Fejezet

 1 2 |         vezették a lombfûrészt is, mely keze alatt fantasztikus
 2 3 |       élveztünk minden pillanatot, mely eddig eltelik. Zsebünkben
 3 4 |          attól a másik tíz naptól, mely majd a halálom után múlik
 4 4 |          szemüvegem sem veszem le, mely egész úton a szememen volt.
 5 4 |            át a kertet, az udvart, mely a délután gõzeiben párolog,
 6 5 |          egy szivar várakozik rám, mely illatos parázzsal füstölög
 7 7 |          pácolódó zongoraverklibe, mely siralmasan és nyöszörögve
 8 8 |      párolgott, egy új dimenzióba, mely nekem teljesen ismeretlen,
 9 8 |            kezemre, a bal kezemre, mely sápadt az álmatlanságtól,
10 9 |   mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely már régóta a nyakukon porosodott,
11 9 |            néztek a gipszangyalra, mely a maga gyári ízléstelenségével,
12 9 |             szép, fehér angyalkát, mely azt mondja nektek, hogy
13 9 |          lóval s a gipszangyal is, mely oly édesen mosolygott. Az
14 9 |       kitérdelt nadrágját, szemét, mely eddig vak volt és nem látta
15 9 |         megsiratta a gipszangyalt, mely oly szomorú és igénytelen
16 10|     február volt - tearózsa alélt, mely megpörkölõdött a kávéház
17 10|          még egyszer látta szemét, mely olyan, mint egy kutya szeme.~-
18 10|       szemet, a fûzfapoéta szemét, mely riadtan forog feléje, irgalmat
19 12| zongorabillentyûk. A fahang pedig, mely a fogak közül jött, tompa
20 12|        lakott, földszintes házban, mely sokkal mélyebben volt, mint
21 12|        magához földalatti odújába, mely a pincék hideg és nyirkos
22 12|         kopott-arany faköpönyegbe, mely második lakásává vált.~2~
23 12|     magában beszélt. Az a sok szó, mely a súgólyukban végigsiklott
24 13|          egy parkrészletet nézett, mely az õszi párákban ködlött.
25 13|           súlyos, sötétszürke esõ, mely mint folyékony ólom csurog
26 13|    elványadtak, mámorra áhítoztak, mely puhább és ízesebb, mint
27 13|      csípõs, borongós tavasz jött, mely a fenyves erdõkön alig lazította
28 13|      pihenés, csak kétes bódorgás, mely nem vezette célhoz, eltévedt
29 14|             és minden egyes tagja, mely nagyon hozzátartozik. Kétségbeejtõ
30 14|  napsütésben ragyog a sárga homok, mely egészen a tûzfalig nyújtózkodik,
31 14|       kezében táskát szorongatott, mely szintén emlékeztetett az
32 14|            különböztetni, a teste, mely ronccsá züllött, gyémántként
33 15|       kiabáló és ökröndözõ ásítás, mely a végén egy halk, különös,
34 15|           gömbölyded tokát kapott, mely idegessé tette. Gyakran
35 15|       Gyakran tapogatta a tokáját, mely puha volt, mint a vaj, fejét
36 15|            bõ vitorlavászon ruhát, mely lötyögött a kövér testén,
37 15|            nyomasztó, izgalmas út, mely céltalan mivoltában sötét
38 15|        valami idegenszerû fény is, mely csak mostanában tetszett
39 15|       Valami óvatos, eszelõs gond, mely akkor gyulladt ki, mikor
40 15|      fekete meleget döntött rájuk, mely még fullasztóbb volt, mint
41 15|          és tépni kezdte az ingét, mely, úgy látszott - rögtön megfojtja. -
42 16|   nagyszerû, megváltó, szent szót, mely az emberiséget egyedül boldogíthatja:~-
43 16|  szórakozásban akarta részesíteni, mely valóban méltó hozzá.~Végigvezette
44 16|    megadóan követte egy kerten át, mely a vasrács mögött terjedt
45 16|      hullámok zúgtak, és a levegõ, mely a külsõ hõséghez, a megrekkent
46 16|        Sárszeg egész lakossága is, mely többnyire csak télen, reggel
47 16|            ilyen köténykét kapott, mely komoly alakját - megfosztva
48 16|         körülvéve aludt a medence, mely fölött puha gõzfoszlányok
49 17|        kiugrott grádicsos gerince, mely olyan volt, mint gyalulatlan
50 17|      Könnyû szappanhabban fürdött, mely a kádban gõzölgõ vizet vastagon
51 17|             villás bajuszt viselt, mely úgy ágazott kétfelé, mint
52 18|            férfi. A szobát nézték, mely feldúltan hevert, az asztalt,
53 21|      szemben egy sikoly vergõdött, mely nem tudott kitörni a száján.
54 22|         mosollyal nézte a világot, mely általában tetszett neki.
55 22|       megfoghatatlan bölcsességet, mely a vizet nedvessé, a tüzet
56 22|      vesszõt ennek a csõcseléknek, mely nem ismeri az igazi érdemet,
57 23|            asszony két kék szemét, mely rávetõdik, kidülledve, egy
58 23|       alélt, halvány, alvó testet, mely engedelmesen hagyja, hadd
59 23|          kis, névtelen állomásnál, mely fázva burkolódzott a nyirkos
60 24|        hegyes kis orosz acélgolyó, mely csak akkorka piroslila pöttyöt
61 24|             Kissé felemelte fejét, mely súlyosan a mellére kívánkozott,
62 24|             a csigás, durva haját, mely dúsan nõtte be feje bõrét,
63 24|          is megijedt az új szótól, mely oly kevéssé illett a kövér,
64 24|          hallgatózott. A szekrény, mely semmit se tudott róla, óvatosan
65 24|        ágyban. Babrált a paplanon, mely fekete volt, mint a ravatal
66 24|       réteg, és a kialudt lámpára, mely repedt üveggel, üszkösödõ