Fejezet

3001 21|           szakállába és önmagának, mint a királynak.~A király némán
3002 21|            önmagának, mint a királynak.~A király némán ült le a végzet
3003 21|        királynak.~A király némán ült le a végzet elõtt.~- Az égi tudomány
3004 21|       ütközetben sebet kap. Szerencsére a sebe nem lesz súlyos. Aztán
3005 21|                 félénken.~Most ránézett a király könyörögve, és intett.~-
3006 21|             annyi vigaszt adhatok, mint a koldus. Csak egy csillag
3007 21|                tizennyolc éves korában.~A halálos ítéletet a király
3008 21|             korában.~A halálos ítéletet a király mozdulatlanul hallgatta
3009 21|           hallgatta végig.~Aztán átment a másik szobába, oda, ahol
3010 21|                másik szobába, oda, ahol a kisfia aludt. Föléje hajolt.
3011 21|                  Hosszan-hosszan nézte. A királyfi kinyitotta a szemét.
3012 21|            nézte. A királyfi kinyitotta a szemét. Belebámult az apja
3013 21|                    Mi az? - nyöszörögte a sötétbõl.~- Semmi - felelt
3014 21|              sötétbõl.~- Semmi - felelt a király. - Semmi, fiacskám.
3015 21|            Másnap az ebédnél észrevette a király, hogy a kisfiú sokat
3016 21|               észrevette a király, hogy a kisfiú sokat eszik.~- Légy
3017 21|                November derekán leesett a hó.~- Szeretnék kimenni.
3018 21|               fürdenie sem volt szabad. A király elrendelte, hogy
3019 21|         Mindenüvé lakájok kísérték. Még a labdáit is elvették.~Tízéves
3020 21|           porcelános fényben csillogott a szobai levegõtõl. Értelme
3021 21|             Miért nem eszel? - kérdezte a király.~- Mert megárt -
3022 21|           király.~- Mert megárt - szólt a kis bölcs.~Néha-néha fájt
3023 21|               kis bölcs.~Néha-néha fájt a feje is. Ekkor az apja az
3024 21|                 az orvost hívatta.~- Az a baja - mondta az orvos -,
3025 21|                 nagyon is vigyáznak rá.~A király lassanként elnehezedett.
3026 21|           nemsokára sokat alszik.~Mikor a fia betöltötte a tizenötödik
3027 21|                  Mikor a fia betöltötte a tizenötödik évét, magához
3028 21|                   sokáig vergõdtem - és a szívéhez nyúlt, aztán a
3029 21|                 a szívéhez nyúlt, aztán a fia szívéhez, mintha össze
3030 21|             össze akarta volna csomózni a két rokon szívet. - Sokat
3031 21|               akarom bízni az országot.~A királyfi sápadt volt, boldog
3032 21|              izgatott. Az apja elõvette a horoszkópot, és eléje tette.~-
3033 21|              ezt.~Már nem is hallgatott a király szavaira, a szemével
3034 21|           hallgatott a király szavaira, a szemével ette-falta a papírt,
3035 21|         szavaira, a szemével ette-falta a papírt, a kabalisztikus
3036 21|           szemével ette-falta a papírt, a kabalisztikus jeleket.~-
3037 21|      megtörténnie - mondta emelt hangon a király. - Egész életem csak
3038 21|         teljesedik be.~- Ígérem - szólt a királyfi, és megcsókolta
3039 21|       megcsókolta az apja száraz arcát, a szája körül, alázatosan,
3040 21|            várta, hogy magára maradjon. A sötét eperfák alá rohant,
3041 21|            eperfák alá rohant, melyekre a holdfény terített átlátszó
3042 21|                   gondolta, és lehunyta a szemét. - Hõs leszek és
3043 21|              Olyan édes és szép volt ez a fájdalom, mint a méz. Egy
3044 21|                volt ez a fájdalom, mint a méz. Egy óra hosszat ült
3045 21|                méz. Egy óra hosszat ült a padon, egyedül, és csorgott
3046 21|             padon, egyedül, és csorgott a szíve vére, kimondhatatlan
3047 21|              Késõbb egy árnyékot látott a kertben. Az árnyék apró
3048 21|                 apró lépésekkel szaladt a palota felé, könnyû ruhát
3049 21|           szerettelek, Ilona.~Ráejtette a fejét a leány kezére, aki
3050 21|                Ilona.~Ráejtette a fejét a leány kezére, aki nézte
3051 21|                 leány kezére, aki nézte a herceg haját, melyre egy
3052 21|               sápadt vagyok? - kérdezte a királyfi fanatikusan, és
3053 21|                királyfi fanatikusan, és a leány felé nyújtotta a boldogságtól
3054 21|               és a leány felé nyújtotta a boldogságtól hirtelen megsoványodott
3055 21|          hirtelen megsoványodott arcát, a két sötét szemgolyóval.~-
3056 21|      szemgolyóval.~- Szép vagy - mondta a leány csöndesen.~Fejét gyakran
3057 21|               Fejét gyakran hátraszegte a tükör elõtt. A lehunyt szemhéján
3058 21|              hátraszegte a tükör elõtt. A lehunyt szemhéján keresztül
3059 21|              majd akkor is” - gondolta. A szája körül pedig felfedezett
3060 21|            eddig meg se látott.~- Ez az a vonás - mondta. - Csak azok
3061 21|            ilyenek, akik korán kerülnek a koporsóba.~A HÁBORÚ~Két
3062 21|             korán kerülnek a koporsóba.~A HÁBORÚ~Két év múltán egy
3063 21|               Felperzselt egy falut, de a lándzsások hamarosan kiverték.
