Fejezet

 1 2 |          határszéli garnizonban hadnagy vagyok, piszkos [...] bakák, parasztok,
 2 4 |                 most nem lát engem, nem vagyok ott, nem is vagyok. A szobám
 3 4 |                  nem vagyok ott, nem is vagyok. A szobám pedig bitangul
 4 4 |           szóval se árulja el, hogy itt vagyok - mondtam, és pénzt nyomtam
 5 4 |             élettel, melynek én már nem vagyok részese. Hogyha hû lenne
 6 5 |         szeretném. Tudja Isten, babonás vagyok. Amellett az esernyõ hasonlít
 7 5 |           gondolok, hogy sötét gazember vagyok, aki itt a meleg ágyban
 8 5 |         közelembe. Így legalább nyugodt vagyok.~- Most szépen várj itt -
 9 5 |                dühöngök magamban. - Nem vagyok érzelgõs, nem vagyok gyerekimádó
10 5 |                Nem vagyok érzelgõs, nem vagyok gyerekimádó nyárspolgár.
11 5 |                hogy az övé, csak az övé vagyok. Ez a nõ különben mindent
12 5 |             csak egy esernyõ családapja vagyok.~Holnap reggel megkérem
13 5 |          fejemen egy úti sapka, egyedül vagyok. Éjjel sokszor kóboroltam
14 8 |                 szólt -, a rendõrségtõl vagyok.~Próbáltam közönyösnek látszani,
15 8 |              hogy gyanússá válhatok. Én vagyok a vádló, igen, a vádló.
16 9 |                   mondta a sógor.~- Nem vagyok részeg - kiabált a tanító. -
17 9 |                 sógora. - Részeg.~- Nem vagyok részeg - rikácsolt a tanító,
18 10|         elkomorodik, és ezt mondja: „Én vagyok a világ mártírja.” A kövér
19 10|               Szegény, kis árva fiúcska vagyok, eltévedtem az erdõben,
20 10|              azonban azt mondja: „Szent vagyok.”~2~- Szervusz - kiáltott
21 11|               uram. Kissé indiszponálva vagyok. Különben örvendek, hogy
22 11|              mondta a csodagyerek. - El vagyok fáradva.~Lassan öltözködni
23 15|            rácsapott az asztalra. - Nem vagyok kíváncsi a lélöttyeire.~
24 15|                 itthagyott, és most itt vagyok.~Az orvos zavartan hallgatta
25 17|            késõbb - gondolta -, piszkos vagyok, elõbb meg kell fürdenem.”~
26 17|         hártyává lohadt.~- Még most sem vagyok tiszta - sopánkodott. -
27 17|                közepén állott.~- Tiszta vagyok - mondotta.~Mosolyogva nézett
28 19|                 kell kukoricáznom.~Benn vagyok az Alföld szívében. A város
29 19|                    Verpeléty.~Mióta itt vagyok, vagy ötvenszer hallottam
30 19|                kutyájával, ne velem. Ki vagyok én? A cselédje vagyok én?
31 19|                Ki vagyok én? A cselédje vagyok én? A kutyája vagyok én?~
32 19|           cselédje vagyok én? A kutyája vagyok én?~Azzal verni kezdi girhes
33 19| felügyelõségé-nek a fõ-fõ-fõfelügyelõje vagyok. Ezzel azonban megjárhatnám.
34 19|             látszik az, hogy úgy, ahogy vagyok, felkeresem õt, megmondom
35 19|         pedagógiai érdemeit, átutazóban vagyok, az étteremben véletlenül
36 19|     Verpelétyvel. Nézzék, én okos ember vagyok, aki abból élek, hogy ismerem
37 19|             ismerem az embereket, költõ vagyok, aki érzem az embereket,
38 19|      meghánytak-vetettek. Azonkívül nem vagyok rossz ember. Ha önök részletesen
39 19|                  Nem is sejtik, hogy ki vagyok nekik. Hálátlanok vagytok,
40 19|              ahogy tudtok.~Most egyedül vagyok az idegen városban, ott,
41 19|             Minden rendben van. Csak én vagyok oly szomorú, hogy szeretnék
42 20|                kicsoda maga?~- Detektív vagyok - hazudtam, és egész közel
43 20|                Én az emberiség jótevõje vagyok. A dada. Az igazi altató
44 20|                Bocsánat: magam is írónõ vagyok, gyakran írogatok. Természetesen
45 21|         könyörögve, és intett.~- Koldus vagyok, uram, és csak annyi vigaszt
46 21|            foltot vetett.~- Ugye sápadt vagyok? - kérdezte a királyfi fanatikusan,
47 22|              vércse.~- Én méltóságos úr vagyok.~- Bocsánat.~- Nem azért
48 22|                 alapjában szerény ember vagyok... jó ember... áldott jó
49 23|                   Ön olyan jó.~- Dehogy vagyok jó - szólt szomorúan.~Az
50 24|         kéréssel... teljes tisztelettel vagyok alázatos... nagyon alázatos