Fejezet

 1 2 |              hogy nem lehet barátunk.~Mi a város minden leányáról
 2 3 |        hullája a kövezeten gõzölgött. Mi egyre vadabb és õrültebb
 3 3 |               virrasztott egy fráter. Mi azonban túljártunk az eszükön.
 4 3 |             jobban a sakkmester, mint mi az iskolánkat. Mindent pontosan
 5 3 |               a legrosszabb tanuló, a mi vezérünk, aki már többször
 6 3 |               vissza akar húzódni, de mi a háta mögött állunk, követelõdzünk
 7 3 |            hangosan nevetni kezdenek, mi is velük nevetünk, de már
 8 3 |             rohanunk ki a szobából.~- Mi történt?~Nem tudjuk, de
 9 4 |         lehorgasztom a fejemet. Vajon mi történik azután? A bútorok
10 4 |               Nekik fájna az is, hogy mi itt néha-néha mosolygunk.
11 5 |             bosszankodva gondolok rá, mi az ördögnek hagyta itt vádlóul.
12 5 |            bosszant, de nem szeretem. Mi közöm hozzá és az esernyõjéhez?~
13 7 |          múlva ezt újságolja:~- Tudod mi az újság? Leszoktam a tejrõl
14 7 |               Ijedten kérdeztem tõle, mi lelte.~- Voltál orvosnál?~-
15 7 |         pillanat alatt végiggondolta, mi történik vele. Meghal? Nem,
16 8 |              dühtõl, hevesen mesélik, mi történt velük. Tévedezem
17 9 |               el tudják mondani, hogy mi fáj a szívünk mélyén. Siratta
18 10|        pillanatra nem lehetett tudni, mi történt vele.~Azt mûvelte,
19 10|         gavallér.~- Kérem szépen...~- Mi vagy?~A szõke köhögött.~-
20 10|     Nevetséges - vigasztalta magát -, mi közöm hozzá. Bizonyára már
21 11|               ostorral hadonászott.~- Mi ez? - kérdezte bámulva.~-
22 12|           kettõ, három. Még most sem. Mi ez...~Azzal lassan a mozsárra
23 13|      parancsokat, s várta türelmesen, mi lesz az eredménye. Reggel
24 14|          égett.~5~Leült egy székre. A mi polgári bútoraink közt,
25 14|          olyan szenvedést, amilyent a mi falaink sohase láttak. Attól
26 14|             nézett reám. Nem értette, mi a bajom. Valamit mondott
27 15|            tarka, puha ingben járt.~- Mi a fenének az a sok vacak -
28 15|         jobban tudnak szenvedni, mint mi. Különben nem ismerem a
29 15|              a magyarokat. Nem tudom, mi a magyar bánat.”~1913~ ~
30 17|              csikarta a szívét. Igaz, mi van az asszonnyal? Három
31 17|              egy jó szót mondani vagy mi. Annyira érezte ezt, hogy
32 18|               alatt talpra szökken.~- Mi az? - kiabálnak a férfiak.~-
33 18|                kiabálnak a férfiak.~- Mi az? - sikonganak az asszonyok
34 19|           legegyszerûbb. Mondd, tata, mi van azzal a szegény tanítóval?
35 20|              kérdeznem - vallattam -, mi járatban volt itt?~- Gyûjtök -
36 20|            két bõröndje után nyúlt.~- Mi van ezekben? - kérdeztem.~-
37 21|           varjú rebbent el fölötte.~- Mi az? - nyöszörögte a sötétbõl.~-
38 21|              ölte meg a fiát.~- Talán mi? - hördült fel egyszerre
39 22|          mindennap el szokta mesélni, mi történt délelõtt a hivatalban.~
40 23|        víztartályból. Maga sem tudta, mi történt vele, náthás volt-e
41 24|             kérdezték, tulajdonképpen mi történt, csak ennyit mondott:~-
42 25|         hazaér, nem tudja, hogy mirõl mi a véleménye. Vajon szükséges-e
43 25|             nem elég-e nyolc vagy öt? Mi tesz boldoggá: a pénz vagy
44 25| Tulajdonképpen csak késõbb tudta meg, mi történt vele és benne. Sokszor