3064 21|                szántott-vetett, aratott a nép. Aratás után augusztusban
3065 21|        augusztusban hirtelen kigyulladt a föld, véres csóvák lobbantak
3066 21|             csóvák lobbantak az ég mind a négy sarkán, pajták, csûrök,
3067 21|            égtek, nyugtalan lobogással. A nép félt, mint az oktalan
3068 21|                Vasas vitézek tûntek fel a határon.~A király elhatározta,
3069 21|           vitézek tûntek fel a határon.~A király elhatározta, hogy
3070 21|             elhatározta, hogy maga megy a háborúba. Országát semmi
3071 21|           seregének, amely fickándozott a harci kedvtõl, alig lehetett
3072 21|              gurultak el palotája elõtt a harci szekerek. Ideges paripák
3073 21|              Ideges paripák nyerítettek a trombitalármában.~Nem is
3074 21|                trombitalármában.~Nem is a háborúra gondolt a király.
3075 21|               Nem is a háborúra gondolt a király. A fiára gondolt,
3076 21|              háborúra gondolt a király. A fiára gondolt, és arra a
3077 21|                A fiára gondolt, és arra a jóslatra. Félt, hogy a sötét
3078 21|             arra a jóslatra. Félt, hogy a sötét hatalmak mégis gyõzedelmeskednek.
3079 21|         verejtékben fürdött. Imádkozott a csontfeszület elõtt. Többször
3080 21|               után aléltan hullt vissza a földre. Tántorogva állott
3081 21|             kell adnia magát. Hajnalban a földre borult, úgy imádkozott,
3082 21|                 borult, úgy imádkozott, a földnek és az égnek. Reggel
3083 21|              égnek. Reggel aztán, mikor a fiú benézett a szobájába,
3084 21|             aztán, mikor a fiú benézett a szobájába, a térdeplõjén
3085 21|               fiú benézett a szobájába, a térdeplõjén találta, kuszált,
3086 21|          nehezen lihegve.~- Magam állok a hadak élére - kiáltotta
3087 21|                 hadak élére - kiáltotta a királyfi ujjongva.~- Hõs -
3088 21|                 ujjongva.~- Hõs - szólt a lány, és nézte, hogy kapcsolják
3089 21|               nézte, hogy kapcsolják rá a páncélját.~- Szemébe akarok
3090 21|                 valahova messze nézett.~A hadak új vezérét örömmel
3091 21|            rajtuk ütött egy kis csapat. A királyfi õrjöngve kavarodott
3092 21|               volna - egy nyíl fúródott a jobb vállperecébe. Lebukott
3093 21|             jobb vállperecébe. Lebukott a lováról.~„Ez lenne az a
3094 21|                 a lováról.~„Ez lenne az a nyíl?” - kérdezte magától,
3095 21|                magától, és sokáig nézte a nyilat.~Nagyon gyorsan gyógyult
3096 21|                 Nagyon gyorsan gyógyult a sebe, a nyári napfény felszárította,
3097 21|                gyorsan gyógyult a sebe, a nyári napfény felszárította,
3098 21|          felszárította, másnap már újra a sorba állott. Vitézei söpörték
3099 21|             söpörték az ellenséget. Már a tengerpartnál voltak.~-
3100 21|             voltak.~- Tovább - dobogott a királyfi szíve.~A tenger
3101 21|              dobogott a királyfi szíve.~A tenger nyugodt volt és hullámtalan,
3102 21|            nyugodt volt és hullámtalan, a gálya egyenletesen úszott
3103 21|               gálya egyenletesen úszott a vízen. Kíváncsian szállt
3104 21|             habok jöttek, rázni kezdték a gályát, és csörgetni a láncokat.
3105 21|          kezdték a gályát, és csörgetni a láncokat. Az émelygõ, sós
3106 21|               orrába-szájába fröccsent, a hullámok nõttek, zölddé,
3107 21|                jobb lett volna megvárni a reggelt, és hogy talán ez
3108 21|            reggelt, és hogy talán ez az a tenger, amelyrõl a jóslatban
3109 21|                ez az a tenger, amelyrõl a jóslatban olvasott. Meg
3110 21|                azonnal fordítsák vissza a vitorlát, és amilyen gyorsan
3111 21|                 akarta tovább kísérteni a végzetet. Éjfélkor esni
3112 21|              szerencsésen partot értek. A part közelében azonban kettérepedt
3113 21|           közelében azonban kettérepedt a gálya, a víz lassan tódult
3114 21|            azonban kettérepedt a gálya, a víz lassan tódult beléje,
3115 21|               víz lassan tódult beléje, a hullám a melléig ért. Csuromvizesen,
3116 21|                 tódult beléje, a hullám a melléig ért. Csuromvizesen,
3117 21|              félig eszméletlenül jutott a partra.~Nyomban szekérre
3118 21|              lehajolt, érezte, hogy fáj a lába, és a feje nehéz, mint
3119 21|             érezte, hogy fáj a lába, és a feje nehéz, mint az ólom.
