Fejezet

1501 12|                 régi zongorabillentyûk. A fahang pedig, mely a fogak
1502 12| zongorabillentyûk. A fahang pedig, mely a fogak közül jött, tompa
1503 12|                 tompa és bánatos, talán a hivatásánál fogva is kissé
1504 12|         beszélnek. Homloka sunyi, szeme a földre néz, az arca halvány.
1505 12|                  az arca halvány. Künn, a városon kívül lakott, földszintes
1506 12|             sokkal mélyebben volt, mint a többi, úgyhogy a súgó a
1507 12|             volt, mint a többi, úgyhogy a súgó a járókelõknek csak
1508 12|                 a többi, úgyhogy a súgó a járókelõknek csak a cipõjét,
1509 12|                súgó a járókelõknek csak a cipõjét, harisnyáját és
1510 12|                 cipõjét, harisnyáját és a térdét látta. Ez a térdszemlélet
1511 12|       harisnyáját és a térdét látta. Ez a térdszemlélet lett késõbb
1512 12|               térdszemlélet lett késõbb a veszte. A súgólyukból egy
1513 12|     térdszemlélet lett késõbb a veszte. A súgólyukból egy kardalos
1514 12|          harisnyakötõ csatolta össze, s a lány annyira megbûvölte,
1515 12|                földalatti odújába, mely a pincék hideg és nyirkos
1516 12|         árasztotta. Kísérteties volt ez a ház. Messze-messze ki lehetett
1517 12|         Messze-messze ki lehetett látni a mezõkre, a temetõre, a vasúti
1518 12|               lehetett látni a mezõkre, a temetõre, a vasúti töltésekre,
1519 12|            látni a mezõkre, a temetõre, a vasúti töltésekre, ahol
1520 12|                zakatoltak, szüntelenül. A csend megdermesztette a
1521 12|                 A csend megdermesztette a házat. Felesége reggelenként
1522 12|                 papírcsomókkal - rohant a próbákra, meggyújtotta a
1523 12|                a próbákra, meggyújtotta a villanylámpát, és belebújt
1524 12|         villanylámpát, és belebújt abba a kopott-arany faköpönyegbe,
1525 12|                második lakásává vált.~2~A súgónak elõbb homályos és
1526 12|          Húszéves korában azzal kereste a kenyerét, hogy bûvészkedett.
1527 12|                 köszöntött be esténként a vidéki vendéglõbe, ahol
1528 12|            Kezei ügyetlenek voltak. Még a részeg emberek is észrevették
1529 12|           részeg emberek is észrevették a suskust. A társaságból rendesen
1530 12|               is észrevették a suskust. A társaságból rendesen kikeresett
1531 12|                 szerelmet vallott neki. A lány - hálából - elárulta
1532 12|               lány - hálából - elárulta a társaság titkait. Máskülönben
1533 12|           társaság titkait. Máskülönben a tojás sohasem változott
1534 12|                órává, sohase jött ki az a kártya, melyet gondoltak.~
1535 12|                Ilyenkor az „imprezárió” a söntésben korholta:~- Te
1536 12|             egyszer elhibázod, mehetsz.~A bûvész azonban hitt magában,
1537 12|             erejében. Egy ízben elkérte a tanácsos aranyóráját. Az
1538 12|           tanácsos aranyóráját. Az órát a mozsártörõjével ízzé-porrá
1539 12|                    az órát összetörtem.~A társaság belenézett a mozsárba,
1540 12|      összetörtem.~A társaság belenézett a mozsárba, az óra csakugyan
1541 12|                Most pedig ráborítom ezt a kendõt - mondta -, csak
1542 12|                 csak meg kell érintenem a varázsvesszõvel, és...~Csend
1543 12|       erõfeszítés tükrözõdött az arcán, a szeme világított, mint az
1544 12|                az indiai fakíroké. Arra a könyvre gondolt, melybõl
1545 12|                könyvre gondolt, melybõl a bûvészetet tanulta.~Egy
1546 12|                  Gondoljanak arra, hogy a mozsárban megint itt van
1547 12|              sértetlenül, mint azelõtt.~A társaság ismét koncentrálta
1548 12|     koncentrálta az akaratát, különösen a tanácsos, aki már kissé -
1549 12|               nélkül - nyugtalankodott.~A bûvész pedig a mozsár fölé
1550 12|         nyugtalankodott.~A bûvész pedig a mozsár fölé hajolt:~- Már
1551 12|               fölé hajolt:~- Már hallom a ketyegését.~A kendõt ünnepélyes
1552 12|                Már hallom a ketyegését.~A kendõt ünnepélyes lassúsággal
1553 12|                 Nem mert odanézni, csak a tapogató ujjaival kereste
1554 12|              sem. Mi ez...~Azzal lassan a mozsárra szorította a szalvétát,
1555 12|            lassan a mozsárra szorította a szalvétát, egy pillanatra
1556 12|             városokban, keserû szájában a kudarc ízével, elszontyolodva,
1557 12|            Biztos volt, hogy rá még vár a dicsõség. A szégyen késõbb
1558 12|             hogy rá még vár a dicsõség. A szégyen késõbb a föld alá
1559 12|              dicsõség. A szégyen késõbb a föld alá ûzte, a pincelakásba
1560 12|                 késõbb a föld alá ûzte, a pincelakásba és a súgólyukba.~-
1561 12|                 ûzte, a pincelakásba és a súgólyukba.~- Ó, szent mûvészet,
1562 12|               szenvedni érted.~De mikor a színpad porzott a dühös
1563 12|                 mikor a színpad porzott a dühös lábaktól, a hõsök
1564 12|               porzott a dühös lábaktól, a hõsök ordítottak, a hõsnõ
1565 12|           lábaktól, a hõsök ordítottak, a hõsnõ pedig vérbe fagyva
1566 12|               pedig vérbe fagyva feküdt a díványon, az idegei kellemesen
1567 12|              már játszott is. Ott lenn, a súgólyuk villamos mélységében
1568 12|                 elfintorította, kezét - a szerelmi vallomásoknál -
1569 12|         vallomásoknál - szívére nyomta, a szemét kimeresztette, a
1570 12|                 a szemét kimeresztette, a könnyei csorogtak, komikusan
