Fejezet

 1 1 |           apa puha, olvadozó szívû ember. Nem lehet tudni, mikor
 2 3 |             s reggel - szórakozott ember lévén - mindenkinek nagy
 3 3 |           nagyon érdekes, imponáló ember.~- Várjatok - suttogják -,
 4 3 |       rücskös. Néha egy-egy részeg ember orra bukik, hirtelen, mint
 5 4 |         volt ez. Üres és sárga. Az ember szédült, elvesztette az
 6 5 |       sértés pedig nekem fáj. Okos ember létemre tehát nem szabad
 7 6 |         dús, hogy egy kopasz szájú ember örömest elfogadná bajusznak.
 8 6 |          katonai szempont”-ból, az ember azt hiszi, hogy egy hóember
 9 6 |          táborszernagy szórakozott ember volt, elfelejtette feloldani
10 6 |      hatalmas fizetõpincér. Büszke ember ez, önérzetes és kemény,
11 6 |         aki egy félénk, opportunus ember volt, elsápadt.~- Hogy én
12 7 |    homályos fõzeléket, két szótlan ember csámcsogott leírhatatlanul
13 7 |            pedig valami egyenruhás ember ült, hivatalszolga vagy
14 7 |      evéshez, mindenhez, amihez az ember hozzászokhat. Felemelte
15 7 |        párnája, s milyen boldog az ember, hogyha a füle egészen megsiketül,
16 7 |             Még ennek is örült. Az ember nem vesz lélegzetet, a szíve
17 8 |          órámat. Ötvenéves, száraz ember, szikár, kedélytelen, ónszín
18 8 |     Egészséges, kemény, piros arcú ember volt a detektív. Apró, szõke
19 8 |   bújtatnak. Ott legalább élhet az ember, mint a ketreces állat s
20 9 |         csak akkora volt, mint egy ember, késõbb azonban akkora lett,
21 10|           világ mártírja.” A kövér ember pittyedt szájjal sír: „Szegény,
22 10|        Emlékezett arra, hogy az az ember még egyszer melegen megszorította
23 10|             A gavallér nem volt jó ember. Gyerekkorában békákat,
24 10|             így gondolkozott:~- Az ember néha egy citrommagon is
25 10|   kimondhatatlanul fájt neki ez az ember.~- Kérem, majd én fizetek -
26 10|            harapdálta a száját. Az ember veszedelmes portéka: robban!
27 11|            a hotel elé. Benne négy ember volt. Egy fehér, sûrû hajú
28 11|          osztrák fõhercegnõ. Annyi ember, annyi föld és annyi nagy-nagy
29 12|            el az a szegény-szegény ember, aki havi száz koronából
30 12|       dolgokat, melyek a fölületes ember elõtt jelentéktelennek és
31 14|           stílszerûtlen volt ez az ember, aki a vállán mázsányi terhet
32 14|  retteneteset látok.~Ez a rengeteg ember, mintha megbolondult volna,
33 15|       kence, mihez ha hozzányúl az ember, meg kell törülnie a kezét,
34 15|       magas házak, az autók, a sok ember: ezért nem volt érdemes
35 15|         megint rágondolt:~„Különös ember lehetett. Azt mondta a felesége,
36 16|           ezelõtt csak egyetlenegy ember tudott franciául. Ujjal
37 17|           markõr? A markõr szegény ember volt. Már emlékezett is
38 17|           Gyalázat, hogy a szegény ember szegénytõl lop. A markõr
39 17|        Addig nem halhat meg. Ha az ember elmegy, váljon el békességben.~
40 18|  méltóságos úr furcsállta, hogy az ember egész váratlanul meghalhat.
41 18|           szobába, az orvos. A sok ember láttára megdörzsölte szemét,
42 19|            étterem sarkában ül két ember, és félhangosan beszélget.~
43 19| parasztbekecsben. Ez nyakas tanyai ember, csizmát visel, török típusú
44 19|             tudod, milyen rabiátus ember volt világéletében.~- Rabiátus -
45 19|       Világosan láttam, hogy ez az ember meg tudná ölni Verpelétyt.~„
46 19|       beszéd intimebbé vált, a két ember - úgy látszik - a történtek
47 19|           Verpeléty azonban kemény ember. Nem lehet vele komázni.
48 19|        züllött korhelyeket. Legyen ember, legyen megértõ, okos, becsületes
49 19|          megértõ, okos, becsületes ember, és változtassa meg drákói
50 19|      Verpelétyvel. Nézzék, én okos ember vagyok, aki abból élek,
51 19|         Azonkívül nem vagyok rossz ember. Ha önök részletesen elmondják,
52 19|            azonban nem lehet rossz ember. Verpeléty csak jellem.
53 19|            veletek ül egy néma, jó ember, boldoguljatok, ahogy tudtok.~
54 21|    elcsuklott, mert tudta, hogy az ember törékeny, mint a pohár.~
55 21|          mertétek átlátni, hogy az ember az égnél is hatalmasabb,
56 21|            is hatalmasabb, hogy az ember nemcsak a jelent, de a jövõt
57 21|            kezében tartja, hogy az ember mindenható.~- Istenkáromló -
58 22|            bizottság...~Titokzatos ember volt. Annyira komoly, hogy
59 22|     tompaság ragadt. Ilyen bánatra ember nem is képes, csak állat.
60 22|            asztal mellett... Ön is ember... Egy gyufát... Köszönöm...
61 22|             Mert alapjában szerény ember vagyok... jó ember... áldott
62 22|         szerény ember vagyok... jó ember... áldott jó ember... szigorú,
63 22|              jó ember... áldott jó ember... szigorú, de jó... igazi
64 22|     szigorú, de jó... igazi magyar ember... Kenyérre lehet kenni...
65 23|        hogy olyan nagyon-nagyon jó ember, sokkal jobb, mintsem hitte.
66 24|        hogy nagyon is megnézte egy ember, és azt hitte, hogy üldözi.
67 24|           leült a székre, mint egy ember. Nagyon csúnya és gonosz