3120 21|                az ólom. Ekkor megijedt.~A király közben erõre kapott,
3121 21|             király közben erõre kapott, a gyõzelmek szakadatlan sora
3122 21|              ebédnél volt, bort töltött a poharába, mikor egy udvaronc
3123 21|               udvaronc, aki látta, hogy a palota elõtt megállt a királyfi
3124 21|             hogy a palota elõtt megállt a királyfi szekere.~- Még
3125 21|              egyik katona, aki felhozta a palotába, nagyon búsan.~
3126 21|           vízzel locsolták, kinyitották a ruháit. Már nem ismert meg
3127 21|                 is lehelte nemes lelkét a leendõ hitvese karjában,
3128 21|                Úrban, keresztény módon, a halotti szentségek ájtatos
3129 21|          fõarkangyal neve napján.~Ekkor a királyfi tizennyolc éves
3130 21|          királyfi tizennyolc éves volt.~A PAP, AZ ASZTROLÓGUS ÉS AZ
3131 21|          szigorú õrizete mellett.~Éjjel a király, hogy lecsöndesítse
3132 21|         embereit, hogy vigasztalnák õt.~A kis teremben hárman virrasztottak
3133 21|              hárman virrasztottak vele: a pap, az asztrológus és az
3134 21|            akaratja - mondta alázatosan a pap.~- Beteljesült a jóslatom -
3135 21|         alázatosan a pap.~- Beteljesült a jóslatom - mondta gõgösen
3136 21|                meg elõre? - pattant fel a szakállas aggastyán.~- Éppen
3137 21|                valóra vált - védekezett a csillagjós.~- Minden jóslat
3138 21|              szólt az orvos szomorúan. ~A pap igazat akart tenni valahogy
3139 21|          fordult:~- Szóval te is hiszel a csodákban.~- Én nem hiszek
3140 21|              csodákban.~- Én nem hiszek a csodákban. Nincsen csoda. ~
3141 21|              csodákban. Nincsen csoda. ~A király is az orvoshoz fordult:~-
3142 21|              füleid mellett engedted el a tanácsaimat, és füveim,
3143 21|              füveim, fõztjeim eldobtad. A királyfi halála elõttem
3144 21|                 elõttem nem titok.~Mind a hárman feszülten figyeltek.
3145 21|                   Én tudom, ki ölte meg a királyfit.~- Az Isten vette
3146 21|                 Isten vette el - mondta a pap.~- A sors - mondta az
3147 21|              vette el - mondta a pap.~- A sors - mondta az asztrológus.~-
3148 21|                mondta az asztrológus.~- A betegsége - mondta a király.~-
3149 21|                    A betegsége - mondta a király.~- Nem - válaszolt
3150 21|                   Engem vádolsz - szólt a csillagjós -, aki láttam
3151 21|                csillagjós -, aki láttam a jövõjét?~- Téged vádollak,
3152 21|                 nem fekszik szegény ott a másik szobában, a koporsóban.~-
3153 21|           szegény ott a másik szobában, a koporsóban.~- Hát nem az
3154 21|                Hát nem az Istentõl függ a sorsunk?~- Nem a csillagok
3155 21|          Istentõl függ a sorsunk?~- Nem a csillagok járásától?~- Nem -
3156 21|               elmélet - mondta gúnyosan a pap.~- A párizsi és bolognai
3157 21|                mondta gúnyosan a pap.~- A párizsi és bolognai egyetem
3158 21|              láttam, hogy sorvadt. Mert a jóslat megmérgezte a levegõjét.
3159 21|               Mert a jóslat megmérgezte a levegõjét. Titkolództatok,
3160 21|              hogy mit rendeltetek neki, a szemetek nézésébõl, a kezetek
3161 21|             neki, a szemetek nézésébõl, a kezetek simításából. Aztán,
3162 21|                neveltétek. Befalaztátok a szobába, és csodálkoztatok,
3163 21|                  megszerettettétek vele a halált, és most csodálkoztok,
3164 21|            meghalt. Bizony mondom, hogy a halálra neveltétek.~- Istenfélelemre
3165 21|        Istenfélelemre neveltük - mondta a pap.~- Vigyáztunk rá, mint
3166 21|              pap.~- Vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére - mondta
3167 21|                szemünk fényére - mondta a csillagjós.~- Dehogy! -
3168 21|         kiáltott dühösen az orvos - még a szülõanyjához, az édes természethez
3169 21|             Akkor aztán közöltétek vele a jóslatot. Én láttam õt azon
3170 21|                mint egy öngyilkos. Haja a szemébe lógott, az arca
3171 21|             lógott, az arca fehér volt, a szeme parázs. Faragott képet
3172 21|             hogy magatok parancsoljatok a jövõnek, nem mertétek átlátni,
3173 21|      hatalmasabb, hogy az ember nemcsak a jelent, de a jövõt is a
3174 21|              ember nemcsak a jelent, de a jövõt is a kezében tartja,
3175 21|                 a jelent, de a jövõt is a kezében tartja, hogy az
3176 21|                  Istenkáromló - kelt ki a pap.~- Bolond - mosolygott
3177 21|        mosolygott az asztrológus.~- Itt a fejem a király kezében -
3178 21|              asztrológus.~- Itt a fejem a király kezében - mondta
3179 21|                 mondja meg, ki ölte meg a fiát.~- Talán mi? - hördült
3180 21|                   hördült fel egyszerre a pap és a csillagjós.~Az
3181 21|          hördült fel egyszerre a pap és a csillagjós.~Az orvos gondolkozott:~-
3182 21|              meg önmagát. De ti adtátok a parancsot. Õ csak végrehajtotta.~
3183 21|        parancsot. Õ csak végrehajtotta.~A király szótlanul hallgatta
3184 21|               szótlanul hallgatta végig a vitát. Járt fel s alá a
3185 21|                 a vitát. Járt fel s alá a szobában, hatalmas fájdalom
3186 21|                 hatalmas fájdalom rázta a mellét, tekintetét a három
3187 21|              rázta a mellét, tekintetét a három emberen járatta: a
3188 21|                a három emberen járatta: a papon, az asztrológuson
3189 21|             ment, indulatosan, zavartan a vállára tette a kezét és
3190 21|                zavartan a vállára tette a kezét és szólni akart, de
3191 21|               kezét és szólni akart, de a könny elfojtotta szavát.