1571 12|          komikusan játszott, mint majom a ketrecében. Ezek az esték
1572 12|        megviselték. Elõadás után, mikor a függöny lement, a közönség
1573 12|                 mikor a függöny lement, a közönség eltávozott, és
1574 12|                 közönség eltávozott, és a tûzoltók feltûntek a színpadon,
1575 12|                 és a tûzoltók feltûntek a színpadon, az arca - halotthalvány
1576 12|                 búsan rémlett fel, mint a hold.~4~A színészek nemigen
1577 12|             rémlett fel, mint a hold.~4~A színészek nemigen barátkoztak
1578 12|      súgókollégája látogatta meg néha - a szomszéd vidéki városból -
1579 12|              szomszéd vidéki városból - a családjával. Ilyenkor lázasan
1580 12|               elõadást”, úgy megy, mint a karikacsapás. Mert a súgó
1581 12|               mint a karikacsapás. Mert a súgó minden. A súgó a színház
1582 12|       karikacsapás. Mert a súgó minden. A súgó a színház lelke.~A
1583 12|              Mert a súgó minden. A súgó a színház lelke.~A két súgó
1584 12|                 A súgó a színház lelke.~A két súgó összebólintott.
1585 12|               súgó összebólintott. Azon a nézeten voltak, hogy a súgóknak
1586 12|             Azon a nézeten voltak, hogy a súgóknak és a családjaiknak
1587 12|              voltak, hogy a súgóknak és a családjaiknak össze kell
1588 12|              voltak felhalmozva, melyek a színészek sorsáról szóltak,
1589 12|              szóltak, nagy színészeknek a hírlapokból kivágott halálhírei,
1590 12|             rongyos szerepek, referádák a ripacsok vendégszereplésérõl,
1591 12|               színlapok egészítették ki a nyomor és a szeretet e fantasztikus
1592 12|             egészítették ki a nyomor és a szeretet e fantasztikus
1593 12|                 silabizáltak ki: „Elõre a Parnasszusra.” Vagy: „Kartárs,
1594 12|               Kartárs, mindig ez legyen a mottód: dicsõség és mûvészet.”
1595 12|                 Vagy: „Menj tovább ezen a szép, de rögös pályán, csüggedetlenül.”~-
1596 12|                 Csüggedetlenül - mondta a súgó magasztosan.~Az elfogulatlan
1597 12|               miért ne csüggedjen el az a szegény-szegény ember, aki
1598 12|             minden ok nélkül. Mert ebbe a förtelmes és groteszk könyvbe
1599 12|               emlékét, dolgokat, melyek a fölületes ember elõtt jelentéktelennek
1600 12|                mézét örökítették meg.~5~A feleségét gyakran magához
1601 12|           gyakran magához vonta:~- Jöjj a keblemre, ó, te szent nõ.~
1602 12|               keblemre, ó, te szent nõ.~A kisvárosban mindenki tudta
1603 12|                 róla, hogy nem is szent a felesége. A házassága elsõ
1604 12|                nem is szent a felesége. A házassága elsõ évében titokban
1605 12|           évében titokban csalni kezdte a súgót. Késõbb már nem is
1606 12|            Késõbb már nem is vigyázott, a hûtlensége nyílt titok lett
1607 12|               lett mindenki elõtt, csak a súgó nem sejtette. Különben,
1608 12|              többnyire nem volt otthon. A hivatásának élt, bohém módon,
1609 12|                  és magában beszélt. Az a sok szó, mely a súgólyukban
1610 12|             beszélt. Az a sok szó, mely a súgólyukban végigsiklott
1611 12|                súgólyukban végigsiklott a száján, kissé megzavarta,
1612 12|           közben szerette volna elrúgni a színészt, a színpadon teremni
1613 12|               volna elrúgni a színészt, a színpadon teremni és eljátszani
1614 12|         színpadon teremni és eljátszani a szerepét, tiarával a fején,
1615 12|         eljátszani a szerepét, tiarával a fején, palástban, a tömeg
1616 12|            tiarával a fején, palástban, a tömeg tapsoló lázától lángra
1617 12|             fest, vagy hegedülni tanul. A súgólyukban elbújva, mint
1618 12|             állat, süket vakondok várta a „dicsõség”-et. Színház után
1619 12|               Egy forró tavaszi délután a kis szobája ajtaján kopogtatott.~-
1620 12|           kopogtatott.~- Malvin - súgta a szokott fahangján -, nyisd
1621 12|                 az öklével: - Nyisd ki.~A pincelakásban két hang suttogott.~
1622 12|            nyílt ki, az ablakot betörte a lábával, és a szobába ugrott.~
1623 12|           ablakot betörte a lábával, és a szobába ugrott.~A felesége
1624 12|           lábával, és a szobába ugrott.~A felesége az ajtónál állt,
1625 12|               az ajtónál állt, ijedten, a színház jellemszínésze pedig
1626 12|                 egy széket szorongatott a kezében.~- Megcsaltatok -
1627 12|            ordította, és sírva fakadt. ~A jellemszínész felé fordult.~-
1628 12|                  te hitvány, te disznó.~A jellemszínész elfordította
1629 12|              jellemszínész elfordította a fejét, nem is szólt semmit
1630 12|            szólt semmit az inába szállt a bátorsága. Õ, akit a színpadon
1631 12|             szállt a bátorsága. Õ, akit a színpadon nem sérthettek
1632 12|            sérthettek meg anélkül, hogy a másik pillanatban ne feleljen
1633 12|                 pillanatban ne feleljen a jambusok zengõ gorombaságával,
1634 12|              zengõ gorombaságával, most a fal mellé lapult, mint egy
1635 12|            mellé lapult, mint egy egér.~A súgó hangja egyre tisztábban
1636 12|            Végre megtalálta:~- Te cenk.~A feleségéhez fordult:~- Te
1637 12|                  Most már biztosan állt a szobában. Szerepét gyönyörûen
1638 12|          Szerepét gyönyörûen játszotta, a dicsõség elkábította, a
1639 12|                 a dicsõség elkábította, a gerince kiegyenesedett.
