Fejezet

 1 1 |           Sógora, Bozsó Béla, az asszony testvérbátyja, több ízben
 2 3 |          õt. Cifra Géza volt.~Az asszony figyelmeztette urát, Ákos
 3 3 |       Hogy bírjuk ki? - szólt az asszony, könnyezve, a szûk folyosón.~-
 4 3 |     gondolkozott.~De minthogy az asszony még mindig könnyezett, megjegyezte:~-
 5 3 |        kertbe - indítványozta az asszony.~- Menjünk ki.~Kimentek
 6 3 |          borzasztó sejtelmét. Az asszony tekintete pedig nemcsak
 7 3 |     mezítelen mellén, holtan.~Az asszony csöndesen tett-vett a szobában,
 8 3 |  berregett a konyha csengõje. Az asszony fölugrott, szaladt ajtót
 9 4 |      krokodilbõrtárcát. Ettõl az asszony nem is tudott megválni.
10 4 |         Aspasiám: - akarlak!” Az asszony elmosolyodott, meglökte
11 4 |         barátságos - kiáltott az asszony.~- Igen, így lehet olvasni.~
12 4 |           Ákos elmosolyodott. Az asszony is. Kezét gyengéden az öregúr
13 4 |     megint háború - sóhajtott az asszony.~- A franciák meg a németek -
14 4 |  kérdezte Ákos.~- Hát - szólt az asszony - megvagyok, apa. És te?~-
15 4 |       most nem volt a helyén.~Az asszony tûvé tette a házat. Végül
16 5 |    Leánykám...~Nyílt az ajtó.~Az asszony jött a takarításból. Rendetlenül
17 5 |      Aludtál? - kérdezte tõle az asszony.~- Nem.~- Azt hittem, aludtál.~-
18 5 |            Éhes vagy - mondta az asszony -, az a bajod. Éhes vagy,
19 5 |       frakkja fecskeszárnyán.~Az asszony azt tanácsolta, nézzenek
20 5 |   elõszeretettel alkalmazott. Az asszony el volt ragadtatva. Csak
21 5 |    tanácskozott.~- Ó - mondta az asszony elpirulva. - Nem szoktunk
22 5 |          a színház igazgatója az asszony felé, két tenyerét feléje
23 6 |      velem a városba - mondta az asszony. - Úgyis be kell mennem
24 6 |    megérte. Nyomban hazavitte az asszony.~Ákos bement a Gombkötõ
25 6 |       teljesen felöltözködött, s asszony mellé állt, tetszett magának,
26 6 |     színlapot nyomva kezükbe.~Az asszony elõre ült. Maga elé terítette
27 6 |      sikerült kigubancolniok. Az asszony a színlapot betûzte egy
28 6 |          az ildomtalansághoz.~Az asszony semmit sem szólt. Õneki
29 6 |            Kitûnõen - felelte az asszony.~- Kedves bolondság - enyhítette
30 6 |         csakugyan - kuncogott az asszony.~- Hess, hess - visszhangozta
31 6 |      megtörölte hevült arcát. Az asszony a páholyszékeken kézitáskáját
32 6 |          nevet - jegyezte meg az asszony -, mint a színpadon.~- Igen,
33 6 | éjszakában. A Széchenyi téren az asszony megszólalt.~- Azt mondják,
34 7 | megengeditek.~Ákos meghajolt, az asszony zavartan nézett rá. Minden
35 7 |     szülõk a gyermekek miatt.~Az asszony beszélt:~- A családjaink
36 7 |      hogy eddig figyeltek rá, az asszony mellé ment, vele kezdett
37 7 |           Végtelenül - mondta az asszony. - De... itthon agyondolgozta
38 7 | érdeklõdött, tovább kutatott.~Az asszony örült a figyelemnek, noha
39 7 |         Áldott lélek - mondta az asszony, szemét az égre emelve.~-
40 7 |    nyitva a megbékélésnek, és az asszony lelkében, ki mohón hallgatta
41 8 |        Mi történt? - kérdezte az asszony, miután Ákos fölkelt, és
42 9 |    kívánok, csókolom a nagyságos asszony kezét, jó éjszakát.~Ákos
43 10|    Részeg - gondolta hirtelen az asszony, és annyira megrémült ettõl
44 10|         Gyufát! - parancsolt.~Az asszony hozta a gyufát a mécs mellõl.
