Fejezet

1001 7 |                minden bajon, s eljutott a bölcs és boldog emberek
1002 7 |                 boldog emberek révéhez, a teljes megelégedéshez.~5~
1003 7 |                  Egyik szemét elfutotta a vér. Ijedten kérdeztem tõle,
1004 7 |                 De ha megvakulsz?~- Itt a másik. Azzal is elélek.
1005 7 |               elélek. Tegnap bekötöttem a fájós szemem, s már gyakoroltam
1006 7 |                 Jobban látok vele, mint a kettõvel együtt. Nagyszerû
1007 7 |             Hogyha az egyik elvész, ott a másik.~Szóval errõl is leszokott.~
1008 7 |                 Nagyszerûen töltötte el a hónapot, mindent látott,
1009 7 |               elmesélje új impresszióit a grisette-ekrõl, a midinette-ekrõl,
1010 7 |          impresszióit a grisette-ekrõl, a midinette-ekrõl, a rendõr
1011 7 |      grisette-ekrõl, a midinette-ekrõl, a rendõr fehér botjáról, melyet
1012 7 |           rendõr fehér botjáról, melyet a forgalom könnyebb lebonyolítására
1013 7 |                 még egyszer megfürödjön a város fényében és villogó
1014 7 |   kolibriszíneiben.~Reggel dörzsölgette a kezeit. A nap besütött az
1015 7 |           Reggel dörzsölgette a kezeit. A nap besütött az ágyára,
1016 7 |              amit ott vett. Csakhogy ez a cipõ kissé szûk volt, szegény
1017 7 |                táncolva bicegett benne, a boulevard-on, pedig már
1018 7 |                gondolt. Már messze volt a lakásától. A lába úgy égett
1019 7 |                messze volt a lakásától. A lába úgy égett az új cipõben,
1020 7 |               égett az új cipõben, mint a parázs. Ez azonban nem baj.
1021 7 |                 szûk cipõben jár, végre a párizsi divat nem tûri a
1022 7 |                a párizsi divat nem tûri a kényelmet. Aztán valamikor
1023 7 |              hallotta az anyjától, hogy a szûk cipõ erõsíti a lábat.
1024 7 |                hogy a szûk cipõ erõsíti a lábat. Van-e nagyszerûbb
1025 7 |           frissít. Áldott májusi zápor.~A zápor egész nap zuhogott.
1026 7 |         zuhogott. Ruhája összecsapzott, a haja is csurgott a víztõl.~
1027 7 |       összecsapzott, a haja is csurgott a víztõl.~Elindult a montmartre-i
1028 7 |             csurgott a víztõl.~Elindult a montmartre-i ház felé, ahol
1029 7 |             virágbokrétával mászott fel a kígyózó falépcsõn, ahol
1030 7 |        valamilyen sötét apacs leszúrja. A táncosnõ nem volt otthon.~
1031 7 |           Hûtlen gondolatok kóvályogtak a fejében, de nem tudta, kit
1032 7 |                kit szólítson meg. Végre a diáknegyedben egy kis, kancsal
1033 7 |            Minthogy állandóan tisztelte a franciákat - csak azért,
1034 7 |         beszélnek -, összezavarodott, s a francia szavak közé egyre
1035 7 |               merész fordulattal áttért a németre.~A leány nevetett,
1036 7 |           fordulattal áttért a németre.~A leány nevetett, szó nélkül
1037 7 |               kószált az esõben, estig. A cipõje már felvérezte a
1038 7 |                 A cipõje már felvérezte a lábát, agyonnyomorította
1039 7 |                de õ mosolygott csodálta a körutak zaját, a rengeteg
1040 7 |               csodálta a körutak zaját, a rengeteg fényeket, a hidak
1041 7 |             zaját, a rengeteg fényeket, a hidak zöld és piros lámpáit.
1042 7 |               óra volt. Kilenckor indul a vonatja hazafelé.~Mámorosan
1043 7 |           hazafelé.~Mámorosan indult el a szállodájába.~Amint azonban
1044 7 |                  Amint azonban átrohant a körúton - hirtelenül és
1045 7 |                egy automobil.~8~Leesett a földre.~Agyában pedig millió
1046 7 |             Meghal? Nem, ez lehetetlen. A halál valami ünnepélyes.
1047 7 |               állapotban van, szûk cipõ a lábán. Csak ezt levethetné.
1048 7 |        szabadulni. Két óra múlva fütyül a vonatja. Mégse lehet, hogy
1049 7 |                amikor legkevésbé gondol a halálra. Õ csak egy jó napot
1050 7 |             csinálni magának, s még ott a földön is meg volt gyõzõdve,
1051 7 |                 meg volt gyõzõdve, hogy a nap alapjában - néhány kis
1052 7 |       végigszáguldottak rajta, átvágták a törzsét, õ pedig lehajtotta
1053 7 |             törzsét, õ pedig lehajtotta a fejét, alázatosan.~A véres
1054 7 |         lehajtotta a fejét, alázatosan.~A véres és csonka törzsén
1055 7 |            Talán ezt:~- Úgy látszik, ez a nap mégse sikerült teljesen.~
1056 7 |           biztos.~Bogumil szörnyethalt.~A szegény optimista holttestét
1057 7 |            elmondaná nekem, milyen puha a koporsó párnája, s milyen
1058 7 |                 boldog az ember, hogyha a füle egészen megsiketül,
1059 7 |                füle egészen megsiketül, a szeme megvakul, az orra
1060 7 |              megvakul, az orra eltompul a szag iránt, a keze nem tapint,
1061 7 |             orra eltompul a szag iránt, a keze nem tapint, és az ínye
1062 7 |              ember nem vesz lélegzetet, a szíve nem ver, mozognia
1063 7 |                  Egész lénye helyeselte a halált, neki is igent intett.