1640 12|             utolsó jelenete. „Voltak és a férj.” „Kitörõ szenvedéllyel”,
1641 12|                elrendezett, az asztalon a konyhakés, mellyel az asszony
1642 12|               mellyel az asszony reggel a krumplit hámozta, csak meg
1643 12|               kell ragadni és belevágni a csábító szívébe. Lábai toporzékoltak.
1644 12|           szívébe. Lábai toporzékoltak. A padló döngött alatta hatalmasan,
1645 12|              érezte, hogy erre várt, ez a dicsõség, ez a mûvészet,
1646 12|                 várt, ez a dicsõség, ez a mûvészet, ez az „élet színpada”.~
1647 12|                  ez az „élet színpada”.~A kés cikázott a kezében,
1648 12|               színpada”.~A kés cikázott a kezében, egy pillanat ezredrésze
1649 12|              ezredrésze alatt belevágta a színész szívébe, aki meg
1650 12|            nyekkent, szótlanul elterült a földön.~- Ez meghalt - mondta,
1651 12|            meghalt - mondta, és eldobta a kést.~Aztán leült egy székre,
1652 12|         sápadtan, lélegzet nélkül, mint a mûvész, aki elvégezte a
1653 12|                 a mûvész, aki elvégezte a munkáját, és a dicsõséget
1654 12|                elvégezte a munkáját, és a dicsõséget emészti. Nyugodt
1655 12|         Elérzékenyülés vett rajta erõt, a könnyei boldog, forró patakokban
1656 12|               mondta utoljára.~Zavartan a feleségére nézett, az ajtóra,
1657 12|              csöngessenek és leeresszék a függönyt.~1913~ ~
1658 13|             Xavér arca sárga volt, mint a citrom. Keze kövér és puffadt,
1659 13|           nyakkendõje olyan sárga, mint a fiatal csirkék tolla.~Haja
1660 13|        rendkívül kövér. Általában teste a külsõ körülmények szerint
1661 13|          villámvonatokon robogott, majd a budapesti aszfalton csatangolt,
1662 13|             csatangolt, szeme kidülledt a láztól, nyelve is kilógott,
1663 13|              határozta el, hogy elvonul a világtól, a tót hegyek közé
1664 13|                hogy elvonul a világtól, a tót hegyek közé megy lakni,
1665 13|                már alig voltak, barátai a világ öt részében elszórtan
1666 13|             látható fonalakban hullott, a hegyekben vörössárga pompában
1667 13|          vörössárga pompában meredeztek a bükkök, a fenyvesek estefelé
1668 13|           pompában meredeztek a bükkök, a fenyvesek estefelé zúgtak.
1669 13|              fenyvesek estefelé zúgtak. A Trencsén megyei kastélyon
1670 13|                 változtatni, csak éppen a hálószobáját kicsinyellte.
1671 13|          kicsinyellte. Ezért kidöntette a szomszéd társalgó falait,
1672 13|             alacsony kerevettel, melyet a szoba közepére tétetett,
1673 13|               álmatlan éjszakáin olvas. A hálószoba így ünnepi és
1674 13|                volt. Fehéren állt benne a rengeteg ágy, mint terített
1675 13|             asztal. Aki betekintett, az a küszöbön döbbenten állott
1676 13|                 az ágyban, fölgyújtotta a villanyt. Pisztolyához kapott,
1677 13|                 hogy azonnal ráfoghassa a betörõre. A padlóra hasalt,
1678 13|          azonnal ráfoghassa a betörõre. A padlóra hasalt, a bútorok
1679 13|             betörõre. A padlóra hasalt, a bútorok alá nézett, a durranás
1680 13|           hasalt, a bútorok alá nézett, a durranás oly erõs volt,
1681 13|                  hogy hangja még mindig a fülében csengett. Félórai
1682 13|           keresés után fölfedezte, hogy a tölgyfaasztala kettérepedt.
1683 13|            sokkal erõsebb az elõbbinél. A bútorok, melyek teleszívták
1684 13|       teleszívták magukat nedvességgel, a túlfûtött szobában megereszkedtek,
1685 13|                szobában megereszkedtek, a legyalult fenyõfák hangos
1686 13|           hangos üdvözlettel szóltak át a hegyen lengõ zöld testvéreiknek,
1687 13|                  percegtek, nyikorogtak a bútorok, mintha betegek
1688 13|        meggyújtotta az összes szobákban a csillárokat, s úgy aludt.
