Fejezet

   1 1 |                     SZEGÉNY KIS BETEG~1~A kis beteg már nyolc év óta
   2 1 |            ágynak dõlt, s azóta megnõtt a vánkosok és paplanok között.
   3 1 |                gyertyát emelt feléje, s a gyertyafény átszûrõdött
   4 1 |                 gyertyafény átszûrõdött a testén, látni lehetett a
   5 1 |                a testén, látni lehetett a vére sápadt vörösségét,
   6 1 |                 mint amikor tenyerünket a fény elé tartjuk. Még a
   7 1 |                 a fény elé tartjuk. Még a szíve is láthatóan ugrándozott
   8 1 |            Olyanforma képet nyújtott ez a hitványul összefércelt test,
   9 1 |                 összefércelt test, mint a hüllõ a viviszekciós kés
  10 1 |         összefércelt test, mint a hüllõ a viviszekciós kés alatt.
  11 1 |             kopogását hallani lehetett, a csontok, az inak mozogtak,
  12 1 |              csontok, az inak mozogtak, a természet mûhelye, a vérszivattyúk
  13 1 |          mozogtak, a természet mûhelye, a vérszivattyúk és a titkos
  14 1 |             mûhelye, a vérszivattyúk és a titkos emeltyûk a szemünk
  15 1 |      vérszivattyúk és a titkos emeltyûk a szemünk elõtt végezték funkciójukat.
  16 1 |                már semmivé olvadt volna a láz tüzes kemencéjében.
  17 1 |               nem apadt, tartotta benne a lelket.~- Ez se éli meg
  18 1 |                 lelket.~- Ez se éli meg a tavaszt - mondották a cselédek
  19 1 |               meg a tavaszt - mondották a cselédek nyolc év óta, minden
  20 1 |              csendes volt. Ágyába vette a két csengettyûkörtét, és
  21 1 |                 és elkezdett csengetni. A betegsége elején felfedezte,
  22 1 |                 elején felfedezte, hogy a vékony és az éles csengettyû
  23 1 |          csengettyû éppúgy cirpel, mint a tücsök.~A konyha, az elõszoba,
  24 1 |           éppúgy cirpel, mint a tücsök.~A konyha, az elõszoba, a cselédek
  25 1 |                  A konyha, az elõszoba, a cselédek kamrája reggeltõl
  26 1 |        reggeltõl estig zengett is, akár a holdas éjszakákon a mezõ,
  27 1 |                akár a holdas éjszakákon a mezõ, ahol ezer és ezer
  28 1 |            Nyolc év óta nem némultak el a csengõk.~Csak este hagyta
  29 1 |             este hagyta abba. Ekkor jön a láz. Alattomosan és ravaszul
  30 1 |                  Elõször végiglúdbõrzik a testén, aztán számumot lehel
  31 1 |            lehel az arcára és kigyújtja a szemeit, körülgyûrûzi csípõit,
  32 1 |          szemeit, körülgyûrûzi csípõit, a paplana alá kúszik, s a
  33 1 |                 a paplana alá kúszik, s a kis beteg sokszor azt hiszi,
  34 1 |               hogy tûz van, félreverték a harangokat és jajveszékelnek.~
  35 1 |           mellette vannak-e mindnyájan. A família tudja kötelességét.
  36 1 |                 orvosságos üvegeket meg a porokat elrendezik az éjjeliszekrényen,
  37 1 |         elrendezik az éjjeliszekrényen, a csöbröket az ágy mellé állítják,
  38 1 |        csöbröket az ágy mellé állítják, a villamoslámpákat kicsavarják,
  39 1 |             amelyik homályos tejüvegben a szoba sarkában dereng. Halkan
  40 1 |              dereng. Halkan meggyújtják a laterna magica olajlámpácskáját,
  41 1 |              magica olajlámpácskáját, s a lepedõre színes képeket
  42 1 |               színes képeket vetítenek. A kis beteg szereti ezeket
  43 1 |             látott képeket összekeverni a láz vízióival. Különösen
  44 1 |                láz vízióival. Különösen A zöld ördög-öt kedveli. A
  45 1 |                A zöld ördög-öt kedveli. A család már unja, de csodálkozik,
  46 1 |              egy vallásos ceremóniához. A lázat, az ismeretlen és
  47 1 |                este beengedik az ajtón, a beteg celebrál, az ágy az
  48 1 |           celebrál, az ágy az oltára és a család a segédlete. Csendes
  49 1 |               ágy az oltára és a család a segédlete. Csendes misét
  50 1 |                  Csendes misét mondanak a láznak.~Hogyha nyugodtan
  51 1 |                  Hogyha nyugodtan megy, a beteg elégedett. De néha
  52 1 |            elkésik.~- Janka - nyöszörög a beteg.~A másik szobából
  53 1 |              Janka - nyöszörög a beteg.~A másik szobából elõkerült
  54 1 |               egy szõke, hervadó leány, a nénje.~- Apa.~Az apa, a
  55 1 |                 a nénje.~- Apa.~Az apa, a kövér, kopasz gyógyszerész,
  56 1 |                 gyógyszerész, otthagyja a piruláit, a tégelyeit, és
  57 1 |     gyógyszerész, otthagyja a piruláit, a tégelyeit, és az ágy mellé
  58 1 |                leülnek az ágy mellé, és a sötétben várnak.~- Itt a
  59 1 |                a sötétben várnak.~- Itt a láz - mondja a gyerek ünnepélyesen,
  60 1 |            várnak.~- Itt a láz - mondja a gyerek ünnepélyesen, és
  61 1 |                 ülnek együtt. Idõközben a beteg elalszik, s az ápolók
  62 1 |     lábujjhegyen, egyenként átlopódznak a másik szobába, hogy valamit
  63 1 |                  de sietniök kell, mert a beteg felébredhet, és meglepheti
  64 1 |              könnyezik, mert kék szemei a jóságtól, a meghatottságtól,
  65 1 |             mert kék szemei a jóságtól, a meghatottságtól, a gyengeségtõl
  66 1 |            jóságtól, a meghatottságtól, a gyengeségtõl állandóan nedvesek.
