Fejezet

 1 2 |             A tornainges vasgyúró, aki bronzszínûre sült a nyári
 2 2 |        pongyolában, álmos szemmel, aki visítva suhant el, becsapva
 3 2 |        Tiszta és elegáns fiú volt, aki mindnyájunknak imponált.
 4 3 |           a piros arcú, szõke fiú, aki a tanárnak kéme volt, egy
 5 3 | legrosszabb tanuló, a mi vezérünk, aki már többször menekült meg
 6 3 |         testével reáhajol a fiúra, aki hanyatt fekszik, és még
 7 4 |        kellemes volt. Késõbb, mint aki altatószereket szed és tiltott,
 8 4 |         érzem, hogy igaza van. Az, aki elment onnan, régen meghalt.~
 9 4 |    gondoltam, és a kedves leányra, aki az elsõ emeleten lakott.~
10 4 |           visszajáró léleknek néz, aki az emberi törvényeket tiporva
11 5 |         siránkozva, mint egy lány, aki megbukott a vizsgán.~Legjobb
12 5 |        hogy sötét gazember vagyok, aki itt a meleg ágyban döglik,
13 5 |           és száraz nyár után. Az, aki végigmegy az utcán, talán
14 6 |           Általában a katonatiszt, aki a test kultúrájának él,
15 6 | lóhalálában sietett az ezredeshez, aki még mindig peckesen kifeszülve,
16 6 |       Díszruhája és kardja villog. Aki pedig véletlenül elmarad
17 6 |         abszurdum.~A polgármester, aki egy félénk, opportunus ember
18 6 |            a munkálkodó öreg urat, aki az ásástól verejtékezett,
19 6 |           szörnyû szellemét látta, aki életében elõször eléje toppant,
20 7 |         költötte. Olyan volt, mint aki megzabált a kultúrától.
21 7 |             kancsal leányra akadt, aki egy gázláng alatt ácsorgott,
22 9 |            tagbaszakadt, „behúzó”, aki télikabátban leste künn
23 9 |            tanult Michelangelóról, aki haragos és gyönyörû, erõs
24 9 |      Álmában a gipszangyalt látta, aki fehéren, mint a hó, feléje
25 10|  Nyakkendõjében lángoló skarabeus. Aki azonban közelebbrõl megnézte
26 11|            berlini csodagyerekkel, aki alig hétéves, és jobban
27 11|            egy nyolcéves arab fiú, aki behunyt szemmel sakkozott,
28 11|          és francia hegedûvirtuóz, aki finom frázisokkal hódolt
29 12|    akaratát, különösen a tanácsos, aki már kissé - nem minden ok
30 12|           a szegény-szegény ember, aki havi száz koronából él.
31 12|       belevágta a színész szívébe, aki meg se nyekkent, szótlanul
32 12|    lélegzet nélkül, mint a mûvész, aki elvégezte a munkáját, és
33 13|         terített lakodalmi asztal. Aki betekintett, az a küszöbön
34 13|       összeráncolta homlokát, mint aki gyötrelmesen, önmagával
35 13|             Xavér úgy bámult, mint aki végre fölébred.~1913~ ~
36 14|          muzsikus vette feleségül, aki azóta elzüllött, most egész
37 14|    stílszerûtlen volt ez az ember, aki a vállán mázsányi terhet
38 14|       gyerek, a szegény fantaszta, aki valaha a pálinkát könnynek,
39 15|         azt is az Isten verné meg, aki kitanálta.~Inni nem ivott,
40 16|   elõcsarnokba tuszkolta a tudóst, aki hirtelenében azt hitte,
41 16|         lakásán az elõkelõ idegen, aki - olyasmit sejtett - mégiscsak
42 16|          kis baj történt. A tudós, aki még nem egészen lábadt föl
43 17|            gazdag mecénást csípne, aki kitaníttatja. Vannak Budapesten
44 17|            hogy a pikoló a tolvaj, aki - miután a telefonfülkében
45 17|           azonban úgy érezte, hogy aki a halálra elkészül, az az
46 17|        készül el, s csak az élhet, aki nyugodtan meg tudna halni.
47 18|            állva.~Egy öregasszony, aki mindent citrommal kezel,
48 18|          szaladt, egy fiatalember, aki tangózni akart a parkett
49 18|         pezsgõt - mondta.~A férfi, aki a hosszú tétlenségtõl leverten
50 18|         ötödik felvonás heroinája, aki ünnepi gesztussal öleli
51 19|          magyar, ellentétben vele, aki afféle alföldi egér-paraszt.
52 19|          Nézem a két tanító arcát, aki már kifogyott a beszédbõl,
53 19|      Nézzék, én okos ember vagyok, aki abból élek, hogy ismerem
54 19|           embereket, költõ vagyok, aki érzem az embereket, sokat
55 19|     ablakból. Meg se láttak engem, aki négy óra hosszat bíbelõdtem
56 20|       közönséges, még nem tudom -, aki éjfél után a pályaudvaron
57 20|           a nõt a peronra engedte, aki fel is szállt az elsõ villámvonatra,
58 21|         sokra becsülte az orvosát, aki hegyes fövegét kenetes méltósággal
59 21|          Érezte, ez már az aggkor. Aki keveset alszik, nemsokára
60 21|            a fejét a leány kezére, aki nézte a herceg haját, melyre
61 21|    jelentette vidáman az udvaronc, aki látta, hogy a palota elõtt
62 21|            mondta az egyik katona, aki felhozta a palotába, nagyon
63 21|           az orvos -, az ölte meg, aki jósolt neki.~- Engem vádolsz -
64 21|              szólt a csillagjós -, aki láttam a jövõjét?~- Téged
65 21|         jövõjét?~- Téged vádollak, aki halált jósoltál neki. Ha
66 21|          az asztrológushoz lépett, aki a horoszkópot készítette.
67 22|            Reggel orvost hívatott, aki a fekete szívtölcsért rányomta
68 22|    gyümölcsét... Csak annak nincs, aki nem dolgozik... Mert mit
69 22|            Úgy, mint most magához, aki egy egyszerû, szegény, mondhatnám
70 23|      Felrohant az állomásfõnökhöz, aki már aludt, elhadarta elõtte
71 25|          Szikár hölgynek képzelte, aki fekete selyemruhában jár,