajviseletét,
8 2 | tekintett. Mi tûrés-tagadás, Pacsirta szülei bizony könnyeztek.
9 2 | is sírtak, mind a ketten.~Pacsirta, miután a fülkében mindent
10 2 | Ne egyél uborkasalátát. Pacsirta, ne egyél, a világért se
11 2 | vigyázz magadra, leányom.~- Pacsirta - kiáltott anya, zsebkendõje
12 2 | Szédült körülötte minden.~Pacsirta is olyan volt, mint apja.
13 2 | a fájdalom halála volt.~Pacsirta odadõlt a fülke ajtajához,
14 2 | silány olvasmányaiból ismert.~Pacsirta nem törõdött vele. Szinte
15 2 | belemerült olvasmányába. Pacsirta helyét változtatta. Szembeült
16 2 | vadászkalapját, kiszállt. Pacsirta fejbólintással köszönt.~
17 2 | között. Mindig cigarettázott.~Pacsirta elmosolyodott. Nagybátyja
18 3 | akár azokat, kik meghaltak. Pacsirta pedig eddig nem hagyta el
19 3 | alkalomszerûen találkoztak.~Pacsirta nem emlegette Cifra Gézát.
20 3 | Baross kávéházig kísérte, és Pacsirta, a szülei boldog meglepetésére,
21 3 | maradt morzsáival, melyeket Pacsirta máskor a kis morzsakefével
22 3 | melyek spárgán függtek.~Pacsirta tükre az ajtó mellett, a
23 3 | Leültek a padra, melyen Pacsirta horgolni szokott, egymás
24 3 | kilátástalannak rémlett.~Pacsirta megígérte, hogy mihelyt
25 3 | kerítésükre emlékeztetett, Pacsirta esdekelve emelte rá ferde
26 3 | valóban meglelte leányát: Pacsirta a földön hevert, rettenetesen
27 4 | nap már hétkor fölkeltek, Pacsirta kinyitotta az ablakokat,
28 4 | évvel ezelõtt elment Örzse, Pacsirta dajkája, egy megyei hajdú
29 4 | csak pár hétig maradtak. Pacsirta szigorú volt hozzájuk, csukott
30 4 | fölöslegesnek is mutatkozott. Pacsirta meg az édesanyja mindent
31 4 | egész - nem fõznek otthon. Pacsirta, ki a konyhát vezette, a
32 5 | méltatlan gondolatokat.~- Pacsirta jól fõz, az kétségtelen.
33 5 | kényelmesebben feküdjön.~- Pacsirta gyenge gyomrú, szegényke.
34 6 | színházszag”-nak neveztek.~Pacsirta ezért nem járt színházba.
35 7 | vele kezdett foglalkozni.~- Pacsirta még nem jött meg? - kérdezte.~
36 7 | lányok.~- Ha ezt hallaná Pacsirta - sóhajtott anya -, mennyire
37 7 | bocsátkozva kikérdezte az asszonyt Pacsirta szokásairól, errõl-arról,
38 8 | NYOLCADIK FEJEZET~(melyben Pacsirta levele olvasható, teljes
39 8 | Ajánlott levelet hozott.~Pacsirta írt. Azonnal megismerte
40 8 | az írás tiszta volt, de Pacsirta ezúttal irónt használt,
41 8 | újra kiteregette a levelet.~Pacsirta helyesírási hibák nélkül
42 8 | hosszú levelet, melyben Pacsirta mindenrõl részletesen beszámolt.~
43 8 | amit kislánykoromban: „Pacsirta, ne félj, míg engem látsz.
44 8 | titeket szeretõ leányotok~Pacsirta~Nem írt többet. Itt vége
45 8 | képzeletében, nem a díványt, melyen Pacsirta alszik, nem a Thurzó-lányokat,
46 8 | Semmi. Azaz - mondta - Pacsirta írt.~- Hol a levél?~- Itt
47 10| a másik Szilkuthy Biri, Pacsirta egyetlen jó barátnõje, csinos
48 10| akartak.~Szilkuthy Biri Pacsirta iránt érdeklõdött, kivel
49 10| ingeket, blúzokat, melyeket Pacsirta vetetlen ágyára terített.