  67 1 |              állandóan nedvesek. Imádja a családját, azzal a szeretettel,
  68 1 |               Imádja a családját, azzal a szeretettel, amelyre csak
  69 1 |             Nyolc évvel ezelõtt, amidõn a háziorvos közölte vele a
  70 1 |                a háziorvos közölte vele a fia betegségét, és a leggondosabb
  71 1 |               vele a fia betegségét, és a leggondosabb ápolást rendelte
  72 1 |               neki, maga köré gyûjtötte a családját, és ezt mondta:~-
  73 1 |                  és ezt mondta:~- Ezért a gyerekért mindent.~Irgalmas
  74 1 |               részvét - gyakran beszélt a betegek hatalmas társadalmáról,
  75 1 |                Nyolc év alatt leszokott a nevetésrõl.~A kis beteghez
  76 1 |                 leszokott a nevetésrõl.~A kis beteghez házi orvos
  77 1 |          borokat, drága ételeket evett. A harmadik évben azonban már
  78 1 |                nemcsak õ csöngetett, de a külsõ ajtón, egyre hevesebben,
  79 1 |            egyre kitartóbban csengettek a hitelezõk is.~Az apa hõsiesen
  80 1 |                 Az apa hõsiesen viselte a sorsát. Szobájukból eltûntek
  81 1 |            sorsát. Szobájukból eltûntek a fölösleges bútorok, a tükrös
  82 1 |          eltûntek a fölösleges bútorok, a tükrös szekrények, a zongora,
  83 1 |           bútorok, a tükrös szekrények, a zongora, a képek, amelyek
  84 1 |           tükrös szekrények, a zongora, a képek, amelyek csak a hiúságot
  85 1 |          zongora, a képek, amelyek csak a hiúságot szolgálják.~De
  86 1 |                 hiúságot szolgálják.~De a kis beteg szobája ragyogott.~
  87 1 |          Tavaszkor még csupa virág volt a ház. Fehér és halványlila
  88 1 |             halványlila virágok nyíltak a kertben. Az erõszakos tavasz
  89 1 |             erõszakos tavasz szorította a kis vidéki házat, a rügyezõ
  90 1 |          szorította a kis vidéki házat, a rügyezõ gallyak verték az
  91 1 |                 az ablakokat, átölelték a falakat, és egy-egy lomb
  92 1 |               egy-egy lomb betolakodott a betegszobába is. Minden
  93 1 |                virágok álltak. Az ágyat a család elborította ibolyával
  94 1 |               és orgonával.~Egy délután a lány óriási csokrot hozott
  95 1 |              lány óriási csokrot hozott a kis betegnek.~- Minek ez? -
  96 1 |               szólt komoran, és eldobta a paplanáról. Gyanakodva nézett
  97 1 |           paplanáról. Gyanakodva nézett a nénjére.~Janka másnap nem
  98 1 |            kezében is virágcsokor volt.~A patikán át surrantak fel
  99 1 |                patikán át surrantak fel a másik szobába, hogy a kis
 100 1 |               fel a másik szobába, hogy a kis beteg semmit se tudjon
 101 1 |                semmit se tudjon róla, s a szülõk gyengéden segítettek
 102 1 |             szülõk gyengéden segítettek a fiatal szerelmeseknek.~Estefelé
 103 1 |        szerelmeseknek.~Estefelé azonban a beteg izgatottan kérdezte:~-
 104 1 |               valakit.~- Nem, gyöngyöm, a szél.~A kis beteg elkomorodott,
 105 1 |                  Nem, gyöngyöm, a szél.~A kis beteg elkomorodott,
 106 1 |                egyelõre el volt intézve a dolog. A szerelmesek mindig
 107 1 |                el volt intézve a dolog. A szerelmesek mindig tolvaj
 108 1 |               tolvaj módon lopództak be a szobába, és visszafojtott
 109 1 |             figyeltek, nem hallja-e meg a lépéseiket?~Egy hónap múlva
 110 1 |                 lehetett titkolódzniok.~A fiatalembert bevezették
 111 1 |                 fiatalembert bevezették a szobájába.~- Ki ez? - kérdezte
 112 1 |          szobájába.~- Ki ez? - kérdezte a beteg ingerülten.~Cukrot
 113 1 |                 hozott neki, s odatette a vánkosára.~- Nem kell -
 114 1 |            állott elõtte az udvarló, és a lány lesütötte a szemét,
 115 1 |            udvarló, és a lány lesütötte a szemét, mintha ítélõbírája
 116 1 |                zavarban megint átmentek a másik szobába. Alig ültek
 117 1 |                 egy darabig, újra hívta a nénjét, tegyen borogatást
 118 1 |               nénjét, tegyen borogatást a fejére, igazítsa meg a párnáját,
 119 1 |       borogatást a fejére, igazítsa meg a párnáját, adjon be orvosságot.~
 120 1 |                virágos napokat éltek át a betegágy mellett. A võlegény
 121 1 |            éltek át a betegágy mellett. A võlegény egyszer az ajtó
 122 1 |             bújt, sietve karjaiba zárta a leányt, és megcsókolta a
 123 1 |                a leányt, és megcsókolta a haját, a száját, a nyakát.~-
 124 1 |                 és megcsókolta a haját, a száját, a nyakát.~- Mit
 125 1 |          megcsókolta a haját, a száját, a nyakát.~- Mit csináltok -
 126 1 |                Mit csináltok - kérdezte a beteg, ijedten és hangosan. -
 127 1 |                Az anya megijedt, átment a másik szobába, az apa pedig
 128 1 |                pedig erõsen megfeddette a szerelmeseket. Botrány volt.