1064 7 |                 kényelem.~10~Letöröltem a könnyeimet.~Úgy láttam,
1065 8 |             apró aranypocsolyában forrt a fény. A délután világításában
1066 8 |          aranypocsolyában forrt a fény. A délután világításában mindez
1067 8 |          lopásban. Utána pedig oly nagy a csönd.~A szobában senki.
1068 8 |                 pedig oly nagy a csönd.~A szobában senki. Áruló nyom
1069 8 |               nincs. Öt percre ledõltem a másik szobában a kerevetre,
1070 8 |               ledõltem a másik szobában a kerevetre, s míg a szerelõ
1071 8 |             szobában a kerevetre, s míg a szerelõ föltette a csillárt,
1072 8 |                s míg a szerelõ föltette a csillárt, elaludtam, a szerelõ
1073 8 |         föltette a csillárt, elaludtam, a szerelõ nyilván meglátta
1074 8 |                  s eltûnt. Más nem járt a lakásban. Bizonyára õ a
1075 8 |                 a lakásban. Bizonyára õ a tolvaj.~Csodálkozva bámulok
1076 8 |                  bûvészfogással eltûnt, a semmibe párolgott, egy új
1077 8 |          követtek el merényletet, hanem a rend, az õsi logika ellen.~
1078 8 |              rend, az õsi logika ellen.~A lopást sohase tudjuk megérteni.
1079 8 |            tudjuk megérteni. Szomszédos a csodával, az õrülettel.
1080 8 |             ajtót tárva-nyitva találta, a zárakon feszítõvasak nyomai,
1081 8 |               egészen üres volt. Amikor a nénikém megpillantotta a
1082 8 |                a nénikém megpillantotta a kopár sötét képet, egy szót
1083 8 |             volna. Õ azonban beleugrott a Küküllõbe, mert nem tudta
1084 8 |                  mert nem tudta elhinni a hihetetlent.~Nekem is ez
1085 8 |            kereséssel hûtöm. Fölkutatom a szoba minden zegét-zugát,
1086 8 |               szoba minden zegét-zugát, a szekrényeket eltolom, ágy
1087 8 |              Arcom kipirul. Aztán elönt a bosszúság. Látom a szerelõt,
1088 8 |                elönt a bosszúság. Látom a szerelõt, ki elvitte órámat.
1089 8 |           kérges, szomorú.~- Becsukatom a gazembert - fogadkozom.~
1090 8 |        fogadkozom.~Kocsira ülök, sietek a szerelõhöz, ki egy pincehelyiségben
1091 8 |                 pincehelyiségben lakik, a külsõ városban. Szerencsére
1092 8 |               az aranyórám - hadarom -, a szobában senki sem volt,
1093 8 |               maga. Talán tévedésbõl...~A szerelõ vállat von, fölemeli
1094 8 |              zsebeit.~- Ugyan - nevetek a dühtõl. - Ha holnap reggelig
1095 8 |             kerül meg, jelentést teszek a rendõrségnél.~- Tessék.~
1096 8 |         lakáscímét, elindulok, kóborlok a városban, nincs kedvem hazamenni.
1097 8 |              kedvem hazamenni. Kéjelgek a gondolatban, hogy ezt a
1098 8 |                 a gondolatban, hogy ezt a ravasz alakot börtönbe juttatom.
1099 8 |         szemöldöke zöldes, nedves, mint a penész.~Másnap a rendõrségre
1100 8 |           nedves, mint a penész.~Másnap a rendõrségre futok. Sohasem
1101 8 |                 ajtók elõtt, izgatottan a dühtõl, hevesen mesélik,
1102 8 |              fehér folyosókon, elszorul a lélegzetem. Végre a rendõrtiszt
1103 8 |            elszorul a lélegzetem. Végre a rendõrtiszt elé állok, megteszem
1104 8 |                 megteszem jelentésemet. A nyomozás megindul.~- Biztos,
1105 8 |                  hogy õ volt? - kérdezi a rendõrtiszt.~- Biztos -
1106 8 |             éjszakám volt. Hánykolódtam a párnákon, míg elaludtam,
1107 8 |           ezerszer is megjelent elõttem a kék zubbonyos munkás, ki
1108 8 |            olyan közönyösen nézett rám, a tolvaj, kit eddig csak színdarabból
1109 8 |              vele. Nehéz sziklákat vitt a hátán, sötét cella sarkában
1110 8 |                 Elgyötörve nyitottam ki a szemem. Egy idegen állt
1111 8 |       pillantott.~- Bocsánat - szólt -, a rendõrségtõl vagyok.~Próbáltam
1112 8 |            magyarázta.~Kicsit lehunytam a szemem, mintha álmos lennék,
1113 8 |                lennék, s eszembe jutott a sötét, orosz diák, kit hasonló
1114 8 |             hasonló helyzetben keresett a detektív, de õ nem félt,
1115 8 |           kemény, piros arcú ember volt a detektív. Apró, szõke bajusz
1116 8 |               volt átható, hideg-kék, s a taglejtése biztos.~Bal kezemet
1117 8 |                  az ujjaimat, melyekbõl a neuraszténia úgy bizsereg,
1118 8 |         neuraszténia úgy bizsereg, mint a villamos áram, egyenként
1119 8 |                   Parancsoljon.~- Abban a lopási ügyben kérném a részleteket.~
1120 8 |            Abban a lopási ügyben kérném a részleteket.~Erre nem is