1689 13|               az inas csodálkozva nézte a napfényben kivilágított
1690 13|                 nyitott szájjal horkolt a gazdája.~Egy hónapig élt
1691 13|                és betegen. Ez idõ alatt a bútorok visszapattogzottak,
1692 13|             bútorok visszapattogzottak, a szekrények és asztalok megrepedeztek,
1693 13|            idegei is. Most már nem félt a zenebonától, járkált a bútorok
1694 13|             félt a zenebonától, járkált a bútorok közt, melyeket láthatatlan,
1695 13|        összekarcoltak és felhasítottak, a romokon azonban legalább
1696 13|                romokon azonban legalább a nyugalom szelleme lebegett.
1697 13|             mennyire elcsüggesztette ez a pusztulás. Úgy hitte, hogy
1698 13|               szaporábban esett az esõ. A zsöllyébe telepedett, meleg
1699 13|             meleg párnák közé, és nézte a pipáló hegyeket, a végtelen,
1700 13|                nézte a pipáló hegyeket, a végtelen, átlátszó, üvegszerû
1701 13|                  üvegszerû csõszálakat, a csorgó ablakokat. Senki
1702 13|            ásított.~- Ó, ó, ó - ásított a hegyekre, a síró fákra,
1703 13|                 ó - ásított a hegyekre, a síró fákra, a sáros, elhagyott
1704 13|                 hegyekre, a síró fákra, a sáros, elhagyott utakra.~
1705 13|                sáros, elhagyott utakra.~A hegyek, a síró fák, a sáros,
1706 13|             elhagyott utakra.~A hegyek, a síró fák, a sáros, elhagyott
1707 13|           utakra.~A hegyek, a síró fák, a sáros, elhagyott utak pedig
1708 13|               Aztán megint leheveredett a pamlagra, ásított, újra
1709 13|                 szájában megüszkösödött a szivar, és hosszú hamuja
1710 13|                fásultan és zsibbadtan - a zsöllyében. Már szürke volt
1711 13|             zsöllyében. Már szürke volt a szoba, de a lámpát nem gyújtotta
1712 13|                 szürke volt a szoba, de a lámpát nem gyújtotta meg.
1713 13|                  Eddig nemigen törõdött a halállal, nem olvasott soha,
1714 13|              este vetkõzött, felvillant a megrémült szeme fehére,
1715 13|               ezt is álmodja, az ágyat, a vetkõzõdést, és azt, hogy
1716 13|               hogy nemsokára lefekszik. A kertben - séta közben -
1717 13|               közben - kiesett szájából a szivar, egy parkrészletet
1718 13|                ködlött. Nem ismerte ezt a részét a parknak, de emlékezett,
1719 13|                Nem ismerte ezt a részét a parknak, de emlékezett,
1720 13|              érzett, hogy újra bemenjen a fák és bokrok közé.~Künn
1721 13|              mint folyékony ólom csurog a felhõkbõl, mindent körülfon,
1722 13|                öntudatosan esik, elönti a hegyi utakat, halk kézzel
1723 13|                csak egyszer ébredt fel, a sötétben elszívott egy cigarettát,
1724 13|                nem tudta biztosan, hogy a cigarettát szívja-e, vagy
1725 13|         szívja-e, vagy csak álmodja. Ez a tétovaság szórakoztatta.
1726 13|                 puhább és ízesebb, mint a szesz vagy a nikotin. Ekkor
1727 13|              ízesebb, mint a szesz vagy a nikotin. Ekkor találta meg
1728 13|             iránt. Késõbb belátta, hogy a valóságból semmi sem érdekli.
1729 13|                Mindennap megtörténik az a csoda, hogy a test elbágyad,
1730 13|            megtörténik az a csoda, hogy a test elbágyad, s a lélek
1731 13|                 hogy a test elbágyad, s a lélek elrepül valahova,
1732 13|            valahova, de ki tudja, hová? A mozdulatlan alvók olyanok,
1733 13|         mozdulatlan alvók olyanok, mint a fakírok. Azok a szemek,
1734 13|           olyanok, mint a fakírok. Azok a szemek, melyekre ráborul
1735 13|                szemek, melyekre ráborul a szemhéj, látnak, az álmok
1736 13|                ablakain kandikálnak be, a szembogarak, melyek a sötétben
1737 13|               be, a szembogarak, melyek a sötétben elfeketednek, boszorkányos
1738 13|               eseménye az, hogy meghal, a napja szenzációja pedig
1739 13|                 úgy ment az ágyba, mint a színházba, felcsigázott
1740 13|        idegekkel, karját kissé feltette a párnára, akár a nézõ, ki
1741 13|                feltette a párnára, akár a nézõ, ki a páholy peremére
1742 13|                párnára, akár a nézõ, ki a páholy peremére támaszkodik,
1743 13|            szempilláit: most lebben fel a függöny. A fülei zúgnak:
1744 13|              most lebben fel a függöny. A fülei zúgnak: most csöngetnek.