 129 1 |                 érezték, hogy vétkeznek a beteg ellen, és gonoszok
 130 1 |             utcán vagy társaságokban, s a fiatalember ritkábban kereste,
 131 1 |            sokat sírt. Nyáron elutazott a võlegénye. A fürdõbõl rövid
 132 1 |           Nyáron elutazott a võlegénye. A fürdõbõl rövid leveleket
 133 1 |             újra az ágy mellett ült, és a beteg lassan-lassan kibékült
 134 1 |                kibékült vele. Borogatta a fejét, és olvasott neki.
 135 1 |                  és reászólt:~- Olvass.~A lány tovább olvasott.~4~
 136 1 |               tovább olvasott.~4~Õsszel a beteg határozottan jobban
 137 1 |           jobban lett. Az erõs levesek, a finom borok új lelket adtak
 138 1 |                adtak neki és húst, amit a láz megint elemészthetett.~
 139 1 |                  félrebeszélt, mindenki a halálát várta. Dézsaszámra
 140 1 |      Dézsaszámra hordták be az udvarból a frissen esett havat, de
 141 1 |            havat, de úgy tetszett, hogy a hegyek és a folyók összes
 142 1 |              tetszett, hogy a hegyek és a folyók összes hûvössége
 143 1 |         hûvössége se képes eloltani azt a poklot, amely ebben a nyápic
 144 1 |               azt a poklot, amely ebben a nyápic testben tombolt.~
 145 1 |                 nyápic testben tombolt.~A család nem fásult el iránta.
 146 1 |           gesztusokkal jártak föl s alá a szobában mind a hárman.~
 147 1 |               föl s alá a szobában mind a hárman.~Az anya egész éjjel
 148 1 |           ujjakkal, és könyökig vájkált a hóban, a fagyos vízben,
 149 1 |               könyökig vájkált a hóban, a fagyos vízben, és borogatta
 150 1 |             fagyos vízben, és borogatta a beteg homlokát.~Csak õ volt
 151 1 |              Ki-kitekintett az udvarra, a holdfényben reszketõ háztetõre
 152 1 |                 Elsõ nap köhögött, fájt a feje, de még mindig a beteg
 153 1 |              fájt a feje, de még mindig a beteg mellett aludt a díványon.~
 154 1 |            mindig a beteg mellett aludt a díványon.~Második nap lázt
 155 1 |              nap ágyba kellett feküdnie a másik szobában, és hajnal
 156 1 |                ütõóra üvegharangját, és a mutatót megállította. Három
 157 1 |             Kulccsal zárta be az ajtót. A beteg még aludt.~- Csak
 158 1 |             tudja szegényke - fuldokolt a könnyeiben, és a másik szoba
 159 1 |              fuldokolt a könnyeiben, és a másik szoba felé mutatott.~
 160 1 |              másik szoba felé mutatott.~A holttestet öltöztették a
 161 1 |                A holttestet öltöztették a mosónõk.~5~Reggel mégis
 162 1 |                 megtudta.~Összeráncolta a homlokát, és maga elé meredt.
 163 1 |           tisztázta magában, hogy eztán a nénje rakja majd fejére
 164 1 |                 nénje rakja majd fejére a hideg ruhákat. Ez szomorú
 165 1 |                kösöntyûkkel. Mindnyájan a temetésre mentek.~Ezt az
 166 1 |                nézte. Butának tartotta. A vánkosait nem tudja megigazítani,
 167 1 |                megigazítani, nem értett a hõmérõhöz, az orvosságoknak
 168 1 |                ide - kiabált rá, amikor a másik szobából kivitték
 169 1 |                 másik szobából kivitték a koporsót.~A néni felugrott.~-
 170 1 |           szobából kivitték a koporsót.~A néni felugrott.~- Öltöztess
 171 1 |             felugrott.~- Öltöztess fel.~A néni babrált a hálóingén.~-
 172 1 |           Öltöztess fel.~A néni babrált a hálóingén.~- A köpenyemet.~-
 173 1 |             néni babrált a hálóingén.~- A köpenyemet.~- A papucsot.~
 174 1 |            hálóingén.~- A köpenyemet.~- A papucsot.~Odaadta a papucsot.~-
 175 1 |       köpenyemet.~- A papucsot.~Odaadta a papucsot.~- A vastag kendõt
 176 1 |         papucsot.~Odaadta a papucsot.~- A vastag kendõt is - ordított
 177 1 |         türelmetlenül -, mert megfázom.~A néni gondosan bebugyolálta.
 178 1 |                 nehezebben, mint anyját a halottvivõk, átcipelte a
 179 1 |                a halottvivõk, átcipelte a széles bordó karosszékre,
 180 1 |                  ahonnan látni lehetett a temetést.~Ott ült a kis
 181 1 |            lehetett a temetést.~Ott ült a kis beteg. A sok kendõtõl
 182 1 |          temetést.~Ott ült a kis beteg. A sok kendõtõl szinte meghízott.
 183 1 |                 magasan, egy trónon ült a betegség kis hercege, a
 184 1 |                 a betegség kis hercege, a láz fejedelme, és hallgatta
 185 1 |                 fejedelme, és hallgatta a szíve heves verését, az
 186 1 |               egy angyaléhoz.~Megindult a menet. A zenészek az égnek
 187 1 |          angyaléhoz.~Megindult a menet. A zenészek az égnek fordították
 188 1 |            fordították trombitáikat, és a délutáni csendet megreszkettette
 189 1 |        rézmuzsika.~Az apa bódultan ment a koporsó után. Kopasz fejét
 190 1 |                 fejét langyossá fûtötte a nap, arcát foltok verték
 191 1 |              részeg lett volna, és itta a sós könnyeit, amelyek az
 192 1 |                 durván csillogtak, mint a fehér pálinka.~A nénjét
 193 1 |       csillogtak, mint a fehér pálinka.~A nénjét is látta. A napfényben
 194 1 |             pálinka.~A nénjét is látta. A napfényben csúnya és vén.