1121 8 |              Mennyire megkönnyebbültem. A detektív figyelt arra, amit
1122 8 |               szeme perzselt, mint azok a napsugarak, melyek a gyûjtõlencse
1123 8 |               azok a napsugarak, melyek a gyûjtõlencse gyújtópontján
1124 8 |          Bármikor visszahúzhattam volna a kezem. De féltem, hogy gyanússá
1125 8 |            gyanússá válhatok. Én vagyok a vádló, igen, a vádló. Természetesen
1126 8 |                Én vagyok a vádló, igen, a vádló. Természetesen kell
1127 8 |           viselkednem, semmi okom sincs a félelemre. A detektívregények
1128 8 |                 okom sincs a félelemre. A detektívregények nevetséges
1129 8 |             romantikájára gondoltam. Ez a piros arcú fiatalember lenne
1130 8 |                szigorúan mered kezemre, a bal kezemre, mely sápadt
1131 8 |       tekintetét.~Izgatottan beszéltem. A beszéd hevében aztán a paplan
1132 8 |                  A beszéd hevében aztán a paplan alá rántottam a kezem.~
1133 8 |            aztán a paplan alá rántottam a kezem.~A detektív elmosolyodott.~-
1134 8 |           paplan alá rántottam a kezem.~A detektív elmosolyodott.~-
1135 8 |                kérdezte ártatlan arccal a detektív. - Én semmin se
1136 8 |                    De, uram, ön folyton a kezemre meredt.~A detektív
1137 8 |               folyton a kezemre meredt.~A detektív megint mosolygott.~-
1138 8 |                de most már én figyeltem a detektívet. Láttam, hogy
1139 8 |                detektívet. Láttam, hogy a szobám minden tárgyát szemügyre
1140 8 |              gondoltam - dadogtam. - Én a följelentést visszavonom.~-
1141 8 |        kérdeztem - legalább megbüntetik a tolvajt?~- Ha teljesen rábizonyosodik,
1142 8 |                 bizonyítékok?~- Vannak.~A detektív nem volt beszédes.
1143 8 |           ajánlotta magát, ment üldözni a vadat, kit többé nem enged
1144 8 |                nem enged el, mint ahogy a kopó marcangolja a foglyul
1145 8 |                ahogy a kopó marcangolja a foglyul ejtett nyúl véres
1146 8 |             magát. Mutatni akartam neki a járást, de õ biztosan ment,
1147 8 |           szálltak felém. Erõsen sütött a nap. A szikrázó fényzáporban
1148 8 |             felém. Erõsen sütött a nap. A szikrázó fényzáporban télies,
1149 8 |                  Most azonban izgattak. A foglalkozás minden arcra
1150 8 |            halvány félelem fog el. Ezek a jelentéktelen, elegáns,
1151 8 |                 Itt mellettem, elõttem, a hátam mögött csupa titkosrendõr
1152 8 |       ezüstfogantyús pálcával piszkálta a kert kavicsait, keménykalapot
1153 8 |                 szívveréssel nekidõltem a fehér falnak, melyet átfûtött
1154 8 |                 falnak, melyet átfûtött a tavaszi nap, s fehérebben
1155 8 |               tavaszi nap, s fehérebben a falnál sokáig álltam ott,
1156 8 |              sokáig álltam ott, lihegve a világos délutánban.~Mit
1157 8 |                papiroson, vallanom kell a szerelõ ellen, bizonyos,
1158 8 |         találkoztam egy másik emberrel. A villamosban ültem. Nem tekintett
1159 8 |            nyíltan, vádoljon, mondja ki a rettenetes vádat, melyet
1160 8 |           utcasarkon, úgy látszik, félt a leszámolástól.~Amikor elértem,
1161 8 |               tárgyak mögé bújnak, fönn a negyedik emelet egyik ablakában
1162 8 |                szembogaruk fekete, mint a puskacsõ nyílása, s mindegyik
1163 8 |                ott az aszfalton megy az a bizonyos, az a titokzatos,
1164 8 |        aszfalton megy az a bizonyos, az a titokzatos, az a szörnyû,
1165 8 |           bizonyos, az a titokzatos, az a szörnyû, ki nemsokára kezünkre
1166 8 |              mélyen, boldogan szívhatja a levegõt. Két csendõr bekísér.
1167 8 |           legalább élhet az ember, mint a ketreces állat s a csenevész
1168 8 |                 mint a ketreces állat s a csenevész növény. Az jobb
1169 8 |                  Az jobb lehet, mint ez a csönd, ez a remegés, ez
1170 8 |              lehet, mint ez a csönd, ez a remegés, ez a settengés.
1171 8 |                 csönd, ez a remegés, ez a settengés. Mert mostan az
1172 8 |               te, ki most is itt mégysz a hátam mögött, könyörülj
1173 8 |                 halkan, nagyon halkan - a bal vállamra.~1912~ ~
1174 9 |                                         A GIPSZANGYAL~Varjú Péter,
1175 9 |                GIPSZANGYAL~Varjú Péter, a tanyai tanító már õsz óta
1176 9 |             milyen ajándékkal lepje meg a húgát.~Ezek Budapesten laktak.
