Fejezet

 1 1 |         intézve a dolog. A szerelmesek mindig tolvaj módon lopództak be
 2 1 |          köhögött, fájt a feje, de még mindig a beteg mellett aludt a
 3 2 |              hogy a cifra és zajos ház mindig furcsán hatott rám, majdnem
 4 2 |              egymással. Én tudom, hogy mindig, akkor is, mikor legközelebb
 5 2 |             voltam. De neked elárulom: mindig tudtam, mit teszek, hogyha
 6 2 |               még egy nõ se csalt meg. Mindig szerettek, mindannyian,
 7 3 |                ködökkel. Napközben még mindig meleg szelek fújtak, a legyek
 8 3 |       toronyóra elverte az éjfélt. Még mindig dermedten és mozdulatlanul
 9 3 |            levetette, nehogy kopogjon. Mindig kivágott mellényt, ragyogó
10 3 |              kibugyolál:~- Kártya.~Még mindig van valami meglepetése:~-
11 3 |         halványan és kísértetiesen még mindig ott vonaglik valami eltorzult
12 3 |                hanyatt fekszik, és még mindig nem tud hangot adni.~Néhányan,
13 4 |              Hogyha elmegyek hazulról, mindig kissé lehorgasztom a fejemet.
14 4 |             tilos földi szemeknek.~Még mindig alszik. Most el kell osonnom
15 6 |            fess és karcsú katonalányok mindig nagyon hasonlítanak a színésznõkhöz,
16 6 |         sietett az ezredeshez, aki még mindig peckesen kifeszülve, hajadonfõtt
17 6 |               születés- és neve napján mindig pontosan megjelenik az ünnepélyeken
18 7 |                mosolyogtam rajta, hogy mindig mindennel meg volt elégedve,
19 8 |            amit mondok. Tekintetét még mindig nem vette le bal kezemrõl,
20 8 |                értelme sincs, hogy még mindig ily szigorúan mered kezemre,
21 8 |               nyolctól tízig? Ön akkor mindig itthon van.~- Honnan tudja?~
22 11|              csomagjait, amelyeket még mindig cipeltek a szolgák, tizenkét
23 11|             volna. Jó nevelése azonban mindig megakadályozta abban, hogy
24 12|               könyörögve. - Az óra még mindig nincs itt. Egy, kettõ, három.
25 12|         Parnasszusra.” Vagy: „Kartárs, mindig ez legyen a mottód: dicsõség
26 12|           suttogott.~Mikor az ajtó még mindig nem nyílt ki, az ablakot
27 13|             erõs volt, hogy hangja még mindig a fülében csengett. Félórai
28 13|              lesz az eredménye. Reggel mindig összerakta az éji álmok
29 13|             május felé járt, mikor még mindig csörögtek a gyors hegyi
30 13|               hiba, gondolta, hogy még mindig nem alszik eléggé mélyen,
31 13|          kívánt a vére, de álmodni még mindig nem álmodott semmit. Ismét
32 13|               igyekezett végére jutni, mindig gyakrabban ereszkedett le
33 13|     ereszkedett le ide, búvár módjára, mindig oktalanabb birodalmakba
34 14|               talpig fehérben. Ez a nõ mindig ott állott az arcképes polcon
35 14|              magát a zongorára, melyet mindig szilárdnak és zártnak hittem,
36 14|            apám. Mielõtt munkába ment, mindig betért a szatócsboltba,
37 15|           barna, nyugodt haja, amelyet mindig közepett választott el,
38 15|                közepett választott el, mindig nagyon simára, a magyar
39 15|                 a régi, amelyet mintha mindig hideg forrásvízben mosott
40 15|             vaskos paraszti szót, mert mindig elõkelõen, gazdagon és finoman
41 15|      vendéglõkben.~- Bolondok vagytok, mindig mondtam, azok is maradtok. ~
42 17|            Ötször-hatszor megpróbálta. Mindig sikerült. Vajon lehet-e
43 17|             Kasornya - sóhajtott, mert mindig vezetéknevén szólította
44 20|         bõröndjét, mentem vele kifelé, mindig a sarkában.~- Szabad kérdeznem -
45 20|      elhiszem-e hazugságait. Modorában mindig van valami szemtelen biztonság.
46 21|           elõtt. Felütötte a könyveit. Mindig ugyanaz az eredmény.~Álmatlan
47 21|               és hogy szeretlek téged. Mindig csak téged szerettelek,
48 21|           Hiába igyekezték mérsékelni, mindig az elsõ sorban lovagolt,
49 22|             egészséges. Mások dolgában mindig pesszimista volt. Ha valamely
50 22|         becsapta maga mögött az ajtót, mindig szomorúságot érzett. Mert
51 22|               és örökös panaszok... Én mindig soron kívül léptem elõ...
52 22|                 Kissé dülöngve, de még mindig vigyázva az egyensúlyára
53 23|              asszony kitûnõen ült, még mindig régi helyén, vele rézsút
54 23|            csaphat rá, váratlanul. Még mindig olvasott, bár a lapokat
55 23| meghatottsággal gondolt nénikéjére, ki mindig fehér ruhában járt, s diós
56 23|              nálam. Parancsoljon. Útra mindig hozok. Kissé hátradõlni
57 23|               és az emberhez. De ekkor mindig elprüsszentette magát.~Általában
58 24|         homlokáig. Sohasem becézgette. Mindig csak úgy hívta, Károly.
59 24|                 és azt hitte, hogy még mindig nincs ébren. Kissé felült
60 25|           kandallónál...~Kilenckor még mindig esik. Csuromvizesen érkezik
61 25|           mondókájukat ötször-hatszor, mindig lassúbb tempóban és hangosabban,
62 25|              húszéves leányságából, de mindig halványabban. Tíz tanítványa
63 25|          raktak. Meséje - észrevette - mindig hatott. Azóta vagy tízezerszer