 195 1 |                 kalapot csapott.~Utánuk a rokonok.~Egy darabig szórakoztatta
 196 1 |               Egy darabig szórakoztatta a menet, aztán elálmosodott,
 197 1 |             ágyába.~- Menjünk - diktált a néninek.~A néni reszketve
 198 1 |            Menjünk - diktált a néninek.~A néni reszketve fektette
 199 1 |          fektette le.~- Várj - mondotta a beteg, amint az ágyában
 200 1 |               vékony karját. - Mérd meg a lázamat. Félóra múlva kinint
 201 1 |               tíz percben új borogatást a fejemre. Minden negyedórában
 202 1 |     negyedórában új kötést. Négy órakor a barna orvosságból egy evõkanállal.
 203 1 |                fel. Csendesen menjen át a másik szobába. Érted?...~
 204 2 |        ablakmélyedésben ült, és kötött.~A szoba, ahová beléptem, félhomályos
 205 2 |                 rolettákon át szûrõdött a napfény.~- Te kötsz? - kérdeztem
 206 2 |                  kérdeztem csodálkozva.~A tornainges vasgyúró, aki
 207 2 |         vasgyúró, aki bronzszínûre sült a nyári naptól, ledobta a
 208 2 |                 a nyári naptól, ledobta a kötést, szemét a földre
 209 2 |                ledobta a kötést, szemét a földre sütötte, és elköhentette
 210 2 |                csak be kell fejeznem... a Lujzának... vagy a Jolánnak...~
 211 2 |          fejeznem... a Lujzának... vagy a Jolánnak...~Ma is úgy emlékszem
 212 2 |         Jolánnak...~Ma is úgy emlékszem a házukra, mint amelyben rengeteg
 213 2 |         megjelentek Gyula unokahúgai és a nõvéreinek barátnéi is.
 214 2 |               akkor meg többen kimentek a városba. Így a számításom
 215 2 |                 kimentek a városba. Így a számításom állandóan ingadozott.
 216 2 |               Csak annyi bizonyos, hogy a cifra és zajos ház mindig
 217 2 |            cirkusz vagy egy menazséria. A leányos házban van valami
 218 2 |      tisztátalan. Rendesen késõn kelnek a leányok. Sokáig lustálkodnak
 219 2 |             hogy náluk nem mertem inni. A vizespohár, amibõl egy ebédnél
 220 2 |              tõlük. Nem szívesen jártam a házukba.~Ezen a rekkenõ
 221 2 |         szívesen jártam a házukba.~Ezen a rekkenõ augusztusi reggelen
 222 2 |          különösen bánatos és dúlt volt a ház. Párnák hevertek a padlón,
 223 2 |             volt a ház. Párnák hevertek a padlón, szoknyák és hajtûk,
 224 2 |                viháncolástól reszkettek a falak. A szárnyasajtó kinyílt,
 225 2 |       viháncolástól reszkettek a falak. A szárnyasajtó kinyílt, betekintett
 226 2 |              ajtót.~- Jöjj ki - mondtam a fiúnak - a mezõre vagy a
 227 2 |                 ki - mondtam a fiúnak - a mezõre vagy a városerdõbe.
 228 2 |                a fiúnak - a mezõre vagy a városerdõbe. Menjünk innen.~
 229 2 |             városerdõbe. Menjünk innen.~A fiú búsan intett.~- Most
 230 2 |    osztálytársaimnak igazuk volt. Ezzel a fiúval nem lehet barátkozni.
 231 2 |                 fiú -, kibe szerelmesek a húgaid?~Gyula méltatlankodik.~
 232 2 |                Szép szeme van - tódítja a másik.~- Nem igaz - kiabál
 233 2 |              egy kis kamasz -, legszebb a Jolán. Õ az én stílusom.
 234 2 |                 Õ az én stílusom. Éljen a Jolán.~Gyula fanyarul hallgatja
 235 2 |                Gyula fanyarul hallgatja a vitát. Csikorgatja a fogát.
 236 2 |          hallgatja a vitát. Csikorgatja a fogát. Érzi, hogy a beszédük
 237 2 |         Csikorgatja a fogát. Érzi, hogy a beszédük ízléstelen. De
 238 2 |             hogy nem lehet barátunk.~Mi a város minden leányáról szabadon
 239 2 |                csak õ nem szólhat, mert a leányok részint nõvéreinek
 240 2 |                 barátnéi, részint pedig a szigorú otthoni nevelés
 241 2 |             otthoni nevelés beleedzette a hitet, hogy a leányokról
 242 2 |               beleedzette a hitet, hogy a leányokról csak az áhítatos
 243 2 |                az áhítatos tisztelet és a lovagi becsület hangján
 244 2 |              hangján lehet beszélni. Ez a fiú mártír.~Késõbb, amint
 245 2 |             mélységes részvéttel néztem a sorsát. Értékes fiú volt.