45 10|          komolyan kártyáztak.~Az asszony a pénzdarabok után nézett,
46 10|       kérlek - vágott szavába az asszony, és söpörte a parazsat a
47 10|            Hallatlan - mondta az asszony, hogy leültette. - Mi bajod? -
48 10|         eszedbe - sopánkodott az asszony -, te, kedves, aki...~-
49 10|          gazember. Az vagyok.~Az asszony megsajnálta, odament, hogy
50 10|         Ostobaság - válaszolt az asszony gondolkozva. - Gazember?
51 10|     Intett neki, hogy fõzhet.~Az asszony csak horgolt kendõjét kapta
52 10| loccsantott belé, kavargatta. Az asszony az ágyba feküdt, mert a
53 10|        Most feküdj le - szólt az asszony.~Le is feküdt volna, ha
54 10|    lakáson a hálószobáig, hol az asszony az ágyban aggódva leste,
55 10|             Vártalak - mondta az asszony egyszerûen - és zongoráztam.~-
56 10|          sajnálod? - kérdezte az asszony.~Felesége nem akart belemenni
57 10|        Sohase sajnáld - szólt az asszony, hogy nyugodt, hideg szavával
58 10|        Holnap megjön - mondta az asszony közönyt tettetve. - Holnap
59 10|         Megõrültél? - kiabált az asszony, ki még mindig az ágyban
60 10|        mintha kimondta volna.~Az asszony kiugrott az ágyból, eléje
61 10|   hallgatás kongott közöttük.~Az asszony fölugrott. Nem, mégsem így
62 10|     magát igaz mivoltában, és az asszony mellé állt.~Így meredtek
63 10|           Részeg vagy - szólt az asszony megvetõen.~- Nem vagyok
64 10|       arcát, gyötrõdõ lelkét.~Az asszony azonban kiegyenesedett.~-
65 10|           Nem engedem - szólt az asszony, és az asztalra csapott. -
66 10|     mondta szinte könyörögve.~Az asszony ott maradt.~- Mit akarsz
67 10|   vágná-verné.~Majd folytatta az asszony:~- Vagy férjhez megy. No,
68 10|         ez a hiba - folytatta az asszony -, hanem abban tényleg hibás
69 10|          beszélsz? - unszolta az asszony.~Az öregúrnak már nem volt
70 10|          megtettünk, gondolta az asszony, mindent, ami embertõl telt,
71 10|     azokért, akik szenvednek.~Az asszony egy lépést tett a feszület
72 10|  jelentõsen -, megint láttam.~Az asszony tudta, kirõl van szó.~-
73 11|       van.~- Igen, künn esik.~Az asszony fölhúzta a redõnyöket, szellõztett.
74 11|        Ákos.~- Igen - felelte az asszony -, egészen õsz van.~Becsukták
75 11|       feleségének.~- Tedd el.~Az asszony pedig, ahogy az utcára értek,
76 11|      Vasúti szerencsétlenség.~Az asszony pedig ezt gondolta:~- Nem
77 11|          Ki ez? - érdeklõdött az asszony.~- Nem tudom - mondta Ákos.~
78 11|     fülében. Sem az öreg, sem az asszony nem volt képes ráfigyelni.~
79 11|          párducok cihelõdtek.~Az asszony Füzes Ferinek magyarázta:~-
80 12|          látom - mondta Ákos.~Az asszony nem felelt.~Inkább csak
81 12|      esett az esõ? - kérdezte az asszony.~- Csak délután. Reggel