Fejezet

 1 1 |             felelte az anya.~- De én hallok valakit.~- Nem, gyöngyöm,
 2 2 |      fiúval nem lehet barátkozni. Én is szánalommal, egy kis
 3 2 |            legszebb a Jolán. Õ az én stílusom. Éljen a Jolán.~
 4 2 |           beszélhetünk egymással. Én tudom, hogy mindig, akkor
 5 2 |       szerelmi életem harmonikus. Én tudom, hogyha egy nõ meredt
 6 2 |      tanuljátok az ábécét, melyet én már igen régen tudok.~Csakugyan
 7 4 |     emésztenek, hûvös folyosókon. Én azonban a halottaimra gondoltam,
 8 4 |        közeledik, és kinéz rajta. Én pedig úgy érzem, hogy ebben
 9 4 |         az egész élettel, melynek én már nem vagyok részese.
10 5 |         Igaz, mindennek õ az oka. Én mondtam neki, hogy jöjjön
11 5 |         eresztett a padlóba. Amíg én bohémkedtem, itt csendes
12 5 |           Legyen más a szeretõje, én - csikorgó foggal, bús undorral -
13 5 |           és meggyújtsa a lámpát. Én csak arra gondolok, hogy
14 6 |      ember volt, elsápadt.~- Hogy én intézkedjek? Belátom, hogy
15 7 |          és sárga. Így festett az én bácskai barátom: Bogumil.~
16 7 |           teljesen céltalan volt. Én azonban mind a két korszakában
17 7 |              Mélyebben. Így, mint én. Ki a mellet. Ez erõsíti
18 7 |      temették el bácskai rokonai. Én is megnéztem õt, az üvegkoporsó
19 8 |           félannyit se félt, mint én.~Egészséges, kemény, piros
20 8 |           hogy gyanússá válhatok. Én vagyok a vádló, igen, a
21 8 |  elmosolyodott.~- Min mosolyog?~- Én? - kérdezte ártatlan arccal
22 8 |     ártatlan arccal a detektív. - Én semmin se mosolygok. Tessék
23 8 |  beszéltem az ügyrõl, de most már én figyeltem a detektívet.
24 8 |           gondoltam - dadogtam. - Én a följelentést visszavonom.~-
25 8 |      ültem. Nem tekintett rám, de én tudtam, hogy minden mozdulata
26 8 |          Egy megállónál leszállt. Én utána. Végére akartam járni
27 8 |       kérdezte:~- Mit akar tõlem?~Én is szepegve feleltem:~-
28 8 |        üldöznek, föltûnés nélkül. Én azonban észreveszem õket.
29 9 |             mondotta kötekedve. - Én szeretem az egyenes embereket.
30 9 |      részeg - kiabált a tanító. - Én már napok óta nem tudok
31 9 |          hogy miért. Mit vétettem én nektek? Miért nem jók az
32 9 |          nektek? Miért nem jók az én ajándékaim? Ezen is mosolyogtatok.
33 10|      elkomorodik, és ezt mondja: „Én vagyok a világ mártírja.”
34 10|           az ember.~- Kérem, majd én fizetek - szólt, mikor menni
35 12|         Hallottad, hogy súgok? Ha én „vezetem az elõadást”, úgy
36 14|      múlva folytatta az útját. De én tudtam, hogy a könnyeitõl
37 14|          a kerevet karfája mögött én lapulok meg. Belemélyed
38 14|     brutálisan a hatalmába veszi.~Én tudom, hogy valamit keres.~
39 14|          Valamit mondott németül. Én pedig hosszan, idegesen -
40 14|           senki se törõdött, csak én, a gyerek, a szegény fantaszta,
41 19|   kutyájával, ne velem. Ki vagyok én? A cselédje vagyok én? A
42 19|      vagyok én? A cselédje vagyok én? A kutyája vagyok én?~Azzal
43 19|       vagyok én? A kutyája vagyok én?~Azzal verni kezdi girhes
44 19| tüzesebben. - Kettõn áll a vásár. Én teljesítem a kötelességem,
45 19|      arcába vágtam, hogy most már én - igenis -, én kérem magam
46 19|           most már én - igenis -, én kérem magam ellen a fegyelmit.~-
47 19|     mondhatom, hogy: vagy õ, vagy én, ketten nem maradhatunk.~
48 19|           csak ne tessék nevetni. Én láttam a szívüket. Ott az
49 19|         hat rá? Dehogy hat. Ahogy én ismerem Verpelétyt, semmi
50 19|            Uraim, megbocsássanak, én több óra hosszat hallgattam -
51 19|           a Verpelétyvel. Nézzék, én okos ember vagyok, aki abból
52 19|          Minden rendben van. Csak én vagyok oly szomorú, hogy
53 20|         mintegy menekült tõlem, s én nem engedtem ki körmeim
54 20|            Kérem, ne gyanúsítson. Én az emberiség jótevõje vagyok.
55 21|        miattad. Ma már nagy vagy, én pedig öreg. Megmondhatok
56 21|   felvétele után... szeptember 29-én, Mihály fõarkangyal neve
57 21|          is hiszel a csodákban.~- Én nem hiszek a csodákban.
58 21|       pedig hangosan folytatta:~- Én tudom, ki ölte meg a királyfit.~-
59 21|           orvos halkan beszélt:~- Én gyakran láttam szegénykét,
60 21|       közöltétek vele a jóslatot. Én láttam õt azon az éjszakán.
61 22|       rácsapott, mint a vércse.~- Én méltóságos úr vagyok.~-
62 22|          nem élnek okosan... mint én... nincs is módjukban...
63 22|             és örökös panaszok... Én mindig soron kívül léptem
64 23|     mondta az asszony. - És ön?~- Én is.~- A rokonaihoz?~- Nem -
65 25|         ön az esõt?~- Szeretem.~- Én is. Nincs is szebb az esõnél,
66 25|          kissé gyilkosok is.~- De én nem tartozom közéjük - mentegetõzött