 246 2 |         Kézügyességét mindenki bámulta. A rajzpapíron senki se tudott
 247 2 |               ujjak mindenhez értettek. A zongorán ügyesen vágtattak
 248 2 |            kavarva, türelmesen vezették a lombfûrészt is, mely keze
 249 2 |                 havas tájakat vágott ki a fából. Ezermester hírében
 250 2 |              Aztán egyszerre abbahagyta a zongorázást, a rajzot, mindent.~
 251 2 |               abbahagyta a zongorázást, a rajzot, mindent.~Nem tudom,
 252 2 |                tudom, hogyan ment végbe a változása. Csak azt tudom,
 253 2 |                minden délután megjelent a leányok között, az ozsonnán,
 254 2 |               színházakról, mert azokat a kincseket, melyeket egykor
 255 2 |                 sietve forgalomba hozta a társaságban. Tiszta és elegáns
 256 2 |             lehangoltan.~Általános volt a vélemény, hogy nem lesz
 257 2 |                 bizonyult igaznak. Mert a kitartása meghozta a gyümölcsét,
 258 2 |               Mert a kitartása meghozta a gyümölcsét, ha nem is neki,
 259 2 |             gyümölcsét, ha nem is neki, a nõvéreinek, akik egytõl
 260 2 |            Egyik húga nemrég lépett fel a hangversenyen. Közepes zongoravirtuóz,
 261 2 |              Közepes zongoravirtuóz, de a szorgalmával és az összeköttetéseivel
 262 2 |            Szívesen kezet szorítottunk. A régi idõkrõl beszéltünk.~-
 263 2 |                 Ti engemet kinevettetek a nõvéreim miatt, és lenéztetek,
 264 2 |              cselekedtem, éreztem, hogy a cselekedetem oktalan, és
 265 2 |            küzdötök, észrevettem azokat a félreismerhetetlen barázdákat,
 266 2 | félreismerhetetlen barázdákat, melyeket a nõk karcolnak a férfiak
 267 2 |                melyeket a nõk karcolnak a férfiak arcára. Megfizettetek
 268 2 |           férfiak arcára. Megfizettetek a nevetésért, barátaim. Nekem
 269 2 |                 barátaim. Nekem azonban a szerelmi életem harmonikus.
 270 2 |                 nõ meredt szemmel bámul a levegõbe, nem a végtelent
 271 2 |           szemmel bámul a levegõbe, nem a végtelent látja maga elõtt,
 272 2 |         végtelent látja maga elõtt, nem a szférák zenéjét hallja,
 273 2 |              egyik se tudott imponálni. A keserû iskolán már gyerekkoromban
 274 2 |           biztosan elkövettek.~Érdekelt a beszéde. Meginvitáltam vacsorára.~
 275 2 |                 megint hebegni kezdett. A régi volt. Szemöldökei magasra
 276 2 |           magasra szöktek, arcára kiült a szégyen, a rémület, a régi
 277 2 |                 arcára kiült a szégyen, a rémület, a régi szolgaság
 278 2 |             kiült a szégyen, a rémület, a régi szolgaság bánata.~-
 279 2 |                   haza kell kísérnem... A Lujza... vagy a Jolán...
 280 2 |             kísérnem... A Lujza... vagy a Jolán... Egy húgom van itt...~-
 281 3 |           Gyümölcsök teljétõl roskadtak a fák, az udvaron befõtteket
 282 3 |           télire, rézkotlákban keverték a szilvalekvárt. Késõbb jött
 283 3 |             mindig meleg szelek fújtak, a legyek sem haltak meg, fekete
 284 3 |               Éhes darazsak lakmároztak a körtéken. Este a szõlõk
 285 3 |            lakmároztak a körtéken. Este a szõlõk felé az országutakon
 286 3 |                 szikráztak, égõ fejjel, a semmibe fúródva, hihetetlenül.
 287 3 |             fúródva, hihetetlenül. Forr a must - pincék homályán -
 288 3 |               homályán - az ászokfákon. A csípõs fiatal bor, mint
 289 3 |                 csípõs fiatal bor, mint a parasztpezsgõ, kaparta -
 290 3 |                   mérgével és mézével - a részegek torkát. Duzzadó
 291 3 |              héjai széttaposva hevertek a kisvárosi aszfalton, miket
 292 3 |                óta nem takarítottak el, a pohos görögdinnyét megütötte
 293 3 |            pohos görögdinnyét megütötte a guta, szétpukkadt a hõségtõl,
 294 3 |           megütötte a guta, szétpukkadt a hõségtõl, s hullája a kövezeten
 295 3 |       szétpukkadt a hõségtõl, s hullája a kövezeten gõzölgött. Mi
 296 3 |              õrültebb kalandokon törtük a fejünket, különösen délután
 297 3 |             fejünket, különösen délután a tanulóteremben. Lassan fûteni
 298 3 |               szerb, reszketve hozta be a hasábfát, a felaprózott
 299 3 |          reszketve hozta be a hasábfát, a felaprózott rõzséket, s
 300 3 |        felaprózott rõzséket, s megrakta a kályha gyomrát. Pedig még
 301 3 |               három óra tájt - elloptuk a rövidlátó eminens szemüvegét.~
 302 3 |          szemüvegét.~Már-már sötét volt a teremben. A piros arcú,
 303 3 |          Már-már sötét volt a teremben. A piros arcú, szõke fiú egyszerre
 304 3 |    izegni-mozogni kezdett, fészkelõdött a helyén, lehajolt, felállt,
 305 3 |                hogy az orrával nekiment a falnak és a fogasnak. Ez
 306 3 |            orrával nekiment a falnak és a fogasnak. Ez még inkább
 307 3 |          valamit keresünk, erõre kapunk a kudarctól, a szeszélyünk
 308 3 |               erõre kapunk a kudarctól, a szeszélyünk szenvedéllyé
 309 3 |           gyorsabban, mint elõbb, aztán a pad alá bújt, lehasalt a
 310 3 |                a pad alá bújt, lehasalt a földre, s orrát a poros
 311 3 |              lehasalt a földre, s orrát a poros padlóra nyomva kereste
 312 3 |            poros padlóra nyomva kereste a szemüveget. Gyáván kuncogtunk.