1745 13|                zúgnak: most csöngetnek. A köd kavarog, harangoznak,
1746 13|          harangoznak, angyalok szállnak a sötétben: most kezdõdik
1747 13|             akik az álmokat kidörzsölik a szemükbõl, könnyelmûen,
1748 13|         meggondolatlanul elvetik ezeket a nagy, titokzatos kincseket,
1749 13|                hiszik, hogy az ébrenlét a fontos, és az álomból hasznot
1750 13|          álomból hasznot akarnak húzni, a maguk javára. Õ azonban,
1751 13|                sem akart, végére járhat a dolognak.~Alig beszélt,
1752 13|             került, hogy átvánszorogjon a dohányzóba, hol egy székre
1753 13|              hol egy székre ült. Elõtte a kisasztalkán egy doboz havanna,
1754 13|              Mély érdeklõdéssel bámulta a tárgyakat, összeráncolta
1755 13|                be, kulccsal. Újra leült a székbe. Most már tudta,
1756 13|                miért érdekli annyira ez a szoba. Éjjel álmában ugyanitt
1757 13|       helyzetben, ilyen tétlenül, nézte a szõnyegen ragyogó fénysávot,
1758 13|               ragyogó fénysávot, melyet a zsalu résén beszûrõdött
1759 13|          napsugár rajzolt oda. Csakhogy a fénysáv ottan nagyobb volt.
1760 13|                kicsit ki kellett nyitni a zsalut, hogy minden csalódásig
1761 13|             hasonlítson. Ekkor elsápadt a gyönyörûségtõl.~A cselédséget
1762 13|              elsápadt a gyönyörûségtõl.~A cselédséget a kastélyban
1763 13|           gyönyörûségtõl.~A cselédséget a kastélyban folyó élet nyugtalanította,
1764 13|            bûnnek vagy szellemidézésnek a rabja. Mind gyakrabban adott
1765 13|                rendeleteket. Pár nappal a történtek után behívta az
1766 13|              ahogy csak tudja - akassza a hálószoba ablakaira. Máskor
1767 13|             tétetett át, egyik szobából a másikba, vagy egy tükröt
1768 13|               és bús lelkében már látta a célt. Arra a meggyõzõdésre
1769 13|         lelkében már látta a célt. Arra a meggyõzõdésre jutott, hogy
1770 13|              ébren is, szolgain követte a parancsokat, s várta türelmesen,
1771 13|               elméje. Csikorgó hidegben a nyári fehér ruháját, sportcipõjét,
1772 13|               személyre rendelt ebédet. A szakácsok sütöttek-fõztek,
1773 13|                 ezüsttel terítettek, de a vendégek nem érkeztek meg.
1774 13|               Kívülrõl lehetett hallani a pezsgõdugók durrogását és
1775 13|               pezsgõdugók durrogását és a tányérok csörömpölését.
1776 13|                  az érintetlen ételeket a cselédek ették meg, gazdájuk
1777 13|         gazdájuk pedig rögtön lefeküdt.~A kemény tél után csípõs,
1778 13|              borongós tavasz jött, mely a fenyves erdõkön alig lazította
1779 13|              erdõkön alig lazította meg a hó tömbjeit, már május felé
1780 13|              mikor még mindig csörögtek a gyors hegyi patakon a jégtáblák,
1781 13|         csörögtek a gyors hegyi patakon a jégtáblák, összezúzva és
1782 13|                 szilánkokra törve, mint a kávéházak tükörablakai nagy
1783 13|        tükörablakai nagy tüntetés után. A tavasz áldott forradalma
1784 13|          mindenütt gyõzött. Belopódzott a hegyek közé, a kastélyba
1785 13|              Belopódzott a hegyek közé, a kastélyba is, fülledt és
1786 13|     könnyedségével mozgott. Kikocsizott a fenyves erdõ alá, s egész
1787 13|             Június utolján, egy délután a tikkasztó, vihar elõtti
1788 13|              több éjszaka kísértette ez a jelenség. Mintegy egymásra
1789 13|           lemezen az arcképek, melyeket a fényképész a vörös lámpa
1790 13|         arcképek, melyeket a fényképész a vörös lámpa fényénél csal
1791 13|        találkozzon vele. Amint lehunyta a szemét, úgy rémlett, közeledett
1792 13|                 kivette már kontyát is, a halványlila szeme - tág
1793 13|            erõlködve, mintha könnyezne, a két füle cimpájában pedig
1794 13|               ezüst haját elválasztotta a közepén. Aludni próbált.
1795 13|                szegény, hogy talán ott, a halál tõszomszédságában,
1796 13|                 napokig nem ébredt fel. A csengettyûk egy hét óta
1797 13|                egy hét óta megnémultak, a cselédség ölbe tett kézzel
1798 13|              mondta, hogy uruk most üli a lakodalmát.~Ilyen sötét
1799 13|              semmire sem emlékezett. Az a hiba, gondolta, hogy még
1800 13|            kellene süllyedni, mert csak a mélyek mélyén lehet az álom,
1801 13|              keres. Este karjába szúrta a morfiumos oltótût. Könnyen
1802 13|                  nyitott szemmel hevert a párnán. Ismeretlen örömök
1803 13|                 halálos adagokat kívánt a vére, de álmodni még mindig
1804 13|               Ismét visszacsúszott abba a fekete mocsárba, abba a
1805 13|                 a fekete mocsárba, abba a forró pocsolyába, melynek
1806 13|           birodalmakba nyomult. Ezekbõl a kilátástalan utazásokból
1807 13|               de egy pillanatban, mikor a kanalat szájához emelte,
1808 13|                 emelte, kiesett kezébõl a kanál, és holtan dõlt vissza
1809 13|            kanál, és holtan dõlt vissza a párnára.~Xavér kinyitotta
1810 13|          kinyitotta szemét, csöngetett, a lidércnyomás hatása alatt
1811 13|              szerint elõbb elkészítette a konyhában a reggelit, hogy
1812 13|                elkészítette a konyhában a reggelit, hogy azonnal bevigye.
