Fejezet

 1 1 |                                   SZEGÉNY KIS BETEG~1~A kis beteg
 2 5 |   kendõkbe bugyolálni összeázott, szegény lábacskáit. Lehet, hogy
 3 5 |        végül az ágyamba fektettem szegény kicsinykét. Ott van az a
 4 5 |        fogom venni, mert ezeket a szegény Üllõi úti lányokat, ezeket
 5 6 |        vendéglõs, az étteremben a szegény polgárok törölgetik a tányérjukat,
 6 7 |           leszokott.~6~Az életrõl szegény bölcs és édes barátom tavaly
 7 7 |           a cipõ kissé szûk volt, szegény Bogumil táncolva bicegett
 8 7 |           Bogumil szörnyethalt.~A szegény optimista holttestét két
 9 7 |  halottnak érdemes lenni, mondaná szegény. Keze fontoskodóan össze
10 9 |     öklömmel ezt az angyalt, ez a szegény, szép, fehér angyalkát,
11 10|      ember pittyedt szájjal sír: „Szegény, kis árva fiúcska vagyok,
12 10|        nyomort. Gyakran látogatta szegény rokonait, kiken nem segített.
13 13|    mákonyosabb zsibbadást vágyott szegény, hogy talán ott, a halál
14 14|      kisfiam - mondta tompán -, a szegény, szegény Amália.~- Miért
15 14|       mondta tompán -, a szegény, szegény Amália.~- Miért nem jön
16 14|            Tizenkilenc éves volt, szegény.~- Szegény, szegény - mondtam
17 14| Tizenkilenc éves volt, szegény.~- Szegény, szegény - mondtam szomorúan.~
18 14|         volt, szegény.~- Szegény, szegény - mondtam szomorúan.~Megragadtam
19 14|       valamit keres.~Itt keresi a szegény, szegény asszonyát, a fekete
20 14|      keres.~Itt keresi a szegény, szegény asszonyát, a fekete és tág
21 14|        papok és katonák közt.~Egy szegény tébolyultat látok menni
22 14|          halott feleségét keresi. Szegény, szegény.~8~Tovább már nem
23 14|        feleségét keresi. Szegény, szegény.~8~Tovább már nem bírtam
24 14|    törõdött, csak én, a gyerek, a szegény fantaszta, aki valaha a
25 15|        szó sem esett. A felesége, szegény, nesztelenül tett-vett.
26 17|           tõle a markõr? A markõr szegény ember volt. Már emlékezett
27 17|       rágondolt. Gyalázat, hogy a szegény ember szegénytõl lop. A
28 17|           mindent magára vállalt. Szegény kis kölyök szégyenkezve
29 17|         hogy ne halljék a sírása. Szegény, szegény, gondolta a pincér.
30 17|        halljék a sírása. Szegény, szegény, gondolta a pincér. Nemrég
31 18|       võlegény tétovázott, vizes, szegény szemei határozatlanul meredeztek.~-
32 19|       Mondd, tata, mi van azzal a szegény tanítóval? Kiírom a neved
33 19|      emberszeretetemmel, egyedül, szegény, szánandó bolondot. Hazamentetek,
34 21|           ma is él, s nem fekszik szegény ott a másik szobában, a
35 22|        fojtogatta, behívta a kis, szegény rokonát, a tizenhárom éves
36 22|   Leroskadt a székre.~Egy fáradt, szegény pincér sietett az asztalához:~-
37 22|             beszélt a tanácsos:~- Szegény barátom... Sajnálom magát
38 22|        Csak mûveletlen, elmaradt, szegény... A patak szabályozatlan,
39 22|        magához, aki egy egyszerû, szegény, mondhatnám szánandó vidéki
40 24|      igen-igen titokzatos helyen, szegény aranyoskám... ~Az emberek
41 24|     gondolatai. Leült egy székre, szegény, száraz, öreg ölébe tette
42 24|    intéznie, hivatalos úton. Mint szegény bódult agya gondolta - a „
43 25|        Olyan egyszerû és szomorú. Szegény madárka, egy régi esõköpenyben.