3192 21|              elfojtotta szavát. Megállt a pap elõtt is, közönyösen.
3193 21|              asztrológushoz lépett, aki a horoszkópot készítette.
3194 21|              Határozottan lépett hozzá. A bal füléhez hajolt. Valamit
3195 21|                mit, nem hallotta senki.~A KIRÁLY SZAVA~Ezt mondta:~-
3196 22|           osztályba lépett, és megkapta a méltóságos címet, váratlanul
3197 22|               címet, váratlanul meghalt a felesége.~Ekkor ötvenhárom
3198 22|     egyedülvalóságtól, nagyon hiányzott a felesége, kinek mindennap
3199 22|            mesélni, mi történt délelõtt a hivatalban.~Ebéd után egyszer,
3200 22|            egyszer, mikor az ásítás már a torkát fojtogatta, behívta
3201 22|              torkát fojtogatta, behívta a kis, szegény rokonát, a
3202 22|                 a kis, szegény rokonát, a tizenhárom éves gimnazistát.
3203 22|         gimnazistát. Naponta nála evett a konyhában.~A tanácsos sok
3204 22|                 nála evett a konyhában.~A tanácsos sok mindent magyarázott,
3205 22|               mindent magyarázott, amit a fiú nem értett. Nagyon rosszul
3206 22|         hajolnia, meg kellett csókolnia a bátyja cérnakesztyûs kezét,
3207 22|            kezét, mereven kellett ülnie a széken. A tanácsos végzéseket
3208 22|                 kellett ülnie a széken. A tanácsos végzéseket és rendelvényeket
3209 22|                 mosolyogva javította ki a hibáit:~- Illetmény... határozmány...
3210 22|                 Szigorú mosollyal nézte a világot, mely általában
3211 22|                 Nem gyõzte dicsérni azt a kifürkészhetetlen és megfoghatatlan
3212 22|       megfoghatatlan bölcsességet, mely a vizet nedvessé, a tüzet
3213 22|                  mely a vizet nedvessé, a tüzet meleggé tette, s úgy
3214 22|                 s úgy intézkedett, hogy a szamarak lehetõen felül
3215 22|               pedig alul. Élete egészen a kötelességé volt.~Gyakran
3216 22|                sóhajtozott, hogy mennyi a dolga. Kacérkodott a hivatalával,
3217 22|             mennyi a dolga. Kacérkodott a hivatalával, mint egymással
3218 22|             hivatalával, mint egymással a boldog szerelmesek. De ha
3219 22|     miniszterpapíros, az enyv, az olló, a vörös tinta. Másnap mohón
3220 22|            Hivatala pedig nem ért véget a tapétás ajtóval. Magával
3221 22|                Magával vitte az utcára, a mezõre, mindenüvé. Sétált
3222 22|               mezõre, mindenüvé. Sétált a korzón, hogy visszaköszönhessen
3223 22|              hogy mindez nehezére esik, a keze, melyben a kalapját
3224 22|          nehezére esik, a keze, melyben a kalapját tartogatta, reszketett
3225 22|         izgalomtól, és napokig nyilallt a szíve táján, mikor valaki
3226 22|      szabálytalanság fordult elõ. Ekkor a sárgazöld szeme szikrát
3227 22|          sárgazöld szeme szikrát hányt, a pirosas orra elfehéredett,
3228 22|            karikák vették körül. Érezte a „fegyelem” szükségességét.
3229 22|            fegyelem” szükségességét. Ez a szó a szenvedélye, a pálinkája
3230 22|                szükségességét. Ez a szó a szenvedélye, a pálinkája
3231 22|                 Ez a szó a szenvedélye, a pálinkája volt. Azt is szerette,
3232 22|               az utolsó cseppig élvezze a tekintély és hatalom varázsát -
3233 22|                pecsételt, aztán kivette a névjegyét és átadta a kunyerálónak.
3234 22|           kivette a névjegyét és átadta a kunyerálónak. Általában
3235 22|        kunyerálónak. Általában kedvelte a bajba jutott embereket,
3236 22|                 bajba jutott embereket, a gyengéket és a betegeket.
3237 22|               embereket, a gyengéket és a betegeket. Ilyenkor érezte
3238 22|          tanácsos, s már látta is magát a temetésen, fekete kesztyûben,
3239 22|          koporsó után, s már olvasta is a másnapi újságokban nevét
3240 22|                másnapi újságokban nevét a jelenvoltak között. Mikor
3241 22|                 Mikor pedig felgyógyult a hivatalnok és jelentkezett
3242 22|     jelentkezett nála, lemondóan intett a kezével. Csak tüdõcsúcshurut?
3243 22|   Szegény-szegény barátom. Ismerjük ezt a nótát. Jó lesz vigyázni.
3244 22|                ez se viszi sokáig.~Csak a hivatalában élt igazán,
3245 22|                nem tudott betelni azzal a szenzációval, hogy itt száz
3246 22|                  Sokszor hallotta, hogy a szolgák a folyosón - suttogva
3247 22|                hallotta, hogy a szolgák a folyosón - suttogva és félénken -
3248 22|                  suttogva és félénken - a „méltóságos úr”-ról beszéltek.
3249 22|             osont. Otthon pedig megállt a tükör elõtt. A méltóságos
3250 22|            pedig megállt a tükör elõtt. A méltóságos urat látta benne.
