Fejezet

 1 1 |             Egész kicsike volt még, mikor ágynak dõlt, s azóta megnõtt
 2 1 |             ember. Nem lehet tudni, mikor könnyezik, mert kék szemei
 3 1 |         öccse nem is figyelt rá.~De mikor néha megállt, felébredt,
 4 2 |              hogy mindig, akkor is, mikor legközelebb voltunk egymáshoz,
 5 3 |           hogy az áldozat a kertben mikor botlik meg, és élveztünk
 6 4 |              Minek látni az életet, mikor távol vagyunk, mikor már
 7 4 |        életet, mikor távol vagyunk, mikor már régen-régen meghaltunk?
 8 6 |     szemében áhítatos tûz cikázott, mikor kimondta ezt a szót:~- Fegyelem!~
 9 7 |     ismertem nála. Szelíd fiú volt. Mikor jókedve kerekedett - csendesen
10 8 | NAPLÓJEGYZET~Két és három óra közt, mikor minden villámló napfényben
11 8 |       köröttem, s akkor néznek rám, mikor nem látom õket, és fojtogatnak,
12 9 |             hogy miért.~Éjfél felé, mikor asztalt bontottak, és átmentek
13 10|         zegernyés.~4~Fényes délben, mikor a tükör elõtt betûzte nyakkendõjébe
14 10|        különös arcát. Most azonban, mikor józan, a szemében öntudat
15 10|            majd én fizetek - szólt, mikor menni készült -, engedje
16 11|      megmozdult, mint a fejedelmek, mikor tudtul adják, hogy az audienciának
17 11|       délelõttön két évvel ezelõtt, mikor bepakolták és elvitték tõle
18 11|         tanítója.~Hét óra lehetett, mikor elvált tõle.~- Egy csöpp
19 12|            kell szenvedni érted.~De mikor a színpad porzott a dühös
20 12|          megviselték. Elõadás után, mikor a függöny lement, a közönség
21 12|            és részeg volt akkor is, mikor nem ivott bort. Elõadás
22 12|   pincelakásban két hang suttogott.~Mikor az ajtó még mindig nem nyílt
23 13|           költõi pocak domborodott. Mikor ötvenéves lett, az étlapját
24 13|   gondolkozott, hogy tulajdonképpen mikor is ébredhetett fel. Bús
25 13|            hevertek, azokra reggel, mikor felébredt, lejegyezte, mit
26 13|      tömbjeit, már május felé járt, mikor még mindig csörögtek a gyors
27 13|   csikorogtak, nem csukódtak össze. Mikor pedig álomporokat vett be,
28 13|            már, de egy pillanatban, mikor a kanalat szájához emelte,
29 13|     reggelit, hogy azonnal bevigye. Mikor kinyitotta az ajtót, az
30 15|          úgy volt felszerelve, hogy mikor a függõlámpa elaludt, az
31 15|       sokáig itt sem volt maradása. Mikor elment, megbocsátóan intett
32 15|             mely akkor gyulladt ki, mikor az urára nézett, és leste,
33 15|             urára nézett, és leste, mikor jön a vihar. Állandóan várta
34 15|            már akkor is mosolygott, mikor egyedül volt: megtört szemmel
35 16|     franciául. Ujjal mutogattak rá, mikor végighaladt a Kossuth utcán.
36 16|             sárgásbarna szakállára, mikor kimondta a nagyszerû, megváltó,
37 16|  õnagyságához küldi.~Schlossziarik, mikor ezt közölték vele, leemelte
38 16|       Sárszeg felé.~3~Azon a napon, mikor a tudóst várták, annyira
39 16|         Lassan vetkõzni kezdett. De mikor kilépett, száraz aszkéta
40 16|           helyzetbe jusson, s vajon mikor szakad vége a súlyos megpróbáltatásnak?~
41 16|     gerincüket, pofozták arcukat, s mikor ráültek egy lyukas székre,
42 16|      corpore sano.~Már alkonyodott, mikor a száradóterembe értek,
43 17|          Kissé belefájdult a szíve, mikor rágondolt. Gyalázat, hogy
44 18|           megmozdul, a szoba - mint mikor a hajót tenger dobálja -
45 21|             nemsokára sokat alszik.~Mikor a fia betöltötte a tizenötödik
46 21|             az égnek. Reggel aztán, mikor a fiú benézett a szobájába,
47 21|            bort töltött a poharába, mikor egy udvaronc hozzásietett.~-
48 22|               PÁVA~Páva Gergelynek, mikor az ötödik fizetési osztályba
49 22|      hivatalban.~Ebéd után egyszer, mikor az ásítás már a torkát fojtogatta,
50 22|             nyilallt a szíve táján, mikor valaki véletlenül nem vette
51 22|         nevét a jelenvoltak között. Mikor pedig felgyógyult a hivatalnok
52 22|          hivatalában élt igazán, és mikor becsapta maga mögött az
53 22|          városra kék reggel borult, mikor megérkezett. Mindez nem
54 22|       bolondság - kiáltott feléjük.~Mikor pedig a gyerekek rá se hederítettek,
55 23|           bokrában hever. Ki tudja, mikor és kik találják meg?~Virradni
56 24|           napon vesztette el nevét, mikor fia homlokán átszaladt egy
57 24|        üldözi. Rendõrt keresett, és mikor nem talált, futni kezdett,
58 24|    fakereszttel. Voltak pillanatai, mikor ezt világosan látta. De
59 24|          akkor is gyermeknek látta, mikor - az utolsó délutánon -
60 24|     másolgatta-rendezgette írásait. Mikor elkészült velük, a rendõrségre
61 24|    hivatalos aktát - követelt róla. Mikor nem volt új hely, ahová
62 24|           mûvel, mozog és nyikorog, mikor nincs otthon.~Este elhatározta,
63 24|        forró szaggal.~Már szürkült, mikor felébredt. Tág szemmel nézett
64 25|          mentek. Csak fájt a szíve, mikor el-eltöltött velük egy órát,
65 25|         pillantással. Tíz óra tájt, mikor már szemét az álmosság csípi,