1177 9 |   cigarettatárcát, végre kettõ is elfér a háznál, de errõl a tervrõl
1178 9 |                elfér a háznál, de errõl a tervrõl letett.~Az ünnepek
1179 9 |               ajándékot, de nem talált. A kereskedõk telebeszélték
1180 9 |                kereskedõk telebeszélték a fejét, ide-oda ráncigálták,
1181 9 |      lemosolyogták, õ azonban csak állt a sok holmi között, soványan,
1182 9 |            holmi között, soványan, mint a piszkafa, grádicsosan nyírt,
1183 9 |       csetlett-botlott, határozatlanul.~A karácsony elõtti napon délután,
1184 9 |             elõtti napon délután, amint a Rákóczi úton kóválygott,
1185 9 |                Rákóczi úton kóválygott, a kirakatokat bámulva, egy
1186 9 |        télikabátban leste künn az utcán a vevõket, észrevette ezt
1187 9 |                 vevõket, észrevette ezt a cingár, tétova, vidéki emberkét,
1188 9 |           szelíd erõszakkal betuszkolta a boltba.~Ott egy gipszangyalt
1189 9 |                   Gyönyörû! - kiáltotta a tanító, az önkéntelen elragadtatás
1190 9 |           csíptetõjét, és úgy nézegette a gipszangyalt.~A gipszangyal
1191 9 |               nézegette a gipszangyalt.~A gipszangyal nagy volt, akkora,
1192 9 |        süvegcukorból faragták volna ki.~A tanító a szûk homlokát ráncolgatva
1193 9 |             faragták volna ki.~A tanító a szûk homlokát ráncolgatva
1194 9 |        ráncolgatva visszamosolygott rá. A kereskedõ és a segédek is
1195 9 |     visszamosolygott rá. A kereskedõ és a segédek is mosolyogtak,
1196 9 |            segédek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely már régóta
1197 9 |            gipszangyal, mely már régóta a nyakukon porosodott, s a
1198 9 |                a nyakukon porosodott, s a tanító ily szerencsésen
1199 9 |                 lesz drága? - kérdezte.~A kereskedõ és a segédek viharosan
1200 9 |                kérdezte.~A kereskedõ és a segédek viharosan tiltakoztak.~
1201 9 |          csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító sietve fizetett -
1202 9 |             szeretett hamarosan túlesni a kellemetlen dolgokon -,
1203 9 |                  de minthogy nem bízott a pesti emberekben, inkább
1204 9 |             vitte haza. Kebléhez ölelte a gipszangyalt, és úgy botladozott
1205 9 |                 és úgy botladozott vele a népes utcákon, közben pedig
1206 9 |            reszketett, hátha összetörik a szobor. De nem történt semmi
1207 9 |       Szállójában kicsomagolta, letette a padlóra, és hosszan bámulta
1208 9 |             padlóra, és hosszan bámulta a homályos villanyfényben.~
1209 9 |                homályos villanyfényben.~A gipszangyal most is mosolygott,
1210 9 |          szirupédesen és émelyítõen, de a mosolyával együtt valami
1211 9 |         ízléstelen gyári holmik, melyek a mûvészekét akarják utánozni.~
1212 9 |            mûvészekét akarják utánozni.~A tanító elszomorodott. Félt,
1213 9 |                Félt, hogy sógorának meg a húgának nem fog tetszeni.
1214 9 |               kisebb, mint ez.~Egyelõre a gipszangyalt letakarta az
1215 9 |                Akkor hetekig nem nézett a tükörbe, mindaddig, míg
1216 9 |                 tükörbe, mindaddig, míg a bibircsók le nem száradt,
1217 9 |                 meg volt gyõzõdve, hogy a bibircsók azért múlt el,
1218 9 |                 figyelemre se méltatta.~A gipszangyal azonban nyugtalanította.
1219 9 |                 Reggel azonban kisütött a nap. Akkor megint tetszett
1220 9 |             hogy látták volna elõzõleg, a karácsonyfa alá állította.
1221 9 |             állította. Amint sógora meg a húga megpillantotta az ajándékot,
1222 9 |        költségbe.~- Tetszik? - kérdezte a tanító.~- Nagyon szép -
1223 9 |             biztatgatták, de nem néztek a gipszangyalra, mely a maga
1224 9 |            néztek a gipszangyalra, mely a maga gyári ízléstelenségével,
1225 9 |              mintha elsötétítette volna a karácsonyi gyertyák vidám
1226 9 |          gyertyák vidám lobogását.~- Az a szép rajta - szólt a tanító
1227 9 |                 Az a szép rajta - szólt a tanító zavartan -, hogy
1228 9 |                hangulatban vacsorázott. A villanyok szikráztak körötte,
1229 9 |           villanyok szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett
1230 9 |             fánk párája összeölelkezett a fenyõfa s a csepegõ viaszgyertyák
1231 9 |             összeölelkezett a fenyõfa s a csepegõ viaszgyertyák szagával,
1232 9 |                 viaszgyertyák szagával, a poharakban topázszínû és
1233 9 |                 többet ivott. Nézegette a sógora nyakkendõjét, s az
1234 9 |          asztalt bontottak, és átmentek a másik szobába, oda, ahol
1235 9 |                másik szobába, oda, ahol a karácsonyfa alatt a gipszangyal
1236 9 |                ahol a karácsonyfa alatt a gipszangyal állt, a bortól
1237 9 |               alatt a gipszangyal állt, a bortól egyszerre megoldódott
1238 9 |            bortól egyszerre megoldódott a nyelve.~- Nézd, sógor -
1239 9 |           Igenis megvetsz engem, te is, a húgom is.~Sógora tiltakozni
1240 9 |                  Vacsoráztunk. Jól van. A vacsora pompás volt. Megöleltél,
1241 9 |        idejöttem, szívesek vagytok mind a ketten, tenyereteken hordoztok.
1242 9 |                 tenyereteken hordoztok. A vacsoránál sört ittunk.