50 10| melyet az ura, és nem olvasta Pacsirta levelét sem, mely mély benyomást
51 10| állt.~Így meredtek egymásra Pacsirta agg szülei, egy ingben,
52 11| hol évtizedek óta álltak. Pacsirta munkáját, a terítõt, mely
53 12| Vadul elkiáltotta magát:~- Pacsirta! - és szinte magánkívül
54 12| Apa éppúgy kiáltott:~- Pacsirta! - és már ölelte leányát.~
55 12| visszhang, kissé nyávogva.~- Pacsirta.~Valami vásott kamasz, ki
56 12| Arcukra fagyott a mosoly.~Pacsirta az indóház felé emelte szemét,
57 12| kedves nõhöz csatlakozott.~Pacsirta kedélyes volt, humoros:~-
58 12| A kijárathoz érkeztek. Pacsirta megint szívéhez emelte a
59 12| hogy haza hajtassanak. De Pacsirta elkapta kezét, nem engedte.
60 12| ballagtak a nyárfa-soron.~Pacsirta középütt, kétoldalt apa
61 12| Mi újság? - kérdezte Pacsirta az anyjától.~- Semmi nevezetes -
62 12| elfelejtenie.~Ezt írta:~„Szegény Pacsirta szüleivel éjfél után megy.
63 12| pecsenyeszag áradott ki. Pacsirta fintorgott.~- Fû, vendéglõi
64 12| ünnep van?~- Igen - mondta Pacsirta. - Kisasszonynapja.~Kisasszonynapján
65 12| lehet szép idõ - mondta Pacsirta.~- Lehet - mondta anya.~-
66 12| egy-kettõ otthon legyenek. Pacsirta nehezen szokta meg a pusztai
67 13| meg. Kitûnõ színben vagy.~Pacsirta levette esõsipkáját, esõköpenyét.~
68 13| szertartásosságot, és megvárta, míg Pacsirta kényelembe helyezi magát. -
69 13| a csókok.~- Ó - kiáltott Pacsirta -, künn felejtettem.~- Micsodát?~
70 13| úrnõjére.~- Szelíd - szólt Pacsirta, kinyitva a kalitka ajtaját -,
71 13| vászonbõröndöt meg a kosarat, melybe Pacsirta példásan becsomagolt mindent,
72 13| börtönében odaállították Pacsirta asztalára.~- Mást is hoztam -
73 13| Mást is hoztam - mondta Pacsirta.~A rokonok két üveg málnalekvárt,
74 13| disznósajtot meg egy tortát, melyet Pacsirta és Etelka néni együtt remekelt.~
75 13| egymásba karolva Etelka néni és Pacsirta.~- Nagyon jó kép - mondta
76 13| felelte apa -, nagyszerû vagy.~Pacsirta már minden ruháját fölakasztotta
77 13| Igen.~- És ti - kezdte Pacsirta, meleg önváddal emelve hangját -,
78 13| Nagykanállal evett.~- Igazán?~És Pacsirta az édesapjára nézett, élesen.~-
79 13| engedelmesen odament. És nem mert Pacsirta szemébe nézni. Félt.~- Milyen
80 13| Milyen halvány - szólt Pacsirta, halkítva hangját. - Milyen
81 13| kezecskéje is milyen sovány.~Pacsirta csontos, de mégis kedves
82 13| hogy leánya nem alszik.~Pacsirta épp ekkor kattantotta el
83 13| szüleiét a megfeszített Jézus. Pacsirta egy pillanatban feléje emelte
84 13| oltotta el a villanyt.~- Pacsirta - rebegte, s az ajtó felé
|