1813 13|          összerezzent. Föl is könyökölt a párnára, hogy jobban lásson.
1814 13|                  hogy ezüsttálcán hozza a teát. Most már mindenre
1815 13|                 intette. Kezébe adhatta a csészét és a kanalat, szertartásosan
1816 13|             Kezébe adhatta a csészét és a kanalat, szertartásosan
1817 13|               szertartásosan kavargatta a teát, melynek sárga gõze
1818 13|                 fejét. Cukrot is dobott a csészébe, még rumot is öntött,
1819 13|                  még rumot is öntött, s a kanalára pár csöppöt abból
1820 13|              kanalára pár csöppöt abból a kis üvegbõl, melyet keleti
1821 13|                 még egyszer körülnézett a szobában, melynek világítását
1822 13|             fölismerte, szájához emelte a kanalat. A kanál ezüst trillával
1823 13|              szájához emelte a kanalat. A kanál ezüst trillával a
1824 13|                 A kanál ezüst trillával a földre esett. Szíve pedig -
1825 13|                   hirtelenül - megállt.~A szeme is tágra nyílott,
1826 14|           AMÁLIA~1~- Anyám, ki ez?~Mind a ketten a hideg szobában
1827 14|             Anyám, ki ez?~Mind a ketten a hideg szobában állottunk,
1828 14|            elõtt. Az anyám kezébe vette a fotográfiát.~- Ez, kisfiam -
1829 14|              kisfiam - mondta tompán -, a szegény, szegény Amália.~-
1830 14|             meghûlt tavaly, farsangkor, a dalestélyen. A tánc után
1831 14|              farsangkor, a dalestélyen. A tánc után jeges málnalét
1832 14|          mondtam szomorúan.~Megragadtam a fotográfiát. Egy magas és
1833 14|              volt látható, karcsú, mint a hattyú, márványszínû arccal,
1834 14|         legyezõvel, talpig fehérben. Ez a nõ mindig ott állott az
1835 14|          arcképes polcon az élõk képei, a gyógyszerész sógorok, az
1836 14|                  az ezredes nagybácsik, a papok és katonák között.
1837 14|                 között. Óvatosan néztem a képet. Gyermekkoromban úgy
1838 14|                 lenni elõkelõ dolog. Az a kényszerû semmittevés, amire
1839 14|                amire kárhoztatva vannak a sírban, a föld alatt, imponált,
1840 14|            kárhoztatva vannak a sírban, a föld alatt, imponált, és
1841 14|      mérhetetlenül tetszett az is, hogy a nõket fehérben, virágdísszel
1842 14|                virágdísszel temetik el, a férfiakat szalonkabátban,
1843 14|             férfiakat szalonkabátban, s a fejükre aranybojtos halotti
1844 14|                 Amáliát vigyázva tettem a többi kép közé.~2~Késõbb
1845 14|           lásson, vagy minden ok nélkül a magányt kerestem, akkor
1846 14|                 magányt kerestem, akkor a kép elé futottam. Már megtudtam
1847 14|            Bármennyire tetszett azonban a halál ünnepélyes külsõsége,
1848 14|                 fejjel is éreztem, hogy a nõ elmúlása borzalmasabb,
1849 14|             elmúlása borzalmasabb, mint a férfié. A férfiaknak csak
1850 14|            borzalmasabb, mint a férfié. A férfiaknak csak a feje szép,
1851 14|               férfié. A férfiaknak csak a feje szép, és csak a feje
1852 14|               csak a feje szép, és csak a feje hal meg, de a nõnek
1853 14|                 csak a feje hal meg, de a nõnek mindene szép, mindene
1854 14|             meghal, egyenként, az ujja, a szemhéja, elfagy és megrothad
1855 14|           szemhéja, elfagy és megrothad a fehér, hullámos melle is,
1856 14|           Kétségbeejtõ harag szorította a torkom arra a gondolatra,
1857 14|                szorította a torkom arra a gondolatra, hogy az a drága,
1858 14|              arra a gondolatra, hogy az a drága, virágos baba a kedves
1859 14|                az a drága, virágos baba a kedves orrával, a reszketõ
1860 14|          virágos baba a kedves orrával, a reszketõ kezével, a finom
1861 14|            orrával, a reszketõ kezével, a finom kontyával most a kukacok
1862 14|                  a finom kontyával most a kukacok közt van, és a teste
1863 14|             most a kukacok közt van, és a teste hideg, nyirkos, meredt,
1864 14|           meredt, nem különbözik semmit a téli földtõl.~Figyelmesen
1865 14|             földtõl.~Figyelmesen néztem a képet. Kékes csillám reszketett
1866 14|             élõk arcképei megbarnulnak, a halottakéi pedig megkékülnek.~
1867 14|          délután sokat szoktam gondolni a halottra. Egyáltalán a délutánban
1868 14|         gondolni a halottra. Egyáltalán a délutánban van valami halotti.
1869 14|          délutánban van valami halotti. A telt gyomor elnehezíti a
1870 14|                A telt gyomor elnehezíti a testet. Végtelen, mozdulatlan
1871 14|          mozdulatlan napsütésben ragyog a sárga homok, mely egészen
1872 14|               sárga homok, mely egészen a tûzfalig nyújtózkodik, a
1873 14|                a tûzfalig nyújtózkodik, a hinta áll, a virágcserepek
1874 14|              nyújtózkodik, a hinta áll, a virágcserepek mögé, a kõrakásokba
1875 14|              áll, a virágcserepek mögé, a kõrakásokba hideg békák
1876 14|          kõrakásokba hideg békák bújnak a forróság elõl, s szemük
1877 14|              kutya szeme is véres. Csak a macskák ülnek a homokon.