3251 22|              Egy éjjel az történt, hogy a hálószobája parkettjén ébredt
3252 22|      hálószobája parkettjén ébredt fel. A beteg szíve, mint valami
3253 22|            valami ágyúgolyó, kilõtte õt a szoba közepére. Itt hevert
3254 22|              öntudatlanul. Meggyújtotta a villanyt. Hosszú hálóingében
3255 22|               álldogált. Nézte az arcát a velencei tükörben. Papirosfehér
3256 22|             Reggel orvost hívatott, aki a fekete szívtölcsért rányomta
3257 22|            fekete szívtölcsért rányomta a mellére, és sokáig hallgatózott -
3258 22|                uramnak olyan egészséges a szíve, mint egy húszéves
3259 22|                 múlva már le is utazott a kisvárosba.~A vonaton bezárkózott
3260 22|                is utazott a kisvárosba.~A vonaton bezárkózott elsõ
3261 22|            Magány, feltétlen magány. Ez a fülke, a bezárt ajtó, a
3262 22|           feltétlen magány. Ez a fülke, a bezárt ajtó, a leeresztett
3263 22|                 a fülke, a bezárt ajtó, a leeresztett függöny, az
3264 22|                 leeresztett függöny, az a kis kék villanyláng, amely
3265 22|          villanyláng, amely fönn ég, az a magány. Igazán nagyon barátságtalan
3266 22|              barátságtalan dolog. Nézte a magányt. Hallgatta süketen
3267 22|        Hallgatta süketen csengõ fülével a magányt. Tapintotta a kezével
3268 22|           fülével a magányt. Tapintotta a kezével a magányt. Egy óra
3269 22|           magányt. Tapintotta a kezével a magányt. Egy óra múlva már
3270 22|                valaki vele szemben. Még a kalauz se tudja, hogy kicsoda.
3271 22|             hogy kicsoda. Olyan õ, mint a többi. Õ is csak egy „utas”.
3272 22|                utas”. Olvasgatni kezdte a hirdetményeket. Kérjük az
3273 22|              Mindenesetre unalmas lesz.~A városra kék reggel borult,
3274 22|      megérkezett. Mindez nem érdekelte. A kocsi szélére ült, kikönyökölt,
3275 22|               kikönyökölt, hátravetette a fejét. Csak egy kutya fordult
3276 22|            fordult utána álmosan, aztán a kutyák csalódott tekintetével
3277 22|          Szalonkabátot öltött, s elment a fõispánhoz, akit személyesen
3278 22|             akit személyesen ismert. De a fõispán nem volt otthon,
3279 22|               Szomorúan visszaballagott a szállójába gyalog, mutatva
3280 22|              szállójába gyalog, mutatva a fehér mellényét és az arany
3281 22|                 jólesett, hogy hallotta a saját árva hangját. Ebéd
3282 22|                  Ebéd után aztán kiment a város végére.~A mezõn fecskevér,
3283 22|            aztán kiment a város végére.~A mezõn fecskevér, gólyaorr,
3284 22|         Szigorúan nézte õket. Nem tudta a nevüket. A virágok közül
3285 22|              õket. Nem tudta a nevüket. A virágok közül csak a rózsát
3286 22|           nevüket. A virágok közül csak a rózsát és a szegfût ismerte,
3287 22|          virágok közül csak a rózsát és a szegfût ismerte, a többinek
3288 22|            rózsát és a szegfût ismerte, a többinek nem mutatkozott
3289 22|            végre nem is volt fontos, se a hivatali elõmenetelhez,
3290 22|          tanácsost? - kérdezte tõlük, s a virágok rázták fejüket a
3291 22|                a virágok rázták fejüket a szélben.~Végre néhány gyerek
3292 22|                de sehogy se találta meg a módját.~- Fiatalság, bolondság -
3293 22|           kiáltott feléjük.~Mikor pedig a gyerekek rá se hederítettek,
3294 22|             csak tréfál az öreg Páva... a tanácsos úr... az öreg tanácsos
3295 22|                  az öreg tanácsos úr... a méltóságos úr...~Csodálkozva
3296 22|                 se hat. Még ez sem hat, a titok, amit tartogatott,
3297 22|              tartogatott, az ütõkártya, a nagyágyú. Most már elsötétedett
3298 22|               már elsötétedett az arca. A városban senki se köszöntötte.
3299 22|          Szerette volna rendreutasítani a neveletlen embereket, különösen
3300 22|         neveletlen embereket, különösen a gyermekeket, akik sértõ
3301 22|                 bámulatra méltó például a katonaság egyenruhája. Ott
3302 22|              katonaság egyenruhája. Ott a tábornokot senki se nézheti
3303 22|          fogalmazó vagy díjnok. Kellene a hivatalnokoknak is uniformis,
3304 22|                 ízléses szalagocska is, a gomblyukban. Igaz, az ujján
3305 22|     figyelmetlenek. Majdnem csikorgatta a fogát. Lázongó szók bugyborékoltak
3306 22|             Lázongó szók bugyborékoltak a torkán. Érdemes volt ezért
3307 22|            olajat, tüzet, vesszõt ennek a csõcseléknek, mely nem ismeri
3308 22|                ismeri az igazi érdemet, a munkát, az önfeláldozást,
3309 22|               munkát, az önfeláldozást, a fiatalságot figyelemre,
3310 22|                senki se volt. Leroskadt a székre.~Egy fáradt, szegény
3311 22|                    Hogy mondta? - szólt a tanácsos, felemelve harciasan
3312 22|           tanácsos, felemelve harciasan a fejét.~- Azt kérdeztem,
3313 22|                    Nagyságos úr...~Erre a szóra rácsapott, mint a
3314 22|                 a szóra rácsapott, mint a vércse.~- Én méltóságos
3315 22|               Hiszen megesik. Különösen a mai világban.~- Igenis.~-
3316 22|            finom, nagyon finom pezsgõt.~A pincér hanyatt-homlok szaladt,
3317 22|           hanyatt-homlok szaladt, hozta a hûtõvederben a pezsgõt,
3318 22|           szaladt, hozta a hûtõvederben a pezsgõt, majd megsemmisült
3319 22|              pezsgõt, majd megsemmisült a buzgalomban.~Páva tanácsos
3320 22|                gyorsan, nagyon gyorsan. A pincér elõtte állott, figyelmesen.