 313 3 |           kuncogtunk. Szájunkba gyûrtük a zsebkendõnket. A nevetõizmok
 314 3 |                gyûrtük a zsebkendõnket. A nevetõizmok reszketésétõl
 315 3 |      reszketésétõl kipattant szájunkból a pecek, dörögve, heves robajjal,
 316 3 |         robajjal, mint az ágyú csövébõl a golyó, a nevetés még erõsebben
 317 3 |               az ágyú csövébõl a golyó, a nevetés még erõsebben tört
 318 3 |             mert nagyon-nagyon féltünk.~A tanárjaink többnyire sovány
 319 3 |          kezében irgalmatlanul suhogott a sárga nádpálca. Egzaltált
 320 3 |            iskolában forradalom üti fel a fejét, minden pillanatban
 321 3 |                felbukkant hátunk mögött a fekete reverenda, egy-egy
 322 3 |              szikáran és sápadtan, mint a hittérítõ a vademberek között.
 323 3 |              sápadtan, mint a hittérítõ a vademberek között. A parasztgyerekek
 324 3 |          hittérítõ a vademberek között. A parasztgyerekek vastag nadrágját
 325 3 |             furcsa kamaszok. Átkutatták a zsebeinket, a fiókjainkat,
 326 3 |                Átkutatták a zsebeinket, a fiókjainkat, nem szabad
 327 3 |               nem szabad volt kimennünk a városba, éjjel állandóan
 328 3 |          azonban túljártunk az eszükön. A motozás után onnan, ahol
 329 3 |            bûvészkézzel kivettük azokat a szerszámokat, melyek az
 330 3 |            szükségesek voltak. Ismertük a terepet. Az egész diákotthon
 331 3 |             volt preparálva céljainkra. A katedra alatt föld alatti
 332 3 |      mozgathattunk, de az egész intézet a hatalmas melléképületeivel
 333 3 |                spárgákkal és drótokkal. A sakktáblát nem ismeri jobban
 334 3 |            sakktáblát nem ismeri jobban a sakkmester, mint mi az iskolánkat.
 335 3 |                 Tudtuk, hogy az áldozat a kertben mikor botlik meg,
 336 3 |                Zsebünkben készen álltak a dióhéjak, a békarakéták,
 337 3 |               készen álltak a dióhéjak, a békarakéták, a pattogó kakasgyufák
 338 3 |                dióhéjak, a békarakéták, a pattogó kakasgyufák kiszámított
 339 3 |          négyszögekben voltak elszórva, a zúgó szerszámok kezelõi
 340 3 |       szerszámok kezelõi alkalmazkodtak a körülményekhez, az assa
 341 3 |               úgyhogy kellõ pillanatban a koncert teljes volt, egyszerre
 342 3 |                volt, egyszerre mûködtek a tréfa tüzérei, zenészei,
 343 3 |               zenészei, akikhez aztán - a hatás emelésére - a tréfa
 344 3 |             aztán - a hatás emelésére - a tréfa illatszerészei is
 345 3 |                 sikerült belopódzkodnia a dormitóriumba, az igazgató
 346 3 |        gaudiumára tintás arccal jött be a matematikaórára.~Novemberben
 347 3 |          Novemberben már járvánnyá vált a nevetés. A nevetés gonosz
 348 3 |               járvánnyá vált a nevetés. A nevetés gonosz epidémia.
 349 3 |                 elsápad és kipirul, fáj a derekunk, csiklandja a hónunkat,
 350 3 |              fáj a derekunk, csiklandja a hónunkat, a tarkónkat, a
 351 3 |                  csiklandja a hónunkat, a tarkónkat, a bordánkat.
 352 3 |                a hónunkat, a tarkónkat, a bordánkat. Nem is mulatságból
 353 3 |               maga elé hívott bennünket a zöld posztós asztal elé,
 354 3 |                 az ördög tréfál, az áll a hátunk mögött, az kényszerít
 355 3 |              lehet rajtunk segíteni, és a pokol vár ránk, melynek
 356 3 |               vár ránk, melynek kínjait a hittanár a biblia szörnyû
 357 3 |              melynek kínjait a hittanár a biblia szörnyû szavaival,
 358 3 |              összekapcsolt, és most már a kétségbeesés dühével tréfáltunk.
 359 3 |               dühével tréfáltunk. Igaz, a tréfáinkat csak egymáson
 360 3 |              újat ki ne találjunk. Este a lepedõ alatt rendesen vizes
 361 3 |                 lavórt találtunk, amibe a vigyázatlanok sziszegve
 362 3 |                 zajt, nehogy észrevegye a fráter. Párnánkba fojtottuk
 363 3 |               gyufa pörkölte talpunkat, a cipõinkbe vizet öntöttek,
 364 3 |               cipõinkbe vizet öntöttek, a nadrágunk szárát, a kabátunk
 365 3 |           öntöttek, a nadrágunk szárát, a kabátunk ujját cukorspárgával
 366 3 |          cukorspárgával kötözték össze, a könyveinket s a füzeteinket
 367 3 |         kötözték össze, a könyveinket s a füzeteinket az ágy alatt
 368 3 |                alatt találtuk meg. Ezek a fogások is elavultak. Láthatatlan
 369 3 |                sodronyokat feszítettünk a szobában, amikben este tízével-húszával
 370 3 | tízével-húszával buktunk el, s bevertük a homlokunkat. Tûket és szegeket
 371 3 |                és szegeket csempésztünk a párnák közé. Sokan sebeket
 372 3 |                  Sokan sebeket ejtettek a testükön. De a vért némán
 373 3 |                 ejtettek a testükön. De a vért némán letöröltük, a
 374 3 |                a vért némán letöröltük, a sebeken nevettünk, büszkén
 375 3 |                 kerti falon, s bementek a városba, hogy hírt hozzanak
 376 3 |              hírt hozzanak nekünk, mint a követeink. Mindnyájan együtt
 377 3 |       Mindnyájan együtt éreztünk velük. A sötétben izgatottan vártuk
 378 3 |        tartanunk, mert az elsõ eminens, a piros arcú, szõke fiú, aki
 379 3 |              piros arcú, szõke fiú, aki a tanárnak kéme volt, egy
 380 3 |                órák. Idõnként kinéztünk a folyosó ablakán, nem jönnek-e?
