Fejezet

 1 2 |        egyetlen öröme. Ákos mindig ezt mondogatta, magának is,
 2 2 |        figyelemmel, szinte sértõn: ezt a megszokhatatlan arcot,
 3 2 |           jelentett semmit. Mindig ezt mondta az anyja: télen,
 4 2 |   Zsebkendõt azonban nem keresett. Ezt úgysem lehetne letörölni.
 5 2 |            Így védekezett ellenük.~Ezt a fiatalember megértette.
 6 3 |        szoktak elkölteni.~Vajkayék ezt nem tudták elfelejteni.
 7 3 |            élvhajhásznak tartották ezt a vékonydongájú, gyatra,
 8 3 |      iránta, mint annak elõtte, de ezt természetesnek kellett tartania.
 9 4 |        tükörablaka mögül szemlélte ezt a képet. Duplagallért viselt,
10 4 |   vonaglott az undortól.~Mindennap ezt látta. A tükörablakon túl
11 4 |          Ijas hanyagul viszonyozta ezt, mert itt csak azt tudták
12 4 |      minden csöndes volt. Veres úr ezt észre is vette egészségtelen,
13 4 |     Gézának is gyakran kifejtették ezt.~Most erõszakot kellett
14 4 |            Nem ismerem.~- És ez?~- Ezt sem ismerem.~Mellettük honvédtisztek
15 4 |            és kezelt Ákossal is.~- Ezt föl kell írni a kéménybe,
16 4 |       elõször járt itt, s hallotta ezt a fülsiketítõ harangozást,
17 4 |     epezacskójával. Sohasem merték ezt megnézni. De most megnézték.
18 4 |           gyõzött. Az öreg azonban ezt nem vette észre.~Régi méltánylással
19 4 |          halálozási rovatot. Aztán ezt is abbahagyta. Hetekig föl
20 5 |           hogy támlájára tette. De ezt már megszokta, nem is gondolkozott
21 5 |    mennyezet figuráit, majd elunva ezt, könyvespolcához nyúlt,
22 5 |           felé, lefoglalva magának ezt az élvezetet is, egészen
23 5 |            szürke bajszára tapadt, ezt beszívta szájába, és lenyalta.~
24 5 |           szolgált.~Felesége látta ezt, kissé elámult, de Gál doktor
25 5 |            nyáltól csillogó végét, ezt a zamatos, keserû csecset.
26 6 |    megszokni.~A borbély észrevette ezt.~- Jó lesz? - kérdezte.~-
27 6 |       színházba. Mihelyt megérezte ezt a szagot, és arcába csapott
28 6 |             és látta elõtte-alatta ezt az ismeretlen, nyugtalan
29 6 |     fényükkel úgy világították meg ezt a szemet, hogy nem lehetett
30 6 |           a jellemrõl szóló mûvét. Ezt dicsérte, sokáig ajánlgatta
31 6 |   megkezdõdött a második felvonás. Ezt Ákos innen nézte végig.~
32 6 |         közönség visszautasítana”.~Ezt a bírálatot, mely nem kis
33 7 |            nézte meg az író nevét. Ezt nem tartotta fontosnak.~
34 7 |  Amerikában lennék.~Hogyhogy? Ákos ezt nem értette. Nagyzoló, gyerekes
35 7 |            ezután ír majd. Folyton ezt ismételte:~- Dolgozni kell,
36 7 |       elnémítani gondolatait.~Ijas ezt észrevette. Az öregúr arcába
37 7 |        mint az itteni lányok.~- Ha ezt hallaná Pacsirta - sóhajtott
38 7 |        hozzá. Ha egyszer elkiáltja ezt, nagyot kiált. Csak hozzájuk
39 7 |            Csak hozzájuk van köze.~Ezt a tanulságot vitte magával.
40 7 |       hóharmat betegségérõl szólt. Ezt átadta neki, megkérve, vigye
41 8 |             Berci unokaöcsém végre ezt az irónt bocsátotta rendelkezésemre.
42 8 |          de én többet nem vállalom ezt a szerepet. Micsoda gyerekek.
43 8 |         csókolta.~Õ nem értené meg ezt a levelet. Nem tudná megérteni
44 9 |         Sok van a rovásodon, öreg, ezt ma jóvá kell tenned.~Környey
45 9 |       köröttük állt, megerõsítette ezt.~Ákos arca a délutáni szunyókálástól
46 9 |       körtefára. Gyakran emlegette ezt, mikor úri portája elõtt
47 9 |             fáradtság tükrözõdött.~Ezt felelte Ákos kontrájára:~-
48 9 |            és fölhajtotta poharát.~Ezt pedig: „könnyû szilványi”,
49 9 |           bandzsított.~Környey, ki ezt észrevette, meg is szólította.~-
50 9 |        sárszegi polgárok is tudták ezt. Mikor csütörtök éjszakán
51 9 |      fordultak másik oldalukra, és ezt mormogták álmukban:~- A
52 9 |   bólogatva, mint elõbb. Az érezte ezt, de nem értette, mit jelent.
53 10|           benne. Gyakran játszotta ezt, mikor húszéves volt, nyári
54 10|            nagyon baljósnak érezte ezt a rendetlenséget az õ tiszta
55 10|          és ott megnyugodtak. Csak ezt kérdezte:~- Kártyáztál?~
56 10|         Ákos, és kiköpte a padlóra ezt a szivarját is, mely csípõs
57 10|           kannát, rumot.~- Idd meg ezt - mondta Ákosnak, ki már
58 10|            bál.~De alig ejtette ki ezt, torkát görcs szorította
59 10|       segítsen rajta. Nem bírta el ezt a képet, meg azt, amit érzett.
60 10|             mégsem így képzelte el ezt. Mikor a leányáról beszélgettek,
61 10|      egyszerre oly szigorúan, hogy ezt nem lehetett róla föltételezni,
62 10|          és az asztalra csapott. - Ezt már mégsem engedem. Kutyakomédia,
63 10|           Kár, hogy nem hallottad. Ezt akarod annyira? Nem, csak
64 10|           nõk mutogatták, de tõlük ezt meg is követelték.~Anya
65 11|          és még át sem gondolhatta ezt, meg sem foghatta, máris
66 11|            kereste, míg megkerült. Ezt ráborította a tükör márványlapjára,
67 11|        percig mind a ketten nézték ezt a képet.~- Õsz van - szólt
68 11|        kapuból.~- Várj - mondta, - ezt visszaviszem - és az új
69 11|           késik.~Közönyösen mondta ezt, aztán eltávozott. De az,
70 11|           Ez hûsít.~Ákos ivott, és ezt gondolta:~- Vasúti szerencsétlenség.~
71 11| szerencsétlenség.~Az asszony pedig ezt gondolta:~- Nem késik a
72 11|          hányszor hányt. Sárszegen ezt a jó mulatás fokmérõjének
73 11|       vezet.~A párducok hallgatták ezt a beszámolót, mely kiterjedt
74 12|     városba, mulatságosnak találta ezt a színpadi kitörést, s szegény
75 12|       fürkészve a sötétet. Ismerte ezt a hangot. Hasonlított a
76 12|        utánuk is hajolt, úgy nézte ezt a három embert, míg el nem
77 12|          szabad majd elfelejtenie.~Ezt írta:~„Szegény Pacsirta
78 13|         Szóval, jól vannak.~Ott is ezt kérdezték:~- Különben mi
79 13|           jól vannak - mondták.~De ezt nem vallotta be, csak így
80 13|           De ez az én õ volt, és õ ezt teljesen átélte. Õ volt