3321 22|             elõtte állott, figyelmesen. A kisváros terén nem járt
3322 22|               szünetet tartva - beszélt a tanácsos:~- Szegény barátom...
3323 22|              nem is tudhatja... Páva... a tanácsos... a méltóságos
3324 22|                   Páva... a tanácsos... a méltóságos úr... az elõkelõ
3325 22|                   Egész nap itt idõztem a városukban... Csak a fõispán
3326 22|            idõztem a városukban... Csak a fõispán úr õméltóságát jöttem
3327 22|                 otthon... Igen, igen... A város nem csúnya... Csak
3328 22|        mûveletlen, elmaradt, szegény... A patak szabályozatlan, a
3329 22|                 A patak szabályozatlan, a rét szabályozatlan, egyáltalában
3330 22|           Mindenesetre helyes lenne, ha a fõispán venné kezébe a dolgot...
3331 22|               ha a fõispán venné kezébe a dolgot... A fõispán... Pista...
3332 22|                venné kezébe a dolgot... A fõispán... Pista... Személyes
3333 22|               az államtitkár... Múltkor a miniszter megállított a
3334 22|                 a miniszter megállított a folyosón... Parancsolj,
3335 22|              fiatalabbnak néz... Hiába, a jó élet... a kitûnõ koszt...
3336 22|              néz... Hiába, a jó élet... a kitûnõ koszt... a higiénia...
3337 22|               élet... a kitûnõ koszt... a higiénia... Mellõlem egymás
3338 22|                Piszkos odúkban... Ahogy a hírlapok írják... Mindenütt
3339 22|               mindegyik akkora, mint ez a kávéház... Kényelmes otthon...
3340 22|             otthon... Selyem perzsák... a falakon képek... zongora...
3341 22|              minden... minden... Hiába, a munka, az megtermi a maga
3342 22|             Hiába, a munka, az megtermi a maga gyümölcsét... Csak
3343 22|             dolgozik... Mert mit látunk a mai társadalomban?... Naplopók...
3344 22|                 Igaz, hogy nem ismertem a restséget... éjjel-nappal...
3345 22|            Kenyérre lehet kenni... Csak a tiszteletet követelem meg
3346 22|               pohár pezsgõt, belenézett a koromszínû nyári éjszakába,
3347 22|       koromszínû nyári éjszakába, rágta a pezsgõtõl lucskos bajuszát,
3348 22|           pezsgõtõl lucskos bajuszát, s a kéjtõl hörögve mondta maga
3349 22|              hörögve mondta maga elé:~- A méltóságos úr... elbeszélget
3350 22|                    elbeszélget kissé... a méltóságos úr...~Kissé dülöngve,
3351 22|             vigyázva az egyensúlyára és a hivatalos tekintélyére,
3352 22|                 tekintélyére, elindult. A pincér hétrét görnyedt.
3353 22|            igazi úr. Öt koronát nyomott a markába borravalóul.~- Nem
3354 22|           mondta még egyszer.~Ment haza a szállóba, hol két egymásba
3355 22|                szobája volt, kilátással a városi parkra. Kecskeszakállát
3356 22|          Kecskeszakállát megvilágította a holdfény. Felnézett az égre,
3357 22|                de szemét rögtön levette a holdvilágról, melyet határozottan
3358 22|                nem helyeselt, és inkább a város lámpáit vizsgálta,
3359 22|           észrevette - nem égtek.~Leült a szobájában. Az a rongy portás
3360 22|                  Leült a szobájában. Az a rongy portás még most sem
3361 22|                nem mondott el ott lenn, a kávéházban. Majd reggel,
3362 22|                kávéházban. Majd reggel, a kávénál.~Arca fehér volt,
3363 22|                szomorú. Kissé eltakarta a kezével, mintha fájna a
3364 22|                 a kezével, mintha fájna a feje. Gubbasztott a gyertyavilágban.
3365 22|               fájna a feje. Gubbasztott a gyertyavilágban. Vakargatta
3366 22|             gyertyavilágban. Vakargatta a sebeit, a keléseit a lelkén,
3367 22|   gyertyavilágban. Vakargatta a sebeit, a keléseit a lelkén, szegény-szegény
3368 22|         Vakargatta a sebeit, a keléseit a lelkén, szegény-szegény
3369 22|           halandó, éles cseréppel, mint a bibliai nyavalyás a szemétdombon.
