Fejezet

 1 1 |             másik szobába. Alig ültek ott egy darabig, újra hívta
 2 1 |                ijedten és hangosan. - Ott az ajtó mögött, ti ketten,
 3 1 |              Halvány, vézna szentkép, ott állt az ágy mellett, feltûrt
 4 1 |            látni lehetett a temetést.~Ott ült a kis beteg. A sok kendõtõl
 5 3 |              kísértetiesen még mindig ott vonaglik valami eltorzult
 6 3 |  mulatságosnak találunk, azt is, hogy ott áll birkózva a fiúval, mozdulatlanul,
 7 3 |               Futunk a külváros felé. Ott már-már alig jártak emberek.
 8 4 |             nem lát engem, nem vagyok ott, nem is vagyok. A szobám
 9 4 |                Egy pillanat múlva már ott állt az ebédlõasztalnál.
10 5 |               Megint egyedül lehetek. Ott az üvegtálcán egy szivar
11 5 |       felcsavarom, és keresni kezdem.~Ott van a kályha mellett. Egy
12 5 |           Inkább felkelek. Az esernyõ ott áll, nedves selymérõl és
13 5 |            ártatlanul és szepegve áll ott, siránkozva, mint egy lány,
14 5 |         fektettem szegény kicsinykét. Ott van az a párna, a második
15 6 |          hiszi, hogy egy hóember állt ott, akinek a gyerekek hóból
16 6 |              az ezredes. Könyvtárában ott az egész stratégiai tudomány.
17 6 |      sorakoznak. Szép sorjában állnak ott, mint az orgonasípok. Legelöl
18 6 |              a tiszti kaszinóba, hogy ott kedvére kiöntse a mérgét.~
19 6 |       feketekönyvbe.~- Miért nem volt ott az ünnepélyen?~- Bocsánat.
20 7 |               Hogyha az egyik elvész, ott a másik.~Szóval errõl is
21 7 |           utolsó vasárnap azonban még ott maradt.~Mindene be volt
22 7 |          sárga cipõt húzott fel, amit ott vett. Csakhogy ez a cipõ
23 7 |             nyüzsgött, az egész élete ott kalapált, s egy pillanat
24 7 |               csinálni magának, s még ott a földön is meg volt gyõzõdve,
25 8 |      pillanatig szédülõ fejjel álltam ott, szememet az íróasztalomra
26 8 | álmatlanságtól, egy aranygyûrû villog ott, más feltûnõ nem lehet rajta.
27 8 |     fehérebben a falnál sokáig álltam ott, lihegve a világos délutánban.~
28 8 |                és azt mondja magában, ott megy, ott az aszfalton megy
29 8 |             mondja magában, ott megy, ott az aszfalton megy az a bizonyos,
30 8 |        földszínû rabruhába bújtatnak. Ott legalább élhet az ember,
31 9 |      erõszakkal betuszkolta a boltba.~Ott egy gipszangyalt mutattak
32 9 |                hazavitték szállójába, ott lefektették. Megígérte nekik,
33 10|              télikabátját porolja, és ott - nagyon gyorsan és gavallérosan -
34 12|               múltán már játszott is. Ott lenn, a súgólyuk villamos
35 13|           vágyott szegény, hogy talán ott, a halál tõszomszédságában,
36 14|              fehérben. Ez a nõ mindig ott állott az arcképes polcon
37 14|              székrõl. Olyan búsan áll ott a szoba közepén - lógó karokkal
38 15|           elfüggönyözött szobákba, de ott is meleg volt. A régi diákszobákban,
39 16|        vendége a tó mellé rándult ki, ott tanulmányozza a geológiai
40 19|        nevetni. Én láttam a szívüket. Ott az étterem fehér abroszán
41 19|            vagyok az idegen városban, ott, ahol Verpeléty alszik.
42 21|             él, s nem fekszik szegény ott a másik szobában, a koporsóban.~-
43 22|              a katonaság egyenruhája. Ott a tábornokot senki se nézheti
44 22|                 Néha még nekünk is... ott fönn... Budapesten... Mindenesetre
45 22|            még valamit nem mondott el ott lenn, a kávéházban. Majd