1243 9 |             vacsoránál sört ittunk. Hol a söröskészletem? Lásd, már
1244 9 |    üvegszekrényben se látom. Kidobtátok a szemétre. Megkínáltál cigarettával
1245 9 |            Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat, azt a
1246 9 |                A cigarettatárcámat, azt a szép cigarettatárcát se
1247 9 |                    Részeg vagy - mondta a sógor.~- Nem vagyok részeg -
1248 9 |                 vagyok részeg - kiabált a tanító. - Én már napok óta
1249 9 |             öklömmel ezt az angyalt, ez a szegény, szép, fehér angyalkát,
1250 9 |             kelt, és karjait fölemelte, a karácsonyfa felé tántorgott,
1251 9 |             tántorgott, hogy összezúzza a gipszangyalt. Csak a húga
1252 9 |         összezúzza a gipszangyalt. Csak a húga tartóztatta föl.~-
1253 9 |              Részeg vagy - ismételgette a sógora. - Részeg.~- Nem
1254 9 |               vagyok részeg - rikácsolt a tanító, és sírva fakadt. -
1255 9 |               fáj, nagyon fáj, itt - és a szívére mutatott. - Rátapostatok.~
1256 9 |              meglátogatja majd õket, de a hajnali vonattal hazautazott,
1257 9 |           hajnali vonattal hazautazott, a tanyára.~Pár nap múlva levelet
1258 9 |       bocsánatot kért, mentegette magát a „karácsonyi botrány” miatt,
1259 9 |             hogy nagyon ideges.~Otthon, a szünidõ alatt, komoran járkált
1260 9 |              kis szobájában. Abbahagyta a pipázást is. Elõvette hegedûjét,
1261 9 |                 legjobban csillapította a bor. Részegen feküdt le,
1262 9 |                  Egyedül ballagott haza a végtelen pusztán. Sûrû hó
1263 9 |                 pusztán. Sûrû hó esett. A hóra vékony jégkéreg fagyott.
1264 9 |                 fagyott. Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva
1265 9 |             szomorúságot. Eszébe jutott a söröskészlet, a kancsó,
1266 9 |           Eszébe jutott a söröskészlet, a kancsó, amelyre aranybetûvel
1267 9 |         aranybetûvel van ráírva: Emlék, a kínaezüst cigarettatárca
1268 9 |      cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely oly
1269 9 |              eszébe jutott, hogy valaha a képzõben tanult Michelangelóról,
1270 9 |             tudják mondani, hogy mi fáj a szívünk mélyén. Siratta
1271 9 |               és kicsiségét. Megsiratta a szûk homlokát, garádicsosan
1272 9 |             eddig vak volt és nem látta a titkos szépséget, s megsiratta
1273 9 |                 szépséget, s megsiratta a gipszangyalt, mely oly szomorú
1274 9 |            lassan elálmosodott. Álmában a gipszangyalt látta, aki
1275 9 |                látta, aki fehéren, mint a hó, feléje mosolygott, és
1276 9 |                 egy ház és egy hegység. A gipszangyal szelíden karjaiba
1277 9 |             magához szorítsa, fölemelje a fatörzsrõl, és vigye-vigye,
1278 10|                        BOCSÁNATOT!...~1~A gavallér éjjel három és
1279 10|               három és négy közt bement a kávéházba. Kissé szédült
1280 10|                kávéházba. Kissé szédült a sok szesztõl. Szeme elõtt
1281 10|              alélt, mely megpörkölõdött a kávéház forró levegõjében.
1282 10|          kifércelõdött, kézelõje sápadt a sok vasalástól. Nadrágjai
1283 10|           rojtos, rongyos.~Vele szemben a tükörnél egy furcsa alak
1284 10|      összekulcsolt kezekkel nézett bele a semmibe. Haja szõke, nagyon
1285 10|                 már átgömbölyödik rajta a kopasz elefántcsont golyó.
1286 10|                 vele.~Azt mûvelte, mint a többiek, akik a bársonypamlagokon
1287 10|           mûvelte, mint a többiek, akik a bársonypamlagokon boldogan
1288 10|            éjjeli kávéházak csendélete. A szesz már elvégezte kötelességét.
1289 10|               és ezt mondja: „Én vagyok a világ mártírja.” A kövér
1290 10|               vagyok a világ mártírja.” A kövér ember pittyedt szájjal
1291 10|              erdõben, vezessetek haza.” A sarokban ülõ jóságosan prédikál: „
1292 10|         látszóan némák és mozdulatlanok a részegek. Székük olyan,
1293 10|            részegek. Székük olyan, mint a hinta ülõkéje, s röpülnek,
1294 10|                részeg egekbe hintáznak.~A ritka hajú szõke azonban
1295 10|            Szervusz - kiáltott át hozzá a rongyos gavallér. A szõke
1296 10|               hozzá a rongyos gavallér. A szõke erre összezsugorodott,
1297 10|             erre összezsugorodott, mint a sün.~- Szervusz, szõke -
1298 10|               még erõsebben. - Ülj ide.~A gavallér már feszítette
1299 10|           verekedést várt. Más történt. A szõke alázatosan odacsúszott
1300 10|             mélyen meghajolt elõtte, és a szék szélére ült.~- Beszélgessünk -
1301 10|             Beszélgessünk - parancsolta a gavallér.~- Kérem szépen...~-
1302 10|              Kérem szépen...~- Mi vagy?~A szõke köhögött.~- Népköltõ.~-
1303 10|                babos nyakkendõ lobogott a népköltõ piszkos gallérján.
1304 10|            gallérján. Úgy festett ebben a körúti kávéházban, mint
1305 10|             valami eleven anakronizmus. A gavallér elnevette magát.~-
1306 10|                   Mondj néhány népdalt.~A fûzfapoéta szavalni kezdett.
1307 10|            kezdett. Régi, avas verseket a falu kis harangjáról, a
1308 10|                 a falu kis harangjáról, a leánykák rózsapiros ajkáról,
1309 10|            leánykák rózsapiros ajkáról, a jóságos, drága anyjáról.