3370 22|                mint a bibliai nyavalyás a szemétdombon. Aztán tágra
3371 22|      szemétdombon. Aztán tágra nyitotta a szemét. Egy irtózatos rém
3372 22|                 irtózatos rém ült ekkor a szemében, gyáva, fecsegõ,
3373 22|                 fáradt, álmos, csúnyább a halálnál és az õrületnél:
3374 23|                az ajtó mellé. Hátradõlt a bársonytámlára, és megigazította
3375 23|                tündökölt. Felgyújtották a lámpákat. Amint a hidegzöld
3376 23|         Felgyújtották a lámpákat. Amint a hidegzöld fény végigömlött
3377 23|              hidegzöld fény végigömlött a vonaton, kis borzongás fogta
3378 23|           hevesebben kezdett verni arra a gondolatra, hogy ma éjjel
3379 23|                  Férfiak, nõk mentek el a fülke elõtt, be-betekintettek
3380 23|              Tíz perc múlva megnyikkant a kilincs. Sápadt, törékeny,
3381 23|              asszonyka szállt be, utána a hordár, ki két disznóbõr
3382 23|                 disznóbõr bõröndöt tett a hálóba.~- Jó estét - mondta
3383 23|                  de látszott, hogy ezek a kezek uborkát savanyítottak,
3384 23|             háromezer korona csillogott a nõ kezén, nyakán. Halántékán -
3385 23|               nyakán. Halántékán - mint a márvány vonalai - vékony,
3386 23|                  izegni-mozogni kezdett a vonat, ajtókat csapkodtak,
3387 23|                jelzik. Ekkor jelent meg a peronon egy fiatalember,
3388 23|               beszélték ezt meg tegnap. A fiatalember egy korona ötven
3389 23|                férfiú volt. Tudta, hogy a rablásokat nemcsak technikaian,
3390 23|              családi búcsúzkodás által. A jelenet pompásan sikerült.
3391 23|           sikerült. Végszóra ugrott fel a fiú a kocsiba. Megbeszélés
3392 23|               Végszóra ugrott fel a fiú a kocsiba. Megbeszélés szerint
3393 23|      visszacsókolta, háromszor, elõször a száján, aztán a jobb és
3394 23|                 elõször a száján, aztán a jobb és bal arcán.~- Szerbusz,
3395 23|       gyengédségen, és útnak bocsátotta a fiút, kit életében másodszor
3396 23|            száját. Bután álldogált künn a folyosón, nézte a leereszkedõ,
3397 23|        álldogált künn a folyosón, nézte a leereszkedõ, tejszínû ködöt,
3398 23|            leereszkedõ, tejszínû ködöt, a síneket, az elmaradó raktárépületeket
3399 23|              arcát. Sárga volt és fakó, a homlok alján némi halvány
3400 23|                ördögi tébolynak, melyet a rendõri albumokban levõ
3401 23|    zsiványfotográfiákon látni. Ez lenne a rabló, a vasúti kloroformos
3402 23|                látni. Ez lenne a rabló, a vasúti kloroformos gyilkos?
3403 23|              csak rablójelölt. Ma lenne a premierje. Egyelõre még
3404 23|                Sehogy se illene nyakába a betörõk számozott táblája.
3405 23|                ablaküvegre tapasztotta. A képeslapokban majd ez is
3406 23|                 éppen így. Fázott ettõl a gondolattól, mert - õszintén
3407 23|                ölt meg senkit. Szívében a sötét tervvel, valahogy
3408 23|          fölfelé fésült fekete hajával, a köztiszteletben élõ vaddisznó,
3409 23|             behúzta az ajtót, leengedte a függönyöket. Az asszonyra
3410 23|                 asszonyra hatással volt a családi jelenet, s most
3411 23|                 olvasott. Miután kiment a jegyszedõ, magukra maradtak.
3412 23|            utasok jórésze le is feküdt, a vonatra az éjszaka süket,
3413 23|                 Csupa zaj, kattogás, de a lárma valahogy csönddé szûrõdik,
3414 23|             borszesz meg vatta, mellyel a kezére esetleg ráfreccsenõ
3415 23|               kiabál, akkor két kezével a torkához kap. Ebben a két
3416 23|           kezével a torkához kap. Ebben a két vasökölben bízott.~Az
3417 23|                 tere és ideje marad még a nekiszaladásra is, s lendülettel
3418 23|                Még mindig olvasott, bár a lapokat nemigen forgatta.
3419 23|       abbahagyni és feltekinteni. Ezzel a mozdulatlansággal zsibbasztotta
3420 23|             élvezte véres sikerét, mint a tigris. Maga elõtt látta
3421 23|                tigris. Maga elõtt látta a halk, biztos tusát, az asszony
3422 23|                 kis küzdelem után pedig a diadalt, az alélt, halvány,
3423 23|             róla az összes gyémántokat, a szederjes kis szájat, a
3424 23|                 a szederjes kis szájat, a szõke, forró fürtöket, melyek
3425 23|             melyek rendetlenül hevernek a piros bársonyon, és a sápadt
3426 23|          hevernek a piros bársonyon, és a sápadt orrot, melyet elkábít
3427 23|            sápadt orrot, melyet elkábít a kloroform, a lihegõ, ideges
3428 23|             melyet elkábít a kloroform, a lihegõ, ideges cimpákkal.~
3429 23|          kellett. Mindjárt beérnek abba a hosszú, irdatlan alagútba,
3430 23|               melyben pokolian zörömböl a vasút, úgyhogy minden zaj
3431 23|               vasút, úgyhogy minden zaj a vonat kattogásába hal. Kiválóan
3432 23|                  Kiválóan alkalmas erre a mûveletre. Még tétovázott,
3433 23|        ordította:~- Segítség.~Az idegen a zsebéhez kapott, hogy védekezzen,
3434 23|                 sem árulhatta el magát. A következõ másodpercben azonban
3435 23|              azonban az asszony leesett a díványra, és halkan mondta,
3436 23|            segítség. Bal karja lelógott a földre. Annak van ilyen
3437 23|            idegen szíve, kerengett vele a világ.~- Bocsánat - dadogott,
3438 23|               van, nagyságos asszonyom?~A szája fuldokolva vonaglott.~-
3439 23|                 fuldokolva vonaglott.~- A feje fáj?~- Nem - szólalt
3440 23|           szólalt meg egy halk hang, és a kéz a bal mellre mutatott.~
3441 23|                 egy halk hang, és a kéz a bal mellre mutatott.~Az
3442 23|               kõbálvánnyá dermedve állt a fülkében. Azt sem tudta,
3443 23|             mitévõ legyen, csak bámulta a két könyörgõ, csöndes szemet,
3444 23|                imádságosan nézett, mint a haldokló zerge. Az a bódító
3445 23|               mint a haldokló zerge. Az a bódító gõz, melyet zsebében
3446 23|               tehetetlenül hever elõtte a préda, oly öntudatlanul,
3447 23|              hogy bátran lekapcsolhatná a karcsatot, függõt, gyûrût.