 381 3 |          folyosó ablakán, nem jönnek-e? A havas kertben fújt a szél,
 382 3 |          jönnek-e? A havas kertben fújt a szél, búsan álltak a sötét
 383 3 |               fújt a szél, búsan álltak a sötét fák, senki se jött.~
 384 3 |                bajuk esett. Lehet, hogy a falon valaki meglátta õket,
 385 3 |             valaki meglátta õket, talán a cirkáló rendõr, s letartóztatta
 386 3 |                 s bekísérte mindkettõt. A gyávábbak már féltek, arra
 387 3 |               eszükben és az erejükben. A fráter az újbortól részegen
 388 3 |               újbortól részegen horkolt a kis szobájában. Vártunk.
 389 3 |                 az arcunkhoz tapasztva, a szívünk dobogásával. A toronyóra
 390 3 |                  a szívünk dobogásával. A toronyóra elverte az éjfélt.
 391 3 |         dermedten és mozdulatlanul állt a kert. Minden öt percben
 392 3 |             Végre egyik diák visszaoson a folyosóról:~- Valaki jár
 393 3 |                folyosóról:~- Valaki jár a kertben.~Elmondta, hogy
 394 3 |                 kertben.~Elmondta, hogy a havas kerten egy árnyékot
 395 3 |              árnyékot látott átsuhanni.~A borzalom lúdbõrözött végig
 396 3 |                volt. Egy ingben álltunk a hálószobában, némán. A szívünk
 397 3 |          álltunk a hálószobában, némán. A szívünk hangosan dobogott.
 398 3 |        rémmesére gondoltunk, s most már a legbátrabb is tanácstalanul
 399 3 |              ebben az ájult izgalomban. A kém kirohant a folyosóra.
 400 3 |              izgalomban. A kém kirohant a folyosóra. Csendes lépések
 401 3 |                Jönnek.~- Õk azok?~- Õk.~A megenyhülés sóhaja szakadt
 402 3 |              ágyainkba, fülünkre húztuk a paplanainkat, elfojtottuk
 403 3 |               paplanainkat, elfojtottuk a mámoros, tûrhetetlen örömet,
 404 3 |                 és tettettük az alvást. A két fiú megérkezett.~Az
 405 3 |               korona zsebpénzt küldött, a legjobb tornász és vívó,
 406 3 |                legjobb tornász és vívó, a legelsõ nõhódító. Õ jött
 407 3 |                be legelébb. Cipõjét már a jeges folyosón levetette,
 408 3 |               csapta halvány homlokára. A másik egy különös szerb
 409 3 |            másik egy különös szerb fiú, a legrosszabb tanuló, a mi
 410 3 |              fiú, a legrosszabb tanuló, a mi vezérünk, aki már többször
 411 3 |               már többször menekült meg a kicsapás veszélyétõl. Kemény,
 412 3 |               kicsit eszelõs is. Ujjait a szemére teszi, arcát a nap
 413 3 |           Ujjait a szemére teszi, arcát a nap felé tartja, s játszik
 414 3 |              nap felé tartja, s játszik a fénnyel. Különben mindenütt
 415 3 |              bírunk maradni, de õk urai a helyzetnek, élnek a jogaikkal,
 416 3 |                urai a helyzetnek, élnek a jogaikkal, parancsolnak
 417 3 |           meggyújtsunk egy szál gyufát. A gyufafényben sápadtak. Keresztbe
 418 3 |                Keresztbe tett lábbal ül a gazdag fiú, és nagyon levertnek
 419 3 |                 levertnek látszik. Haja a hideg ellenére verejtékes.
 420 3 |              hideg ellenére verejtékes. A szerb fiú vigyorog. Zsebébõl
 421 3 |              mulattatok?~Némán intenek.~A diadal részegítõ szellõje
 422 3 |               részegítõ szellõje fúj át a szobán. Lassanként felmelegszünk
 423 3 |        felmelegszünk az ágyban, örülünk a késõ éj szokatlanságának.
 424 3 |      szokatlanságának. Kézrõl kézre jár a pálinkásbutykos. Néhányan
 425 3 |              kártyáznak, cigarettáznak. A gazdag fiú elmeséli, hogy
 426 3 |               gazdag fiú elmeséli, hogy a szomszédban szemérmetlen
 427 3 |           nagyon halkan, suttogva, amit a körülötte állók izzó szemmel
 428 3 |                izzó szemmel hallgatnak. A csendet röhej szakítja meg.~-
 429 3 |                Szõke?~- Szõke - feleli.~A kedv egyre magasabb fokra
 430 3 |      tivornyának, lábujjhegyen rohanunk a szobán, vigyázva csapjuk
 431 3 |         vigyázva csapjuk egymás fejéhez a párnákat, a dunnákat. A
 432 3 |              egymás fejéhez a párnákat, a dunnákat. A szerb a legvígabb.~-
 433 3 |                 a párnákat, a dunnákat. A szerb a legvígabb.~- Hagyjátok,
 434 3 |           párnákat, a dunnákat. A szerb a legvígabb.~- Hagyjátok,
 435 3 |                meg az éjjeliszekrényen.~A szerb az ágyra könyököl,
 436 3 |         gondolkozik.~Csuklik és tüszköl a nevetéstõl.~- A fráter alszik.
 437 3 |                 tüszköl a nevetéstõl.~- A fráter alszik. Csendesen
 438 3 |              elsõ eminenshez...~- És?~- A többit bízzátok rám.~- Víz? -
 439 3 |              Tûz?~- Dehogy.~- Nálad van a spárga?~- A szeg és a lánc?~-
 440 3 |                   Nálad van a spárga?~- A szeg és a lánc?~- A gyufa?~-
 441 3 |               van a spárga?~- A szeg és a lánc?~- A gyufa?~- Minden
 442 3 |           spárga?~- A szeg és a lánc?~- A gyufa?~- Minden nálam van,
 443 3 |                 is mindnyájan szeretünk a tudásáért, a tapintatáért.