1310 10|                 is, repedtfazék-hangon. A gavallér zsebkendõjébe fojtotta
1311 10|           fojtotta nevetését, csurogtak a könnyei, pokolian mulatott.~-
1312 10|                zsivány? - kérdezte tõle a gavallér.~- Tegnap halt
1313 10|               meg az édesanyám - mondta a népköltõ, s mélyen ránézett
1314 10|                 úrra, ki kissé megriadt a szemétõl.~3~A gavallér ágyában
1315 10|            kissé megriadt a szemétõl.~3~A gavallér ágyában ült - ingben -,
1316 10|                 megszorította kezét, és a gázlángnál még egyszer látta
1317 10|                szeme héja: megint látta a szemet, a fûzfapoéta szemét,
1318 10|                  megint látta a szemet, a fûzfapoéta szemét, mely
1319 10|             feléje, irgalmat esdekelve.~A gavallér nem volt jó ember.
1320 10|           gyönyörködött, hogy vergõdnek a véres homokban. Késõbb az
1321 10|            embereket boncolta. Szerette a nyomort. Gyakran látogatta
1322 10|            Éjjel részletesen kikérdezte a sarki rendõrt kereseti viszonyairól,
1323 10|                takarítónõjével tárgyalt a megélhetés lehetõségeirõl,
1324 10|            eltûntek. Amint azonban most a párnán vergõdött, világosan
1325 10|                minden nyomorult közt ez a népköltõ volt a legnyomorultabb.
1326 10|                 közt ez a népköltõ volt a legnyomorultabb. Milyen
1327 10|                csendes volt és bánatos, a szeme milyen mély, és milyen-milyen
1328 10|          szánalmas az egész figura itt, a budapesti környezetben.~
1329 10|    Felöltözködött, hogy utánamenjen. De a lakását nem tudta. Künn
1330 10|                  4~Fényes délben, mikor a tükör elõtt betûzte nyakkendõjébe
1331 10|             elõtt betûzte nyakkendõjébe a skarabeust, így gondolkozott:~-
1332 10|                 szegi. Fene egye meg ez a népköltõt, egyre bánt, el
1333 10|            intéznem. Estére bankot adok a körben, s aztán ha nyerek -
1334 10|                nyerek -, átnyújtom neki a pénzt.~Még aznap délután
1335 10|                Még aznap délután elment a kávéházba, és várta az emberét.~
1336 10|                még? - kérdezte félénken a gavallér.~- Hogyne - mondta
1337 10|             gavallér.~- Hogyne - mondta a népköltõ.~- Régóta keresem. ~-
1338 10|             gondoltam magára - vallotta a gavallér, és elpirult. -
1339 10|           elpirult. - Nagyon tetszettek a dolgai.~- Igénytelen versikék.~
1340 10|                    Igénytelen versikék.~A népköltõ lehunyta szõke
1341 10|            pilláit, szeplõs szemhéjait. A gavallér érezte, hogy evvel
1342 10|              Most azonban, mikor józan, a szemében öntudat ég, és
1343 10|             Holnap találkozzunk - szólt a gavallér -, fontos, nagyon
1344 10|                dolgot akarok mondani.~5~A találkozás meg is történt.~
1345 10|        egymással szemben értelmetlenül. A gavallér hallgatott, hagyta,
1346 10|                meg.~- Nem - tiltakozott a poéta, és ránézett. - Itt
1347 10|               poéta, és ránézett. - Itt a kocsim, jöjjön sétálni.~-
1348 10|                 sétálni.~- Majd máskor.~A népköltõ elballagott kitérdelt
1349 10|               gondolkozott, mit akar ez a tébolyult ismeretlen. Kicsit
1350 10|          mondania. Azt, hogy megbocsát. A gavallér kétségbeesett,
1351 10|           kétségbeesett, ökölbe szorult a keze, de azért még nem adta
1352 10|               de azért még nem adta föl a harcot.~6~Egy hónapi taktikázás
1353 10|            mindenét elveszítse, odaadja a nyomorult flótásnak, és
1354 10|               tõle. Néhány forduló után a gavallér elnyerte a fûzfapoéta
1355 10|                után a gavallér elnyerte a fûzfapoéta minden pénzét.~-
1356 10|                   Folytassuk - hebegett a gavallér -, játsszunk hitelbe.~-
1357 10|               ránézett vádoló szemével. A gavallér erre határozottan,
1358 10|            székbe. Töprengve harapdálta a száját. Az ember veszedelmes
1359 10|                 hogy megbánta tréfáját. A másik, az egyszerûbb az,
1360 10|                 ostobább gyötrelmekkel.~A gavallér egyik megoldást
1361 10|           ötlött az egyetlen, az igazi, a legegyszerûbb.~8~Írómappájára
1362 10|                  Aztán az ajtóhoz ment, a négy vascsavarral odaerõsített
1363 10|       odaerõsített ruhafogashoz, melyen a cseléd reggelenként télikabátját
1364 10|              magát.~Reggelig lógott így a fehér ajtón, elegáns fekete
1365 10|             súlyosan és szomorúan, mint a föld keserû gyümölcse.~Reggel
1366 10|                keserû gyümölcse.~Reggel a cselédje vette észre.~1913~ ~
1367 11|                kék Mercedes kanyarodott a hotel elé. Benne négy ember
1368 11|             pápaszemes impresszárió, és a fõülésen, viaszhalványan
1369 11|             viaszhalványan s szomorúan, a ruganyos bõrülésbe belesüppedve
1370 11|              bõrülésbe belesüppedve ült a kis zseni, a nyolcéves hegedûmûvész,
1371 11|           belesüppedve ült a kis zseni, a nyolcéves hegedûmûvész,
1372 11|                 nyolcéves hegedûmûvész, a csodagyermek.~Úgy szállt
1373 11|            kilincsét megfogta, ráhágott a lépcsõre, merev nyakkal
1374 11|                 lépcsõre, merev nyakkal a hotel ajtaja felé tartott,
1375 11|               ajtaja felé tartott, ahol a portás - alázatosan - a
1376 11|                 a portás - alázatosan - a földig hajolt elõtte. Õ
1377 11|               elõtte. Õ csak biccentett a fejével, gépiesen és blazírtan.