3448 23|             Üggyel-bajjal felszakította a felsõ ablakot. Beáramlott
3449 23|               felsõ ablakot. Beáramlott a hideg, éji levegõ. Ez láthatóan
3450 23|           levegõ. Ez láthatóan jót tett a betegnek, ki pár perc múlva
3451 23|         méltóztatik lenni?~- Ó - intett a beteg, kinek már visszatért
3452 23|       elszédültem. Semmi. Igazán semmi. A szokott roham. Ezért jártam
3453 23|                 igen, egy kis szédülés. A fojtott levegõ meg az idegesség.
3454 23|              mindenki ideges. Különösen a hölgyek. A vér hirtelen
3455 23|            ideges. Különösen a hölgyek. A vér hirtelen a szívre tódul.
3456 23|                 hölgyek. A vér hirtelen a szívre tódul. Egy nagynéném
3457 23|                  Egy nagynéném is ebben a betegségben szenvedett.
3458 23|                 hozok. Kissé hátradõlni a díványon, és erõsen beszívni.
3459 23|              meg, hogy elõbb ráterítsem a párnára ezt a tiszta törülközõt.~
3460 23|                ráterítsem a párnára ezt a tiszta törülközõt.~Künn
3461 23|            törülközõt.~Künn erõsen fújt a szél. Az idegen óvatosan
3462 23|               idegen óvatosan leengedte a függönyt, hogy a beteg friss
3463 23|              leengedte a függönyt, hogy a beteg friss levegõt kapjon
3464 23|             kapjon és mégse hûljön meg, a függöny csücskét pedig a
3465 23|                a függöny csücskét pedig a zsebében levõ erõs selyemzsinórral
3466 23|              selyemzsinórral odakötötte a rézkapocshoz.~A beszélgetés
3467 23|              odakötötte a rézkapocshoz.~A beszélgetés tovább folyt.~-
3468 23|            asszony. - És ön?~- Én is.~- A rokonaihoz?~- Nem - felelt
3469 23|           konyakot kaphatnánk. Különben a legközelebbi állomáson kiszállok,
3470 23|                esett. Rövidesen megállt a vonat valami kis, névtelen
3471 23|                 mely fázva burkolódzott a nyirkos éjszakába, s olyan
3472 23|               távoli kis házaival, mint a temetõ. Itt az idegen sietve
3473 23|                  Hajadonfõtt bukdácsolt a kormos magányban, kopasz
3474 23|           kopasz fejével, rossz utakon, a sínek közt, bokáig pocsolyákba
3475 23|            senki se volt. Egyik ajtótól a másikig küldték, de konyakot
3476 23|                 aludt, elhadarta elõtte a mondókáját, s szinte térden
3477 23|            üveggel botorkált visszafelé a vonathoz. Az esõ keservesen
3478 23|           csapdosta. Már csuromvíz volt a ruhája, inge, de Isten tudja,
3479 23|               Isten tudja, oly jólesett a hideg esõ. Álldogált az
3480 23|       özönvízben. Kotorászott zsebében. A kloroformos üveget bedobta
3481 23|               volt már, hogy felugorjon a vonatra.~Átnyújtotta az
3482 23|                  Az asszony kortyintott a konyakból, aztán leheveredett.
3483 23|           gyengéd gonddal elfüggönyözte a lámpát is, még egyszer rátekintett,
3484 23|                  lábujjhegyen kiszökött a folyosóra. Benn már aludt
3485 23|            folyosóra. Benn már aludt is a beteg. Az õ betege volt,
3486 23|                  Arca az izgalomtól meg a konyaktól szelíden kipirult,
3487 23|           szelíden kipirult, szeme - az a két mély, tiszta, rimánkodó
3488 23|                 ajtóhoz sompolygott, és a függöny kis hasadékán át
3489 23|              szûrõdik be az ablakrésen, a függönyön át, melyet a selyemzsinór
3490 23|                  a függönyön át, melyet a selyemzsinór rögzít meg,
3491 23|                selyemzsinór rögzít meg, a borszesz frissíti a levegõt,
3492 23|                meg, a borszesz frissíti a levegõt, a szõke fej pedig
3493 23|            borszesz frissíti a levegõt, a szõke fej pedig édesdeden
3494 23|               fej pedig édesdeden pihen a párnán, a tiszta törülközõn.
3495 23|               édesdeden pihen a párnán, a tiszta törülközõn. A kloroformos
3496 23|            párnán, a tiszta törülközõn. A kloroformos üveg régóta
3497 23|                 kloroformos üveg régóta a kis ismeretlen állomás bokrában
3498 23|         találják meg?~Virradni kezdett. A csöpögõ ablaküvegen már
3499 23|              ablaküvegen már át-átütött a hajnal derengése. Piszkos,
3500 23|               látszik, meghûlt az éjjel a nedves pályaudvaron. Kabátja,