 444 3 |       mindnyájan szeretünk a tudásáért, a tapintatáért. Ebben a pillanatban
 445 3 |        tudásáért, a tapintatáért. Ebben a pillanatban talán bosszant
 446 3 |              pillanatban talán bosszant a rövidlátása, a vaksi vakondokszeme,
 447 3 |                 bosszant a rövidlátása, a vaksi vakondokszeme, a szorgalma.
 448 3 |                  a vaksi vakondokszeme, a szorgalma. Szeretnénk kicsit
 449 3 |            Vajon mit csinálunk vele? Ez a szelíd fiú már az ugratás
 450 3 |       rémítgettük, az ágyából kicsentük a deszkákat, és székeket,
 451 3 |         asztalokat, padokat állítottunk a paplanára. Mindent békével
 452 3 |                 Jöjjetek - mondja végül a vezér, határozatlanul.~Felrántjuk
 453 3 |                elsõ emelet felé mászunk a sötét folyosón.~Legelöl
 454 3 |                folyosón.~Legelöl mászik a szerb, mint egy izmos farkas.~
 455 3 |                 farkas.~Ottan kuporgunk a fiú ajtaja körül, ki térdel,
 456 3 |          Óvatosan kinyitjuk az ajtaját.~A lámpa ég, nem alszik, az
 457 3 |                gyöngybetûket ír. Szemén a pápaszem. Lesüllyeszti a
 458 3 |                a pápaszem. Lesüllyeszti a fejét, hogy jobban lásson
 459 3 |               fejét, hogy jobban lásson a félhomályban, a szemüveg
 460 3 |           jobban lásson a félhomályban, a szemüveg mögül sandít ránk.~-
 461 3 |               hogy nem találtuk ágyban.~A szerb azonban hirtelenül
 462 3 |             magát, brutálisan bekötötte a szemét, leteperte a földre.~-
 463 3 |           bekötötte a szemét, leteperte a földre.~- Engedjetek - kiabál
 464 3 |           földre.~- Engedjetek - kiabál a fiú -, ne bolondozzatok.
 465 3 |                az ugratás nem sikerült. A szerb zavartan mered maga
 466 3 |              vissza akar húzódni, de mi a háta mögött állunk, követelõdzünk
 467 3 |           Csiklandd.~Csiklandozni kezdi a tarkóját. A fiú alig nevet,
 468 3 |          Csiklandozni kezdi a tarkóját. A fiú alig nevet, békésen
 469 3 |        Csiklandd erõsebben - kiabálunk.~A kis diák piros arcán semmi
 470 3 |                 piros arcán semmi nyoma a nevetésnek. Nyugodt, dacos,
 471 3 |            Ekkor valaki hátulról kivesz a zsebébõl egy hatalmas szalonnavágó
 472 3 |              szalonnavágó kést, röhögve a szerb kezébe nyomja:~- Ezzel
 473 3 |              nyomja:~- Ezzel csiklandd!~A szerb tétovázva zsebre dugja
 474 3 |            szerb tétovázva zsebre dugja a kést.~Valamit tenni kell.
 475 3 |           Valamit tenni kell. Rángatjuk a kabátját, unjuk a kuporgást
 476 3 |             Rángatjuk a kabátját, unjuk a kuporgást a padlón, csendes
 477 3 |             kabátját, unjuk a kuporgást a padlón, csendes zendülés
 478 3 |        készülõben. Egyszerre megbotlik, a nevetés reá irányul, elsöpri
 479 3 |              kibújót keres, hogy megint a helyzet ura legyen. Nagyon
 480 3 |               is, hogy ott áll birkózva a fiúval, mozdulatlanul, mint
 481 3 |                   Kezdd már - tombolunk a dühtõl.~A sötétségben aztán
 482 3 |               már - tombolunk a dühtõl.~A sötétségben aztán valami
 483 3 |                 aztán valami megvillan.~A kést lassan forgatja, félrehajtja
 484 3 |            lassan forgatja, félrehajtja a fiú ingét, a bordája fölé
 485 3 |                félrehajtja a fiú ingét, a bordája fölé emeli, de ugyanekkor
 486 3 |                 erõs tenyerével befogja a száját, óvatosan csiklandja
 487 3 |             száját, óvatosan csiklandja a késsel, tréfából, csupa
 488 3 |               tréfából, csupa tréfából, a fiú hálókabátja mozogni
 489 3 |               hálókabátja mozogni kezd, a szerb nem enged, tovább
 490 3 |                aztán lassan megkarcolja a késsel, a padlón nedves
 491 3 |            lassan megkarcolja a késsel, a padlón nedves sáv fut végig,
 492 3 |            padlón nedves sáv fut végig, a kés beljebb megy a bordák
 493 3 |               végig, a kés beljebb megy a bordák közé, egyre mélyebben,
 494 3 |              mélyebben, már reákönyököl a késre, egy kis nyöszörgést
 495 3 |                 egész testével reáhajol a fiúra, aki hanyatt fekszik,
 496 3 |  elkényszeredett kedvvel, sejtjük, hogy a tréfa, a nagyszerû tréfa
 497 3 |                  sejtjük, hogy a tréfa, a nagyszerû tréfa sikerült.~-
 498 3 |       retteneteset sejtünk, rohanunk ki a szobából.~- Mi történt?~
 499 3 |                 történt?~Nem tudjuk, de a decemberi éj hideg, a kétségbeesés,
 500 3 |                de a decemberi éj hideg, a kétségbeesés, a nevetés