1378 11|          blazírtan. Lépegetett felfelé, a piros szõnyegen, a szobájába,
1379 11|             felfelé, a piros szõnyegen, a szobájába, langyos vízben
1380 11|    Levelezésemet akarom elintézni. Este a szupéra sem megyek el.~A
1381 11|                a szupéra sem megyek el.~A kezét kissé felemelte, udvarias
1382 11|      türelmetlenséggel megmozdult, mint a fejedelmek, mikor tudtul
1383 11|                 mosolyogva fogott kezet a csodagyermekkel, és magára
1384 11|                magára hagyta. Elintézte a csomagjait, amelyeket még
1385 11|           amelyeket még mindig cipeltek a szolgák, tizenkét bõröndöt,
1386 11|          bõröndöt, két kosarat, s végül a legértékesebbet, a vagyont
1387 11|                végül a legértékesebbet, a vagyont érõ ódon hegedûjét
1388 11|                koporsószerû tokban maga a szobapincér adta át az impresszáriónak.
1389 11|          Lassankint mindent elhelyeztek a szobájában, a szolgák lábujjhegyen
1390 11|               elhelyeztek a szobájában, a szolgák lábujjhegyen tûntek
1391 11|                 lábujjhegyen tûntek el, a hotel folyosója elcsendesedett.
1392 11|                Írni akart. Az íróasztal a szoba sarkában állott. Hogy
1393 11|                és levélpapír, erõlködve a székre mászott, mert hiába
1394 11|                 nem tudott felemelkedni a magas asztal szintjéig.
1395 11|           abbahagyta. Nem ment az írás. A kottákat jobban ismerte,
1396 11|           kottákat jobban ismerte, mint a betûket. Csak a nevét tudta
1397 11|           ismerte, mint a betûket. Csak a nevét tudta lefirkantani -
1398 11|                olvashatatlanul - azokra a névjegyekre, amelyeket az
1399 11|           tartotta. Ezzel el is intézte a levelezését.~A díványra
1400 11|               is intézte a levelezését.~A díványra heveredett. Hosszú,
1401 11|             lihegõ hajsza volt. Fülében a vonatkerék kattogása, a
1402 11|                 a vonatkerék kattogása, a hajók füttye, az óceánok
1403 11|                 és annyi nagy-nagy víz. A világ azonban unalmas és
1404 11|                türelmetlenség gyötörte. A szoba egy sarkába húzódott
1405 11|                 és illetlent tegyen, és a síkos francia nyelv, amely
1406 11|             hasonlóan nem engedte, hogy a szíve szerint - õszintén
1407 11|            brutálisan - beszéljen. Ezek a belsõ küzdelmei arcán is
1408 11|               lett. Nyújtózkodott, mint a lázbeteg, ásított, különös
1409 11|                 az élet, napfény sütött a paplanára, a párna fehér
1410 11|             napfény sütött a paplanára, a párna fehér és puha volt,
1411 11|        hancúrozhatott. Le és föl sétált a szobában. Meg-megállt a
1412 11|                 a szobában. Meg-megállt a tükör elõtt, hátratett kézzel.
1413 11|                 homlokára csapta, azzal a pózzal, amellyel a dobogóra
1414 11|                azzal a pózzal, amellyel a dobogóra szokott lépni.
1415 11|                 dobogóra szokott lépni. A mosoly nem sikerült. Édes
1416 11|                 de szája elfintorodott, a kezeivel pedig legyintett,
1417 11|              kopogott az ajtón. Bedugta a fejét, meglátta, és látásától
1418 11|             kezdte. Óvatosan hámozta ki a ruhájából - mint törékeny
1419 11|                   mint törékeny ékszert a tokból -, és reáadta egyszerû,
1420 11|                 gondosan becsukta, mint a wertheimszekrény ajtaját.~-
1421 11|               impresszárió, és lefeküdt a másik ágyba.~- Jó éjt.~A
1422 11|                a másik ágyba.~- Jó éjt.~A kis virtuóz nem tudott aludni.
1423 11|                nem tudott aludni. Nézte a sötétben kezecskéit, amelyek
1424 11|              kezecskéit, amelyek fájtak a hegedüléstõl. Utóbb már
1425 11|             Különösen mióta találkozott a berlini csodagyerekkel,
1426 11|                 erõszakosan és vadul -, a karrierjét sötétnek látta.
1427 11|                 megéhezett. Éhségét még a vénségénél is nagyobb tragédiának
1428 11|     baracklekvárt, amitõl úgy elrontaná a gyomrát, hogy egy hétig
1429 11|                neki. Hosszan kopogtatta a kis testét, a torkát nézte,
1430 11|                kopogtatta a kis testét, a torkát nézte, a nyelvét.~-
1431 11|                 testét, a torkát nézte, a nyelvét.~- Nincs semmi baja -
1432 11|                  Kétórai sétát rendelek a szabadban, valamelyik kertben.