1878 14|             véres. Csak a macskák ülnek a homokon. Mind a hét macskánk
1879 14|           macskák ülnek a homokon. Mind a hét macskánk a hinta elé
1880 14|            homokon. Mind a hét macskánk a hinta elé telepszik, körmét
1881 14|               telepszik, körmét élesíti a fák kiszáradt törzsén, tojássárga
1882 14|              tojássárga szemét kinyitja a napra, szembogara vékonyka
1883 14|             villamos szikrák pattognak. A hõség, az unalom émelygõ
1884 14|                 undora pincékbe kerget, a pókhálós üvegek közé. Szemem
1885 14|            pókhálós üvegek közé. Szemem a homályt zöldnek látja. Ha
1886 14|             akkor az egész udvar vörös. A vizeshordóra hajlok, melynek
1887 14|                tükrén látom az arcomat, a vízben apró muslincák keringenek,
1888 14|              apró muslincák keringenek, a száradó kendõk, a dongák,
1889 14|           keringenek, a száradó kendõk, a dongák, az esõcsatornák
1890 14|              illata csiklandja orromat, a vér fejembe tódul, és amint
1891 14|                 és amint elõbbre kúszom a vizeshordó peremén, az öntudatom
1892 14|       bizseregni kezdenek, átadom magam a délutáni mámornak. A hipnózisnak
1893 14|              magam a délutáni mámornak. A hipnózisnak ezt a primitív,
1894 14|             mámornak. A hipnózisnak ezt a primitív, de tökéletes módját
1895 14|                tökéletessé tettem, hogy a vizeshordóban nemcsak saját
1896 14|                   magas és karcsú volt, a szeme szomorú, a ruhája
1897 14|           karcsú volt, a szeme szomorú, a ruhája fehér, kezében egy
1898 14|                 délutánon ismertem meg. A zongorákat jött hangolni.
1899 14|          érkezett, mint az orvosunk, és a kezében táskát szorongatott,
1900 14|             akinek meghalt valakije, és a halállal, a végtelennel
1901 14|                valakije, és a halállal, a végtelennel való közvetlen
1902 14|         fiatalember volt, vállas német, a szeme türkizkék, a homloka,
1903 14|               német, a szeme türkizkék, a homloka, az arca pedig feltûnõen
1904 14|          vöröses fényben csillogott, és a lépése bizonytalannak mutatkozott.
1905 14|          Gyakran kapaszkodott egy fába, a falhoz dõlt, s pár pillanat
1906 14|               útját. De én tudtam, hogy a könnyeitõl volt mámoros,
1907 14|                könnyeitõl volt mámoros, a lábai a bánattól tántorogtak.
1908 14|        könnyeitõl volt mámoros, a lábai a bánattól tántorogtak. A
1909 14|                 a bánattól tántorogtak. A keze reszketett, a szeme
1910 14|         tántorogtak. A keze reszketett, a szeme nem látott világosan,
1911 14|             szeme nem látott világosan, a melle elfulladt. Csak a
1912 14|                 a melle elfulladt. Csak a füle maradt ép. Ezzel a
1913 14|                 a füle maradt ép. Ezzel a legkisebb negyedhangot is
1914 14|                meg tudta különböztetni, a teste, mely ronccsá züllött,
1915 14|             züllött, gyémántként õrizte a zseniális, pontos hallószervét,
1916 14|         zseniális, pontos hallószervét, a dobhártyáját. Puha bársonykalapot
1917 14|              égett.~5~Leült egy székre. A mi polgári bútoraink közt,
1918 14|     stílszerûtlen volt ez az ember, aki a vállán mázsányi terhet cipelt,
1919 14|                 mázsányi terhet cipelt, a szemében olyan szenvedést,
1920 14|              olyan szenvedést, amilyent a mi falaink sohase láttak.
1921 14|              láttak. Attól féltem, hogy a szék összeroskad súlya alatt.
1922 14|             súlya alatt. Nálunk az élet a reggeli és az ebéd, a felkelés
1923 14|              élet a reggeli és az ebéd, a felkelés és lefekvés közt
1924 14|                lefekvés közt folydogál, a maga régóta kivájt útján,
1925 14|             útján, biztosan és lanyhán. A hangoló nem való ide. Bizalmatlanul
1926 14|                Bizalmatlanul nézegettem a kerevet egyik sarkából,
1927 14|             hagyta, és becsukta mögötte a zongoraszoba üvegajtaját.~
1928 14|                  Elõször is végigvágtat a zongorán oly szédületes
1929 14|           egymással, és oly hangot kelt a billentyûkön, mintha mozsárban
1930 14|         Ördöngös varázslatnak tetszenek a futamai. Az ujja késõbb
1931 14|             nagyon hosszú ideig ütöget. A lakásban nincs senki. Nem
1932 14|            nincs senki. Nem tudja, hogy a kerevet karfája mögött én
1933 14|                oly szenvedélyesen, hogy a velõ belefárad, a vér elzsibbad,
1934 14|                  hogy a velõ belefárad, a vér elzsibbad, a szemek
1935 14|             belefárad, a vér elzsibbad, a szemek hipnotizáltan keresik
1936 14|            szemek hipnotizáltan keresik a hangot a levegõben, mint
1937 14|          hipnotizáltan keresik a hangot a levegõben, mint egy végtelen,
1938 14|        cérnaszálat, és az álmos kongás, a tompa darázszümmögés, a
1939 14|                 a tompa darázszümmögés, a bús egyhangúság láthatóan
1940 14|           egyhangúság láthatóan enyhíti a lázát. Két-három óráig ül
1941 14|                egy helyben. Azt hiszem, a hangokkal altatja a bánatát.~
1942 14|             hiszem, a hangokkal altatja a bánatát.~7~Egyszerre felkel
1943 14|             bánatát.~7~Egyszerre felkel a székrõl. Olyan búsan áll
1944 14|            székrõl. Olyan búsan áll ott a szoba közepén - lógó karokkal
1945 14|              teljes hosszában végigesik a padlón, és arccal a földnek
1946 14|           végigesik a padlón, és arccal a földnek elkezd hangosan
1947 14|                  Meggyújt egy gyertyát. A gyertyaláng fényes karéja
1948 14|             fényes karéja ide-oda libeg a még fényesebb délutánban.
