Fejezet

 1 1 |           az orvosságoknak nevét sem tudta, bóbiskolt egy nádszéken,
 2 3 |          szelek fújtak, a legyek sem haltak meg, fekete bolyokban
 3 4 |  töltöttem el, lényegében semmit sem különbözik attól a másik
 4 4 |           Még a sárga szemüvegem sem veszem le, mely egész úton
 5 4 |      szememen volt. Semmi esetre sem ismernek fel, hiszen a szakállam
 6 4 |    nehogy megsejtsen. Még nyomot sem szabad hagynom magam után.
 7 7 |          szíve nem ver, mozognia sem kell, mennyi mindent nyer
 8 8 |      hadarom -, a szobában senki sem volt, csak maga. Talán tévedésbõl...~
 9 8 |      mindenki elhallgat, s magam sem tudok. Az ismeretlen befordult
10 10|         gavallér egyik megoldást sem választotta, annyival is
11 11|        elintézni. Este a szupéra sem megyek el.~A kezét kissé
12 11|     sohasem látta. Nem vágyódott sem az anyja, sem az apja után.
13 11|          vágyódott sem az anyja, sem az apja után. Sohase sírt.
14 12|           kettõ, három. Még most sem. Mi ez...~Azzal lassan a
15 13|          csorgó ablakokat. Senki sem látogatta, s ennek örült,
16 13|          hogy a valóságból semmi sem érdekli. Az igazi élet és
17 13|         Õ azonban, ki már semmit sem akart, végére járhat a dolognak.~
18 13|    mutatkozott, és soha senkivel sem érintkezik, ismeretlen szenvedélynek,
19 13|   erõltette emlékezetét, semmire sem emlékezett. Az a hiba, gondolta,
20 14| lehorgadt fejjel -, hogy cseppet sem csodálkozom azon, ha teljes
21 15|         a kisebbik fia temetésén sem. Fekete kesztyût húzott,
22 15| jégszekrény. A fiúkról pedig szó sem esett. A felesége, szegény,
23 15|      érezte magát, de sokáig itt sem volt maradása. Mikor elment,
24 16|        nyelve. Családja helyzete sem volt irigylendõ. Még csak
25 17|        pirosra gyulladt. Semmire sem gondolt. Határtalan szabadnak
26 17|      hártyává lohadt.~- Még most sem vagyok tiszta - sopánkodott. -
27 17|          régi cimborája, a nevét sem tudta, csak azt, hogy két
28 17|       aztán visszajön. Még akkor sem késõ.~Végigdörzsölte a lábát,
29 18|     helyükrõl, de ablakot nyitni sem mertek, mert féltek a meghûléstõl.
30 19|        talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon járó ingaóra
31 20|        álltak õrt. Itt egy lélek sem volt. Csak a lepkeláng táncolt
32 20|     látszott már negyven évesnek sem, vénebb volt, mint az ördög
33 20|         hogy az okmányokon nyoma sem volt a hamisításnak, vagy
34 20|    kifelé a folyosóra, hol senki sem járt, a váróterembe, hol
35 21|   Madarásznia, patakban fürdenie sem volt szabad. A király elrendelte,
36 21|   Országát semmi nagyobb veszély sem fenyegette. Az ellenséges
37 21|         amely betört, tizedrésze sem volt kipróbált seregének,
38 22|           hogy ez se hat. Még ez sem hat, a titok, amit tartogatott,
39 22|          a rongy portás még most sem hajolt meg eléggé mélyen.
40 23|    lehetetlen, minthogy semmivel sem árulhatta el magát. A következõ
41 23|    dermedve állt a fülkében. Azt sem tudta, mitévõ legyen, csak
42 23|    zsebében tartogat, talán maga sem bénította volna meg ennyire.
43 23|       küldték, de konyakot sehol sem kapott. Végre kétségbeesett
44 23|       örökös víztartályból. Maga sem tudta, mi történt vele,
45 24|      sárgaarany, keserû medicina sem segített. Szeme megnõtt,
46 24|         Csitt, senkinek egy szót sem... Magasabb megbízatás...
47 24|   vigasztaló szónál többet egyik sem adhatott. Mindenütt igazolta
48 25|  világosítani a gyermekeket vagy sem? Már régen leszokott arról,
49 25|        mostoha nyelvvel, semmire sem mentek. Csak fájt a szíve,