1433 11|                 orvos úgy rendelte neki a napfényes, szabad levegõt,
1434 11|           valami kék-aranyos medicinát.~A parkban, ahol az impresszárióval
1435 11|               impresszárióval sétáltak, a tavasz boszorkánytáncot
1436 11|               pedig hatalmasan ontották a levegõbe lila és keserû
1437 11|            keserû illatukat. De nemcsak a föld tarkállott. Az égen
1438 11|             apró színfoltok reszkettek, a léggömbök, a tavaszi levegõ
1439 11|                reszkettek, a léggömbök, a tavaszi levegõ virágai himbálóztak,
1440 11|               sárga dinnyék nõnek. Lenn a földön pedig kisgyerekek
1441 11|                 cérnaszálon sétáltatták a léggömböket.~Nézte-nézte
1442 11|                léggömböket.~Nézte-nézte a gyerekeket. Eddig alig látott
1443 11|              mûvészek az orfeumból vagy a színházból, egy nyolcéves
1444 11|              Tágra meredõ szemmel nézte a rossz, vidám és boldog ifjúságot.~-
1445 11|                 Alig keltek azonban fel a padról, a levegõbõl leszállt
1446 11|            keltek azonban fel a padról, a levegõbõl leszállt egy halvány
1447 11|        engedelmesen - mint egy galamb - a gyerek vállára ült.~A kert
1448 11|                   a gyerek vállára ült.~A kert másik sarkában egy
1449 11|           sarkában egy búgócsiga tévedt a lábához.~A szökõkút táján
1450 11|             búgócsiga tévedt a lábához.~A szökõkút táján egy karika
1451 11|         szökõkút táján egy karika esett a karjára, amikor pedig újra
1452 11|            kivette az óráját: Elkésünk. A csodagyerek azonban maradni
1453 11|                  mohó vággyal leste ezt a különös életet, amelyet
1454 11|               istrángot kötött, amelyet a társa nyakába akasztott,
1455 11|                társa nyakába akasztott, a kezében pedig egy orgonaágból
1456 11|            kérdezte bámulva.~- Az egyik a kocsis, a másik a ló. Ostoba
1457 11|           bámulva.~- Az egyik a kocsis, a másik a ló. Ostoba kisfiúk
1458 11|                 egyik a kocsis, a másik a ló. Ostoba kisfiúk ezzel
1459 11|                ló. Ostoba kisfiúk ezzel a naiv játékkal szórakoznak.
1460 11|               nevetett az impresszárió.~A csodagyermek nem nevetett.~
1461 11|               és vissza-visszatekintett a kert rácsain át. Otthon
1462 11|                rácsain át. Otthon várta a mestere. Át kellett vennie
1463 11|         etûdjeit, el kellett ismételnie a Beethoven-szonáta prestissimóját,
1464 11|                 prestissimóját, amelyet a hosszú tengeri úton majdnem
1465 11|               megy - szólt bosszankodva a tanítója.~- Gyorsabban,
1466 11|          dühösen. - Ezzel nem állhatunk a közönség elé.~Három óra
1467 11|              akaratával úgy korbácsolta a kis hegedûst, mint egy cirkuszlovat.~-
1468 11|           cirkuszlovat.~- Elõre, elõre.~A vérszegény ujjak galoppoztak
1469 11|            vérszegény ujjak galoppoztak a húrokon, a vonó száguldott,
1470 11|            ujjak galoppoztak a húrokon, a vonó száguldott, a verseny
1471 11|             húrokon, a vonó száguldott, a verseny meg volt nyerve.~-
1472 11|               nyerve.~- Bravó - tapsolt a tanítója.~Hét óra lehetett,
1473 11|              feketekávét kérek - mondta a csodagyerek. - El vagyok
1474 11|               Lassan öltözködni kezdett a hangversenyre. Felvette
1475 11|                  Szédülten támaszkodott a falhoz. Aludni szeretett
1476 11|                 mindent rendben talált, a hangversenyterembe ment,
1477 11|               lassan gyülekezni kezdett a közönség.~A csodagyermek
1478 11|          gyülekezni kezdett a közönség.~A csodagyermek a hotelszoba
1479 11|                közönség.~A csodagyermek a hotelszoba közepén volt,
1480 11|        hotelszoba közepén volt, kezében a hegedûvel.~Kinyitotta az
1481 11|         hegedûvel.~Kinyitotta az ajtót. A folyosón senki. Azzal iszonyú
1482 11|          gyorsan futni kezdett, fölfelé a lépcsõn, és meg se állott
1483 11|                bizonyára most mentek el a vendégek.~Oda suhan be,
1484 11|           boldognak érzi magát. Kiveszi a briliánssal ékes aranyóráját,
1485 11|       milliárdostól kapott.~Fél kilenc.~A hangversenynek már el kellett
1486 11|             órát. Akkor hasmánt fekszik a padlóra, úgy kacag.~Egész
1487 11|                találják meg. Eszébe jut a lovat játszó két fiú. Játszani
1488 11|             Zsinege azonban nincs. Csak a hegedû van nála. Kiveszi
1489 11|                hegedû van nála. Kiveszi a tokból. A húrjait letépi.
1490 11|                 nála. Kiveszi a tokból. A húrjait letépi. Elõször
1491 11|                 húrjait letépi. Elõször a g-húrt, amely fájdalmasan
1492 11|                 egy emberi hang, azután a többit, és egy pillanat
1493 11|          pillanat alatt összehurkolja s a szék támlájába akasztja.~
1494 11|                 akasztja.~Hol az ostor? A vonót felmetszi a késével,
1495 11|                ostor? A vonót felmetszi a késével, lobog a lószõr,
1496 11|              felmetszi a késével, lobog a lószõr, indulhatunk.~Eleinte
1497 11|                 Eleinte kissé felhorkan a ló, de azután paríroz, rohan,
1498 12|                                         A SÚGÓ~1~Halványsárgák és
1499 12|         Halványsárgák és feketék voltak a fogai, mint a régi zongorabillentyûk.
1500 12|            feketék voltak a fogai, mint a régi zongorabillentyûk.