1949 14|                 délutánban. Nappal csak a levelek pecsételésekor szokás
1950 14|              gyertyát gyújtani. Odamegy a zongorához, szakértõ szemmel
1951 14|           szakértõ szemmel vizsgálgatja a billentyûket, és belevilágít.~
1952 14|               és retteneteset látok.~Ez a rengeteg ember, mintha megbolondult
1953 14|        megbolondult volna, ráveti magát a zongorára, melyet mindig
1954 14|           szilárdnak és zártnak hittem, a födelét villámgyorsan feltárja,
1955 14|                 egy gyilkos, brutálisan a hatalmába veszi.~Én tudom,
1956 14|               valamit keres.~Itt keresi a szegény, szegény asszonyát,
1957 14|             szegény, szegény asszonyát, a fekete és tág zongorában,
1958 14|                és tág zongorában, ebben a koporsóban, s most meg akarja
1959 14|             ölelni.~Csalódottan bámulja a zongora üres testét, a húrokat,
1960 14|          bámulja a zongora üres testét, a húrokat, a kalapácsokat.~
1961 14|                 üres testét, a húrokat, a kalapácsokat.~Amália itt
1962 14|                de sehol, sohase akad rá a báli ruhában mosolygó nõre,
1963 14|                akinek arcképe ottan áll a polcon, a gyógyszerész sógorok,
1964 14|             arcképe ottan áll a polcon, a gyógyszerész sógorok, a
1965 14|                 a gyógyszerész sógorok, a papok és katonák közt.~Egy
1966 14|                szemmel, görcsös bottal. A halott feleségét keresi.
1967 14|            térdre estem, sírni kezdtem. A hangoló meglepõdve nézett
1968 14|            nézett reám. Nem értette, mi a bajom. Valamit mondott németül.
1969 14|       elmeséltem, mennyit gondolok reá, a halott asszonyára, a fehér
1970 14|               reá, a halott asszonyára, a fehér báli ruhára, az elefántcsont
1971 14|             értett belõle. Megsimogatta a homlokomat, kézen fogott,
1972 14|                9~Évekig kísértett ennek a délutánnak az emléke, anélkül
1973 14|                 édesebbre színeztem ki. A hangolót azóta nem láttam.
1974 14|            miért gyújtott gyertyát azon a titokzatos délutánon, miért
1975 14|            délutánon, miért nyitotta ki a zongorát, melyet a fújtatóval
1976 14|          nyitotta ki a zongorát, melyet a fújtatóval porolt, és hangkulccsal
1977 14|              hangkulccsal hangolgatott. A tántorgását is megfejtette
1978 14|             munkába ment, mindig betért a szatócsboltba, pár pohár
1979 14|               pár pohár jamaikai rumra. A felesége halála után három
1980 14|            három hónapra megnõsült, még a sírját se gondoztatja, bojtorján
1981 14|               és gaz veri fel. Befogtam a fülemet, hogy ne halljam
1982 14|                fülemet, hogy ne halljam a csúf históriát, de a valóságon
1983 14|            halljam a csúf históriát, de a valóságon nem lehetett változtatni,
1984 14|               nem lehetett változtatni, a halott asszonnyal kerek
1985 14|             senki se törõdött, csak én, a gyerek, a szegény fantaszta,
1986 14|            törõdött, csak én, a gyerek, a szegény fantaszta, aki valaha
1987 14|           szegény fantaszta, aki valaha a pálinkát könnynek, a részegséget
1988 14|             valaha a pálinkát könnynek, a részegséget szomorúságnak,
1989 14|              részegséget szomorúságnak, a munkát szertartásnak látta.~
1990 14|           elhagyottan búsult az arcképe a polcon, hogy a szívem sajgott,
1991 14|               az arcképe a polcon, hogy a szívem sajgott, valahányszor
1992 14|             Esténként be kellett mennem a zongoraszobába - négy másik
1993 14|                szobán keresztül -, hogy a zongorán álló, tejüveggel
1994 14|             apámnak. Edzõ torna volt ez a számomra, hogy kigyógyuljak
1995 14|             számomra, hogy kigyógyuljak a képzelgésembõl. A lesben
1996 14|          kigyógyuljak a képzelgésembõl. A lesben álló bútorok közt
1997 14|             haladtam elõre, és haraptam a nyelvemet, nehogy felkiáltsak.
1998 14|              felkiáltsak. Végre elértem a zongorához. Úgy markoltam
1999 14|               zongorához. Úgy markoltam a szivarok közé, mintha skorpiófészekbe
2000 14|             Minden erõmet összeszedtem, a sötétség, a csönd rémületes